Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
2017.10.22
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Dornis Szilvia
  2017-09-10 22:12:11, vasárnap
 
  Dornis Szilvia

Zárj magadba

Ahogy a nap a fényességet,
Úgy szoríts engem karjaidban,
Mint a holtak a sötétséget,
Egyszer s örökre: zárj magadba.

Ölelj, míg szívem beleremeg
A testen-túli mozdulatba,
Behunyt szemünkben hál az ünnep:
Lelkünk már elválaszthatatlan.

Ahogy a szél, a lét perceit,
Úgy vigyél engem, láthatatlan,
S még ha voltak is keserveink,
Mindig s örökkig: zárj magadba.
 
 
0 komment , kategória:  Dornis Szilvia  
Dobrosi Andrea
  2017-09-10 13:27:31, vasárnap
 
  Dobrosi Andrea

Látom, látod

Látom,
ahogy rág a bánat,
beléd a víg szavak
csak gyónni járnak,
könnyeid bőröd alatt
kis patakmedret vájva
búsan koppannak
méla zongorádra.

Engedd,
veled feszüljek
magán Golgotádon,
hozzád menekítsem magam,
hol még nyílnak virágok,
napsárga gömb gurul
a fák csúcsain.
Látod?

A lét lánctalpai nem nyomhatnak el,
a támaszod vagyok,
mint szőlőnek kacsok,
s a zsarnok csalódás trónját
üde ég töri,
hidd el,
megtorolják,
meg vannak számlálva a napjai.
 
 
0 komment , kategória:  Dobrosi Andrea  
Németh Anikó/Ködmadár
  2017-09-10 13:25:38, vasárnap
 
  Németh Anikó (Ködmadár)

Érzed-e Kedves?

Érzed-e Kedves, a nyárban a vágyat?
Zöld levelek közt fúj ma a szél.
Színes virágok! Látod a tájat?
Meghal-e mindez, ha eljön a tél?

Nem hiszem el, hogy vége lehet már,
Itt ez örök, és el sosem ég!
Alszik csak csendben, hó ha takarja,
Álmodik mélyen a szívünkben még...
...
 
 
0 komment , kategória:  Németh Anikó/Ködmadár/  
Kamarás Klára
  2017-09-10 13:22:37, vasárnap
 
  Kamarás Klára

Éjféli polémia

Ha még hiszed, hogy lesz valami más,
jön még egy új, egy nagy feltámadás,
azt mondják rád: bolond...
de mondd,
hit nélkül, mint üres kalász,
inogni jobbra-balra mennyit ér?
Ki jegyzi fel, hogy kinek jut babér,
s lágyabban ringat-e az anyaföld,
ha felsorolják, mennyit és mit értem?
A síron túl hiába minden érdem.

Csak a ma van.
Engem nem érdekel,
hogy lesz-e más,
nem könyv az élet,
hol a folytatás
fontos lehet.
Ez látlelet.

Ne sírom mellett mondj beszédet,
mondd inkább most a véleményed,
de meg ne bánts,
legyen, mint sírbeszéd:
kegyes csalás!
Tőled minden kemény szó fájna,
égetne, mint özvegyi máglya,
megsemmisülnék,
vagy, mint túl sebes víz szélében a tajték,
apró cseppekre hullva
zuhannék vissza messzi múltba.

Ha gondolsz rám,
s ha szólsz, legyen szép és igaz.
A kettő együtt túlzás?
Jól tudom, hogy az.

Én úgyis elhiszem
mind, ami hihetetlen,
mert földön járok, mégis
ott fenn, a fellegekben.

Hiszem, hogy van még...
lesznek boldog évek.
Az öncsalással senkinek se vétek,
akár a tömjén füstje,
annyit ér,
de mégis kell
hogy édesítse éltünk
valami több,
mint szorgos hangyalétünk,
valami cél: hová... miért... kinek...
Szavak... szavak... szavak!
Ugyan, ki érti meg...!
 
 
0 komment , kategória:  Kamarás Klára  
Farkas Anna
  2017-09-10 13:18:09, vasárnap
 
  Farkas Anna

Ismerős fény

A magány végtelen sötétségében
az árnyak földre hulló pusztasága
álmom bezárja lelkem mélységébe
dermedt sors örökkévalóságába

ha már minden álom lelkemből elszáll
mikor fölém rozsdás jégleplet feszít
még érzem nem múlt el örökre a nyár
és a remény rám szivárványszínt terít

az ég szegélye lilásra dagadva
derengőn pislákol messze nyugaton
a vágyam repít fel majd a magasba
hol lelkünk közös csillagát kutatom

kísér a Holdsugár belengve lényem
kigyúl a szívemben egy ismerős fény
gyors lepkeszárnyon sziluetted lebben
s arcomra boldog mosolyt rajzol a szél
 
 
0 komment , kategória:  Farkas Anna  
Kamarás Klára
  2017-09-10 13:17:03, vasárnap
 
  Kamarás Klára

Három kívánság

Lennék a szeretőd,
s míg átölelnél lágyan,
csókod nyomán piros rózsák
borítanák a vállam...

Inkább barátod lennék. Víg barát.
Boroskancsó állna az asztalon,
poharazgatnánk, és együtt nevetnénk
a sok bolond, hiszékeny asszonyon.

Ó, legjobban anyád szeretnék lenni!
Ölembe hajtanád konok fejed,
s én mindent, mindent megbocsájtanék...
De így? És most? Na nem! Ezt nem lehet!
 
 
0 komment , kategória:  Kamarás Klára  
Várnai Zseni
  2017-09-10 13:14:35, vasárnap
 
  Várnai Zseni:

Őrzi egy néma óriás

Nem nyithatom fel koponyád,
nem vághatom föl szívedet,
mit gondolsz, és mit érezel,
soha megtudnom nem lehet.

Titokzatos burokban élsz,
akár a lepke télen át,
amit belőled láthatok,
gubóba szőtt külső ruhád.

Mit tudhatom, ki vagy, mi vagy?
Mit forralsz titkon ellenem,
nem ismerhetlek semmiképp,
s nem ismerem a gyermekem.

Arcom vonását hordja ő,
de arca mindig változik,
átvési minden pillanat,
és mind messzebbre távozik.

Csak egyre nő a messzeség,
idő, és tér oly óriás,
lélekország ércajtaját
őrzi egy néma óriás.

Amit tudok, csak sejtelem,
s amit sejtek, csak dőreség,
ám lelked meg nem foghatom,
mert az maga a messzeség.

 
 
0 komment , kategória:  Várnai Zseni  
Marton Paul
  2017-09-10 13:12:55, vasárnap
 
  Marton Paul

Sír a fa

Az erdőből hangok hallatszanak,
melyek a tompa csendben elmerülnek.
Motoros fűrész, fejsze csak vigyorognak,
fák, bokrok, zöld tisztások reszketve fülelnek.

Gonoszok pusztítják a kis erdőt
egy verőfényes nyári nap reggelén.
Dől a fa, és sír az ember lába előtt,
érte némán feláldozza magát a szegény.

Vijjog a lánc, süvít könyörtelen,
ledőlnek sorba mind, így ítéltetik.
Az ember nem lát, nem hall, semmit sem érez,
homlokán a verejték helyett bűn gyöngyözik.

Halandó tervez, az Isten végez,
a természet egyre csak temetkezik.
 
 
0 komment , kategória:  Marton Paul  
Aranyosi Ervin
  2017-09-10 13:10:47, vasárnap
 
  Aranyosi Ervin

Mosolyogj reám!

Nevet az ég, s te búslakodsz?
Így nem mehet tovább!
Könnyes szemmel nem láthatod
a számtalan csodát!

Nevet a Nap, velünk örül,
nézd csak hét ágra süt!
Tárd ki szíved és nézz körül
mosoly van mindenütt!

Hogy adjam vissza kedvedet,
hogy csillogtassam két szemed?
Ott szomorkodni nem lehet,
hol mindenki vidám!

Hogy szárítsam fel a könnyeid,
hogy csillogtassam a gyöngyeid?
majd vidámságom földerít,
hát mosolyogj reám!

Nevetek én, hát tarts velem,
vidám az életem,
csak a mosolyom éltetem,
ez sorsom, s végzetem!

Hiszem, a dolgom ez lehet,
felnyissam két szemed,
s csak akkor szép, ha élvezed,
ha két szemed nevet!

Hogy adjam vissza kedvedet,
hogy csillogtassam két szemed?
Ott szomorkodni nem lehet,
hol mindenki vidám!

Hogy szárítsam fel a könnyeid,
hogy csillogtassam a gyöngyeid?
majd vidámságom földerít,
hát mosolyogj reám!

Hogy tegyem szebbé holnapod?
álmodj róla, s megkapod!
Vedd csak példádnak szép Napod,
s tárd ki az ablakod!

Boldogan élni egyszerű,
álmodd meg holnapod!
Lelkedben ragyogjon Nap, s derű!
S az örömöt láthatod!

Hogy adjam vissza kedvedet,
hogy csillogtassam két szemed?
Ott szomorkodni nem lehet,
hol mindenki vidám!

Hogy szárítsam fel a könnyeid,
hogy csillogtassam a gyöngyeid?
majd vidámságom földerít,
hát mosolyogj reám!
Hát mosolyogj reám!
 
 
0 komment , kategória:  Aranyosi Ervin  
Mucsi Antal-Tóni
  2017-09-10 13:08:15, vasárnap
 
  Mucsi Antal-Tóni

A köd, az élet, az álom, és a jövő

A köd,
szürke homályos massza,
keresztül láthatatlan
semmiség,
néha mintha
egy kicsit ritkult volna
de akkor jött
a fekete sötétség.
Szeretnék előttem valamit látni,
tapogatok
mindkét kezemmel:
De mindenhol csak hideg falak,
ezek az utak már sehova sem vezetnek...

Az élet,
egy egyszerű
mindennapi ugyanaz,
csinálom azt
amit kötelességemnek érzek,
néha gondolataim
valahogy elszöknek tőlem,
olyankor a szívem
pehely kőnyűnek érzem.
Repülök a felhők felett,
a lelkem megkönnyebbül,
fentről az emberek a gondjaikkal
oly kicsinyeknek tűnnek:
Most, mikor olyan boldog vagyok,
miért nincs most vége a földi életemnek...

Az álom
bársonyos rozsszínű világ,
szárnyas angyalok
csak kérésemre várnak,
mindenhol virág
hallok egy gyönyörű zenét,
csábító zenére
legszebb táncokat táncoljuk...
Szép angol keringő
szerelmes argentin tangó,
kék Duna Valcerje
kábít a Bosa Nova;
Felébredni most még nem akarok,
csak tovább menni,
menni és odaérni valahova...

A jövő
amitől még
sok szépet elvárok,
remény egyedül
vezet engem oda,
ami előttem van
jó, hogy még nem látom,
nem fognám
akkor olyan sokáig,
az odavezető kezet.
Kéz a kézben,
mi boldogan megyünk,
utunkon
egymást segítve,
mindketten egyszerre érünk oda:
Utánunk a nagykapu végre becsukódott,
csak azt mondjuk: Végre mi is hazaértünk...



 
 
0 komment , kategória:  Tárnok Mihály  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 277 db bejegyzés
e év: 3280 db bejegyzés
Összes: 6415 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 682
  • e Hét: 13887
  • e Hónap: 32232
  • e Év: 704862
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.