Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
2017.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Benkő Péter
  2017-09-01 09:50:20, péntek
 
  Benkő Péter

Szeretlek

Szeretlek csak, szeretlek.
A Mennyben és a Földön is, legyen szent a Te neved.
Mint mindennapi kenyerünket, úgy add magad nekem,
most és máskor is.
Jöjjön el az én országom, ahol szerethetlek téged.
Hiába szeretsz mást, s ő is akar téged.
Legyen meg az akaratom itt lenn a Földön,
mert én szeretlek akkor is, ha már nincs miért.
Ha már nem kell senki kölcsön.

Ha már tudják, ha már tudhatják mások is,
és belehalok, tudom,
de mégis, de még akkor,
mert szeretni kell lemondva,
szeretni kell várva, összekulcsolt testek
izzadt nyomorával.
Pedig jó lenne úgy, ahogy szeretném én,
jó volna úgy, ahogy szeretnéd még.

Ne eresszük szerelmünk idő elött sírba,
ne álljunk a gödör szélén, tehetetlen,sírva.
Pedig nem fogok halni, s te nem értettél semmit,
nem fogok halni, mert nem tudtam adni,
nem tudtam adni...csak ennyit.

Nem tudtam mondani, amit kellett volna,
csak akartam élni, neked játszani, játszani nem félni,
játszani neked a reggelt a nap első sugarával,
a reggelivel melyet ágyba hozok annak,
ki kedvesem eljátsza.

Ahogy a földön, úgy a mennyben is,
te szeretsz mást, én szeretlek téged,
hogy engem fogsz szeretni, sohasem ígérted,
te nekem vagy, de ugyanúgy másnak,
Krisztusnak jó vagyok, de bohócnak gyáva.

Messze vagy, de legyek bárhol is,szeretlek.
Csak szeretlek, csak szeretlek akkor is,
még akkor is...

Szeress vigyázva, ne szeress bántva.
Szeress, mert a látszatnak, könny lesz egyszer ára.
Borzas szerelmünket ki fésüli újra?
Hogyan jutunk a semmiből a mindeneken túlra?
Ámen
 
 
0 komment , kategória:  Benkő Péter  
Beney Zsuzsa
  2017-09-01 09:46:43, péntek
 
  Beney Zsuzsa

Barokk szonett

Te magad voltál-e, akit szerettem
gyáván, vadul - vagy a fénybe borult
pillanatok láncán, ki elvonult
triton-vontatta kocsiján, az isten?

S mikor kő-mását a zúgó vizekben
megismertem, s fölöttem kivirult
az égi rózsa, majd lassan kihunyt
kék égben fürödtem, vagy tengeredben?

Rejtőzöl káprázatod csillagában,
fény-szőtte, ágas-bogas éjszakában -
te létedben élsz - végzetemben én.

Ott találok rád, hol már nem reméllek,
mikor már nem követlek, utolérlek,
csak át kell lépnem sorsom peremén.
 
 
0 komment , kategória:  Benei Zsuzsa  
Doszkocs Zsuzsa
  2017-09-01 09:45:08, péntek
 
  Doszkocs Zsuzsa

Örök szerelem

Édes, drága Kedvesem
Imádom, hogy vagy nekem.
Hogyha velem lehetnél
Többet nem is búsulnék.

De mivel te messze jársz
Életem, mint téli táj,
Oly sivár vigasztalan
Minden szinte hasztalan.

Újra jössz, én várok Rád,
Szirmot bont a sok virág.
Tavaszt hoz a szerelmünk.
Csodás lesz az életünk.

Együtt leszünk boldogan.
Izzik testünk szilajan.
Mint a nyári napsugár
Körbe fon minket a vágy.

Soha el nem hamvadón.
Öregkorig, lankadón.
Őszi, gazdag terméssel.
Szerető megértéssel,

Velünk marad Kedvesem
Ez az örök szerelem.
 
 
0 komment , kategória:  Doszkocs Zsuzsa  
Gulyás pál
  2017-09-01 09:43:18, péntek
 
  Gulyás Pál

A fák lassú szíve

Reggel volt. A természet ébredése: -
a fák magasba ringó ágai,
a légben szerteröppenő galambok,
a pókhálók sokszínű csillogása,
a Nap, az ősi Nap folyton növekvő
kohója: - lelkemben egy mondhatatlan
szomorúságnak verte cimbalomját.
Ott ültem a szobámban és a könyvek
prizmáin át forgattam a világot.
Az udvaron édes petúniák
tárták ki lányságuk titokzatos
álmát a láthatatlan szellemeknek.
S az ablakomon át az illatok
hullámverése lelkem ostromolta.
Kimentem az udvarra és az öt
öreg akác mohos tövébe álltam: -
ők látták játszi gyermekévemet
s a balga ifjú büszke szárnyverését.
S a szívre gondoltam, az ő nyugodt,
lassú szívükre, melynek a mulandó
időben nem hallatszik dobbanása.
 
 
0 komment , kategória:  Gulyás Pál  
Nagy Ilona
  2017-09-01 09:41:08, péntek
 
  Nagy Ilona

Hol a percnek párja...

A vén folyó mennyi titkot őriz...
sétálok a parti köveken,
neki bármit elmesélek én is,
ezer éve hallgat... csendesen.

Kenderszínű, vén Tiszának hátán,
napsugarak, apró fodrokon,
a hídlábnál egy erősebb hullám,
sóhajt visz... egy sziromtutajon.

Öreg tölgyek hűvös árnyékában,
mennyit hancúroztunk egykoron,
vajh' mit láttak nyári éjszakákban...
mert én ma, már csendben titkolom.

S a Holtágnak, földig omló fái,
fűzfafüggöny, békalencseágy,
szerelmeknek titkos, kis tanyái...
vízre hajló, milliónyi ág.

Ringó nádas visz végig a tájon,
kanyarogva bóbiskol a part,
hová vitted vén Tisza az álmom...
gondolatom most is hozzád tart.

Néma víznek lassú mormolása,
visszavisz az időtengelyen,
keresem, hogy hol a percnek párja,
mit elsodort... többé nem lelem.
 
 
0 komment , kategória:  Nagy Ilona  
Molnár Rózsa
  2017-09-01 09:38:44, péntek
 
  Molnár Rózsa

Rejtőzködve

Kagyló-lelkembe homokszemet tettél
ujjlenyomatoddal leszek igazgyöngy.
És rám ismersz majd, mert
rovátkáidból símultam ki,
s ha újra jövök
már mindenki szépnek mond.

Tenyérráncaid összehajolnak fölöttem,
mint kagylóházacskák dús lakoma után.
Belém imádkozod a hullámzást,
a nyitást, a csukódást...
Nem követel a szóm.
Nem követeled szavam...

Alakulok tenyérmelegedtől.
Bűnös kis életem tetoválom Beléd,
apró szúrásokkal bújok bőröd alá,
el ne vesszek, Uram,
ha egyszer békejobbot
nyújtasz a gonosznak.
 
 
0 komment , kategória:  Molnár Rózsa  
Hollósy Tóth Klára
  2017-09-01 09:36:50, péntek
 
  Hollósy Tóth Klára

Törékenység

Alig pirkad, szendereg a hajnal,
békésen szunnyad a Teremtés ölén,
de pilláit rezzentgeti lassan,
mintha ébredezne már a létezés.

Madárdal száll a zsenge tavaszban,
kánont zeng a szellőkkel a fák hegyén,
sejlő bimbó fény nyilára pattan,
ahogy kinéz az ég felhőfüggönyén.

Ütem indul, dobog a szívverés,
dörzsöli szemét az ébredő élet,
újra készenlétben minden, mi szép,
issza mohón a zsenge zöld a kéket.
Törékenység a föld, a fény, a lélek,
ujjongja örök szerelmem, hogy élek!
 
 
0 komment , kategória:  Hollósy Tóth Klára  
Bodré Anikó
  2017-09-01 09:34:58, péntek
 
  Bodré Anikó

Álom

Veled ébred a hajnali fény,
Álmomban látom mosolyodat Én.
Csillogó szemed csillogását,
Szíved vad kalimpálását.

Ébredj velem minden reggel,
Öleld át megpihent testem.
Kezdjünk együtt minden napot,
Vidáman ébresszük az öreg Napot!

Veled leszek akkor is ha baj van,
Símogató kezem ölel át a bajban.
Segitséget nyújtok szerető szívemmel,
Boldog fényt adok édes életednek.

Számíthatsz rám ha gond van,
Együtt megoldunk minden rosszat!
Mikor fény az életünk,akkor is veled leszek,
S együtt élvezzük ezt a szép életet.

Te leszel életemben a fény,
A megtestesült remény,
A boldogság az örökké valóság,
Az álom ami valóra vált.
 
 
0 komment , kategória:  Bodré Anikó  
Tóth Albert
  2017-09-01 09:33:47, péntek
 
  Tóth Albert

Nem nekem osztották

A sors nem nekem osztotta ki a pikkdámát,
egy szereptévesztett alsó elvitte álmom,
ám kamaszkori vágyam sem volt több, csak ábránd,
egyedül voltam, leszek, nincs kirendelt gyámom

Még egy esélyt kértem, a kíváncsiság hajtott,
a pakli új volt ugyan, régiek a lapok,
a leosztás ugyanaz volt, szinte szakasztott,
maradtam, mi voltam, egy álmodozó vagyok

Így sorjáztak éveim, suhantak nesztelen,
egyik-másik mellett hozhatnék fel érveket,
Rocinantém fáradt, előtte szénahalom,
mit egy életen át kergettem, csak szélmalom
 
 
0 komment , kategória:  Tóth Albert  
Juhász Gyula
  2017-09-01 09:32:16, péntek
 
  Juhász Gyula

Pillangó kisasszony

Karcsú, kecses, mint halvány porcelánok,
A szeme mandula és ajka csók,
Csak Keleten teremnek ily virágok,
Ily különösek és ily bóditók.
Ott ül piros és sárgás kimonóban
Oly némán, mint egy nagy, beteg madár.
A kertben halk szél a cseresznyefákat
Hintázza lágyan s száll az este már.

Lassan kigyúlnak a nagy lampiónok,
Piros, zöld fények s szürkén, mereven,
Mint magányos öreg, szétnéz az ódon
Fusijáma a sárga tengeren.
S a sárga vizek lassú, mély zenéje
Ringat valahol egy fehér hajót,
Mely napnyugatnak tér sóvár ölébe,
Hol nem teremnek gyilkos viharok!

A kapitány egy édes nőre gondol,
Ki rá bús Bábel mélyén félve vár.
Ó arany szabadosság, kikapós kor,
Keleti mámor, az időd lejár!
S amint a távol, puha, kék ködébe
Mélázva, lágyan átolvad Japán,
Feledve már nagy mandulaszemével
A kimonós, a bús és néma lány.

Ő csöndben virraszt. Ül a szőnyegen,
Mely virágokkal hímes, tarka, dús,
Csodavirágok, miket nem terem
Távol Nyugat, a fáradt és borús.
Csodavirágok és nagy madarak,
Melyek beteg virágok ajkain
Szedik a mézet, édes aranyat,
Boldog Kelet, hol kéj és vágy a kín!

Hol szőnyegeknek százszínű mezőin
Piros és zöldes lampion alatt
Virrasztanak kis, halvány szenvedői
A távol vágynak: árva madarak!
Karcsú, kecses nők, méla porcelánok,
Szomorú vázák szép Napkeleten.
Taifun süvölt a sárga tengerágyon
S bennük mély csönd virraszt: a szerelem!
 
 
0 komment , kategória:  Juhász Gyula  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 278 db bejegyzés
e év: 2740 db bejegyzés
Összes: 5875 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2342
  • e Hét: 12752
  • e Hónap: 43373
  • e Év: 562901
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.