Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
Pap Gábor: Anyához .
  2017-09-11 08:35:02, hétfő
 
  Pap Gábor:

Anyához .


Ajkadon a fájdalomnak
Bús sóhajja lebben el;
Hol keserved - bánatodnak,
Gyászvirági már fakadnak
Vérzik nálad szív s kebel.

Gyermeked sir - éj takarja,
Nem találod öt sehol;
Fájó lelked gondolatja,
Mint virághoz ég harmatja,
Sírjához zarándokol.

Fájdalomnak szebb virága
A tiednél nem lehet;
Lelked - mint a bús fűz ága,
Hajlik a sir gyász halmára
Mig szemedben köny remeg.

Szent a köny - mely ily anyának
Érzetéből kel, fakad . . . .
Égő lelked bánatának
Vérző kebled fájdalmának
Hulló könnyed enyhet ad.

Nézz az égre! gyermekednek
Fénylő lelke int feléd . . . .
Csak por az, mi lenn pihen meg
Angyalok közt fenn leled meg
Magzatodnak jobb felét.

Veszprém - hetilap, 1866-08-12
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Szabolcska Mihály: Csalódások.
  2017-09-11 08:32:32, hétfő
 
  Szabolcska Mihály:

Csalódások.


Holdvilágos, téli éjszakán
Nézek ki a házunk ablakán.

S arról, a mit látok odaki:
Eszembe jut későn valami.

S nagy sok csalódásom díjába'
Meleg könny szivárog orczámra . . .

- Olyan szépnek látsz'k a vidék,
A milyen nem volt tan soha még.

Mintha mind, de mind itt lengene:
A nyári éjszakák melege.

Mintha a kert minden bokrába :
Dalos madár volna megszállva.

Mintha langyos szellők hordanák
Szerteszét a rózsák illatát. . .

Pedig ott se madár, se rózsák,
Csak a puszta, rideg valóság !

kolozsvari_lapok_1899.
 
 
0 komment , kategória:  Szabolcska Mihály  
Nagy Méda: Egy őz szaladt át az erdőn . . .
  2017-09-11 08:31:35, hétfő
 
  Nagy Méda:

Egy őz szaladt át az erdőn . . .


Egy őz szaladt át az erdőn
az égerfák kitárt karjai alatt,
karcsún szökelt a süppedékes föld fölött,
karcsún, üdén és kényesen
és a szeme visszanevetett.

Az erdő forrón lélegzett a déli napsütésben,
kesernyés, vad, párás illata megülte
a messzi, turjános réteket,
a fekete föld fehér csigákat virágzott
és fölkínálta az ősi láp holt vendégeit.

A két gyerek kezében parti nefelejcs
és zörgő csigáktól duzzadnak a zsebek,
a fiú fütyörész, a madaraknak felel,
a kislány orrocskájával a levegőbe kutat:
ez vad menta, vagy bazsalikom szaga?

Mi ketten leghátul mendegélünk,
néha lehajtunk egy-egy virág után,
- Jó így együtt! - mondod az eget figyelve,
- Igen, már megszoktuk egymást! - felelem
és szétmorzsolok egy illatos bodzavirágot.

Akkor szaladt át az őz az erdőn,
simán, nesztelen, csak barna teste fénylett,
s míg lélegzet visszafojtva utána meredünk,
kezem kezedbe téved, - az erdő szíve ver, -
furcsán, titkosan, remegőn, ép így, mint tíz év előtt . . .

És akkor az őz kedves, fekete szeme
ránk incselkedően, pajkosan visszanevetett.

Napkelet_1934
 
 
0 komment , kategória:  Nagy Méda  
Benedek Aladár Úgy a mint álmodtam . . . .
  2017-09-11 08:30:08, hétfő
 
  Benedek Aladár

Úgy a mint álmodtam . . . .


Úgy a mint álmodtam, nem teljesült semmi,
S mit átéltem, abból nem sző senki álmot;
Egy rejtett, mély bánat, mely után pihenni
Fogok talán egykor - ez mind a mit várok.

Álmodtam, s álmodom s ébredek szünetlen,
Nem látom czélomat, sem czélját másoknak ;
Valami nagy nyomor ül a világrenden,
Hol a Fény s Erő is szebb álarczot hordnak.

Nem a koldust nézem: rongyán mint igazgat,
Nem a nyomorékot: mint emeli tagját,
De a gazdagot, ki soh' sem elég gazdag.
És a hőst, ki csügged, bármint magasztalják.

Mosolyban, örömben, kedvben, vigaszságban
Sem látok egyebet titkolt, mély bánatnál;
Ez szól szántóvetők ömlengő dalában . . .
Oh, de jaj ! ha erre írt adni akarnál.

Nincsen erre, oh nincs enyhület, se balzsam,
Csupán a jóság, mely az Istentől árad,
Istentől, ki jó és bölcs, s ki ott a magasban
Látja, hogy maga is egy nagy, örök bánat.

S mi szól e bánatban? mi szól e nyomorban?
A múlandóságnak örökbús regéje ;
S óh, én e regéből mégis azt tanultam,
Hogy csak a jóságnak nincsen soha vége !

Veszprémi Független Hirlap, 1881.
 
 
0 komment , kategória:  Benedek Aladár  
Varga Patrícia: Átölelsz
  2017-09-11 08:28:29, hétfő
 
  Varga Patrícia:

Átölelsz


Millió érzés, szép szavak
sokasága, lepte el lelkemet,

mint megannyi lepkeszárny-
érintés, jólesőn átszőtt a

szeretet, lelked simogató
ölelése.

Annyira éreztelek!
Bennem léteztél a nap
minden percében,
végeláthatatlan idők
tükör-tekintetében.

Együtt léteztem Veled
A szívünk is egyszerre
dobbant, leírhatatlan
érzelem,
ahol már szavak
sem kellenek, megszűnt

gondolatok, csendes

elnyomása koppant.

Minden megszűnt létezni
A tér, az idő, a gondolat
Lebegtünk, együtt voltunk
S azt hittük örök ez

a pillanat.

2013
 
 
0 komment , kategória:  Varga Patrícia  
Gróf Zichy Géza: Csók, mosoly és köny.
  2017-09-11 08:27:20, hétfő
 
  Gróf Zichy Géza:

Csók, mosoly és köny.


Ne sírj, kedves kis leányom,
Mert a szivem megszakad.
Hadd csókoljam föl a könnyet
Pislogó szemed alatt

Ugy illik a könny szemedre
Mint ajkadra bölcs beszéd;
Pedig, hidd el, mindkettőre
Csók és mosoly illenék.

Csók és mosoly, az a tied,
S majd ha felnősz, gyermekem,
Osztoztasd meg mind, a kiket
Szeretsz, majd e kincseken.

A mosolyt add kedvesednek,
Csókodat kis gyermekednek,
S nekem, ki oly hőn szeret,
Nekem add - a könnyeket

Vasárnapi Ujság 1877. julius 8.
 
 
0 komment , kategória:  Gróf Zichy Géza  
Károlyfi Zsófia: Csak út van
  2017-09-11 08:26:38, hétfő
 
  Károlyfi Zsófia:

Csak út van


Már nem hiszem hogy megérkezünk
csak megyünk
egy láncszem körbe-körbe
még egy láncszem
és így tovább
jaj nem nézek a tükörbe
és nem kérdezem
mi van odaát
ami itt van azt sem tudom
már rég nem is akarom
ha szemem behunyom
játsszunk mi lesz
e játék talán visszavisz
az ősök törvényeihez
 
 
0 komment , kategória:  Károlyfi Zsófia  
Soós Lajos: Érdemes-e küzdenem?
  2017-09-11 08:25:52, hétfő
 
  Soós Lajos:

Érdemes-e küzdenem?


Küzdelemre hí az élet,
Lépten nyomon küzdelem . .
S feljajdul bennem a lélek :
Érdemes-e küzdenem?

Fegyveremnek éle csorbul;
Szivemen tátong a seb . .
S nem vergödöm ki a porbul!
A harcz egyre terhesebb.

Álmaimnak rózsaberkét -
A csalódás - és a gond -
Alig nyillott, már leverték: -
Nem maradt rajt semmi lomb . . .

A boldogság - fénybejátszó
Hajnalát sem ismerém . .
Szélljel tépve lön a zászló
Mit kitűztem: a - remény - -

- - S küzdelemre hí az élet:
Lépten nyomon küzdelem . . .
Feljajdul e megtört lélek:
Érdemes-e küzdenem ? ?

Pápai Lapok. 1888.
 
 
0 komment , kategória:  Soós Lajos  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 282 db bejegyzés
e év: 2716 db bejegyzés
Összes: 29145 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 449
  • e Hét: 17950
  • e Hónap: 98443
  • e Év: 1490660
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.