Belépés
lilagondolatok.blog.xfree.hu
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s... Papp Györgyné
1944.11.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
Ilyen az élet...
  2017-09-10 14:28:16, vasárnap
 
 





Ilyen az élet, ilyen a szerelem.


A nő válni akart. A férje kért egy nap gondolkodási időt és ezt a levelet írta:
Egész este egy szót sem szólt, úgy tűnt, hogy nagyon gondolkodik valamin. Egymás után gyújtott rá. Én csalódott voltam, nem értettem, hogy miért nem hajlandó bármit is mondani.
Három év együtt járás és két év házasság után most elég furcsának látom a kapcsolatunkat. Amiért annak idején beleszerettem a férjembe, azok az érzések most megváltoztak.
Egy nagyon érzékeny és érzéki nő vagyok. Számomra nagyon fontos a romantika, a kedvesség, az odafigyelés. A férjem teljesen az ellentétem. Nem érzékeny, és a romantikára sem kapható. Mindezért elbizonytalanodtam az utóbbi időben.
Egy napon erőt gyűjtöttem, és közöltem vele, hogy el akarok válni.
- Miért? - kérdezte
- Mert elegem van! - válaszoltam.
Ő erre nem mondott semmit. Egész este egy szót sem szólt, úgy tűnt, hogy nagyon gondolkodik valamin. Egymás után gyújtott rá. Én csalódott voltam, nem értettem, hogy miért nem hajlandó bármit is mondani. Ha már nekem sem tudja elmondani azt, hogy mit érez, minek kell folytatni ezt az egészet.
Majd hirtelen azt kérdezte:
- Mit tehetnék azért, hogy meggondold magad?
Mélyen a szemébe néztem, és halkan azt feleltem:
- Na ez itt a kérdés... Ha tudod a választ, és őszintén meggyőzöl arról, hogy szeretsz, akkor meggondolom magam.
- Holnap megadom a választ - mondta csendesen.
Számomra az utolsó remény is elvesztett, mikor azt mondta, hogy majd holnap válaszol.
Másnap mikor felébredtem, nem volt mellettem. Az íróasztalon lapok voltak. Az egyiken ez állt:
,,Drágám!
Azért foglalkoztam az utóbbi időben többet magammal és kevesebbet veled, mert vigyáznom kell a kezeim épségére, hogy mikor elrontod a számítógépen lévő programokat, akkor meg tudjam javítani a gépet. Vigyáznom kell a lábaim épségére, mert mindig a munkahelyeden felejted a lakáskulcsod, és szeretném, ha még sokáig el tudnék menni értük az irodába, hogy visszahozzam neked. Vigyáznom kell a szemeim épségére, mert, ha utazunk, a nagyvárosokban mindig eltévedsz, én pedig szeretnék mindig rád találni.
Miközben olvastam, a szemeim megteltek könnyel, még a levelet is eláztatták, amely így folytatódott:
,,Most, hogy tudod a válaszom, és boldog vagy, kérlek nyisd ki az ajtót, mert már jó ideje, hogy ott állok a reggelivel".
A nevetés hirtelen tört ki belőlem. Gyorsan kinyitottam az ajtót, ő ott állt, a tálcán rántottával és dzsúzzal.
Ilyen az élet, ilyen a szerelem. Sokszor nem is vesszük észre, hogy ott van közvetlen mellettünk. A szerelem akár unalmas is lehet egy idő után. Viszont ott van, csak meg kell látni, és örülni kell neki, minden egyes percben.






 
 
0 komment , kategória:  Történetek, tanmesék  
A mosoly
  2017-09-10 09:10:22, vasárnap
 
 






A mosoly



Sokan ismerik Antoine de Saint-Exupéry csodálatos könyvét, " A kis herceg"-et. Ez a különös, fantáziadús és gondolatébresztő történet egyszerre szól a gyermekekhez és a felnőttekhez. Jóval kevesebben hallottak a szerző többi munkájáról, regényeiről és novelláiról.
Saint-Exupéry vadászpilótaként harcolt a nácik ellen, és bevetés közben vesztette életét. A második világháború előtt a spanyol polgárháborúban is részt vett a köztársaságiak oldalán. Ez az időszak ihlette "A mosoly"(Le sourire) című elbeszélését. Ezt szeretném most megosztani olvasóimmal. Nem tudni, hogy saját életéből merített eseményt dolgoz fel, vagy a képzelet szüleménye.
A történet szerint ellenséges fogságba esett,és börtönbe zárták. Őrei rideg tekintetéből és a durva bánásmódból biztosra vette, hogy másnap kivégzik. Innen kezdve a saját szavaimmal mesélem el a történetet, amennyire emlékszem rá.
Nem volt kétséges, hogy halálra szánnak. Remegtem az idegességtől. A zsebeimben kutattam, hátha maradt valahol egy cigaretta a motozás után. Találtam is egyet, de reszkető ujammal alig tudtam az ajkamhoz emelni. Ekkor ráeszméltem, hogy gyufám sincs, elvették tőlem.
Cellám rácsán át az őrre néztem. Ügyet sem vetett rám. Végtére is ki törődik egy senkivel, egy hullajelölttel? Spanyolul kiszóltam neki:
- Nem tudna tüzet adni, kérem?
Felém pillantott, vállat vont, és odajött, hogy meggyújtsa a cigarettámat.
Eközben a tekintetünk óhatatlanul találkozott. Ebben a pillanatban elmosolyodtam. Nem tudom miért tettem. Talán az idegességem miatt, talán azért, mert amikor testközelbe kerülünk valakivel, nehéz megállni a mosolygást. Akárhogy is, mosolyogtam. Ebben a másodpercben mintha egy szikra húzott volna ívet a két szív, a két emberi lélek között. Nyilván önkéntelenül az őr is viszonozta mosolyomat a rácson túlról. Már felparázslott a cigarettám, de ő ott maradt a közelemben, egyenesen a szemembe nézett, és egyre mosolygott.
Én is tovább mosolyogtam, most már abban a tudatban, hogy nem egyszerűen egy börtönőrt, hanem egy embert látok magam előtt. A tekintete mintha új távlatokat nyert volna.
- Van gyermeke? - kérdezte.
- Igen, nézze - vettem elő a tárcámat, és idegesen kotorásztam benne a családi fotók után. Ő is előhúzta gyerekei képét, és arról beszélt, milyen jövőt tervez nekik. A szemem megtelt könnyel. Elmondtam neki mennyire félek, hogy nem láthatom többé viszont a családomat, nem láthatom felnőni a gyermekeimet. Az ő szemébe is könnyek szöktek.
Hiretelen egy szó nélkül kinyitotta a zárka ajtaját, és némán kiengedett. Kivezetett az épületből, nesztelenül a kertek alatt, kikísért a városból. A település szélén elengedett, s továbbra is szótlanul, sarkon fordult és otthagyott.
Egy mosoly mentette meg az életemet.
Igen, egy mosoly - két ember természetes, minden kimódoltságtól, tettetéstől mentes kapcsolata. Azért idézem fel itt ezt a történetet, mert szeretnék mindenkit elgondolkoztatni, hogy a sok védőfal mögött, amit magunk köré építünk - ide tartozik az önérzet, mindenféle cím és rang, a pozíció, s mindaz, amit azért teszünk, hogy milyennek láttassuk magunkat -, ott rejlik saját legbenső énünk. Nem félek nevén nevezni - a lelkünk. Őszintén hiszek abban, hogy ha mindenki felismerné a másikban a lelket, többé nem lennének ellenségek. Eltűnne a gyűlölet, az irigység és a félelem. Szomorúan tapasztalom, hogy a védőrétegek, amelyekkel gondosan körülvesszük életünket, eltávolítanak és elszigetelnek másoktól, nem is tudunk igazán érintkezésbe kerülni. Saint-Exupéry elbeszélése egy varázslatos pillanatot elevenít fel, amelyben két lélek felismeri egymást.






 
 
0 komment , kategória:  Történetek, tanmesék  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 91 db bejegyzés
e év: 1086 db bejegyzés
Összes: 9655 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1036
  • e Hét: 7263
  • e Hónap: 46749
  • e Év: 46749
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2020 TVN.HU Kft.