Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
2017.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
Dornis Szilvia
  2017-09-13 09:50:02, szerda
 
  Dornis Szilvia

Szívemben egy vallomás

Mennyi éjjel vártam Rád,
Nem számolom már.
Ezer könny s hűvös ágy,
Régi emlék csupán,
Mit felgyújtott a vágy,
S az égig érő láng
Még ébren talált.

Szívemben egy vallomás.
Ha engem ölelsz, minden más,
Velünk szédül a világ,
Karjainkban a boldogság,
Édes érzése lobban ránk.

Mennyi csókod érzem már,
Nem bánom talán,
Mit nem érthet meg más,
Bennünk ég a tűz-varázs.
A szerelem táncot jár,
Lelkünkben a dallam visz tovább,
Hogy újra együtt éljük át.

Szívemben egy vallomás.
Ha engem ölelsz, minden más,
Velünk szédül a világ,
Karjainkban a boldogság,
Édes érzése lobban ránk.
 
 
0 komment , kategória:  Dornis Szilvia  
Luiz De Camoes
  2017-09-13 09:48:20, szerda
 
  Luiz De Camoes

Remény, mit remélsz?

Remény, mit remélsz? - Semmit, soha többé.
Miért? - Valami megváltozott.

Élet, mi vagy? - Csak gyötrelem vagyok.
Mit mondasz, szív? - Szeretek, mindörökké.

Lélek, mit érzel? - Igy kell tönkremenni.
Hogy élsz? - Nem várva semmi jót, szerencsét.

Mégis, mi éltet? - Csak a múlt, az emlék.
Csak ennyi a fény életedben? - Ennyi.

Látsz végső célt? - Csak egy gondolatot.
Mire gondolsz? - Hogy várom a halált.

Jó lesz? - Parancs kényszerit, hogy tegyem meg.
Miért kényszerít? - Mert tudom, ki vagyok.

Ki vagy? - Az, aki megadta magát.
Kinek? - A fájó, örök Szerelemnek.

Ford:Szabó Lőrinc
 
 
0 komment , kategória:  Luiz De Camoes  
Arany-Tóth Katalin
  2017-09-13 09:46:12, szerda
 
  Arany- Tóth Katalin

Szerettelek volna...

Szerettelek volna úgy szeretni Téged,
mint ahogy a szellő öleli a rétet.
Lágy fuvallatával simítja a fűszálat,
szelíd dallamával ringatja a fákat.

Szerettelek volna álmaimba vinni,
édes ábrándokkal a csodákban hinni.
Titkok italával bódultan alélni,
heves ölelésben magammal ragadni.

Valóságnak árnya szívemnek ármánya,
éles szóval ébreszt elmémnek kormánya.
Hiába a szép szó, hiába a könnyek,
lelked bánatában én vagyok a könnycsepp.

Szerettelek volna magamhoz ölelni,
messzire vagy, messze, nem tudok mit tenni.
Elhallgat a szellő, jégesőben ázom,
Vihar szele rám ront, ölelj át, úgy fázom!

Mondd, hogy elringatnál,
mondd, hogy ez nem álom!
Mondd, hogy hűvös szavad
lehetne még bársony...

Ölelj át, úgy fázom...
 
 
0 komment , kategória:  Arany-Tót Katalin  
Törő Zsóka
  2017-09-13 09:43:10, szerda
 
  Törő Zsóka

Őszi szerelem

Lágyuló fényben szeretni téged,
csituló lánggal lobogni érted,
gyengéden fonni karjaim köréd,
lassuló vággyal indulni feléd,
gyengülő tűzzel, kevesebb hévvel,
ölelni mégis reszkető szívvel...
Ilyen az élet, díszeink hullnak,
őszi szerelmek sohasem múlnak.

 
 
0 komment , kategória:  Törő Zsóka  
Samarjay Károly
  2017-09-13 09:41:22, szerda
 
  Samarjay Károly

Büntetés

Tudod, mint büntetnélek,
Ha lennél hűtelen?
Úgy, hogy hived maradnék
Szünetlen, kedvesem!

S te majd pirulni fognál
Látván hűségemet,
És kedved jőne újra
Szeretni engemet.
 
 
0 komment , kategória:  Samarjay Károly  
Dornis Szilvia
  2017-09-13 09:37:56, szerda
 
  Dornis Szilvia

Lelkünk rojtjain

Egymásba fonódott percek
sóhajtanak meztelen,
vállunkon pihen az est:
cinkos szemét lesütve
teríti ránk csendesen
a csók-ízű emlékeket.

Forró nyári szélben szalad
messzire a pillanat,
még viszem szerelmed:
szívemben könnycsepp tüze
égeti tekintetem,
itt voltál, s meg sem érkeztél.

Szétszakadt lelkünk rojtjain
libbennek holnapjaink,
magvait gyűjtögetem:
összekulcsolt kezemmel
titokban érintelek,
együtt és mégsem egy helyen.
 
 
0 komment , kategória:  Dornis Szilvia  
Dante Gabriel Rossetti
  2017-09-13 09:36:39, szerda
 
  Dante Gabriel Rossetti

Az arckép

Ó, kegyes isten, aki csupa részvét,
ó szerelem! Hadd, hogy ujjam alatt
felragyogjon kedvesem képe, s hadd
mutassa lelke legbelső egészét:
hadd lássa, kit mély céllal vonz a szépség,
túl szeme fényén, amint lángra kap,
s túl mosolyán, mely gyűrűz, mint a hab,
hogy tárul benne teljes tenger és ég.

Lám! Sikerült. A karcsu nyak felett
hangról, csókról némán is vall a szája,
az árnyas szem multat lát és jövőt.
Arca ereklyetartó. Ne feledd
hogy ezután ( Ó, Szerelem csodája!)
hozzám jöjj, ha látni kívánod őt.

Ford.: Nemes Nagy Ágnes
 
 
0 komment , kategória:  Danre Gabriel Rossetti  
Aranyosi Ervin
  2017-09-13 09:33:12, szerda
 
  Aranyosi Ervin

Eső
(avagy az élet körforgása)

Csepereg az eső,
ütemesen, lassan.
Millió esőcsepp,
földet ér, felpattan,
aztán megnyugodva
terül el az utcán,
némelyik gödörben,
másik homokbuckán.

Tudja, megérkezett,
sose tér már vissza,
hűs vízét a szomjas,
fáradt föld beissza,
magába öleli,
lassan befogadja,
rövid életének
örök végét adja...

Ez lenne hát minden
esőcsepp halála?
Ennyi volt az élet?
Nincsen benne hála?
Az eső csak esik,
lassan földre hullik,
soha nem juthat el
az életen túlig?

De hát a föld alatt
élet vize árad,
a föld kincsét oldja,
s itatni nem fárad.
Szomjas fák gyökerét,
mint anya táplálja,
esőcsepp életét
szívből meghálálja.

Mind-mind a növények
a víz által élnek.
Egész életükben
a haláltól félnek:
- Ezért szaporodnak,
hogy maradjon élő,
mert úgysincs mennyország,
nincs körforgás - félő!

Esőcseppek hullnak,
öngyilkosok lesznek?
Végtelen magasról
szörnyű mélybe vesznek.
Értelmetlen halál
várja őket, mégis,
fájó rítusukat
táplálja az ég is!

Ha a Nap akarja,
felszívja, mint párát,
szél szárítja testét,
s alkot felhőpárnát.
Mert a víznek is van
élő körforgása,
újjászületése,
jogos folytatása.

Bizony, sok esőcsepp
folyót, tavat táplál,
életet folytatni
jó oldalra átáll.
Talán nincs is más mód
méltó folytatásra?
Aki földre zuhan,
ne gondoljon másra?

Mindnek dolga akad,
hiszen okkal esnek!
Víz után szomjazók
táplálói lesznek,
Ők adnak életet
minden alvó magnak,
akik a víz nélkül
“halottak" maradnak.

Nos, ha belegondolsz,
pont ilyen az élet.
Születéstől fogva
várod földi véged.
S hiszed életednek
nincs is semmi haszna,
csupán a gyors halál
van így elhalasztva.

A félelem okán
nem tudsz szépen élni.
Egyet jól megtanulsz,
a haláltól félni.
Retteged a percet,
hogy földbe kerül tested,
s nem volt időd élni,
míg a véget lested.

Tehát több boldogság
jut egy esőcseppnek,
mint egy érző lénynek
kit emberként szeretnek?
Harcolsz félelmedben,
inkább, mint szeretnél,
mintha esőcseppként
te is földre esnél.

Tudod, az esőcsepp
élvezi az útját.
Maga mögött hagyja
értelmetlen múltját.
Talán az esőcsepp
odafentről látja,
hogy itt lent új élet,
s nem a halál várja.

Nem létezik halál,
körforgásban élünk.
Jövünk, aztán megyünk,
újra visszatérünk.
Hiszem, az utazást
kellene élveznünk,
örökre feledve
csúf halálfélelmünk.

Ennyi az üzenet:
- Legyél végre ember!
Béleld ki világod
érzőn, szeretettel.
Ne félj a haláltól,
tegyed csak a dolgod,
légy az utazástól
felhőtlenül boldog!

 
 
0 komment , kategória:  Aranyosi Ervin  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 277 db bejegyzés
e év: 3280 db bejegyzés
Összes: 6415 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 538
  • e Hét: 13743
  • e Hónap: 32088
  • e Év: 704718
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.