Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
2017.12.31
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
Káli László
  2017-08-03 08:19:19, csütörtök
 
  Káli László

Aznap...

Aznap lehalkították susogásukat a lombok,
madár sem dalolt a fák között, és a fűszálak
mind rezzenéstelen álltak. És mi táncoltunk
valami sosem hallott dallamra, és akár csak
papírhajó a víz tükrén, ringott lágyan a csípőd,
és éreztem, ahogyan szíved dobolta az ütemet.
Aztán hosszan megcsókoltalak, és szemedben
láttam a Napot, s Te halkan súgtad fülembe:
Szeretlek. És bár rám rogyott az ég, mégis
könnyű voltam, és repültem, boldogan, fenn
a magasban, fel, a felhőtlen kékségben, mert
boldog voltam. Boldog, mint talán senki sem
a Világon ebben a pillanatban. Hiszen enyém
a Mindenség! Minden, mi szép, és jó, a közel
s a távol, hegy, bérc, csörgő patak, erdő, mező,
föld s az ég...! Enyém? Nem. Bár engem ölel,
engem szeret, az enyém mégsem lehet sohasem!
Mint a legszebb virág a réten... Nem enyém,
nem tied, senkié. Enyém csak a pillanat, mint
az illata a virágnak. De ez örökké bennem él.
Aznap lehalkították suttogásukat a lombok...
És a kis padon, a vállamon pihentél, miként
pihegő galamb. És úgy öleltél, mint aki soha
nem enged el, s én úgy öleltelek, mint az ér
fonja át a szívemet. A fűszálak táncoltak talán,
vagy a Világ forgott sebesebben? Nem tudom.
Csak azt tudom, hogy szerettem volna, ha akkor
megáll forogni a Világ, s maradsz a vállamon.


 
 
0 komment , kategória:  Káli László  
Kun Magdolna
  2017-08-03 08:17:45, csütörtök
 
  Kun Magdolna

Falak

Nézd azt a falat, már bontom hosszú évek óta,
de csak körmöm szakad, és véremből növekszik
alatta a tócsa. Akarom, de nem mozdul a zár,
pedig itt benn - semmi más, csak a rabság vár.
Mit tegyek, hogy boldog legyek, még hány ajtót
feszegessek...? És hány százas szeget kell
letörnöm még róla, hogy szabadon és láncok
nélkül, újabb remény-szikrát kapva végül
- én is vágyhassak a jóra...?
...vajon délibábot kergetek? Vagy a tűzzel, és
a vízzel játszom? Mondd, melyik az erősebb?
A forró láva semmivé tesz, még a víz is
felemészthet, ha vihar tombol rajta, s annak
tajtékzó hullámai őrült morajlással ki nem vetnek
engem a túlsó partra. - Fáraszt ez a hajsza.
Mondd, melyiket válasszam, mi oltalmat ad erőm
felett, s lassan, porba hullva csak egy apró,
halvány folt lesz, mit már tisztítani sem lehet,
- ha kormos, és vetemedett már a múltja...?
 
 
0 komment , kategória:  Kun Magdolna  
Somlyó Zoltán
  2017-08-03 08:16:55, csütörtök
 
  Somlyó Zoltán

Még nem...

Még nem ment le a nap,
még nem jött föl a hold,
valami furcsa fényt
mutat az égi bolt...

Valami furcsa fényt
a láng és árny között:
fehér és fekete
félgyászba öltözött...

Ó, ez még nem sírás!
De már nem nevetés...
Már nem bölcsői dal,
de még nem temetés...

Csak szépen, lassudan
az életem felett
csöndben bealkonyult;
egyszerűn este lett...
 
 
0 komment , kategória:  Somlyó Zoltán  
Devecseri Gábor
  2017-08-03 08:15:34, csütörtök
 
  Devecseri Gábor

Imátlan ima

Befejezni a napot szépen,
bízni az óra örömében,
az álom hajóján kivárni,
szeretteinknek jót kivánni,
élőnek, holtnak, szeretteink
szeretteinek szép rend szerint,
örömet kivánni mindahánynak
(torló percek hullámot hánynak,
az órák az éjbe ömölnek),
örömet kívánni az örömnek.
 
 
0 komment , kategória:  Devecseri Gábor  
Benjámin László
  2017-08-03 08:13:52, csütörtök
 
  Benjámin László

Ahogy eljátszik

Nevetséges, de nem nevettető
ahogy eljátszik velünk az idő:

ahogy odaad, ahogy visszavesz,
ahogy kicselez, ahogy kicserez,

ahogy elkever, ahogy felfedez
ahogy élre tesz, ahogy félretesz

ahogy eltöröl, ahogy megjelöl,
ahogy életre kelt, ahogy megöl

ahogy megtalál, ahogy elveszít,
ahogy görcsbe ránt, ahogy kifeszít,

ahogy mélybe húz, ahogy partra vet,
ahogy kinevet, ahogy betemet
ahogy naponta újra hiteget.

 
 
0 komment , kategória:  Benjámin László  
Pálóczi Horváth Ádám
  2017-08-03 08:10:27, csütörtök
 
  Pálóczi Horváth Ádám

Sóhajtás és vallástétel

Láttál-e oly jeget, melyben meleg legyen?
S tüzet, mely fagylaló borzadást tegyen?
Jer tapogasd! én azt mellyemben viselem,
Meleg jég, hideg tűz, a tilos szerelem.
Meleg jég, hideg tűz a tilos szerelem.
Oly keményszívűek sokszor a leányok,
Mint marpesszusi kő s parusi márványok,
Pedig lágy húsnak kell ott a szívnek lenni
Ahol minden nyílnak könnyű sebet tenni.
De én a lágyságot, nem a keménységet
Érzem, engem e tűz fagylal s ez jég éget;
Lágy is lehetsz szívem, ha mind hús lehetett
Vólna is ami már éltemben illetett.
Ah! de bár se kemény, se lágy ne lett volna
Szívem, hogy ennyi sok kín ne marcangolna;
Ah! könnyebb szív - könnyebb vér nélkül hagyatni;
Mint szeretni a hív szívet s nem láthatni.
Seb ez, s nagy tűz, égni, s meg nem emésztetni,
Csúfság amit Venus el szokott követni;
Sokszor egy-két órát megjutalmaz nappal,
S néha két esztendőt két lopott hónappal.
 
 
0 komment , kategória:  Pálóczi Horváth Ádám  
Tompa László
  2017-08-03 08:07:43, csütörtök
 
  Tompa László

Okolod a sorsot.

Okolod a sorsot,hogy rosszabb a vártnál.
Mert az élet veled,sokszor nem kegyes.
Gyémántot kerestél,s köveket találtál.
Kövek közt bújik meg, az érző szeretet.

Ne tévesszen meg ,ékszer csillogása.
A gyémánt is ,csak egy rideg drágakő.
Igaz szeretetnek, nincsen földi mása.
Mosoly az érzés ,mindig szívmelengető.

Ezért vedd észre,léted sok csodáját.
Ha a vadvirágon,a lepke megpihen.
Mikor a víg tavasz ,felölti ruháját.
Vagy lágy szellő leng, a faágon szelíden.

Hajnalon,a madár ,dal énekel neked.
Fák levelei is ,furán összezizeg.
Pirkadozó nap, arcodra rajzol fényjelet.
S neked integet, az iskolába induló gyerek.
 
 
0 komment , kategória:  Tompa László  
Petőfi Sándor
  2017-08-03 08:06:14, csütörtök
 
  Petőfi Sándor

Én

A világ az isten kertje;
Gyom s virág vagytok ti benne,
Emberek!
Én a kertnek egy kis magja,
De az úr ha pártom fogja:
Benne gyom tán nem leszek.

Tiszta e kebelnek mélye;
Égi kéz lövellt beléje
Lángokat.
És a lángok szűzen égnek
Szent oltárúl az erénynek
E1 nem romlott szív alatt.

Nem építek sors kegyére,
Tűrök, mit fejemre mére;
Jót, rosszat;
Mit ma ád, elvészi holnap;
Majd megadja, amit elkap;
jellemképe: változat.

Mint a róna, hol születtem,
Lelkem útja tetteimben
Egyenes!
Szavaimmal egy az érzet:
Célra jutni álbeszédet
Tétovázva nem keres.

És az ég szivem földébe,
Drága fádat ülteté be,
Szerelem!
Koszorúba fűzöm ágit,
Koszorúm szerény virágit
A hazának szentelem.

...
 
 
0 komment , kategória:  Petőfi Sándor  
Tompa Mihály
  2017-08-03 08:04:59, csütörtök
 
  Tompa Mihály

Madárfészek

Szerelemnek, boldogságnak
Csendes, kis tanyája!
Hogy elbúttál a bokornak
Ernyős zugolyába!

Jobb is itt, mint a magasban!
Vész van ott, - s az ágrul
Hamarabb hull ősszel a lomb,
Hamarabb lesárgul.

Kél, fut a nap rejtekedbe
Nem lövel be fénye:
Minek is? a boldogságnak
Nincs szüksége fényre.

S mig lakód a bájoló dalt
Fent repülve zengi:
Jobb, hogy ily alant hazáját
Nem gyanítja senki.

Békességnek kis hajléka:
Boldog, aki benned:
Bizalomnak, szerelemnek
Karjain pihenhet!

Ahol este a dalos pár
Összebúva szépen:
Álma a nap gyönyörének
Lágy viszhangja lészen.

Mennyi, mennyi édes álom,
Milyen tiszta hűség!
S hozzá, mind a kis család nő,
Mily öröm vegyűl még!

S ha ártó kéz bolygatott meg,
A vész összetépett:
Féltő, hű gond orvosolja
Károd, szenvedésed.

S ha feletted végre a zöld
Sátor össze-omlott:
Ölt magára kikeletkor
Ujra zsenge lombot.

Boldog, akit hívsz öledbe,
Boldog aki benned
A hűségnek, bizalomnak
Karjain pihenhet!

- De pirúl az ember arca,
Sorsodat ha látja:
Szerelemnek, boldogságnak
Csendes, kis tanyája!
 
 
0 komment , kategória:  Tompa Mihály  
Kosztolányi Dezső
  2017-08-03 08:03:58, csütörtök
 
  Kosztolányi Dezső

Augusztusi reggel

Kékül az ég, az éjjel haldokol,
pihennek a házak még csendben alva,
de már lángtól vörös az égnek alja
és égni kezd az óriás pokol.

Az ember ébred - a láng sustorog -
fájdalmasan liheg, kikél az ágyból,
beteg a fénytől, nincs nyugalma, lángol,
fejét paskolják a lángostorok.

És nő a fényár, zúg a virradat,
a tűzpokol harsog, dübörg, dagad,
az árva ember fetreng benne főve.

Véres sarokkal, bőszen ront előre
és este elnyúlik az ugaron,
mint egy agyonhajszolt, véres barom.
 
 
0 komment , kategória:  Kosztolányi Dzső  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
2017.07 2017. Augusztus 2017.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 237 db bejegyzés
e év: 2462 db bejegyzés
Összes: 5597 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 97
  • e Hét: 8889
  • e Hónap: 42300
  • e Év: 497209
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.