Regisztráció  Belépés
dorotea55.blog.xfree.hu
"Széttéphetetlen kötelék a szeretet, mi köztünk él. Életünk szépség és küzdés, összeköt bennünket a hűség." Gy Marcsi
1954.01.30
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 50 
Gondolatok
  2017-09-30 09:16:17, szombat
 
 
Amikor teljesen tanácstalan vagy, akkor hallgass arra, amit a szíved súg! Mert ha meg is égeted magad, az észnek és magadnak, amiért rá hallgattál, nehéz megbocsájtani.
De a szívnek? A szívnek muszáj, mert a szív Te magad vagy, a kijózanító ész korlátai nélkül... A szíved a szereteted útját követi, és ami szeretetből indul ki, ha nem is kap viszonzást, ad helyette Neked gyógyító megnyugvást.
A szíved mindig azt súgja, amit igazán akarsz és bár olykor, hogy megvédd magad, ésszel kell zaboláznod, tudod, hogy a szíved örökké jó, örökké igaz, örökké nyughatatlan?

Manna OWell

Link





Bármilyen pokol is az életed, szembe kell nézned vele. Ez az egyetlen, amit tehetsz azért, hogy jobb legyen. Meg kell látnod a rosszban a jót, a lehetetlenben a lehetősége. Csak akkor teheted jobbá, ha pozitívan állsz hozzá, és ha hiszel abban, hogy sikerülni fog.
/Vándor Lélek foszlányok/

Link




,,Vannak pillanatok, amikor már olyan közel jársz ahhoz, hogy végleg feladd... Aztán visszatekintesz és látod, hogy milyen sokat megtettél csak azért, hogy elérd a célod. Látod azt a rögökkel és akadályokkal teli utat, amelyen eljutottál egészen idáig. Felsóhajtasz és erőt merítesz mindabból, amit eddig elértél. Rájössz, hogy akármilyen messze is van az út vége, sosem szabad megállni. Küzdeni kell ameddig bírod, hisz lehet, hogy fájdalmas, amin keresztül mész majd ezután, de a végállomás annál csodálatosabb lesz. Sosem szabad feladni. Mindig menj tovább és meg fogod találni mindazt, amiért egész életedben küzdöttél." (ismeretlen)

Link




Életed során szív és ész rengeteg csatát vív. Az eszed mindig tudja mi volna a jó, mi lenne a helyes, ám a szíved minduntalan más utakon jár. Az ész mérlegel, értékel, viszont szeretni csakis szívvel lehetséges. Míg az ész mindig a könnyebb utat választja, a biztonságot, a járhatót, addig szíved kanyargós, akadályokkal teli utakra kalauzol. Bármily veszedelmes is, a kettő közül nem mindig választhatod a könnyebb utat, mert bár legyen az az út biztos, sosem fogja megadni azt a boldogságot, ahová szívedet követve jutnál el.

Golden Dawn

Link


 
 
0 komment , kategória:  Idézetek  
Gondolatok
  2017-09-30 09:02:16, szombat
 
  Változóban a világ és vele együtt te is. Nap nap után. Amit tegnap még természetesnek vettél, holnap már lehet a semmibe vész. Semmi sem örök. Elmúlás és újjászületés kéz a kézben. Embereket, helyeket hagyva magad után mész előre utadon, olykor erőtől duzzadva, máskor éppen csak bicegve. Megtapasztalni, megízlelni, átérezni, a végén pedig, ha itt az idő elengedni. Ragaszkodni, de csak annyira, amennyire kell, amennyire szükséges. Egy pillanattal sem tovább, hisz nem is lehet. Minden mi körülvesz, mi igazán számít illékony és törékeny, megragadni nem igazán lehet. Csak az érzések, az emlékek, mik hozzád nőnek. Ez minden, amit utad során magaddal vihetsz.

Golden Dawn




Link


 
 
0 komment , kategória:  Idézetek  
Gondolatok
  2017-09-30 09:01:15, szombat
 
  Amíg a nő a szívére hallgat

... Amíg a nő a szívére hallgat, addig szép marad nyolcvan évesen is. Húsz évesen még bármelyik nő lehet szép, de sokszor ebben a korban meglátszik már, hogy ki az aki belülről szép, és ki az aki csak a felszínen. Harminc évesen már egyre inkább meglátszik az arcvonásokon a belső szépség, az érzelmi intelligencia. A szív rajzolja a ráncokat az arcra. Negyven éves korra már a vak is megláthatja azt, ha egy ilyen különleges nővel áll szemben. Ekkora már nagy különbség tud kialakulni az érzelmileg telített, lelke mélyén is szép nő és az üres között. A kívül-belül szép nő negyven éves korára a legszebb. Igazi különleges szépség, kifinomult érzékekkel, sok megélt, megértett tapasztalattal. Ötvenévesen sem múlik szépsége és hatvan évesen kitűnik a tömegből, hetven évesen sincs mit megbánnia, nem vele volt kegyes az élet, ő volt kegyes az élethez.

Szeréni S. Péter


Link


 
 
0 komment , kategória:  Idézetek  
Gondolataim...
  2017-09-30 08:37:22, szombat
 
 

"...Nap fénye cirógató, éltet adó szőttes,
ölelő fényköntöse, aranyló-szöszke.
Léleksimogató az ébresztő dallam,
szívet melengető a felkelő Nappal..."
Horváth M. Zsuzsanna





Természet ecsetje, színek kavalkádja,
évszaknak szépsége az ősznek varázsa.
Levélfodrokon ezüstös harmatcsepp,
színes palettán csillámpor, rőt színek.
Horváth M. Zsuzsanna




Link


 
 
0 komment , kategória:  Gondolataim...  
Nincs Cím
  2017-09-24 21:17:53, vasárnap
 
  Link




Aki megélte, érti....

"Egyedül vagyok.
Akárhogy is történt és történik: Hozzád tartozom. Azt hiszem, ez el van végezve. Elvégeztetett.
(...)
Nyaralás nincs. alvás is csak altatóval. nincs nyugalom. Én is várok. Várlak, hogy elmondhassam: légy nyugodt, vagyok és leszek Neked. Elvégeztetett. Ne hajtson hallgatásom és szomorúságom zajos helyekre, ne hajtson el gyötrődésem, várakozásom, töprengésem. Minden értünk fog történni, mert akarom. Mert Isten is így akarhatja.
Kilazult karom a derekad körül, de a kezedet fogom. Ne siess, ne kapkodj, ne térj ki. Újra szüljük magunkat. Te is akard. Hogy együtt legyen jó. Ha talán nem is úgy, mint régen.
Meleget kell egymásra fújnunk. Szeretetkötelekkel kell összekötnünk magunkat. Hideg a világ. Kihunynak a tüzek. Kell a tűz. Kell a fény. Kellünk egymáshoz. Hajtson egymáshoz a vihar. Kergessen egymáshoz a csend. Ne engedjük kihűlni magunk. Mert egyedül, mert egyedül olyan iszonyatos. Olyan nehéz. Ha nem buggyan fel úgy, mint régen a vágy, élesztgessük. Nem lehet másolni a voltot, mert már mások vagyunk. Tizenöt év. Most vetkőztük le másodszor a bőrünk, levedlettük régi magunk kétszer. Most jó hét év következik. Ha akarjuk. Ha csináljuk.
Naponta húzom fel a múlt kútjából az emlékvödröket. Vödörnyi szépet, csigát, kacskaringót, kéket, sárgát, hajnalt, alkonyt, a régi szelet és a régi színeket. A régi szíveink.
Régi szíveinket lemeszelték a kápolna falán. De belerajzolva, téglába vésve most már ott marad, tizenöt év dobogó szíve.
(...)
Ha a múltamra emlékszem, Te is öleled az életemet, belefonódtál, rám szőtted életed hálóját, beleszőtted a hitbe a szerelem fonalát!
Merre vagy? Hiányzol. Rettenetesen hiányzol.
Már régóta hiányzunk egymásnak. És mégsem a szokás, a betegség éltetett tovább. A szenvedés újraszüli a szép lehetetlent. Kell, hogy kelljünk egymásnak. Hát kicsit kellessük magunk egymásnak.
Töltsük meg a házat szeretettel. Rakjuk újra a kályhát, újra a tüzet. Éljük egymásnak a napokat. Költözzön vissza az ölelés, valamely késői józanabb, de maradóbb szerelem. Költözzünk vissza egymásba.
Fáj a hiányod.
Úgy hiszem, szárnyverdesve, topogva, ágaskodva, szeretlek. Ha még vagy. Ha neked ez elég. Ha Te is így akarod.
Ha van még idő." (Latinovits Zoltán)
 
 
0 komment , kategória:  ****Fájó gondolatok  
Megyünk a völgybe...
  2017-09-23 07:09:22, szombat
 
  Juhász Gyula
Megyünk a völgybe...

Lassan megyünk a völgybe lefele,
Hull ránk a nyári áldás levele,
Ma nyári zöld, holnap őszi arany,
A csúcsokon már tél barnája van.
Lassan megyünk a völgybe lefele.

Ó csak menjünk a völgybe lefele,
Jöjjön - hisz ő jön - álmaink tele.
Ott lenn virágtalan bár a határ,
De mégis, házak hű ablaka vár,
Ó menjünk csak a völgybe lefele.

S amíg megyünk a völgybe lefele,
Ne fájjon az, hogy eltűnünk bele
S a magas csúcsok ormain talán
Más vándorokat ragyog be a láng,
Amíg megyünk a völgybe lefele.



Link


 
 
0 komment , kategória:  Juhász Gyula versei  
Nincs Cím
  2017-09-23 06:56:19, szombat
 
  Link




Kristófné Vidók Margit
Őszi életkép


Halványabb a kéklő ég, nem éget a napsugár,
szelíden ölel, simogat az őszi fuvallat.
Elnyíló virágok, körbevesz édes illatár,
az égen vadlibák veszik át a fő uralmat.

Rezgő nyárfa is már aranysárgába öltözött,
útra készülnek gólyák, fecskék, rigók és darvak.
A fülemüle, pacsirta is már elköltözött,
bíborszínű falevelek nyarat búcsúztatnak.

Szorgos a hangya, a tücsök még mindig hegedül,
kopaszodó fák, alatta zizegő avar nő.
Nem örök elmúlás, a természet elszenderül,
az állandó körforgásban ez pusztán pihenő.

Fa ágán mókus, mancsában mogyorót szorongat,
nem zavarja az átváltozó fák halk sóhaja.
Felőle minden nyikoroghat, minden hajlonghat,
csak legyen harapnivaló, ez minden óhaja.

Gyorsan suhanó felhők, ködös, hűvös reggelek,
egyre halkuló életjelek a föld felszínén.
Felszálló pára a tó felett, és nádrengeteg,
benne a vízcseppek csillogóan, ezüstszürkén.

Nagy tanítómester az ősz, hálás vagyok érte,
arra nevel, add fel azt, ami nem szolgál téged.
Bármilyen fájdalmas a búcsú, hidd el, megérte,
helyet kell adni az újnak, engedd el a rémet.

A lélek felszabadul, megláthatod a szépet,
ami gúzsba kötött, továbbá már nem kínozhat.
Itt az idő, a lélek roncsait kell kitépned,
értelmes élet, amit csak ember birtokolhat.

2015. szeptember

Link




Debreceni Zoltán: Búcsúzik tőlem az ősz

Színes faleveleket sodor a rónán a szél,
sárga tengerként ring az őszi táj.
Meghajolva bólingatva köszöntenek engemet az erdőben a fák.
Minden fa aranyló díszruhába öltözött,
a derengő napsugárban mindegyik boldogan rám nevet.
Egy simogatással búcsút vesznek tőlem
majd mély álomba merülve várják a telet.




Link





Ősz van, hullanak a sárga falevelek,
betöltik gazdagon utcákat, tereket.
Szóródik szét, mint ezernyi aranytallér
a fák lombja, koronája... földet ér.
Ragyognak a szikrázó napsütésben,
elmúlt a nyár, most az ősz menetel.
A csillogó falevelek egymásba ölelkezve,
a földet aranybársony takaróként lepik el.
Ropják táncukat az őszt köszöntve,
a langyos szélben vígan repkedve.
Hiába minden, itt van már az ősz,
ez a tarkabarka varázs nálunk időz.
A kopasz ágak közt átszűrődik a napsugár,
már rég búcsút intett nekünk a nyár.
(számomra ismeretlen)
Forrás: Facebook
 
 
0 komment , kategória:  Őszi versek  
Hajnal
  2017-09-23 06:46:43, szombat
 
  Arany-Tóth Katalin
Hajnal

Hajnali fénylő napsugár
ezüstport hint a tájra,
teríti az ősz asztalát
ködpára bársony fátyla.

Reggeli friss harmatvarázs
tükröt állít az égnek,
csillognak benne tompán
az ébredező fények.

Lassan oszlik a ködfoszlány,
álmot bont a pirkadat,
simítja fáradt sóhaját
az ősz színű pillanat.


Link


 
 
0 komment , kategória:  VERSEK2  
Nincs Cím
  2017-09-21 19:41:58, csütörtök
 
  Link



 
 
0 komment , kategória:  Képek  
Gondolatok
  2017-09-21 19:36:27, csütörtök
 
  Haladj bátran, egyre mélyebben az erdők közé. A fák alatt, itt-ott még láthatod a harmatot, ahogy megcsillan a fűszálak hegyén. Jusson eszedbe, hogy angyalok könnye az. Angyaloké, akik sokat sírnak még ma is, mert annyi sok embernek marad zárva a szíve a szép előtt. De miattad nem sírnak már. Mosolyognak, amikor jönni látnak.
Wass Albert
 
 
0 komment , kategória:  Wass Albert versei  
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 50 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 6 db bejegyzés
e hónap: 50 db bejegyzés
e év: 702 db bejegyzés
Összes: 9218 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1166
  • e Hét: 10758
  • e Hónap: 47908
  • e Év: 608135
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.