Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
Gróf Vay Sándor: Menyországból pokolba . . .
  2017-09-01 06:41:05, péntek
 
  Gróf Vay Sándor:

Menyországból pokolba . . .


Óh én tudom, jól tudom már;
Egykor engem is szeretett -
Ép úgy ölelt, ép úgy csókolt . . .
Nos. a vége mégis mi lett?

. . . Az ön keble, fehér keble
Szőke asszony, veszélyes ut -
Én is, más is, róla bárki
Menyországból pokolba jut.

Esztergom és Vidéke, 1886.
 
 
0 komment , kategória:  Gróf Vay Sándor  
Lithvay Viktória: Dal a hervadásról . . .
  2017-09-01 06:40:14, péntek
 
  Lithvay Viktória:

Dal a hervadásról . . .


Sárga lombon szól a madár
Szomorún,
őszi harmat rezg a síri
Koszorún.
Fütyül a szél, a halottak
Mezején,
Beteg virág, hervadt virág
Vagyok én.

Sirva járok a temető
Utain,
Gyógyulásért könyörögnek
Ajkaim.
Imádságom ha meghallják
Az egek,
Beteg virág, hervadt virág
Nem leszek !

Esztergom és Vidéke, 1887.
 
 
0 komment , kategória:  Lithvay Viktória  
Rába György: 1944, november
  2017-09-01 06:39:22, péntek
 
  Rába György:

1944, november


Krumplik , sült tökök , tört kancsók között
zsákként ledőlve szót szóba fűzök
s míg ballag künn november vad szelében
katona , bujdosó , tán vándor éppen,
gázolva kráterben , szőlőszemekben,
döglött lovakban , lágy tehénszemetben ,
egzecírozom csodás fababáim,
meg ne őrüljek a világ csodáin,-
a bombazajban bábszínházat játszom,
hogy legalább e suta katonákon
lehessen meg az én akaratom :
legmélyebb pincéidben bolygva , szép szabadság ,
fuldoklom és vakoskodom
s csak ámulok , hogy vetné szerteszét,
úntan , elundokított teste börtönét
állat, növény és ember.

Csak tudnék élni gyermeki hitemmel !
Hetedik hónapja , hogy iszonyú
kötelét rámdobta a háború ,
már végkép s én csak reszketek
emberségemben űzve, nyúzva
a szörnyű kínok , nyomások , ingerek
súlya alatt , míg émelyedetten
ki nem lököm torz vemhemet
a végzetes kilencedikben.

(A halmon túl ágyúk dörögnek ,
és sűrűn visszadöng a szív,
veti ki összegyűlt
szennyét, mocskát, mint soha máskor,
mint vulkán vagy mint tenger áradáskor.)

Elmondhatom
e tiszta , hideg hajnalon ,
fázván , vastag árnyékomba heverve ,
féltő apaként gondoltam a rendre :
pipás öregre, lapdázó fiúra ,
szántó parasztra , fonó asszonyokra ,
füstölgő gyárra , forgó kalapácsra ,
tollra , kapára és újra meg újra
kenyérre , borra , míg a banda csősznép
botja a rácson túlra kergetett, -
innen nézem hazám kertjének őszét,
hogy a törvény s a jog,
mint romlott gyümölcs puffan le a porba .
Hiáb a dús a termés, ha a fa rothadott .

Csittulj el szív, szívem,
hasztalan , lázadoznál,
erősbb érvet te sem
találhatsz a vasból valóknál.
Hadd nézzem hát , hogy főznek a kopasztott
fák tövében szilvát a tót parasztok ,
hadd nézzem el, szívemben megnyugodva ,
hogy hull a fény szelíd, deres hajukra
s a falura , mely megvetvén a földit,
a füst szárnyán az égbe készülődik.

Irodalom, tudomány, 1946.
 
 
0 komment , kategória:  Rába György  
Erdélyi János: Szóköltészet
  2017-09-01 06:38:13, péntek
 
  Erdélyi János:

Szóköltészet


Oh szerelem ! lengő hajak,
Hajnalmosoly, rózsás ajak :
Magas szemöld, sötét szemek,
Honnan nyilak lövellenek:
Selyemkarok, piczin kacsók,
Kis lábak, a tánczért valók ;
Illatlehellet, vallató
Beszéd, váltig mulattató.
És dobogó meleg kebel,
Melyet irigy fátyol lep el,
Hullámalak, szobortetem . . .
Hiszen végök sem érhetem,
Mind csak a szót vesztegetem.

Budapesti Szemle. 1881.
 
 
0 komment , kategória:  Erdélyi János  
Elek Alfréd: Madarak esti éneke.
  2017-09-01 06:37:19, péntek
 
  Elek Alfréd:

Madarak esti éneke.


Eltűnt a nap aranyhajója.
Száll, száll az alkony s jön az óra,
A mikor majdan nyugovóra
Tér minden széphangu madár ;
Be kár, hogy el kell már pihenni,
Bokorban fázni, dideregni,
A rémtől félni, megremegni
S gubbasztani némán : be kár !

Mert egyhelyütt mi sohasem ültünk,
A kék egekbe felrepültünk,
És lelkes akkordokat küldtünk
A szél szárnyán a nap felé;
Piros uszálya félve leng még,
De a homály, ez éji vendég,
(Hozsanna néked, végtelenség!)
Az ős homály már elnyelé.

Jaj ! elfogyott az égi nektár:
A fény, a fény ! - és nem lehet már,
Csak szunnyadni a csillagoknál,
A mik lepislognak tunyán ;
S míg virrasztnak ez árva mécsek,
Addig mi álmodunk meséset
Arról, ki jönni sohse késett
Az égnek bíbor kapuján.

Zenél a szél a fák között és
Az illat száll, mint halk köszöntés,
A hold reánk ezüstöt önt és
Már éji dalt susog a nád;
Egy nappal lettünk öregebbek,
Szárnyunk is fáradt, csüggeteg lett
S a keblünkben már nem rezegnek
Melódiák. Jó éjszakát !

Vasárnapi Ujság 1913. julius 6.
 
 
0 komment , kategória:  Elek Alfréd  
Ágh István: Egy asszony elment
  2017-09-01 06:36:02, péntek
 
  Ágh István:

Egy asszony elment


Sörtét növeszt az ég.
Havasesőben, seregélyek,
iramló levelek sűrűjében
kékül a nyárfa.

Üres határra
pírt vetnek falvak, városok,
kukoricakoszorú ragyog
akasztva mohos almafára,
lovak farára
ereszkednek a szárnyasok.

Elindulnak a vadnyulak
a sárga kazlak felé.
Ó, hogy a didergők reménye
testemet melegítené,
birsalmafényű szobák
álma, itala, étke!

Posztó medvebocsok
heverednek az alvók tenyerére.
Az asztalon jércecsontok kis hegedűi merengnek,
gondolkodik az estéről maradt bor.
Lábnyomaid, eldobált szivek
dübögnek ablakomnál virradatkor.
 
 
0 komment , kategória:  Ágh István  
Szalay Fruzina: Felhők.
  2017-09-01 06:34:30, péntek
 
  Szalay Fruzina:

Felhők.


Ezüstös felhők úsznak odafenn,
Gondatlan, könnyen, hófehéren.
Szeretnék igy fürödni édesen,
Fenn, fenn a fényes, kéklő messzeségben !

Repülő felhők szállnak odafenn
A légi utakat bejárva,
Szerelnék igy suhanni csendesen
El, el az édes, langyos éjszakába.

Halvány ködfátyol leng a táj fölött
S lehull, leszáll az erdőszélre.
Szerelnék leborulni mint a köd
Az erdő harmatgyöngyös kebelére.

a_het_1901.
 
 
0 komment , kategória:  Szalay Fruzina  
Dutka Ákos: Krisztus éjszakája
  2017-09-01 06:31:52, péntek
 
  Dutka Ákos:

Krisztus éjszakája


Valakit vártak szomjazottan,
Ezer lélekben vajudott a vágy:
Csak jönne s hozná - oh akárki -
az új igét: a jövendő szavát.
Valamit várt a nép, az Élet
Felhők közül a tengerek felől,
Csodát... Csodát a szürkületbe,
Mi megfoganva, megteremve
Kiválni készült az éj méhiből...

... Lassan kihunyt már mind a mécses,
Egy hárfa pengett messze valahol,
Chedron felől a déli éjbe
Illat ömlött az olajfák alól.
Zengett a dal, az illat áradt,
Sötéten égtek lenn a gyehennák,
S Bethániából jött egy ember
Égő, sugárzó lángszemekkel
A békességes déli éjen át.

Megtelt illattal minden ösvény,
Amerre jött, - már szinte bóditón,
S a fehér város fölött sötéten
Csodásan állt a fekete Cion.
A fehérruhás szelid nagy ember
Érezte, mit a szálló dal dalol,
Úgy rémlett néki, hogy a hárfa
Lelkében zengi. Mártha, Mártha,
S áradt a dal az olajfák alól.

Megtelt a lelke áhitattal
és megfogant a csodás nagy titok:
Itt súgták meg a déli éjben
A pisztáceák meg a jázminok.
Megértette, mi itt vajúdik,
Illatba, dalba bóditón remeg
S másnap sugárzó lángszemekkel
Hirdetni kezdte a nagy ember:
Szeressetek... Szeressetek...
 
 
0 komment , kategória:  Dutka Ákos  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 282 db bejegyzés
e év: 2736 db bejegyzés
Összes: 29165 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 778
  • e Hét: 30603
  • e Hónap: 111096
  • e Év: 1503313
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.