Regisztráció  Belépés
dorotea55.blog.xfree.hu
"Széttéphetetlen kötelék a szeretet, mi köztünk él. Életünk szépség és küzdés, összeköt bennünket a hűség." Gy Marcsi
1954.01.30
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
Novemberi magány
  2017-08-09 21:38:38, szerda
 
  Schneider Alfréd
Novemberi magány

Sűrű erdő közepében egymagamban ballagok.
Fasusogást, madárdalt és vízcsobogást hallgatok.
Mind barátként üdvözölnek: - jöjj körünkbe jó ember!
S a szívemben azon nyomban májussá lesz november.

A holdon járok egymagamban és vidáman dalolok.
Barátjukként üdvözölnek a ragyogó csillagok.
Tiszta fényük a szívemet melegséggel tölti el,
májussá lesz azon nyomban a lelkembeli november.

Nagyvárosban, emberek közt fáradtan ballagok.
Nem üdvözöl engem senki, szomorúan hallgatok.
Nincsen barát, nincsen ember, csak én vagyok egyedül.
Novembernek fagyos szele kárörvendőn hegedül.




Schneider Alfréd
Ébredés

Hajnalködbe bújik a nap,
csak lassan ébred a város
és a fenyves erdő alatt
még patak is, rét is álmos.
 
 
0 komment , kategória:  Versek> Poet  
Nincs Cím
  2017-08-09 17:14:00, szerda
 
  Link





Link


 
 
0 komment , kategória:  Képek  
Egy villanás
  2017-08-09 16:45:59, szerda
 
  Egy villanás

Egy villanás az életünk,
Ma vagyunk, holnap elmegyünk.
Csak nyomaink maradnak a porban,
A kicsi patak karjaiban.

Fölénk hajlanak az öreg fák,
Leveleik halkan susogják
Menj, fürödj a friss patakban,
Ne nézz vissza a múltba!

Olvadj bele a mindenségbe,
Küldj szivárványt a reggeli égre,
Ereszkedj ködként,
Mindent betakarva,

Szeretteidet megsimogatva.
Dobd el az ócska kabátot!
Sokkal könnyebb lesz meglátod,
Öleld át a fénylő világot,

Benne megérzed a barátod.
Fürödj a könnycseppekben,
Akár a hajnali harmat-fürdőben.
Száguldj át a fellegek felett,

Ott már csak a kékségek fénylenek.
Ne törődj a dermesztő hideggel,
Az csak egy villanásra ölel!


Link


 
 
0 komment , kategória:  >> Versek3 ***  
Van pillanat
  2017-08-09 16:43:28, szerda
 
 
Koosán Ildikó
Van pillanat

Van pillanat, amit szívedbe vésel,
egy érintés száz vallomással ér fel,
alkony, ami csendben hull hajadra,
van pillanat, hogy nem ismersz magadra.

Szitál a fény, árnyékkal olvad össze,
lásd, ami volt, elmúlik mindörökre,
ajkad nem nyílik szépre, sem panaszra,
van pillanat, hogy nem ismersz magadra.

Igéz a csend, mint mágnes, vonz a távol,
tükörszilánk lesz napjaid javából,
könnyekből gyöngy nyakláncnak összerakva,
van pillanat, hogy nem ismersz magadra.

Játszik veled homlokod mögé bújva,
emlékeztet, s te emlékezel újra,
és rab maradsz, a tévedésed rabja,
van pillanat, hogy nem ismersz magadra.




Link


 
 
0 komment , kategória:  VERSEK2  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
2017.07 2017. Augusztus 2017.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 48 db bejegyzés
e év: 592 db bejegyzés
Összes: 9111 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1366
  • e Hét: 1366
  • e Hónap: 42875
  • e Év: 483439
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.