Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
2017.12.31
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Kun Magdolna
  2017-08-08 22:38:12, kedd
 
  Kun Magdolna

Vigyázz magadra, kedves

Vigyázz magadra, kedves,
amennyire csak lehet,
mert jól tudod, mit jelent
arc-simító kezed,
hisz abból gyűjtök erőt,
mikor megtört ember leszek,
és rájövök arra,
hogy az élet csak egy szerep
a sors forgó színpadán,
hol mindenki egyformán
viseli a felvett jelmezeket.
Én is magam választottam
olcsó fehér ruhám,
melynek férceibe bújt
az a láthatatlan magány,
melyről azt hittem,
benne marad örökre,
de te eljöttél hozzám,
és aranyat futtattál
a foltozott részekbe,
mitől a rongyos ruha széle is
pont úgy ragyogott,
mint születésem percében
gyermekarcú szemem,
mikor az Úr kegyelméből
égi fényt kapott.
Vigyázz magadra, kedves,
vigyázz-vigyázz nagyon,
nélküled nem lennék,
ezt az egyet tudom,
mert világodban érzem,
hogy általad létezek,
s ebben a világban
- élni érdemes.
 
 
0 komment , kategória:  Kun Magdolna  
Tompa Mihály
  2017-08-08 11:56:45, kedd
 
  Tompa Mihály

Szeretlek!

Szeretlek, mint a lelkemet, te vagy
Világom, életem!
S annyi édes jel, hogy viszont szeretsz,
Nem hagyja kétlenem!

A légben multunk szép viráginak
Kísér minden balzsama:
S az érzelem, minő felgyultakor,
Oly hév, oly tiszta ma!

Mosolygasz...! tudom, mit tesz e mosoly:
Mily szép, gyöngéd szavak!
S szívem nem érti, mint fér össze, hogy
Szeretlek - s kínzalak!

Hogy egymástól, forró érzelmivel
Szívünk nem távolog:
Mégis borongunk, mégis nem vagyunk
Egészen boldogok!

Ne mondd, kedves! - mi boldogok vagyunk!
Mert mi a szerelem?
Gyötrelmet és kéjt virító bokor
Egy s azon gyökeren.
 
 
0 komment , kategória:  Tompa Mihály  
Fodor András
  2017-08-08 11:52:30, kedd
 
  Fodor András

Tested kenyerén

Hogy tested fehér kenyerét
megosztottad velem,
ne legyen adományod,
ne legyen érdemem.

Legyen eleve rendelés,
a sors bocsánata,
amért a pusztulás elől
kitérnünk nincs hova.

Mert nem ott volt a kezdet,
hogy megtaláltalak,
te nyitottad ki értem
magányosságodat,

és nem lopás, nem önzés,
ha magam rád fonom,
bőrömön átparázslik
minden tulajdonom.

Míg ujjad fűzfarácsa
tarkóm kosárként óvja meg,
a hanyatló erő is
hozzád visz közelebb.

Bár fölsebez a hajnal,
megalvadt csönd az éj,
míg testünk kettős vérköre
forog, szoríts, ne félj.

Mit ér a léten-túli hit,
a vak remény mit ád?
Utaztunk egymás áramán, - nekünk
már nem kell más világ.
 
 
0 komment , kategória:  Fodor András  
Gyóni Géza
  2017-08-08 11:42:45, kedd
 
  Gyóni Géza

Ne félj!

Ne félj! Jövök!
Bár álljon utamba
Dörögve, ropogva
Felhőkapujából
Bősz fergetegével
Az ég zivatarja -
Cikázva levágó
Villáma hatalmát
Én játszva kiállom
És szívem elébe
Kitárom:
Hadd lássa az égi
Világ tüze fényét,
Vakítva világló
Hótiszta szerelmem -
És szégyene árján
Meneküljön előle!

Ne félj! Jövök!
Bár dőljön előmbe
Habbal tele forgó
Örvénye folyóján
Az elragadó ár:
Hogy elállja utát
Döntő erejével
A puszta karoknak,
Melyek tele vággyal,
Küzdésbe hevűlve
Ölelni repülnek...

Bár dőljön utamra
Hullámai árján
Vésszel tele tenger;
Hogy eloltsa tüzét
Két szomjas ajaknak,
Melyek tele vággyal
Csókolni sietnek,
Megváltani téged
Örök szerelemmel!

Ne félj! Jövök!
S áttörve az orkán
Vésszel tele torkán,
Megsímulok oldalodon,
Remegve vigyázva,
Hogy egy szorítása
Se fájjon e karnak,
Mely villámit az égnek
S rontó birodalmát
A végtelen árnak
Áttörte kacagva -
Teérted!
 
 
0 komment , kategória:  Gyóni Géza  
Komjáthy Jenő
  2017-08-08 11:37:17, kedd
 
  Komjáthy Jenő

Enyém vagy!

Enyém vagy! Megragadtalak,
Rejtelmes álom, fényalak,
Bűbájos, édes tünemény!
Az volt a vágyam: bírjalak,
És most enyém vagy, mindörökre az enyém!

Enyém valál kezdettül óta,
Isten volt, ki szívembe rótta
Megzendülő, szép nevedet.
S örökre zeng az égi nóta,
Szívőrjitő és üdvözítő szeretet.

Enyém vagy! Én urad vagyok,
S a hatalomtól sápadok,
Hisz téged bírni vakmerény!
Szívedben az a nap ragyog,
Mitől meglelkesült s magasra gyúlt enyém.

Enyém valál, tudom, te régen,
Bölcsőmbe meg valál igérve,
Megtestesült, csodás zene!
Költők dalában, mély regékben
Mikéntha jóslatképpen üdvöm rengene.

Enyém vagy! Megvalósulál;
Érezlek, látlak, Ideál
A harcok s könnyek tengerén!
Ki bennem sejtelem valál,
Mostan valóság vagy és mégis költemény.

Enyém valál, de most levél te
Éltemnek lelke, lelkem élte;
Hatalmadat most ismerem:
Az édenüdvök visszatérte,
Világok napja, ó, gyönyörű Szerelem!

Enyém vagy, én meg a tied,
Az én szivem a te szived,
Leírni most alig merém,
Hisz ember ilyet nem hihet,
Hogy te enyém vagy, mindörökre az enyém!
 
 
0 komment , kategória:  Komjáthy Jenő  
Louise Labé
  2017-08-08 11:32:32, kedd
 
  Louise Labé

Csókolj még, csókolj, egyre többet

Csókolj még, csókolj, csókolj, egyre többet;
és öntsd csókodba minden ízedet;
és öntsd csókodba minden tüzedet,
és négyet kapsz, parázsnál égetőbbet.

Ó, panaszkodol? Nesze hát, nyugodj meg,
tíz másikkal csordítom mézüket.
Törje ez a csókverés-élvezet
boldog útját a féktelen gyönyörnek. (...)
 
 
0 komment , kategória:  Louise Labé  
Jószay Magdolna
  2017-08-08 11:29:31, kedd
 
  Jószay Magdolna

Kristályba zárva

Ébredés előtt rám ül a csend.
Nem tudni még, mi töri meg,
nincs még tudatom, apró morzejelek
halvány reményként mintha ismerősek
lennének... és engem a gének előled
hideg jégkristályba másoltak végleg...
De majd megoldódik; hinni, bízni kell.
Csak elég legyen, hogy akarjam. Hogy akarjuk.
Nem tévedés ez, kedves, hidd el.
Csak elbírjam. Csak elbírjuk.
 
 
0 komment , kategória:  Jószay Magdolna  
Ágoston Zsuzsanna
  2017-08-08 11:27:17, kedd
 
  Ágoston Zsuzsanna

Ezért írok Neked

Két szemedben álmot látva,
Látom azt, mit keresek,
Benned rejlő apró gátak,
Szabnak határt szívednek.

Kettőnk lelke összeolvad,
S évek óta csavarog,
Álmot látó könnyű szózat
Mely egyszer már elhangzott.

Keretbe foglalják szerelmünk
Mosolyok és sírok,
Mert ezer életen át szemünk
Együtt élt. Ezért írok.

Hogy álom nélkül nincs valóság,
Nincs élet, nincs szerelem.
Közös álmunk élet csókján,
Tündér táncolt szertelen.

 
 
0 komment , kategória:  Ágoston Zsuzsanna  
bakos Attila Péter
  2017-08-08 11:23:54, kedd
 
  Bakos Attila Péter

Tükrök kertje

Susognak a fák.
Számolják az elmúlt nyárnak,
lehulló aranyát.

Zörgetik - Csörgetik a leveleket.
Akár apró persely életünkbe gyűjtvén mi,
a régi fillér emlékeket.

Ringatódzom az életnek hintaszékében.
Miközben szerte szórom szívem szeretet szikráit,
így köszöntöm az új hajnalt - Vendégem.

Még nem ismerem: De hiszem,
örömkönnyeimnek tükörablakában nem hiába várom.
Mert íme ez, s ezek melyből felépítem kicsinyített
álomvilágom.

Ahol Én vagyok egy ház,
és benne bebútorozott életem.
S körötte boldogság, bánatok, bátorság, félelem.

S körötte: gyermekkoromban kapott
apró kert - Szüleim ajándékai, tanítások,
szeretet, Isten, védelem.

Mindennapi kenyeremnek elvetett magjai.
Vörös és fekete szirmokban szertehulló
rózsák szirmainak halmai.

És körös-körül tükrök:
Melyekben örökkön magunkba láthatunk.
Megállított felvételpillanatok, amiket visszajátszogatunk.

Hiszen bármit teszel,
ahhoz már meg vannak írva réges-régen a szerepek.
Csak meg kell hozzá találnod az aznapi tükrödet...

Majd lassan eljő az idő.
Az éj sötétje múlik csendesen.
Dobban a szív - szavak születnek szenvedélyesen.

Fellépni vágyunk, játszani,
megcsodálni újra önmagunk.
Adni, elvenni születtünk: Vagyunk, akik vagyunk.

Nem számít tapsvihar, színpadunk szűk léte.
Mert pusztán elegendő
eme titkon rejtegetett kertünknek forró napfénye.

S felvállaljuk majd magunkat.
Mást úgysem tehetünk.
A tegnap kialudt tűznek parazsából - újra éledünk.

Szertetörjük megkapott,
megadott reggelnek üvegarcát.
Szilánkjai közt megtaláljuk azt a paradicsomban
leszakított almát.

Mezítláb előre egyenest érte megyünk,
és talpunktól a szívünkig vérezünk.
Tükrök közt a legnagyobb tükrök leszünk.
 
 
0 komment , kategória:  Bakos Attila Péter  
Benits Klára
  2017-08-08 06:58:52, kedd
 
  Benits Klára

Kereslek

Kereslek, és keresel te is,
érzem, és tudom,
túl életen, halálon,
felfoghatatlanon,
mert éppúgy, mint rügy a fához,
tartozunk mi is egymáshoz,
s ha világok omlanak
egyre, és másra,
közöttük találunk
újra egymásra,
s leszünk majd kettőből
egy is , ha kell,
mert egymásban magunkat
vesztettük el.
 
 
0 komment , kategória:  Benits Klára  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2017.07 2017. Augusztus 2017.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 2 db bejegyzés
e hónap: 237 db bejegyzés
e év: 2464 db bejegyzés
Összes: 5599 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 951
  • e Hét: 9743
  • e Hónap: 43154
  • e Év: 498063
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.