Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/30 oldal   Bejegyzések száma: 296 
Mit mondasz, ha...
  2017-09-30 22:47:47, szombat
 
  Szuhanics Albert

Mit mondasz, ha...

Mit mondasz, ha boldogságról kérdeznek,
olyanok, kik ilyet sosem éreznek,
mit mondasz, ha csók ízéről faggatnak,
olyanok, kik csókot soha nem kapnak?

Szerelmesed soha sem a barátod,
nézz szemébe, s ezt azonnal belátod;
sokkal több ő bárkinél a világon,
hisz csak róla mondhatod, hogy imádom!

Mit mondasz, ha fájdalmat látsz szemében,
emiatt a lelked sajog egészen,
mégis vigaszt kell nyújtanod számára,
ki könnyezve dől kedvese vállára?

Mit mondasz, ha nem viszonoz szerelmet,
át tudsz élni majd egy ilyen keservet?
Egyoldalú szerelem fog gyötörni,
hagyod -e majd árva lelked megtörni?

Mit mondasz, ha azt hiszik, hogy boldog vagy
pedig téged a búbánat el nem hagy?
Nagy kő nyomja a te árva szívedet,
nem kérdezel őróla már híreket.

Mit mondasz, ha könnyeidről kérdeznek,
olyanok, kik szerelmet nem éheznek,
mit mondasz, ha gyűlnek majd a fellegek
fejed fölött, s minden remény elveszett?

Keresel -e új szeretőt magadnak,
odatartod fél orcádat a napnak,
akarod -e boldog legyen valaki,
aki szívét talán neked tárja ki?

Nagy kő eshet le a fájó szívedről,
nyárba léphetsz át a rideg hidegből,
akarod a boldogságot fogadni,
amit sorsod áldásképpen fog adni?

Debrecen, 2017. 09. 30.
 
 
0 komment , kategória:  Szuhanics Albert versei  
Sárga rigó száll az égen
  2017-09-30 09:20:42, szombat
 
  Szuhanics Albert

Sárga rigó száll az égen

Sárga csikó, sárga batár,
egy lányra vár, egy lányra vár.

Rajta ül a fiákeres,
ma pénzt keres, ma pénzt keres.

Sárga rózsát én titokban
néki hoztam, néki hoztam...

...a szép lánynak, a batáron,
átkocsizzunk száz határon?

Megállunk majd egy ligetben
hihetetlen, hihetetlen...

Ott jövőnk van szívbe írva,
azt sugallja arcunk pírja.

Csillag csillog a szemünkben,
sárga rózsa van kezünkben.

Én csak nézem, én csak nézem,
szép szavakkal megigézem.

Ő elbájol, hangja mézes,
csókja édes, csókja édes...

Sárga rigó száll az égen,
kezem nyugszik a kezében.

A mi szívünk boldog nagyon,
kergetőzünk az avaron...

Hol nevetve, hol kacagva
kacsintunk az őszi napra.

Sárga rigó, sárga rigó,
azt énekli, hogy élni jó!

Sárga csikó, sárga rózsa,
...sárga levél hull a tóra.

Sárga levél, keringve száll,
ölelgeti vén napsugár .

Hűvös az ősz, mély az avar,
ám kék az ég és jót akar!

Hiszen tudjuk mi mindketten
a jövőnk nem ismeretlen.

Bármennyire hihetetlen,
bármennyire hihetetlen...

Debrecen, 2017. 09.29.
 
 
0 komment , kategória:  Szuhanics Albert versei  
A múlt
  2017-09-28 13:01:34, csütörtök
 
  Giovanni Pascoli

A múlt

A helyeket, hol sírtam, újra látom:
mosolynak tetszik mindenik sírásom.
S látom a helyeket, hol mosolyogtam:
ó, mennyi könny van minden mosolyomban!

Baranyi Ferenc fordítása
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Eredj, ha tudsz!
  2017-09-28 12:50:02, csütörtök
 
  Paul Gert

Eredj, ha tudsz!

Eredj, ha tudsz, hagyj itt, ha tudsz...
Ha úgy érzed, van hozzá erőd!
Ne is búcsúzz, ne szólj, ne ints!
Csak eredj...
De aztán vigyázz, hogy elfeledj!
Vigyázz, nehogy egy holdas éjen
A múltunkból valami visszatérjen:
Egy szófoszlány, egy csók emléke csak,
Mert akkor véged, megölted magad...
Lásd, békülten fogok veled kezet,
Hiszen szerettél és én is szerettelek.
Ne félj, az utadat nem állom el,
Kár volna, minek?
A Sors parancsol mindenkinek,
De, ha egyszer lankad már tűz,
Mely mellőlem most téged messze űz,
Ha a parázs többé már nem melegít,
Fájni fog, hogy megöltél valakit.
De még itt vagy látlak, hallak...
Ne tudd, hogy sírok és megáldalak:
Szeress, szeressenek, légy boldog könnyen,
Segítsen az isten, hogy gyorsan felejts!
Ne várd meg, míg kicsordul a könnyem...
Eredj!
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Illúziók
  2017-09-28 12:10:00, csütörtök
 
  Richard Bach

Illúziók

Minden ember,
minden apró mozzanat
életedbe úgy került, hogy
magad vontad oda.

Az pedig,
hogy most mit kezdesz velük,
rajtad áll.

Olyan
gond nincs, amely ne hozna
kezében ajándékokat
neked.

A gondokat azért keresed,
mert szükséged van
ajándékaikra.

Nem kél
olyan vágy benned, melyhez
ne kelne erő is benned
valóra váltani.

Meglehet,
hogy azért meg kell
dolgoznod érte.

Képzelj el
egy világot, mely szép
és igaz és
tökéletes,

Aztán pedig lásd be ezt:

a Létező
ezt sokkal jobban
elképzelte már,
mint te
most.


Élj
úgy, hogy soha
ne szégyelld, ha a világ
megtudja, mit teszel,
mit mondasz,
még akkor is, ha nem igaz,
amit a világ
megtudott.


Bizonygasd
saját korlátaidat,
s bizony,
szert teszel
rájuk.


Az
igazságnak, melyet
kimondasz, múltja
s jövője sincs.

Létezik,
s nincs is több
dolga ennél.


Megmérheted
tudatlanságodat azon,
hogy mennyire hiszel
igazságtalanságban és sorscsapásban.

Amit a hernyó
a világ végének tekint,
azt a mester
pillangónak nevezi.


Íme
próbája annak,
hogy földi küldetésed
véget ért-e már:

Ha élsz:
még nem.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Illúziók
  2017-09-28 12:07:58, csütörtök
 
  Richard Bach

Illúziók (részlet)


Volt egyszer, hogy egy kristálytiszta vizű, hatalmas folyó fenekén különös lények éltek.

A folyó csendesen hömpölygött mindannyiuk - fiatalok és öregek, gazdagok és szegények, jók és gonoszok - fölött, a víz folyt, ahogyan folynia kellett, a víz csupán kristálytiszta önmagát ismerte.

A lények mindegyike görcsösen kapaszkodott a folyómeder mélyén heverő ágakba meg kövekbe, mert életük volt a kapaszkodás, az, hogy ellenálljanak a sodró áramlásnak, ezt tanulták születésük pillanatától.

Végül azonban az egyik lény így szólt: "Elegem van már ebből a kapaszkodásból. Bár a saját szememmel nem tudok meggyőződni róla, de bízom benne, hogy a folyó tudja, hová folyik. Hagyom hát, hadd sodorjon magával az áramlás, és vigyen, ahová akar. Ha továbbra is itt kapaszkodom, belehalok az unalomba."
A többi lény kinevette, és azt mondták: "Te bolond! Engedd csak el magad, és az áramlás, amelyet oly nagyra tartasz, majd jól megforgat, odavág és úgy szétmorzsol a köveken, hogy abba hamarabb belehalsz, mint az unalomba!"
De a lény nem hallgatott rájuk, hanem elszántan elengedte, amibe addig kapaszkodott, mire valóban rögtön forogni, bukdácsolni kezdett, és az áramlás a kövekhez vagdalta.
Ám a lény ennek ellenére sem kapaszkodott meg újra, az áramlás így egy idő múlva felemelte a folyómeder fenekéről, és többé már nem ütődött, zúzódott.
Azok a lények pedig, akik a folyó alján éltek tovább, és nem ismerték a sodródót, így kiáltottak fel: "Lássatok csodát! Ugyanolyan lény, mint mi vagyunk, de ő repül! Íme a Messiás, aki eljött, hogy mindnyájunkat megváltson!"
És a sodrodó így szólott: "Dehogy vagyok én Messiás, vagy akkor ti is azok vagytok. A folyónak telik kedve benne, hogy felemeljen bennünket, hogy szabaddá tegyen, ha van merszünk hozzá, hogy elengedjük, amibe kapaszkodtunk. Valódi tennivalónk az utazás, a nagy kaland."
De ők csak egyre azt kiáltozták: “Megváltó”, és továbbra is görcsösen kapaszkodtak a kövekbe, és a következő pillanatban a sodródó eltűnt a szemük elől, ők pedig ott maradtak, és legendákat találtak ki maguknak holmi Megváltóról.



 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A kék tűzeső
  2017-09-28 12:06:18, csütörtök
 
  Szergej Jeszenyin

A kék tűzeső

Kék tűzeső hamu lett, lemondtam a kóborlásról
Legelőször most szeretek, búcsúzva duhajkodástól
Kívántam a bort, a leányt; s mi voltam? Elgazosult kert
De most az ivást, mulatást megutáltam: rontja az embert

Csak téged lássalak én, az örvényt barna szemedben
Ne bolyongj a múlt sűrűjén, ne lakjék más a szívedben
Te finom suhanású leány, makacs szíved érti-e végre
A csibész szeretni tud ám, és engedelmes a vére

Fene mind az ivóhelyeket, verset sem írok, ha kívánod
Simogatnám lágy kezedet, s hajadat, mint őszi virágot
Örökre nyomodba megyek, itthon, vagy akárhova, távol
Legelőször most szeretek, búcsúzva duhajkodástól

Örökre nyomodba megyek, itthon, vagy akárhova, távol
Legelőször most szeretek, búcsúzva duhajkodástól...

(Weöres Sándor fordítása)
 
 
0 komment , kategória:  Szergej Jeszenyin versei  
Kék őszi nap
  2017-09-28 11:58:46, csütörtök
 
  ÁPRILY LAJOS

Kék őszi nap

Nyár-mímelő, kristályos délután.
Az égi tó tengerszem-tükrű, tiszta.
Hogy futnál most egy kék szellő után
a nyár selyem-kék sátorába vissza.

De pázsitunkra suttogó, beteg
levélke zörren. Hasztalant akarnál:
a lelkedet már bú kötözte meg
s bokád finom, fehér bilincs: ökörnyál.
 
 
0 komment , kategória:  Áprily Lajos versei  
Hol rejtõzöl
  2017-09-27 12:32:41, szerda
 
  FJODOR SZOLOGUB

HOL REJTŐZÖL

Hol rejtőzöl, ki-se mondható
Szépség, létünk titka te?
Hova tünt el illatárasztó,
Tiszta fényként szerteáradó
Pőreséged öröme?

Bárha megjelennél álmaim
Árnya fátylán énnekem,
Bárha könnyedén lebegve, mint
Látomás, magányom percein
Átsuhannál csendesen!
 
 
0 komment , kategória:  Fjodor Szologub versei  
Csalódva e silány világban
  2017-09-27 11:59:12, szerda
 
  FJODOR SZOLOGUB

CSALÓDVA E SILÁNY VILÁGBAN

Csalódva e silány világban,
Hol nő sírt, gyermek gügyögött,
Az égbe, álom-örömök
Honába, felhőn túlra szálltam,
És röptöm gőgös magasából
A földet átformáltam én,
S vakítón csillogott felém,
Mint aranyszállal átszőtt bársony.
Aztán, hogy álmom megszakadt,
S megújult létem durvasága,
Megkínzott-kínzató hazámba
Elhoztam égi titkomat.
 
 
0 komment , kategória:  Fjodor Szologub versei  
     1/30 oldal   Bejegyzések száma: 296 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 296 db bejegyzés
e év: 2300 db bejegyzés
Összes: 8702 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1999
  • e Hét: 1999
  • e Hónap: 53706
  • e Év: 782114
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.