Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Bús Aladár: Szeretlek . . . .
  2017-09-12 08:33:02, kedd
 
  Bús Aladár:

Szeretlek . . . .


Szeretlek , és hogy ne szeretnélek ?
Midőn bennünk egy a szív és lélek.
Szívem szíve , lelkemnek lelke vagy ,
Örömem , mindenem , hívem maradj.

A sors reám kemény csapást mérő,
De isten szólt: Legyen ennek vége ,
S vigasztaló angyalt küldött nekem ,
Kit te benned magasztal énekem.

Nem ismerél, csak hallád ügyemet,
És megszántad nagy szenvedésemet,
Ne sajnálj már engem , boldog vagyok ,
Szememben ím örömsugár ragyog.

Kezednek egy gyöngéd szorítása ,
Szemednek egy szelíd pillantása ,
Egy mosolyod dicsőit engemet,
Fogadd örök forró szerelmemet.

Üres nekem a világ nélküled ,
Nincs örömem , nincs vágyam kívüled ,
Midőn isten téged nekem adott,
Már e földön mennyel jutalmazott.

Szeretlek, és hogy ne szeretnélek?
Midőn bennünk egy a szív és lélek.
Szivem szive , lelkemnek lelke vagy ,
Örömem , mindenem , hívem maradj.

Hölgyfutár 1849. november 27.
 
 
0 komment , kategória:  Bús Aladár  
Darás Gábor: Dal
  2017-09-12 08:13:07, kedd
 
  Darás Gábor:

Dal


Te vagy a teljes szép valóság!
Friss arcodon
Mindig találok büszke rózsát!

Örök jelenje életemnek!
A csillagok
Szemed boltján folyton delelnek!

Én árny vagyok, fakó biis lélek;
Te vagy a Vér!
Ha élek, - már csak Benned élek!

uj_tavasz_1926.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Dobos László: Concerto.
  2017-09-12 08:12:22, kedd
 
  Dobos László:

Concerto.


Hajnaltól estig lelkem orgona
Pedáljain végigfutkos az élet
S zenéje őrült, vad zenebona.
Kihúznak halkan regisztereket,
Panaszokat, búg méla oboa.
Remegőn melegen felzokog a gordon
S a világba sikolt jóságért a kürt.
Majd mély basszus szól: rengő, bongó, zordon.
De a nap, ha lelkemben kisüt,
Fúvók harsannak büszke éneket
S fuvola-dalok világítanak
Lelkem zugába verő fényeket.
Az orgonán hald angyalkórus zenget
Felhőkbe szálló hozsánnát s a hangok
Ezüstfonálja hálózza a lelket
S megigézik, mint konduló harangok.
De este jön s szemembe néz egy Asszony:
Hegedűhang rezg aranyhurokon,
Üveghangok vibrálnak rajtuk csengve,
Szerenádot sír vágy-vonóm esengve.
S drágakövek sziporkáznak a dalból
Diadémet építek dús hajakra,
Belőlük és dalaim ezer jajból
Csókot lehelnek szelíd lányajakra . . .
De hajnal jön és szakadnak a húrok.
Bomlik a hangszer, hamvad a dal.
Szerelmem őrzi bús emlékburok
És zeng orgonámon régi viadal:
Mert hajnaltól a lelkem orgona,
Pedáljain végigfutkos az élet
S zenéje őrült, vad zenebona.
De este rámnéz egy lány, mély szemű :
Már trillázik a csodahegedü.

Botond 1925.
 
 
0 komment , kategória:  Dobos László  
Pünkösti Andor: Interieur.
  2017-09-12 07:55:54, kedd
 
  Pünkösti Andor:

Interieur.


Tört fény erek, homályos ablak,
A tél reá bú fátyolt aggat.
A lámpa némán, feketén,
Tűz nélkül ing az éjszakában,
Mig néha szétfoszló sugárban
A kandallóból csap ki fény.

A szőnyegen tompán, zavarral
Sok perzsa ív vonás a nyargal.
És rajta, véletlen talán,
Mint rózsa közt a harmat cseppje,
A végtelen nyugvót keresve,
Halottan fekszik egy leány.

Mellette áll egy férfi rajza
Fejét mély görnyedésbe hajtva.
A homlokán redősorok . . .
Nehéz fohászok néma ajkán
Morzsol néhány halotti dalt tán
. . . És sir, zokog . . . és sir zokog . . .

kultura 1912.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Soós Lajos: Nyelvében él a nemzet!
  2017-09-12 07:54:17, kedd
 
  Soós Lajos:

Nyelvében él a nemzet!

- Az oroviczai "Arany-kör" megnyitása ünnepélyére. -


Nyelvében él a nemzet Óh e kincset
Őrizzétek, hönn védve szent jogát.
Ezer virággal ékesült viránya,
Mint szelíd tavasz fejlődjön tovább.
Miként - a tenger ezüst fodra habja
Mindég szélesebb kör felé siet,
Nem tűrve gátot, s ostromolva tőle
Minden legkisebb zárkozott sziget:
Így terjedjen szép nyelve a magyarnak
Amelyben annyi báj, fenség lakik!
Mély mint az örvény gyöngyeit takarva
Majd szárnyra kelve felszáll a napig.
- Hallgasd, mint zokog benn a honfi bánat,
S mily édesen eped, a szerelem . .
Majd - mint az ég dörgő villáma támad
Sértett haragjában ha megjelen.
Figyelj - e hangok ihlett dalnokára
Ha zendül kobzán a feszült ideg,
Nem érzed,-e az édes kéj varázsát,
S nem gyul-e lángra dobbanó szived ?!
Ha zengi a nagy ősök honszerelmét:
Az első esküt, a véres kehelyt . .
Árpád, csatáit - a hét hős vezérrel,
S győzelmi dallal a kürtös Lehelt.
Avagy - az áldomások víg zajában
A zászlós Bulcsút, babérrel fején . .
Az ősz Táltost, regélve szent "Turul"--ról
Minden szavában biztató remény . .
Villog a szabja, paizs-dárda döbben;
Nem! - harczra szállnak a hevült vitézek
És hontalan fut Zagyvánál ZaIán !
- Majd, figyelj e hangok Tyrteüszére
Midőn "Etelke" hamvain kereng.
Nem rázza fel lelked tespedt nyugalmát
E szívhez szóló édes, bus keserv?
Avagy midőn a szent zászló kibontva
S a fél világ pusztítva tör felénk,
Vérrel pecsételt, s szerzett ös jogunknak
Rablóit, vissza verni felkelénk :
Hallgasd, - mint viszi népét harczi tűzbe
Hogy égi lantján csata dal riadt !
És "Kárpátoktól le az Adriáig"
Babért aratnak - "Ők a hős fiak" . . . .
- De hajh ! dicső napunk, hogy éjre szálla
Megfagyott a dal bűvös ajkain;
Oh! hogy szivével - e nemzet szivébe
Orgyilkot mártott egy gonosz Kain! . . .
Rákhel siralma tölti be a léget,
Gyilkolva jár a szívtelen pribék . .
He im, e setét éjnek gyász öléből
Arany sugárral egy csillag kilép:
És éltet önt, egy nagy Memnon szoborba
Minő a megfojtott magyar vala !
S lélegzeni kezd, dermedt izma tágul,
Hogy zeng a költő ébresztő dala.
S, "családi kör"-be olvadt át a nemzet
Oh! mert künn nem szűnt meg még a vihar. . .
S együtt szövé egy jobb jövőö reményét
Hű dalnokának édes álmival.
Buda, halála - "Toldi hős szerelme"
A vissza képzelt "Daliás idők . . . "
Szent áhítattal csüngtenek igéin
Köréje gyűlve az - igaz hivök.
Elnémult ö is - kobza szét repedve,
Sírján egy nemzet ejti könyeit.
De van - mi ennyit e nagy fájdalomban,
Melyből a csüggedő reményt merit :
- Nem hal meg az, ki népét igy szerette
Bár cziprus lengjen gyász ravatalán
Él ! mig nyelvének bűbájos zenéje
Visz hangot kelt a hármas bércz falán !
Nyelvében él a nemzet! Oh e kincset
Őrizzétek hőn védve szent, jogát.
Ezer virággal ékesült viránya
Mint szelíd tavasz fejlődjön tovább.
A négy folyamnak zugó partja mellett,
A messze rónán, völgyön és hegyen . . .
Merre csak szem lát Árpád szép honában
E nép - boldog, szabad s magyar legyen!

Veszprémi Független Hirlap, 1883.
 
 
0 komment , kategória:  Soós Lajos  
Varga Patricia: Az ősz közeledte
  2017-09-12 07:52:36, kedd
 
  Varga Patricia:

Az ősz közeledte


Rövidebb nappalok,
Korábban borít el a

sötétség, hűvös, esti, friss
levegő, jólesőn tölt el
az érzés.

Aranyló s kék szőlőszemek
Csábítóan hívogatnak, hogy
kóstoljam, érezzem ízüket
nedvüket gyengéden kicsalogassam.
Talán így szeretném

érezni ajkaid puhaságát
csókjaid ízét, Belém ívódott
mosolyod, akarom, hogy
Harapj, harapj még!

2013
 
 
0 komment , kategória:  Varga Patrícia  
Gróf Zichy Géza: Ismét czigány . . .
  2017-09-12 07:51:49, kedd
 
  Gróf Zichy Géza:

Ismét czigány . . .


Ismét czigány szól a házban,
A mely annyi évig gyászban -
Hosszú, fényes asztal mellett
Deres gazda foglal helyet.
Kóstolgatja a bor gyöngyét,
Rejtegeti titkos könnyét . . .
Nincs itt helye a vigságnak !
Feltámadnak mind az árnyak :
Drága asszony, szelid arczu,
Két kis fiú, szép és karcsú . . .

Mi haszna a víg zenének ?
Ugy hangzik, mint síri ének.
Hallgass, czigány ! hagyd el, kérlek !
Te nem értesz, én sem értlek.
Lenne bár hegedűd fája
Golgotán, keresztből vágva:
Nem szólhatna annyi bánat,
Mennyi itt e szívben támad,
Hegedűd azt el nem sirja,
Hegedűd azt el sem bírja . . .

Hallgass czigány hegedűddel,
Vedd a hónod alá s vidd el,
Vagy sírj te is, búm nagy voltán . . .
Rög-dübörgés az én nótám!

Vasárnapi Ujság 1897. november 28.
 
 
0 komment , kategória:  Gróf Zichy Géza  
Telek A. Sándor: Az idő kereke alatt
  2017-09-12 07:51:09, kedd
 
  Telek A. Sándor:

Az idő kereke alatt


Én már nem leszek soha okosabb:
Bölcsesség, jóság, szeretet, élet
Minden elhagyott régen, jaj, régen.
Rianás-jégen.
Járom a puszta nagy m indenséget . . .

A bölcs ilyenkor meleg szobában
A kályha mellé támasztja hátát
S hasát hizlalva melegszik lomhán.
S én bús-mogorván
Kutatom künn az idő járását . . .

Pedig mi haszna: Mindenha idő
Úgy is elforog iránytalanul.
Az ember úgy sem szabhatja útját
Száguldva fut át
Sorsunk kimérve legyen jól-balúl.

És mégis dőrén beleakasztom
Karom ez idő vén kerekébe,
Hogy megforgassam, vagy megállítsam
Álom-ittasan
S a forgó kerék ledob a mélybe . . .

Magyar Írás 1935. június
 
 
0 komment , kategória:  Telek A. Sándor  
Erdős Renée: Éjjel.
  2017-09-12 07:50:19, kedd
 
  Erdős Renée:

Éjjel.


Óh a sötet éjjel !
Oh azok a komor, settenkedö árnyak !
Villámló rejtelme két fekete szemnek -
Imádlak, imádlak !

Elhagytam a napot -
Hivalkodó fénye az erős sugárnak
Perzselte a lelkem.- Nem kell a nap többé.
Jöjjenek az árnyak.

Halk, suhanó árnyak -
Fejem öleljetek, álmam virrasszátok.
Két fekete szemnek rejtelmes villémát
Reám czikázzátok !

A feledés mézét
Hideg ajkatokkal álmomba lopjátok,
Én hűtlenségemért, elmúlt szerelmemért
Hogy ne érjen átok . . .

lrások könyve. 1905.
 
 
0 komment , kategória:  Erdős Renée  
Simonka György: Bölcs Salamon siratása.
  2017-09-12 07:48:10, kedd
 
  Simonka György:

Bölcs Salamon siratása.


(Gyönyörű Kidron lótuszos völgyét
megülte korán a piruló alkony.
Gyönyörű Kidron lótuszos völgyén
sirt, sirt ezer asszony:)

Kegyetlen Adonáj, ha elvetted őtet,
mi is elébed őutána vágyunk.
Salamon megholt, a mi urunk elment, -
nem érez többé szerelmet az ágyunk.

O, jaj, de ránk dőlt e nagy keserűség.
Szerelmes szája tüze kihűlt immár.
Kit koszorúzzunk puha karjainkkal,
ki énekel már a mi lábainknál ?

Fehérvirágos gyönyörű Kidron,
elszállt belőled a lélek, az ének.
Szent dobogását nem érezed immár
az ő szerelmes királyi-szivének.

Özvegy-ölünkbe hulljatok, virágok ;
borits be minket kora-alkony álma.
Ne várd a holtat, állj meg, csitulj el
asszonyi vérünk forró zuhogása.

Nem táncolnak már mahanájimi táncot
szent hegyek ormán ha pirul az alkony.
Nincs Júdeában, nincsen özvegy-árva,
csak mi vagyunk, jaj, csak mi, ezer asszony.

(Viszasirámlott a szerelem völgye
és Judeára fekete gyász hullott,
fekete éjszaka, ezer szeretőre.)

A Jövendő 1910.
 
 
0 komment , kategória:  Simonka György  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 282 db bejegyzés
e év: 2736 db bejegyzés
Összes: 29165 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 519
  • e Hét: 30344
  • e Hónap: 110837
  • e Év: 1503054
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.