Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
Samu nadrágja
  2017-08-04 20:47:43, péntek
 
  Szuhanics Albert

Samu nadrágja

Vértesszőlős barlangja
horkolását hallgatja,
Samunak, ki álmában
jár ősidők jármában.

Ő már homo erectus
paleohungaricus
seu sapiens legény,
túljár a vadak eszén.

Sziklakürtő-csapdája,
oly kegyelmes iránta,
sok lezuhant állatot
Samu gyakran láthat ott.

Ősbölény és ősmedve
esett be a verembe,
vadló, szarvas, a nagy hód,
s az orrszarvú alant holt!

Ott jártak friss patakra,
szakadék volt alatta,
nagy zajt csaptak Samuék,
így lett bő vadteríték.

Tűz parázslik elrejtve,
olykor felcsap lángnyelve,
így készül a vacsora,
lám, Samu nem ostoba.

Gyermeke is van neki,
ki a vadat tereli,
ő meg medvét nyúzogat,
míg kőpengét húzogat.

Hideg telek idején,
mikor a fagy kőkemény,
Sámuelnek nadrágja
vékony, ha a szél járja.

Kell bizony a jó bunda,
az asszonya is tudja,
alábújnak kettesben,
mint két ember egy testben.

Sorsuk csupa rejtelem,
az ősvilág szertelen,
meteor száll, mélybe hull,
földrengéssel párosul.

Lent kardfogú tigrisek,
vérengzőek, hisztisek,
de Sámuelnek eszén
nem járhat túl földi lény!

Nem fél Samu semmitől,
rá az áldás egyre dől,
családja van, nem árva,
s rajta van a nadrágja!

Debrecen, 2017. 08. 04.
 
 
0 komment , kategória:  Szuhanics Albert versei  
Rommá lett szív
  2017-08-04 16:46:18, péntek
 
  Francois Coppée

Rommá lett szív

Latin palotaként emelkedett szívem,
Márványok, gránitok javából összehordva;
De szenvedélyeim, mint barbár szittya-horda,
Csóvát dobtak reá és dúlták esztelen.

Leomlott. Csend honolt a törmeléken.
Emberi nyom sehol, csak kígyók, baglyok odva.
Bíborszín s hófehér kövét benőtte dudva,
S az út helyén szeder burjánzott végtelen.

Hosszan, magánosan elnéztem, hogy mivé lett.
Sugártalan napok, csillagtalan vak éjek
Félelmes korszakán lelkem pokolra szállt.

De jöttél végre Te, sugárba öltözötten;
S hogy hontalan frigyünk meglelje otthonát:
Palotám romjain egy kunyhót építettem.

/ford.: Mészöly Dezső/
 
 
0 komment , kategória:  Külföldi költők (fordítások)  
Csönd helyett vers
  2017-08-04 15:25:33, péntek
 
  Ács Károly

Csönd helyett vers

Verset kérsz tőlem, szépet. Tán szebbet,
szebbet, mint maga a szerelem.
Pedig éppen most tartozom a csendnek
egy hallgatással, mert a helyemen

mái zajos magam helyett fának,
fának kellene felnőnie
a némaságból, néma koronának,
hogy a volt ember redőzött szíve,

s hangos hahókban berekedt verse,
verse fölött legyen takaró.
Én visszafojtottam egy hosszú percre
lélegzetem, s lábujjhegyen a jó

alázat kútjához léptem. Néma,
néma és súlytalan volt a vers,
amit mondtam. De jöttél te, jöttél, s a
versem kéred, és szerelmesre versz,

és kiáltozóra. És úgy csókolsz,
csókolsz, hogy már újra rossz vagyok,
nem látok bánatot a mosolyodtól, s
az éjt szeretem már, nem a napot.

Rossz vagyok, s ha verset kérsz, a csendet,
csendet nehéz verssel taposom,
és amíg mondom százszor is, szeretlek,
a vesztett némaság miatt nagyon

szépnek szeretném a szót. De mégsem,
mégsem fér belé a szerelem.
Hordd inkább te, tízszirmú, szűz edényben,
óvatosan, a két tenyereden.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Elkésett májusi dal
  2017-08-04 15:23:51, péntek
 
  ÁCS KÁROLY

ELKÉSETT MÁJUSI DAL

Immár elmenőben
végképp távozóban
fogyatkozva hőben
hadd mondom el szóban
vértelen-velőtlen
ahogy még nem szóltam
míg igazán éltem
rníg köztetek voltam:

nagy-nagy irigységem
piros húsotokban
dühös gyűlölségem
minden csókotokban
rútságosan szépen
szépségesen rútan
hogy éltemben égjen
hamvadjon holtomban

mert ez az én vétkem
magam így átkoztam
mért ne lássam ébren
ha láttam álmomban
ha láttam sötétben
lássam világosban
csak ne így időtlen
csak ne így magamban

mondjátok: megértem
mondjátok május van
de én már nem értem
amit oly jól tudtam
amit szentül ígértem
gyönyörűn akartam
túl korán leéltem
míg köztetek voltam

most hát ím elvérzem
egy májusi dalban.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Emese álma
  2017-08-04 15:13:03, péntek
 
  Juhàsz Gyula

Emese álma

Ázsiai sátor mélyén,
Ázsiai éjek éjén,
Hulló csillag fénye mellett
Álmodott Don vize mellett.

Szépanyánk volt, sorsok anyja,
Álmodott föl-fölriadva,
Megborzongott babonázva,
Ázsiai éjszakába.

Szíve táján a jövendő,
Lelke mélyén ősi erdő,
Napnyugatra terjedendő,
Melynek méhe sohse meddő.

Álmodott és látta kéjjel,
Ágyékából messze, széjjel
Hódító folyam dagadva
Mint rohan borús Nyugatra.

Népek útján büszke haddal
Söpri gátját diadallal,
És föléje vén turulnak
Védő szárnyai borulnak.

És az álom egyre mélyebb,
Mélyebb, szörnyebb és sötétebb,
Ősi folyam vérrel árad
S égig nyúlnak szolgagátak!

Álom, álom, terhes álom,
Messze ázsiai tájon,
Mikor érsz már boldog véget
Anyaálma Emesének?
 
 
0 komment , kategória:  Juhász Gyula versei  
Az álom elkerül
  2017-08-04 15:11:33, péntek
 
  Jean Cocteau

Az álom elkerül

Az álom elkerül, ha alvó arcod éjjel
a nyakamon pihen;
mert leskel a halál s talán ilyenkor ér el
s elaltat hirtelen.

Én meghalok s te élsz; e gond, ez ver fel engem!
Van szörnyűbb félelem?
Egy nap nem hallom majd a szívedet s nem lebben
lélekzeted velem.

E félénk nagy madár,ki most az álomé lett,
majd fészkéből kikel?
A fészkéből, ahol testünk két fejjel ébred
s négy lábbal nyúlik el?

Örökké tarthat-é ily boldogság, vagy egyszer,
egy reggel megszakad?
Az utam építő védangyal nékem ezzel
könnyíti sorsomat.

Könnyű e szinte már testemből nőtt nehéz fej
s mindig is könnyű volt,
megbúvik mellemen, vak, néma s nem riad fel,
pedig kakas rikolt.

Most más világban él e fej, hol más a törvény
és más az értelem,
fogódzik álmai sötét vizébe dőlvén,
távol s mégis velem.

Ó! Csak hallhatnám én szuszogni minden éjen,
míg szád is álmodik,
a finom fujtatót melled kis műhelyében,
egész halálomig.
 
 
0 komment , kategória:  Jean Cocteau versei  
Väinämöinen dala
  2017-08-04 15:07:55, péntek
 
  Eino Leino

Väinämöinen dala

Mi öröm, ami az ember gyerekének jutott:
a tavasz az első,
második a nyár,
a harmadik a fennen, fehérlő ősznek öröme;
szánthat, vethet,
betakaríthat,
s lehever végül vackára verítékezve.

Mi bánat, ami az ember gyerekének jutott:
szívbéli az első,
második a megélhetés,
a harmadik a fennen, fekete halál bánata;
becsap a barátság, elszáll az élet,
egyetlen varázslat van csak:
hősöknek munkája, mersze.

Mért dalolnék én, kinek húros kantele jutott,
másféle örömről,
másfajta bánatról?
Mit se mondhatok messzi csillagok csábjáról,
tenger halairól,
mezők virágairól.
Éneklem tehát, ami ének az embernek jutott.

Nem szokás, hogy a dalia tudásról,
tanulásról daloljon,
vagy szót is ejtsen.
Ilyenhez illőbb
hirdetni: hogyan változtak évek és hetek,
mint gyúlnak a szikrák s halnak hamvukba,
s miképpen hatnak halál és élet elvei.

Minden más csak csalóka csillagok fénye,
talmi ragyogás,
tűnékeny tündöklés.
A hőshöz illőbb dalolni a tengert,
a szertelent, szentet,
félelmeteset -
a földre hajló néma éj nyugalmát.

Sokféle dal van, s számos a dalok férfia szintén.
Mégis a dal egy
mindenek felett:
emberek, eszmék, lelkek szigorú dala.
Népek múlnak,
de nem a képesség,
mely dalba remekli a lélek pompás rokonságát.

Kőháti Zsolt fordítása
 
 
0 komment , kategória:  Eino Leino versei  
Hajnali üzenet
  2017-08-04 14:44:09, péntek
 
  Hajnal Anna

Hajnali üzenet

Magányos párnán a fejem lehajtom,
mondd, hogyan alszol a túlsó parton?
én itt, megóva? éjbetakartan,
puha melegben, innenső parton;
madárhang keltett, boldog, magányos,
hajnali Dávid? kicsiny zsoltáros;
még csak derengés lehelt az égre
lágy sziromillat, hajnali béke:
üdvözült madár fuvolahangon
szólt egy faágon, innenső parton - -

mondd, te üzentél? ő volt a tolmács?
hogy még maradjak, odaát megvársz?
 
 
0 komment , kategória:  Hajnal Anna versei  
A mennynek mondom
  2017-08-04 14:32:17, péntek
 
  Áprily Lajos:

A mennynek mondom

Nem égi bolt vagy: szikkadt sivatag,
sugaraid halálos sugarak.
Ha karaván haladna rajtad át,
forró szeleddel most megfojtanád.
 
 
0 komment , kategória:  Áprily Lajos versei  
Jöjj, hűs eső
  2017-08-04 14:31:15, péntek
 
  Áprily Lajos

Jöjj, hűs eső

Únlak már, vers-csírát meddősitő,
fűperzselő kánikula-idő,
únlak, vadgerleszó, vadgerlecsókok.
Jöjj, szikkadt gyökereket kereső,
hűsen suhogó permeteg-eső,
jöjjetek halk és csóktalan pirókok.
 
 
0 komment , kategória:  Áprily Lajos versei  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
2017.07 2017. Augusztus 2017.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 273 db bejegyzés
e év: 2300 db bejegyzés
Összes: 8702 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 0
  • e Hét: 0
  • e Hónap: 51707
  • e Év: 780115
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.