Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Juhász Gyula: Alkony a Tisza hídján
  2017-09-14 07:32:55, csütörtök
 
  Juhász Gyula:

Alkony a Tisza hídján


E nagy nyugalmat és csöndes derűt
Szeretném én elvinni, ha megyek,
A nap korongja már a tengerbe tűnt,
De fénye még a felhőkön remeg;
E búcsúzó fény éljen boldogan
S szelíden a szivemben, ha megyek
És minden bánatom oly nyomtalan
Suhanjon éjbe mint e fellegek!

Most, hallga, a ligetben egy madár
dalolni kezd és egy tücsök vele,
És velük énekel a méla táj;
Magyar mezők alkonyi éneke!
Ó, igy zengjen emlékem tovább
E csöndes rónaságon ha megyek
S mint csillagfény az alkony bíborát,
Ragyogja tul a vérző életet!

a_tisza_1937.
 
 
0 komment , kategória:  Juhász Gyula  
Szőnyi Kálmán: Strandon.
  2017-09-14 07:31:44, csütörtök
 
  Szőnyi Kálmán:

Strandon.


Mondd, hová tűnhetett?
Az előbb még itt nyúlt el
csodánál is szebb teste
a forró homok vakító szőnyegén,
itt feszült melle telt kupolája
és itt nevetett szikrázó foga
harapni-kész gyöngysora.

Hová tűnhetett? - Mi rejti
mohó szemem elől a pogány örömök
százszorszent templomát? -
- Jajj ez a tömeg! Szűnjön a lárma,
csituljon a halak suhanása,
de ti, zöld víz. Palics
és tikkadt kabinok, feleljetek:

Kedvesem, hová tűnhetett?

Kalangya 1944.
 
 
0 komment , kategória:  Szőnyi Kálmán  
Vargha Gyula: Régi mandulavirágzás.
  2017-09-14 07:21:50, csütörtök
 
  Vargha Gyula:

Régi mandulavirágzás.


Napos szőlőhegy oldalában,
- Délesti nap ép oda vág -
Tetőtől-talpig rózsaszín ruhában
Pompáztak a mandulafák.

Varázslat a szemnek az ily kép,
Mikor virágban még a föld szegény ;
Garádparton a galagonya se nyílt még,
Sem a kökény.

A mandulavirág lehajolt hozzám,
Álmot sugalva,
S megsimogatta lágyan gyermek-orczám
A Dél fuvalma .

Nem suttogtak regét felettem
Nagy déli pálmák . . .
A mandulavirágból szőtte lelkem
Legelső álmát.

Budapesti Szemle. 1922.
 
 
0 komment , kategória:  Vargha Gyula  
Gróf Zichy Géza: Az én sírom.
  2017-09-14 07:20:10, csütörtök
 
  Gróf Zichy Géza:

Az én sírom.


Mielőtt isten elszakaszt,
Itt hagyni földimet,
Megmondom még, milyen haraszt
Takarjon engemet.

Ne ódon kripta ivei
Hajoljanak reám,
Se szobrász büszke művei,
Sem ős családi fám.

Csöndes falum határiban
Van egy kis temető,
Sudár fák enyhe árnyiban
Vidáman zöldelő.

E zöldbe temessetek el,
S ha fedni hantja fog,
E megtört mell újból lehel,
S e szív meg földobog.

S ha fáim omló leveli
Zizegnek hantomon,
Egy bús sóhaj tán elviszi
Te hozzád, angyalom.

S éjfélbe, halkan, egy levél
Ha ablakodra csap,
Síromról jő az, de ne félj,
Hű csókom hozza csak!

Vasárnapi Ujság 1877. julius 8.
 
 
0 komment , kategória:  Gróf Zichy Géza  
Dapsi Gizella: Confessio.
  2017-09-14 07:19:24, csütörtök
 
  Dapsi Gizella:

Confessio.


A szívemet nem adom könnyen,
De akinek egyszer odaadtam:
Azzal feles mosolyom, könnyem.

Ahhoz én mindig hű maradtam.
Úgyis, hogyha csalódtam benne,
Akkor is, hogyha hűtlen lenne.

Arról nekem bármit beszélnek:
Hajszálig meg nem tántorítnak
A vádoló, gonosz beszédek.

S az én szemem, ha rossznak látná:
Nem hinnék a magam szemének
És önmagamtól védeném meg.

Egész világ, ha megkövezné,
És tudnám, hogy megérdemelte:
Az én karom csak fölemelné.

Sebet, hogyha ütnének rajta:
Az én kezem ápolná híven.
Bekötözném enyhén, szelíden.

Rászórhatnának minden átkot,
Gúnyját, szennyét a rágalomnak:
Én csak mellette fognék pártot.

Ha vétkes volna, bűnös volna,
Az ég irgalmából kivetve:
Feloldaná szívem szerelme.

És megbékélne, megtisztulna,
Ha lelkem szent oltára mellett
Egyetlenegyszer leborulna
 
 
0 komment , kategória:  Dapsy Gizella Nil  
Babits Mihály: Jónás könyve Harmadik rész
  2017-09-14 07:18:24, csütörtök
 
  Babits Mihály: 

Jónás könyve

Harmadik rész


S monda a Ur Jónásnak másodízban:
"Kelj föl és menj, mert én vagyok az Isten.
menj, a nagy Ninivéig meg se állt,
s miként elédbe irtam, prédikálj!"

S fölkele Jónás, menvén Ninivébe,
melynek három nap volt járó vidéke,
három nap taposhatta azt akárki
s kanyargós utcáiból nem talált ki.

Menvén hát Jónás, első nap kiére
egy sátrakkal telt, csillagforma térre
s az árusok közt akik vad szakállát
és lotykos, rongyos, ragadós ruháját,
ahol helyet vőn, kórusban nevették,
kiáltott, mint az Ur meghagyta, ekként:
"Halld az Egek Urának Istenének
kemény szózatját, nagy Ninive, térj meg,
vagy kénkövekkel ég föl ez a város
s a föld alá süllyed, negyven napra mához!"

Igy szólott Jónás, s szeme vérbeforgott,
kimarjult arcán verítéke csorgott,
de az árusok csak tovább nevettek,
alkudtak, csaltak, pöröltek vagy ettek
s Jónás elszelelt busan és riadtan
az áporodott olaj- s dinnyeszagban.

Másod estére másik térre ére,
a szinészek és mimesek terére,
kik a homokon illegve kigyóztak
s szemérem nélkül a nép előtt csókolóztak.

Ott Jónás a magas ülés-sorok csucsára
hágván, olyat bődült bozontos szája,
hogy azt hitték, a szinre bika lép.
Mohón hökkenve némult el a nép,
mig Jónásból az Ur imigyen dörgött:
"Rettegj, Ninive, s tarts bünbánva böjtöt!
Harminckilencszer megy le még a nap,
s Ninive napja lángba, vérbe kap!"

S az asszonyok körébe gyültek akkor
s kisérték Jónást bolondos csapattal.
Hozzá simultak, halbűzét szagolták
és mord lelkét merengve szimatolták.

Igy ért, az asszonyoktól közrevéve,
harmadnap a királyi ház elébe.
ott már tudták és várták és bevitték
egy nagy terembe, hol arany teriték
mellett hevertek a Hatalmasok,
nyüzsgvén köröttük szép rabszolga sok,
és meztelen táncoltak ott a szolgák
vagy karddal egymást ölték, kaszabolták
játékul, Jónást meg egy cifra oszlop
tetejébe tették hogy szónokoljon
és jövendölje végét a világnak.

És Jónás akkor egy iszonyu átkot
kiáltva a királyra s udvarára
s az asszonyokra és a palotára
s a szinészekre és a mimesekre
s az árusokra és a mivesekre
s az egész Ninivére mindenestül,
leugrott, és az őrökön keresztül
kitört, s a termen át, s a szoborerdőn,
csarnokon, folyosókon és a kerten,
tavat meguszva, rácsokon lekuszva,
s a vízvezeték-csatornán lecsuszva,
utcán és bástyán, falmentén szaladva
rohant ki Ninivéből a szabadba,
egyetlen látomással dult szivében:
hogy kő kövön nem maradt Ninivében.

És méne a pusztába, hol a sáskák
a gyér fű szomjas zöldjét mind levásták,
hol aki a forró homokra lépett
jó saru nélkül, a talpa megégett:
ott megfogadta, harmincnyolc napig 
böjtölve s imádkozva ott lakik
s nem mozdul, mignem messze kénköves 
lángoktól lenne lenn az ég veres
s hallanék hogy a föld egyszerre szörnyet
dördül, s a nagy vár törnyei ledőlnek
s ugy elpusztul minden ninivei,
maga és apja s anyja, fiai
s lányai, huga-öccse, nénje-bátyja,
mint hajdan a Jeroboám családja.

S azontul, harmincnyolcból visszamenve,
a napokat számlálja vala rendre,
kiáltozván az Urhoz: "Halld, Hatalmas!
Hires Bosszuálló, szavamra hallgass!
Elküldtél engem, férgekhez a férget,
kik ellenedre s fricskád nélkül éltek.
Én inkább ültem volna itt a pusztán,
sorvadva, mint ma, gyökére és sáskán.
De böjt s jámborság néked mint a pélva,
mert vétkesek közt cinkos aki néma.
Atyajafiáért számot ad a testvér:
nincs mód nem menni ahova te küldtél.
Csakhogy a gonosz fittyet hány a jóra.
Lám, megcsufoltak, Egek Alkotója!
Szolgádat pellengérre állitották,
mert gyönge fegyver szózat és igazság.
Nincs is itt haszna szépszónak s imának,
csak harcnak és a hatalom nyilának.

Én Jónás, ki csak a Békét szerettem,
harc és pusztulás prófétája lettem.
Harcolj velük hát, Uram, sujtsd le őket!
Irtsd ki a korcs fajt s gonosz nemzedéket,
mert nem lesz addig igazság, se béke,
mig gögös Ninive lángja nem csap az égre."

S elmult egy hét, és kettő, három, négy, öt,
és már a harmincnyolcadik nap eljött.
Jött a reggel és a dél és az este:
Jónás egész nap az ég alját leste.
S már a láthatár elmerült az éjben,
s egy árva ház sem égett Ninivében.

Nyugat 1938.
 
 
0 komment , kategória:  Babits Mihály  
Inczédy László: Egy ó rege . . .
  2017-09-14 07:17:19, csütörtök
 
  Inczédy László:

Egy ó rege . . .


Egy ó rege jut eszembe.
Erdő mélyén ócska vár,
Bűvös sánczczal körülszegve
Sárkány őr a kapunál.

Benn a várban szép király-lány
Megigézve fekszik ott,
S várja minden hajnal nyíltan
A bűv-oldó lovagot.

És ,az megjő s vaskezével
Áttör sánczon, szörnyeken . . .
Mert ma csodát már nem mivel
Maga sem a szerelem.

Vágyak, álmok, reménységek
Mind tehozzád szállanak,
Szerelmem úgy űzi őket,
Mint szellő a habokat.

S a mikorra hozzád jutnak,
A hab sorsa jut nekik,
Mely élén a sziklafoknak
Bús morajjal megtörik.

Eger - hetilap, 1888.
 
 
0 komment , kategória:  Inczédy László  
Hangay Sándor: Halál előtti én
  2017-09-14 07:16:16, csütörtök
 
  Hangay Sándor:

Halál előtti ének.


A harcot állnom kell keményül,
Pedig piszkos, vad, rút nagyon
És tudom: végül
Fogamat mégis ott hagyom
Egy rongy napon.

Egy rongy napon! óh az se lesz szebb,
Sem hősibb, mint a többi volt,
Csak tán véresebb . . .
S leszek majd néma, szótlan, mint a
Többi holt.

De addig állnom kell a gáton!
(Remény nélkül nincs győzelem.)
Ó csúf halálom,
Ó mért nem jut más vég nekem?

És eltipornak szörnyű lábak . . .
Kis női láb is majd akad.
Felrúgja szőke koponyámat,
Kicsorgatja a méz-agyat
S a szivem bíborából fényes,
Hazug szép baldachint emel . . .
- Ó mért nem kérges,
Durva kezek temetnek el?

Kultúra 1913. február 25.
 
 
0 komment , kategória:  Hangay Sándor  
Izsák Gyula: Szemeid.
  2017-09-14 07:15:19, csütörtök
 
  Izsák Gyula:

Szemeid.


Sápadt arcod hamvas bársonyában
Két fényestüzű gyémántszem ragyog.
Két gyémántszem: érzések tükrözői:
Beszédes lélekablakok.

Ha szívedet mély, nagy bánat gyötri,
Ha nehéz gond sújtja szüntelen:
Két szemed olyankor csendes, bágyadt,
Mint tó bús, őszi reggelen.

Ha öröm csókja érinti meg ajkad,
S dalos nevetéssel telnek a napok,
Szemeid olyankor vig-mosolygók,
Mint aranyfényű hajnalok.

. . . Lásd ma tavasz van. Első szép tavasz,
Ma álmodjuk a legszebb álmokat,
S büsz-heiykén, víg dalolással
Karóba húzzuk a bánatokat.

Utána nyár lesz. Forró melegség;
Megváltoznak az emberek vele:
Más lesz a csók a csókos ajkakon,
S megváltozik a szem tekintete.

Más lesz . . . más s azután bús időszak
Repül feleltünk lustán majd tova:
Ez lesz az ősz. Csendes és könnyező,
Álmok és csókok alkonya.

. . . S ha a szemek nem tudnak már ragyogni,
S a régiekről csak bús könny regél . . .
Egymásnak mondjuk majd - lemondással:
Közel a tél . . . a tél . . .

kultúra 1913. március 25.
 
 
0 komment , kategória:  Izsák Gyula  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 282 db bejegyzés
e év: 3256 db bejegyzés
Összes: 29685 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 774
  • e Hét: 5172
  • e Hónap: 56978
  • e Év: 1830677
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.