Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
2017.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Mardi Miriam
  2017-09-14 14:39:59, csütörtök
 
  Mardi Miriam

Nincs másom

Nincs másom kívüled -
ócska, tépett, foltozott álmodás -
talpam alatt "százezer út" göröngye,
mégis mind visszavezet hozzád.
Nyárból őszbe is csak feléd
s ha befurakszik kabátom alá a tél,
szívnek melege, mondd, leszel-e...
s leszek-e még...
 
 
0 komment , kategória:  Mardi Miriam  
Garai Gábor
  2017-09-14 14:32:27, csütörtök
 
  Garai Gábor

Úgy szeretnék sokáig élni

Úgy szeretnék nagyon sokáig élni,
hogy öregen is megismerjelek,
mikor tüzedből már nem futja égni
s én is parázslok, alig perzselek.

Tudom, hogy akkor is ragyogsz nekem még,
szemedtől ez a fény nem múlik el;
magad ragyogsz akkor is, nem az emlék,
s feledteted velem, hogy halni kell.

Magad ragyogsz, a ráncok közül is épen
tündököl majd e lágy önkívület;
két csillagod a test mögötti térben,
hol a tagok elejtik terhüket,

hol a nyers mámort az álom bevonja,
s nyugvók a vágyak, - sosem bágyadók;
hol öntudatlanul váltja valóra
csömörtelen varázslatát a csók.

...
 
 
0 komment , kategória:  Garai Gábor  
Dornis Szilvia
  2017-09-14 14:23:30, csütörtök
 
  Dornis Szilvia

Áldás vagy átok?

Kuporog a sors a sarokban,
négy sík között, bezártan
lapul az álnok, kénye-kedve
szerint rángat, szüntelen
ver s átkoz, hangtalan, gyilkos
pókként szövi hálóját, kínoz.
Lassú mérgét kitépném, szívem
áldoznám, vérem ízlelje
meg, szenvedjen úgy, ahogy én
gyötrődöm, mert megszült a lét,
kevésnyi boldog percekért
büntet. Mit vétettem? Még
élek, sírból-sírba járva
zuhanok édenből-halálba.
Ne ártson tovább! Kegyetlen
haragja ne kísértsen,
emelt fővel, s merészen
a szemébe nézek: ha eljön
az a nap, tengernyi fájdalom
törje össze, szememben szilánkok
hasítsák ezer-felé, az átkot
visszaadom, s az áldásom
szálljon fel az égig, felhőkből
szórom könnyeim, fojtsa meg,
mossa le rólam, örökre.
 
 
0 komment , kategória:  Dornis Szilvia  
Gősi Vali
  2017-09-14 14:20:07, csütörtök
 
  Gősi Vali

A házak újra élnek

Azt mondtad: gyönyörű a hajnal.
Reggel a pirkadat fáradt szemét lassan lecsukja,
és újjászületik egy gyermek szemében.
A hajnali fényen átdereng sok elfelejtett emlék
minden reggel, minden reggel,
és arcunk éke fehér, átlátszó lesz, mint az üveg.
A kert üde lesz a vágyat szító naptól,
és ahogy mondtad, hajnalban újra és újra
a kakas szól, ám reggelre tovatűnik a hangja.
 
 
0 komment , kategória:  Gősi Vali  
Ady Endre
  2017-09-14 14:17:33, csütörtök
 
  Ady Endre

E néhány dalban ...

E néhány dalban ifjuságom,
Minden szép álmom eltemetve.
Csak a könny van még a szemembe,
Elszállt sok édes,balga álmom.

De mégis,míg az örök este
Reám borultát félve várom,
Dalokba olvadt ifjuságom
Hadd jusson még egyszer eszembe.

Még egyszer ...s aztán durva lábon
Taposni a hervadt virágon
Jöjjön el hát az élet.

E néhány dal megőriz téged,
Ezerszer szent édes emléked,
Hervadt virágom:ifjuságom! ...
 
 
0 komment , kategória:  Ady Endre  
Devecseri Gábor
  2017-09-14 14:15:59, csütörtök
 
  Devecseri Gábor

Csak szó vagyok

Ha csak rád gondolok, megáll a szívem,
de nem ver soha nélküled;
előttem csillogsz, fülemhez szavad van
és szavamhoz füled.

Csak szó vagyok. Hol is nyílhatna lényem
létre, ha nem Benned, te szép?
Éled a réten a vándor, ki naptól
föl nem perzselt földre csak néha lép.

Csak szó. De annak is tartalma tőled
árad belém. Nem érvel, csak ragyog,
csak létezik. Rád nézek és beszéd nem,
csak hang vagyok. Csak hallgatás vagyok.
 
 
0 komment , kategória:  Devecseri Gábor  
Havas Éva
  2017-09-14 14:14:19, csütörtök
 
  Havas Éva

Álom remeg

Sötétbe feslik az alkony, lágyan
még becsempészi bíborát.
Kis szellők futkároznak bátran.
Az ég nagy, kék ballonkabát.

A hold is eltitkolja fényét
- rejti bolyhos felhőpamacs -
csillagok morzézzák zenéjét.
Éj homlokán fehér tapasz.

A percek lassan elperegnek,
álom remeg az ág hegyén.
Féltésbe csomagol az éjfél.
Hajnalt könnyez csupasz remény.
 
 
0 komment , kategória:  Havas Éva  
Székely János
  2017-09-14 14:13:19, csütörtök
 
  Székely János

Ilyenkor ősszel
-Kányádi Sándornak-

Párás és kurta már a reggel, az este tiszta és örök.
A csipkelombú fenyvesekből alágörögnek a ködök.
A nyájak is alágörögnek - csupán a girhes szél ugat,
A völgytorokból híva vissza el-elhaló kolompjukat.
Az őzsuta az erdőszélről szintén a völgybe költözött.
A tisztáson, a bükkös alján, a mogyoróbokrok között,
Ahol naponta ráakadtunk, s némán figyeltük, mint figyel,
A szél motoz, a Semmi jár-kel rugalmas lépéseivel.
Arany rigórajok vonulnak a dérütött havas felett.
Hordják az alkalomhoz képest illetlenül vidám szelek,
A völgybe hordják valamennyit, s mihelyt leszáll az alkonyat,
A kikericsek is kioltják bizalmas gyertyácskáikat.
Egyetlen költözés az élet ilyenkor, ősszel, a hegyen.
Most kényszeríti rá erővel mindenre, ami eleven,
Kietlen nagyságát a csúcs és kegyetlen törvényét a tél:
Aki kitart, az idepusztul; aki alászáll, az megél.
Alávonultak, odalettek madarak, nyájak és vadak,
Idefent csak a szél s az erdők zörgeteg csontváza marad,
Csak a magány, a nyugtalanság, csak a homály a csúcsokon.
Magunkra hagyott minket minden. Te sem jöttél meg, Sándorom.

...
 
 
0 komment , kategória:  Székely János  
Csoóri Sándor
  2017-09-14 14:12:18, csütörtök
 
  Csoóri Sándor

A meghasonlott évszak

Ősz van, nézd csak meg jól a bokrokat,
nem ugrál már alattuk rigó.
Átlátni ágaik közt,
mint rommá lőtt házak falán.
Sehol egy harsány szüret, kádkongatás,
sehol egy nevettető, rekedtes csősztülök,
csak zsibbadt gépzenék és rikácsolások a rádióból.
A fecskék elmentek rég,
koporsókat vittek magukkal,
mert ismét túl sok a halott körülöttünk,
túl sok az anyaföldnek. Elmagányosodott, háborús
kezek és lábak meredeztek elő a szemfedők alól -
Úristen, mit kezdesz te a Délre
vándorló kezekkel s koporsókkal?
Évszak évszak után hasonlik meg
szemünk láttára önmagával. Rozsdás
avar helyett rozsdás vasakba rugdalunk.
Kószál az édes bánat az Adriától
föl a Mátráig, a fölégetett erdőktől
a sínylődő somfák övezetéig, de mi már
nem tudunk ennek a bánatnak nevet adni.
A világ süketül s vakul. Egyre kevésbé kíváncsi
arra, ami vesztébe sodorhatja.
Lépkedek fától fáig: bízhatom-e még bennük?
S megremeg-e bőrük kezemtől,
mint megszelídített csikóé? Vagy már
csak rossz emlékeink ők is,
akár a múzeumokba behurcolt századok?
 
 
0 komment , kategória:  Csoóri Sándor  
Várnai Zseni
  2017-09-14 14:10:16, csütörtök
 
  Várnai Zseni

Álmodni puszta földön

Ne zúgolódj, rosszabb lehetne még,
Gondold csak el, vakok is élnek itt,
örülj, hogy fényt isznak a szemeid
és nem vagy sánta, béna, rút beteg,
az arcodon nem nyílanak sebhelyek,
és nem cipelsz púpot a hátadon,
ha sejtenéd csak, hogy mily fájdalom
görnyedni ily nehéz teher alatt.
Süket sem vagy és hallasz hangokat,
azt is, akár fűszál, ha szélbe leng,
és szólani tudsz, szabad zenéje zeng,
hisz nem vagy néma és az illatot
mély sóhajjal szívedre szívhatod,
nem ténferegsz, mint leprás, egyedül,
akitől fut és messze menekül
mind, aki él, mert rothadást lehel,
ne zúgolódj, mert akkor vétkezel!
Gondold meg, látsz! Szemed mint óriás
tengertükör, oly parttalan ragyog,
beleférnek a nap, a csillagok,
a hold, a felhők s minden életek.
Füledben olykor csodás énekek
csengője csendül s ajkad is dalol
és néha egy szellemszárny fölkarol
s repül veled oly régiókba fel,
hogy isteni, nagy mámort érezel,
termékenyülsz, vajúdsz szüntelenül
s szíved alatt az élet úgy feszül,
hogy szinte fáj és szenvedsz boldogan,
örülj, hogy nem vagy meddő, mint sokan
és pelyvaként a szél nem verhet el,
ne zúgolódj, mert akkor vétkezel!
Mit akarsz még? Szegény vagy, mondd mi az?
a pénz hitvány bogáncs csak, földi gaz
s ahhoz tapad csupán, ki gazba lép.
Meredek úton más a flórakép,
ahol te jársz s ha lábad feltörik
s vércsöppjeid a követ öntözik,
virág nő ott is, színes és remek,
minőt lapályok sosem termenek.
Mit akarsz hát? Látod, hogy mily mesés
gazdag vagy? Hozzád Dárius szegény,
Az fáj talán, hogy vánkosod kemény?
Álmodni puszta földön is lehet
s aranyban fölmérni a kincsedet
nincs arra mód, mert oly nagy véka nincs.
Vakokra és némákra tekints
s azokra, akik lelki koldusok
s szívedből, ha a jóság fölbugyog,
két kézzel adjál, annál több marad,
amint,hogy nem homályosul a nap,
hevét hogy ontja, s szórja pazarul,
tűzglóriája még fénylőbbre gyúl.
 
 
0 komment , kategória:  Várnai Zseni  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 277 db bejegyzés
e év: 3271 db bejegyzés
Összes: 6406 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 399
  • e Hét: 11318
  • e Hónap: 29663
  • e Év: 702293
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.