Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Hódsághy Béla: Őszi est.
  2017-09-10 08:29:36, vasárnap
 
  Hódsághy Béla:

Őszi est.


Mozdulatlan állnak
Csillagok az égen,
Ragyog a homálynak
Hűvös öle kéken.
Lomb se, fű se játszik,
Árny sem ing a széllel.
Örökösnek látszik
Ez a lomha éjjel.

Keresem a holdat,
Sárga fénye lobban.
A tejút elolvadt
Ezüst pora csobban.
S elfolyik a fákon,
Fekete levélen.
Messzi felhő-zátony
Ringatódzik délen.

Körülöttem mélyen
Alszanak a házak.
A tetőszegélyen
Lomha macskavázak
Járnak feketében,
Púppal, lopakodva,
S mint a fényes éjben,
Süt a szemük odva.

Mögöttük a hold ég
Aranyos keretnek.
Fényes karneol s kék
Réten lépegetnek,
Csillagtó a lábuk
Más csillagig ér el,
Nyujtózik utánuk
A végtelen éjjel.

Napkelet_1937.
 
 
0 komment , kategória:  Hódsághy Béla  
Nagy Méda: Szavaim piros almái . . .
  2017-09-10 08:28:09, vasárnap
 
  Nagy Méda:

Szavaim piros almái . . .


Mint az utcai árusok az őszi reggelben
kis, foszlott rongydarabbal piros almájukat
tükrösre dörzsölik, hogy jobban tessék
a szemnek, vágyóbban nyúljon érte a kéz
és könnyebben nyíljon a szoros erszény,
úgy ülök én is sokszor hajnaltájt ágyamon,
s míg a világosság első besurranó
csíkja sima hajamon elömlik:
szavakat fényesítek oltárod kövére, Istenem!

Mégis, szavaim piros almái porosan sorakoznak egyre polcomon,
hiszen amíg az egyiket fényesítem, nem számolom az időt,
- mert soha egyetlen szó se elég ragyogó,
hogy körül fogja neved! -
és azalatt a többit homálya pornak újra belepi,
- így nem tükrözi soha azt, amit mondani akarok.

Mégse unom, kezdem elölről nap-nap után
és fényesítem és rakosgatom szavaim piros almáit,
hátha egy majd mégis kifénylik
és Te meglátod benne tiszta arcodat

Napkelet_1934
 
 
0 komment , kategória:  Nagy Méda  
Szőnyi Kálmán: Kelebia.
  2017-09-10 08:27:16, vasárnap
 
  Szőnyi Kálmán:

Kelebia.


Süt a nap. Vad bőséggel
zuhog a homokra a hő, a fény:
a szőlők tövén mozdulatlanul
és zsugorodottan megbujik az árnyék.

Béna és süket a táj:
az ólak lágy iszapján
lustán röffen a disznó
és légy lepi tomporát.

De édesedik a bogyó,
zsírosodik a szalonna
és bőven csurgatja

az árnyékos pince
nagyhasú hordója
a víg esküvők savanyú borát.

Kalangya 1944.
 
 
0 komment , kategória:  Szőnyi Kálmán  
Babits Mihály: Jónás könyve Második rész
  2017-09-10 08:25:33, vasárnap
 
  Babits Mihály: Jónás könyve

Második rész


Az Úr pediglen készített vala
Jónásnak egy hatalmas cethalat
s elküldte tátott szájjal hogy benyelné,
halat s vizet vederszám nyelve mellé
minek sodrán fejjel előre, hosszant
Jónás simán s egészben ugy lecsusszant
gyomrába hogy fején egy árva haj
nem görbült, s ájultából csakhamar
fél-ébren pislogott ocsudva, kába
szemmel a lágy, vizes, halszagu éjszakába.

És így juttott a szörny-lét belsejébe
vak ringások eleven bölcsejébe,
és lakozék három nap, három éjjel
a cet hasában, hol éjfél a déllel
egyforma volt, s csupán a gondolatnak
égre-kígyózó lángjai gyulladtak,
mint fulladt mélyből pincetüz ha támad.
És könyörge Jónás az ő Urának
a halból, mondván: "Kiáltok Tehozzád,
hallj meg Isten! Mélységből a magasság
felé kiáltok, káromlok, könyörgök,
a koporsónak torkából üvöltök.
Mert dobtál vala engem a sötétbe
s tengered örvényébe vetették be,
és körülvett a vizek veszedelme,
és fű tekeredett az én fejemre,
bő hullámaid átnyargaltak rajtam,
és Egyetemed fenekébe hulltam,
a világ alsó részeibe szállván,
ki fenn csücsültem vala koronáján!
Én aki Jónás voltam, ki vagyok már?
Ki titkaidat tudtam, mit tudok már?
Kényedre hány-vet hánykódó vized
s nyálkás hus-záraiba zárt a Cet."

S lélekze Jónás, mivelhogy kifulladt,
sürün szíván kopoltyuját a Halnak,
mely csupa verdesés és lüktetés volt,
s a vízből-szürt lélekzet mind kevés volt,
a roppant haltest lihegve-dobogva
szokatlan terhét ide-oda dobta
kinjában, mig Jónás émelygve s étlen
tovább üvöltött a büzös sötétben,
s vonitva, mint a farkas a veremben,
nyögött: "Bezároltattál, Uram, engem!
Sarak aljába, sötétségbe tettél,
ragyogó szemed elől elvetettél.
Mindazonáltal szemeim vak odva
nem szűnik nézi te szent templomodra.
Sóvár tekintetem nyilát kilőttem
s a feketeség meghasadt előttem.

Éber figyelmem erős lett a hitben:
akárhogy elrejtőzöl, látlak, Isten!
Rejteztem én is elüled, hiába!
Utánam jöttél tenger viharába.
Engedetlen szolgádat meggyötörted,
magányos gőgöm szarvait letörted.
De mennél csufabb mélybe hull le szolgád,
annál világosabb előtte orcát.
Most már tudom hogy nincs mód futni tőled
s ki nem akar szenvedni, kétszer szenved.
De te se futhatsz, Isten, énelőlem
habár e halban sós hus lett belőlem!"

Ekkor nagyot ficánkodott a Cethal,
Jónás meg visszarugott dupla talppal.
S uj fájdalom vett mindkettőn hatalmat:
a hal Jónásnak fájt, Jónás a halnak.
És monda Jónás: "Kitáncoltat engem?
Ki az aki nem hágy pusztulni csendben?
Besóztál görgő tengered savával
és csapkodsz, mintha játszanál csigával.
Mert megfogyatkozott bennem a lélek:
de az én Uram akará hogy éljek.
Ebének kiván engemet a Pásztor
és megszabaditott a rothadástól.
Jössz már, Uram, jössz, záraim kizárod
s csahos szókkal futok zargatni nyájad.
Mert imádságom elhatott tehozzád
és végigjárta a Magasság hosszát.
Csapkodj hát, csapkodj, ostorozva bölcsen,
hogy amit megfogadtam, ne fejeltsem,
mert aki éltét hazugságba veszti,
a boldogságtól magát elrekeszti."

Igy szóla Jónás, s eljött a negyednap
és akkor az uj paracsolt a halnak,
ki Jónást a szárazra kivetette,
vért, zsirt, epét okádva körülötte.

Nyugat 1938.
 
 
0 komment , kategória:  Babits Mihály  
Varga Patrícia: Csendes üresség
  2017-09-10 08:23:56, vasárnap
 
  Varga Patrícia:

Csendes üresség


Lassan a nyár a végéhez
közeleg, a nappalok rö-
vidülése,s a hűs levegő jelzi
ezt, nem akarom elfogadni
de az ősz közeleg.

Ragyogó napsugarak nappal
még erőre kapnak, még élvezem
a simogató hatást, töltse meg

bensőmet, töltse fel, hogy kibírjam
a téli komor pillanatokat.

Ahogy a nyár elillanni látszik
Csendes üresség költözött belém
Csak nézek kifelé merengőn
S céltalanul végzem a mindennapi

teendőt.

2013
 
 
0 komment , kategória:  Varga Patrícia  
Zilahy Imre: Tavaszi sugár.
  2017-09-10 07:58:34, vasárnap
 
  Zilahy Imre:

Tavaszi sugár.


Oly sok szép van a világon,
Annyi való, annyi álom
Tündérkertje int felém.
Alszik lelkem vad csatája,
És a kék ég néz le rája -
Ifjúságom reggelén.

Bár a múlttól egyre vérzem,
Gileád balzsamát érzem
Összesebzett szivemen.
A kopár domb ködbe olvad,
A mezők illatot szórnak
S halk szellő játszik velem.

Ha ragyog a hullám gyöngye,
Az ifjúság olyan gyönge -
Minden örvényt elfeled.
Zöld mezőben, hűs fa árnyán
Mintha a lányt újra várnám. -
Elcsábít a kikelet.

Az emberek zajongása,
Mély erdő örök zugása
Lomb között dalos madár . . .
A cseresznye piros fénye,
A tavasznak szép reménye,
A kalásztól sárga nyár.

Oly sok szép van a világon,
Annyi való, annyi álom!
Hányszor feledve a múlt!
A természet csarnokába,
Van-e oly vak, van-e kába
A ki még le nem borult?!

A bérez zokogó patakja
Habár könyemtől dagadna
Lágy álomba ringat el.
És még egyszer megszáll a vágy
S álmodozva gondolok rád,
Kiért ugy fájt e kebel !

Vasárnapi Ujság 1865. július 16.
 
 
0 komment , kategória:  Zilahy Imre  
Kállay István: A szív.
  2017-09-10 07:48:34, vasárnap
 
  Kállay István:

A szív.


Földi üdvöt, lágy nyugalmat
Csak igaz szív élvez, s adhat;
Tiszta forrás játszi habja
Gyötrő szomjunk oltogatja.

Hull a mag a barna földbe ,
Virág és gyom lesz belőle;
Jó föld a szív s benne terem:
A gyűlölet, a szerelem.

A szerelem szív virága,
Reményharmat hull reája ;
S a gyűlölet lomha dudva !
Szakgassa ki, a ki tudja !

Szív ! te csendben rejlő fészek,
Vig madárkák benned élnek:
Öröm, remény, jó kedv s tréfa
Csevegnek e kis hajlékba . . .

Szív ! rettentőn zajló örvény,
Kerengősed vonz, gyötörvén.
A féktelen szenvedélyek
Tölcsérében kin az élet.

Szív, te földi menny és pokol,
Hol az üdv él, vagy haldokol!
Szüntelen te osztogatod:
Az életet s kárhozatot!

Hölgyfutár 1864.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Gróf Zichy Géza: Fiam emléke.
  2017-09-10 07:47:55, vasárnap
 
  Gróf Zichy Géza:

Fiam emléke.


Ma két éve, drága gyermek,
Szívverésed, hogy megállt:
Látlak még, kór-ágyon fekve,
A mint lelked, mint egy lepke,
Lassan-lassan égbe szállt.

Örök Isten, tán szunyadtál,
Hogy ez megtörténhetett!
Szívem, lelkem csupa seb volt,
Ott feküdtem mint egy félholt,
Egy kerékbetöretett.

Földi biró nem így ítél,
Földi törvény nem így szól . . .
Bűnös ember, Istent kérdve,
Nem kapsz választ; borulj térdre -
Sirhatsz, de ne káromolj!

Fiam, drága gyermekem, te !
Érted mitse tehetek.
Némán hordom a fulánkot,
Angyalért még Miatyánkot
Imádkozni sem lehet.

Imádkozzál hát te értem,
Mennybe szállott gyermekem!
Én most, asztalomhoz lépve,
Forró csókot hideg képre
Nyomok némán, csendesen.

S ha amaz ösvényre lépek,
Melyen átmentél te már:
Ott a setét alagútban,
Te légy vezetőm majd ottan,
Fénylő Szent János-bogár !

Vasárnapi Ujság 1897. november 28.
 
 
0 komment , kategória:  Gróf Zichy Géza  
Szász Béla: Betegségemben.
  2017-09-10 07:47:00, vasárnap
 
  Szász Béla:

Betegségemben.

I.

Ne kételkedj az égi kézben,
El nem hagy az soha egészen!
Áld vagy pihen, vagy sújt, de hidd el:
Mindent a te javadra rendel.

Hajh ! én is mennyit panaszoltam,
Kételkedő, káromló szóban!
S midőn az Úrral feleselnék:
lm akkor küldi rám kegyelmét.

A láz, mely ágyamat befödte,
A rémkép, mely a sűrű ködbe'
Felém tart, majd meg' átkarolva
Lélekzetem' mellembe fojtja;

A szomj tikkasztó levegője,
Vetetlen ágy sértő redője,
Az elhagyottság vampyr szárnya -
És a kétség setétlő árnya, -

Miért az eget átkozná más:
Ez nekem mind csak jótett, áldás,
És én hálával hajtok térdet,
Mert, bár csak kint, de újra érzek.

II.

Mintha temetőbe' járnék:
Minden zord, minden rideg,
Kín a szívben, gúny az ajkon,
Mosolya nincs senkinek . . .

Nyirkos a lég, metsz a szellő,
Mindenütt nehéz köd ül - -
Csak egy vidor arcot látnék
E sok idegen közül . . .

De azok csak járnak-kelnek
Szótalan fölebb alább ;
Én csak látom, hogy mozognak,
S nem hallom léptük zaját.

Jaj! ezek tán síri árnyak,
S öltönyük halottlepel? . . .
Vagy az éjjel én haltam meg,
S még csak nem temettek el ? . . .

Hölgyfutár 1864.
 
 
0 komment , kategória:  Szász Béla  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 282 db bejegyzés
e év: 2706 db bejegyzés
Összes: 29135 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1700
  • e Hét: 13217
  • e Hónap: 93710
  • e Év: 1485927
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.