Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 22 
Nyár kezében búcsúlevél
  2017-08-20 21:16:27, vasárnap
 
  Szuhanics Albert

Nyár kezében búcsúlevél

Közeleg a bús őszi szél,
nyár kezében búcsúlevél,
hűvös napok számadója,
készülődik fecske, gólya.

Nyár szemében fénylő könnycsepp,
elbúcsúzni szépen könnyebb,
még tartogat varázslatot,
forró hetet, s vasárnapot.

Visszatérhet szeptemberben,
reményt fakaszt az emberben,
néhány napra feltámadva,
szeretetét ránk árasztja.

Nyár szívében a nap dobog,
célja, legyünk mi boldogok,
az életnek győzedelme,
s gyarapodás az ő terve.

Áldott lénye újra elő,
langyos eső, dagadt felhő,
szivárvány és a nap fénye
csókját hinti a kék égre.

Nyár kezében búcsúlevél,
azt üzeni, vidám legyél!
Visszatér ő egykettőre,
s áldást hint az esztendőre.

Debrecen, 2017. 08. 20.

 
 
0 komment , kategória:  Szuhanics Albert versei  
Pillanatnyi óda
  2017-08-20 17:04:26, vasárnap
 
  Pogány Zoltán

Pillanatnyi óda

tanítom a vizet folyni
szelet ingujjban loholni
békát esti brekegésre
virradatot felkelésre
friss füveket zöldre válni
madarakat égben szállni

tanítom a gyertyát égni
baglyot éjjel széjjel nézni
hiénákat kacagásra
mezőt tarló forgatásra
vasat kék acéllá válni
mormotát magammal hálni

tanítom a tengert sózni
rákot csattogva ollózni
napot izzítani fényre
holdat ezüsttel csengésre
rigót rikoltva szólani
makkot a földre koppanni

tanítom a széket állni
kikiáltót kiabálni
tolvajt mindenütt lopásra
kalapot kobak fogásra
egeret templomban élni
zenebohócot zenélni

tanítom a járót járni
ajtót szárnyát jól kitárni
eget azúrt keltő kékre
borókát válni fenyérre
friss arákat jajjal szülni
feszületet megfeszülni

tanítom az ért csobogni
zászlót csattogva lobogni
hazug asszonyt hazugságra
bölcset mélyült igazságra
bolygót körbe-körbe járni
önmagam emberré válni
 
 
0 komment , kategória:  Pogány Zoltán versei  
Éjjeli szerelmes vallomás
  2017-08-20 17:03:01, vasárnap
 
  Pogány Zoltán

Éjjeli szerelmes vallomás

Most nézz, láthatod jól, éjjeli lázban
vágyálmod szerelmemmel felruháztam.

Pihényi csókunk édes-mézes méhtej...
kezdhetsz ágyazni, lepedőnk gyűrött
halmaiba belefúlhat a kétely.

Térden állva sem mondhatom szebben,
kiáltva sem mondhatom el még jobban,
mit várok tőled... már vörösen lobban
vérző szívem két fehér kezedben!

Suttogó fényekből fonódik éjünk,
éjsorsunk ez, s bármennyire gyűrött,
nem halódik, nem, amíg élve élünk!

Éjjeli lázban most nézz ide, látod,
testem már szerelmeddel felruházott.
 
 
0 komment , kategória:  Pogány Zoltán versei  
Fekete világosság
  2017-08-20 17:02:04, vasárnap
 
  Pogány Zoltán

Fekete világosság

Vak esztelen világban
fekete világosság van
rohanó donor az élet
füledbe farkascsorda béget
mehetsz mert nincs menekvésed

kilencen ütnek egyet
völggyé lyuggatódnak hegyek
cikkekké válnak a körök
szarvtalanná gonosz ördögök
mehetsz itt már más szó dörög

szegénynek nincs újkenyér
az gazdag ki lustán henyél
hazugság a legjobb tanár
fehérre mosott minden talár
mehetsz merre senki se jár

sárban a száraz marad
gúzsban a szabad akarat
térdeden csak vénség csücsül
kit felneveltél úgysem becsül
mehetsz szívjóságnak csöcsül

dodonai a holnap
falra okádást vakolnak
ringyót hisznek szeretőnek
ha megszólalsz jól seggbe lőnek
mehetsz lyukba lepedőnek.
 
 
0 komment , kategória:  Pogány Zoltán versei  
Szép a Hold
  2017-08-20 17:00:56, vasárnap
 
  Pogány Zoltán

Szép a Hold

Mily szép a Hold...! Fénylő, csiszolt
gyémánt, amint álmomba hint
fényt, s bárgyú dühén,
vélt szárnyam tüzén,
mámban ragyog. Így andalog
égi, régi zengeményeken.

Lelkemben ép, mindent kitép.
Folyton, mi volt, bennem rikolt,
folttá váltva át
holt vágyak falát,
színnel tele fröccsenti le
néha néma vallomásomat.

Szép...! Árny-világ bűvébe hág,
közben talált, álomba zárt
hószirmú remény.
Jó szívós, kemény
lánggá szakadt, gömbbé dagadt
tarka-barka kezdeményemen.

Holdként - az ám! - lopnám lazán
tested fölét, fonjam föléd
mit széthint a fény.
Mert még szít, mi kény,
míg ég szemed, ég, mint szeret
égni égnyi csillagáradat.

S így már talán - mily vén talány! -
többé leszünk, mint ép eszünk,
dobbanván a szív
lobbantásba hív,
s holdként leszek zengő neszed,
hallva, halva hősszerelmesen.
 
 
0 komment , kategória:  Pogány Zoltán versei  
Remény arcodon
  2017-08-20 16:59:26, vasárnap
 
  Pogány Zoltán

Remény arcodon

Az élet, úgy véltem, illatos manna,
folytonos, hömpölygő, tisztító mézfolyó:
s a döbbenet viasz; fanyar és vádoló,
mert élnem kell - csókodtól elszakadva;
azt hittem mindenem megtisztult lassan,
mint áldott holttesten a hantolt anyaföld,
de már tudom, rám nem föld tisztasága ölt
áldást, csak ajkad - csak azt csókolhassam!

Hirdettem a vágyak tisztító végzetét;
s lám, még anyám hű, bűnoldó szíve se véd,
így, hogy már fedd az élet vak hatalma:
elhullok, mint éretlen, zöld vadalma...
sorsom magja meddő - én, dohos őrlemény -
csak csókod, ajkad még a lehető remény.
 
 
0 komment , kategória:  Pogány Zoltán versei  
Ha legközelebb szólsz
  2017-08-20 16:57:09, vasárnap
 
  Pogány Zoltán

Ha legközelebb szólsz

Ha legközelebb szólsz
ajkadra öltöm vágyam
felruházom nyelved
szóvirágos ágyban
paplant is húzok rá
melegedjen meg benne
minden apró szavad
mintha szavam lenne:
hogy mennyire szeretlek...

Ha legközelebb szólsz
megfürdök dallamában
szólamodba dőlök
mély sóhajjá váltan
úgy szólok majd vissza
mint kit mézbe forgatnak
mézes-mázos hangon
igémmé fogadlak:
hogy mennyire szeretlek...

Ha legközelebb szólsz
mást többé meg sem hallok
másnak ajakáról
bármilyen szó csillog
csak a Te szavaddal
mondhatom el még szebben
mit képtelen voltam
ebben az egy versben:
hogy mennyire szeretlek..

 
 
0 komment , kategória:  Pogány Zoltán versei  
Pillanatnyi mikrokozmosz
  2017-08-20 16:49:13, vasárnap
 
  Pogány Zoltán

Pillanatnyi mikrokozmosz

Éjféli esőben állva
csillagtalanul
felhők könnyeibe bugyoláltan
kopognak fejemen a cseppek...
Sír az éj...
Talán értem zokogó
Míg végigcsorog
arcomon testéből fakadó
hűvös égi patak
gondolataim is áznak -
Éjféli esőben fázom...,
vagy csak fázni vágyom..?
Csatakos ruhában
didergő fogakkal -
mégis ... ! mégis
melegség és enyhülés
áradhat lelkemben széjjel...
a szipogó éjjel
végre én is sírhatok...
valahol magasan most
próbálja új mosolyát
a halhatatlan Hold...

Tele az utca sárral,kaviccsal...
zivatart követő csend.
Lelkemben reggel - ni ! - hűs, csodás
felfrissülést csent,
s búm a dagadt patak tovahordja :
zavarosan csörtet a tunya tó felé,
egyesülnek sodró forrongással...
lelkemből száz sóhaj felszabadul;
égi báj kopogtat heves lázzal...
Hallgatom magányomban neszeit...

szivárvány ékes hídja billeg fenn,
magasan a fejem felett...
Lelkem kusza erdejének árnyán pillog
a köd, mit hősiesen itt felejtett
azúrkékben könnyező felhőgomoly...

Míg a távolodó moraj és villámok
messzi, égő íve gyújt
Lelkemen színes lampionokat,
égiek bohó szeszélye nyújt
friss, boldogító élet tüzeket...
féltő simogatással babusgatja
földi gyermekeit a Nap-
közülük vagyok egy... Egy !
ó, mily békesség honol -
s mily csend ! - őszülő fejemben...
és holnap, ha majd másik
eső ontja a Menny gyöngyeit,
Lelkemben mosolyogva kihajt
a sejtelmes halhatatlanság.
 
 
0 komment , kategória:  Pogány Zoltán versei  
Rejtett értelmek
  2017-08-20 15:56:06, vasárnap
 
  Dsida Jenő

Rejtett értelmek

Ezer millió vágyam összehordtam,
de egy közöttük legkülönösebb:
Szeretnék bársony-süveget viselni,
mint szent, keleti, titkos mágusok,
vagy csillagászok ódon középkorban.

Most sokszor fogom rajta magamat,
hogy simogatom szobám asztalát:
- Kicsi jószág vagy, kopott vagy, kerek,
színed ében és jó terajtad írni -
de vaj' mi van e sok látszat alatt?

Mi van a szinek, hangoknak mögötte
és van-e lelke barna zongorámnak?
Érzi-e, hogyha tiz ujjam tüzes
- s gondol-e rám, és mindegy-e neki:
fénylik, vagy a por vastagon befödte?

Mit siratnak a tarlott őszi fák
vajjon meg fogom-e valaha tudni?
Megcsendülnek-e egykor soraimban
mindent-megmagyarázó lényegek,
rejtett értelmek, rejtett muzsikák?

... Barátaim, hős, páncélos vitézek,
megbocsátjátok, ha mágus leszek? -!
aki szeliden, félve kutatom
a mélyebb-látás bársony-süvegét
s húnyt pillán át is nagyon messze nézek...
 
 
0 komment , kategória:  Dsida Jenő versei  
Az öröm tízparancsolata
  2017-08-20 15:45:58, vasárnap
 
  Gaston Courtois

Az öröm tízparancsolata

1.Minden reggel hűségesen kérd Istentől az örömöt.
2.Mosolyogj, és tanúsíts nyugalmat kellemetlen helyzetben is.
3.Szívből ismételgesd: ,,Isten, aki engem szeret, mindig jelen van."
4.Szüntelenül törekedj arra, hogy csak a jó oldalukat lásd az embereknek.
5.Könyörtelenül űzd el magadtól a szomorúságot.
6.Kerüld a panaszkodást és a kritikát, mert ennél semmi sem nyomasztóbb.
7.Munkádat örömmel és vidáman végezd.
8.A látogatókat mindig szívesen, jóindulattal fogadd.
9.A szenvedőket vigasztald, magadról feledkezz meg.
10.Ha mindenütt az örömöt terjeszted, biztos lehetsz benne, hogy magad is rátalálsz.
 
 
0 komment , kategória:  Prózai írások  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 22 
2017.07 2017. Augusztus 2017.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 16 db bejegyzés
e hónap: 274 db bejegyzés
e év: 1844 db bejegyzés
Összes: 8251 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1565
  • e Hét: 8138
  • e Hónap: 48376
  • e Év: 605654
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.