Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Bús Aladár: Nem kívánod . . . .
  2017-09-13 05:06:08, szerda
 
  Bús Aladár:

Nem kívánod . . . .


Nem kívánod , ne is kívánd ,
Hogy szépeket mondjak reád;
Te szerény vagy , arcod elpirulna,
S nyelvem dicsérete gyönge volna ,
De az egyet elmondhatom :
Te vagy örök gondolatom.

A mit gondolok , s érezek ,
Szivemen keresztül rezeg,
Eldallanám , mi elmémben forog ,
S mi szivemben, de lehetlen dolog,
Mondani csak annyit tudok :
Édes , mit érzek , gondolok.

Midőn utam hozzád vezet,
Rajong bennem a képzelet,
"Majd igy beszélgetek, ezt is mondom,
Hogy kedveset szóljak , lesz rá gondom ,"
S ím nem mondhatok egyebet:
Szeretlek , mint a lelkemet.

Hölgyfutár 1849. december 1.
 
 
0 komment , kategória:  Bús Aladár  
Peterdi Andor: Aki elém jött . . .
  2017-09-13 05:05:05, szerda
 
  Peterdi Andor:

Aki elém jött . . .


Aki elém jött fájdalmával,
Útszéli koldus vagy barát,
Én mindenkinek megnyitottam
Részvéttel szívem ajtaját.

Csak nekem nem volt soha senkim,
És nem is lesz talán soha.
Hozzám óh nem csak az Úristen,
Még ez a föld is mostoha.

De jött egy eb felém az utcán,
Olyan kóbor, akár csak én.
A jóság, hűség, béketűrés
Remegett két szelíd szemén.

Hozzám simúlt, mint hogyha tudná,
Hogy a mi sorsunk egy lehet,
S én megindúlva simogattam
Lelkem testvérét - az ebet.

Kultúra 1913. január 10.
 
 
0 komment , kategória:  Peterdi Andor  
Bodor Aladár: Mögéd nézek.
  2017-09-13 05:03:25, szerda
 
  Bodor Aladár:

Mögéd nézek.


Mögéd nézek, nem rád, nem a szemedbe,
Ha csókollak is, akkor is mögéd,
Messzi réved szemem, mintha leskődné,
Távolról intő titok függönyét.

Távol mögédbe réved a várásom,
Várok egy mögéd rejtett valakit,
Egy asszonyt, aki benned van s távolban
Szemed mögött alussza álmait.

Öt várom, hogy fölébredjen, fölkeljen,
S merőn rám nézve induljon felém,
A távolon át úgy jöjjön vezérlő,
Hivó, szívó nézésemmel szemén.

S érkezzék meg az én ölelésembe
A csókom s lelkem közelségeig,
Érkezzék meg épen beléd s töltsön meg
A szívedig, álmodig, könnyedig.

Érkezzék meg, oh várom hivom, gyötröm,
Idézem és delejezem vakon,
Rajtad keresztül csókolok hozzáig,
Rajtad át nézem, mint egy ablakon.

Hivom, vésem belőled mint a szobrász
A márványból egy távol ideált,
Minden csókom tested márványán csengő
Véső csapás, mely feléje kiált.

Idézem.. . oh meg fog-e jönni végül?
Megérkezik-e, hogy az ajakad
Egy távol útról érkezőn, ujjongva
Egy nap az ő csókjával rám is szakad . . .

Idézem . . . Vagy tán úgy is kell meghalnom,
Hogy egy csók között csak halott leszek,
S kereső, váró, végtelenbe járó
Megtört szemem távol mögéd mered . . .

Kultúra 1912. november 25.
 
 
0 komment , kategória:  Bodor Aladár  
Újváry Elek: ÉN és TE.
  2017-09-13 04:59:05, szerda
 
  Újváry Elek:

ÉN és TE.


Te, hölgy! kétségb' esél jövőd felett;
Megtört reményed, és eltűnt hited.
S hogy boldog is lehetsz még egykoron
- Hiába mondom - hisz ugy sem hiszed.
Azt mondod, hogy sivár e föld neked,
Nyugalmat csak a békítő sír ád;
Nincs mit szeretni zajló élteden,
Nincs mi elűzze kebled bánatát!

Ha te igy szólsz s kétségbe esni tudsz:
Mit szóljak én, kit a sors átka nyom,
Kinek szivét már fásulttá tevé
A gyötrelem, a kinzó fájdalom ?
Balvégzetem játékot gúnnyal üz
Velem már ifjúságom tavaszán ;
Sötéten ül a nyomor lelkemen,
S az örömnek csak árnyát láthatám.

Kiüríted már az ürömkehelyt, -
Mély szenvedésed árja csillapul;
S szived fölött - bár most borulva van -
Öröm ragyoghat még olthatlanúl.
Mihelyt kebledbe visszatér a hit:
A bú, a kin szivedből elrohan ;
Megjö reményed, - s a kinek hit,
Reménye van : az nem boldogtalan !

Amíg én csak nem is remélhetem,
Hogy életemnek napja földerül;
Söt - mondhatom - a bánat éjjele
Lelkemre mindig sötétebben ül.
Dalokba Öntöm mély fájdalmamat, -
Ez egy kissé enyhíti keblemet.
Mig nemsokára elnémul a dal . . . .
Szivem a fájdalomtól megreped !

Pápai Lapok. 1874
 
 
0 komment , kategória:  Újvári Elek  
Hangay Sándor: Mindig harc
  2017-09-13 04:56:56, szerda
 
  Hangay Sándor:

Mindig harc

A rongyos gárdának.


Hej! "rongyos gárda" ifjú népem,
Kit szült a kor s a büszke vágy!
Hej! "rongyos gárda" ti alátok
Szent ihlet adott paripát
Hej! "rongyos gárda" - bús harcokra
Vidáman szálló szép sereg,
Reménytelen és új rohamra
A dob pereg, a kürt recseg!

Hej "rongyos gárda" hajrák népe,
Egész világ támad ma ránk.
A győzelem csak új harcot hoz
És új csatát minden csatánk.
Ódon váraknak korhadt sánca
A földből nő ki, mint a gaz
És tespedt, ernyedt nyárba hull a
Folyót-dagasztó friss tavasz.

Hej "rongyos gárda" átkos fajta,
Sohsem nyúgvó izgága nép.
Avar besüpped, ó-fal omlik
Hová múltdöntő lába lép.
Hej ,,rongyos gárda" áll a vár még
Pohos, dohos, ódon, csúnya
És ősz szakállú keshedt vén agg
A harcraváró vár ura.

Hej "rongyos gárda" benn a várban
Száz asszony vár, száz rózsaszál . . .
Száz asszonyt őriz ifjú kartól
Féltékenyen az agg király.
Hej "rongyos gárda" hajrák népe
Vidáman szálló szép sereg.
Száz asszonycsókért, véres csókért
A dob pereg, a kürt recseg.

Hej "rongyos gárda" száz asszonynak
Csókjából nem hull egyse ránk,
Mert átkozott, bús könnyes, meddő
És vert csata a mi csatánk.
Rút véneké a csók, a kincs, hir,
Nekünk csupán a harc maradt.. .
Sebaj! hulljunk el egytől-egyig
Hajrá! a csókos vár alatt!

Kultúra 1912. október
 
 
0 komment , kategória:  Hangay Sándor  
Rab Zsuzsi: Jég és tűz . . .
  2017-09-13 04:55:58, szerda
 
  Rab Zsuzsi:

Jég és tűz . . .


Nem ismerem magam ! . . .
Néha jég a lelkem.
Néha - nem tudom mért
Van sok olyan percem,
Hogy jég-szívem elől
Vágyom bújni. . . futni . . .
S úgy szeretném magam
Lángszívűnek hinni,
Szerelmesnek tudni . . .

Máskor meg, ha égek
Szivemnek tüzében,
Mikor a nap lángol,
S a nyár ébredőben:
Epedve tekintek
A lánghevű égre,
S vágyom . . . nagyon vágyom
Egy kis józanságra,
Büszke hidegségre ! . . .

Pápai Lapok. 1940.
 
 
0 komment , kategória:  Rab Zsuzsa  
Kányádi Sándor: Hajnaltájt, hazaballagóban
  2017-09-13 04:54:35, szerda
 
  Kányádi Sándor:

Hajnaltájt, hazaballagóban


Hajnaltájt, hazaballagóban,
régi ismerős neszeket
libbentett felém a hársfasor:
juhok apróztak át a városon.

Egy sereg juh, két csacsi, két csobáns
három hatalmas farkashajtó
szaporázott a szállni lusta,
harmat-lucskos hajnali porban,
a kopott macskaköveken. -

Meneteltek, mentek némán,
ma született gyönge bárány
szundított az elöl menő,
öregedő csobán karján. -

A seregből olykor-olykor
ki-kibőgött szomorán
az anyajuh.

Valahonnan nagy messziről
jöhettek, mert alig-alig
vonszolódtak; a kutyák is
bágyatagon cammogtak,
s a lámpapóznák
tövét meg sem szimatolták.

Csak a körmök kopogása,
a bocskorok csusszanása
adta tudtul szánni való,
gyámoltalan vonulásuk.

Néztem őket,
s kicsit újra otthon voltam
a falumban, honnan egyszer
egy ilyen szép hajnaltájon
csöndesen kivándoroltam.

Néztem őket,
míg az utcafordulónál
tovatûntek. -

Aztán csak a gyapjú szaga
tétovázott a hársak közt,
s aprózásuk apró zaja
hallatszott még, s el-elhalón
az anyajuh bégetése.

És azóta tudom, látom:
a vénülő csobán karján
az a gyönge, alvó bárány,
az volt az én ifjúságom.

1957.
 
 
0 komment , kategória:  Kányádi Sándor  
Szöllősi Bernadett: Harminc leszek
  2017-09-13 04:52:56, szerda
 
  Szöllősi Bernadett:

Harminc leszek


Átrobogott előttem az élet,
olyan gyors volt, szinte nem is láttam,
pedig én nem a ráncoktól félek,
és nincs is semmi, amit megbántam.

Egyre dagad bennem a rettegés,
milyen gyorsan múlik az idő:
megszülettem, a gyermekkor tetten ért,
s észre sem vettem, úgy lettem nő.

Szerettem már eleget, és gyűlöltek páran,
volt, hogy őszből átöleltek a nyárba,
és rájöttem, hogy a tavasz sokkal szebb párban,
és arra is, hogy nem minden kulcs illik a zárba.

Nem félek én a kortól, ó, dehogy félek,
sőt, tizenkilencre is húzok még egyet.
Nem baj, ha vesztek, úgyis egyszer élek:
és nem bánom, ha jövőre a három x-be lépek.
 
 
0 komment , kategória:   Szöllősi Bernadett  
Herda László: Úrfelmutatás a hegyek között.
  2017-09-13 04:49:41, szerda
 
  Herda László:

Úrfelmutatás a hegyek között.


Virrad. A messzi nyáj kolompol.
és itt nincs templom - nincs kolostor.

A hajnal, mint szent pap -
fehér felhős karingében
megjelenik a magas hegytetőn.

S mig a napot - fényes szentségét az Úrnak,
szelíd s halk áhítattal emeli az égre -
feltör, a mélyből a ministráns csengettyűje,-
Valahol egy messzi nyáj kolompol.

Én láttam őt. Velem volt,
ki templomban sohasem térdepelt még
leborult a gyepre s úgy imádkozott. -

Botond 1925.
 
 
0 komment , kategória:  Herda László  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 282 db bejegyzés
e év: 2746 db bejegyzés
Összes: 29175 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 371
  • e Hét: 36153
  • e Hónap: 116646
  • e Év: 1508863
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.