Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Gróf Zichy Géza: A kék pillangó
  2017-09-15 08:36:28, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Gróf Zichy Géza  
Kiss József: Az "Ünnepnapok"-ból.
  2017-09-15 08:34:20, péntek
 
  Kiss József:

Az "Ünnepnapok"-ból.


Ha áldozóba' éltünk napja
S vérünk lassúbb ütemre lejt,
Erőnk elpártol cserbe hagyva
S a szív nem remél, csak felejt,
A bágyadt, félelmes napokban,
Melyeknek súlya, kínja nagy:
Ó isten, isten el ne hagyj!

El ne taszíts magadtól minket,
Ha kor megtört, fény elhagyott,
S mit távol ifjúságunk hintett,
Minden virágunk elfagyott.
Ha száraz kóró lett a képünk
S vad csörtető szél fenyeget,
Maradj velünk, légy menedékünk,
Ó mindenható szeretet.

Maradj velünk - kisérj odáig,
Hol őrök hajnalod hasad,
Hol, aki nyugodalmat áhit,
Megpihen védszárnyad alatt.
Ahol jutalmát megtalálja
A küzdő és a szenvedő,
És megszűnik a lét viszálya
Ha ránk borul a szemfedő.

Eger - hetilap, 1888.
 
 
0 komment , kategória:  Kiss József 1843-1921  
Horváth Béla: Nem éltem, csak mozogtam
  2017-09-15 08:32:42, péntek
 
  Horváth Béla:

Nem éltem, csak mozogtam


Mikor születtem, még nem éltem,
Nem éltem, csak mozogtam,
De megkerestél engem a sötétben,
Hogy mégse tengjek itten átkozottan.

A fogyhatatlan fénybe dőlt kereszted,
S tebenned voltam akkor,
Mert életem sebedbe följegyezted,
Nehogy kivesszek véres oldaladból.

Szívemre hullt a Víz belőled,
S meghalt az én halálom,
A vesztemet te veszteden megölted,
Hogy angyalod ne sírva harsonáljon.

A sót örökre érzi ajkam,
A só megőrzi testem,
Gázoltam itt a kínban és a bajban,
De minden úton irgalomba estem.

Megvédi mellemet a mirrha,
Olaj segíti hónom,
És Béla püspök nevemet fölírta,
Hogy el ne vesszek, bárhogyan vívódom.

Szerelmed hamvadatlan mécsét
Meggyújtottad szememben,
Hogy meg ne fojtson a fekete kétség,
Te lengeted a lángot ernyedetlen.

Uram, te vagy keresztelésem,
Te kulcsa vagy Magadnak,
Jaj, Istenem, kegyelmed el ne késsem,
Kapud előtt serényen szólogatlak.

Kérlek, talán a gyolcsot add rám,
Igazgass bölcs kezeddel,
S a boldog órán, szívem megszakadtán
A csillagokban Téged öltselek fel!

Vigilia 1938.
 
 
0 komment , kategória:  Horváth Béla  
Juhász Gyula: A búcsúzás szonettje
  2017-09-15 08:31:42, péntek
 
  Juhász Gyula:

A búcsúzás szonettje


Búcsút veszek ma fájón tőletek
Nyugodt, ó formák, zárt gyűrűk, szonettek,
Mik rejtve rejtik a szép mérgeket,
Keserveit megölt, megtört szívemnek.

Búcsút veszek ma fájón tőletek,
Szonettek, ötvözöttek és kizengők,
Nékem ez ékes forma elveszett,
Én eltévedve járok már nagyerdőt.

Hol immár végtelen dallam lebeg,
Mely csillagok felé tör s mélybe zendül
S míg egy talányos és új félelemtül

Szívem remeg, a végtelen egek
Szelíden és örökre rámhajolnak
S én társa lettem a holt csillagoknak.

a_tisza_1936.
 
 
0 komment , kategória:  Juhász Gyula  
Szőnyi Kálmán: Hívogató
  2017-09-15 08:30:56, péntek
 
  Szőnyi Kálmán:

Hívogató


Ma éjjel sápadtabb a hold
Ma éjjel két csillaggal
több ragyog az égen,
mint máskor. Tudod úgy-e?
Ha ma jönnél el, szobámban
szelídebb volna a sóhaj
és selymesebb gyűrött arcomnak a párna,
ha eljönnél: most, míg
a szuette szekrény mögül
hajad illatát csapja arcomba a vágy,
míg ebben az üres csendben
tisztán hallom, hogy künn az utcán,
két falavél remeg a fán, ha eljönnél,
most, míg neved dallama zeng
fáradt fejemben, - neked is jó lenne . . .

Kalangya 1944.
 
 
0 komment , kategória:  Szőnyi Kálmán  
Csillagh Mór: Búcsúzás
  2017-09-15 08:29:37, péntek
 
  Csillagh Mór:

Búcsúzás


Ti, kiket szerettem, akikhez hű voltam,
Kik velem voltatok jó és rossz napokban,
Kik szerettetek,
Kik a vágyak, kétség s bú habjai felett
Vergődni láttátok szerető szivemet -
Isten veletek!

Álma szerelemnek, vágya dicsőségnek,
Magas lángjaitok hő lelkemben égtek -
Hova tüntetek?
Üdvössége kínnak, fájdalma gyönyörnek,
Mely gyötörve éltet s boldogítva öl meg -
Isten veletek!

Forrási tudásnak, akiket fürkésztem
Örömtelen napon, álomtalan éjben,
S szivem, a beteg,
Feledést keresett a komor lapokon,
Mig redökbe vonult fiatal homlokom -
Isten veletek!

Hit a jövendőben, bizalom a jóban,
Kétségtek árnyával annyiszor vívódtam,
S lelkem remegett. . . .
Oh! a kétség győzött, benne én törtem meg,
Nyugalmam lett ára a nagy küzdelemnek -
Isten veletek!

A vágy: hatni, tenni, hogy - bár éltem árán -
Én is hadd segitném, én is hadd szolgálnám
Ezt a nemzetet!
Jutalma: gyülölség, bőszen oda dobva
Szűz becsületemre, tiszta homlokomra
Isten veletek!

Isten veletek már! összetört kebellel,
Mely ezer bántalmat hallgatva viselt el,
Immár elmegyek;
Eszményből kifosztva, hitben megcsalódva,
De emelt homlokkal és - nem zúgolódva -
Isten veletek!

Óh! hisz a pályáért, melyet kettévágtak,
Lesz egy szűk ösvénye tán a pusztaságnak
S arra léphetek;
És a nagy világért, mely vétlen vetett el,
Lesz egy kis világom, telve szeretettel
Isten veletek!

Távol a világtól, távol emberektől,
Kiknek nyugodalmát soha nem verem föl,
Tán elélhetek,
S egykor, ha kitárul csöndes sírom verme,
A jó anyaföldnek én se leszek terhe -
Isten veletek,

S nem fáj, hogy síromba ösmeretlen szállok,
Csak síromra vessen egy-két kis virágot
A szép kikelet,
Csak egy dalos madár szálljon meg felettem,
S vig dalt mondjon annak, aki az életben
Annyit szenvedett!

(1884. febr. 10.)
Eger - hetilap, 1890.
 
 
0 komment , kategória:  Csillagh Mór  
Gróf Zichy Géza: A pozsonyi harangok.
  2017-09-15 08:28:44, péntek
 
  Gróf Zichy Géza:

A pozsonyi harangok.


A pozsonyi nagy templomban
Csengnek, bongnak a harangok,
Húsz éve - nem vettem észre
Hogy oly szomorú a hangjok.

Akkor hittem, zenekar szól,
Ha szólottak hajnal tájba',
Pohár csengés vegyült belé,
S szép asszonynak hahotája.

Délben újra csengve szólott,
Én bezártam zongorámat,
S el ebédhez, víg fiukhoz,
Kiknél puszta szó - a bánat.

Még, ha temetéshez kongott,
Annak is csak víg volt hangja,
Mert az ifjúságnak nem szól
Az idő' lélekharangja.

S most, oh égi irgalmasság !
Hajnal tájban, délben, estve
Hangzanak, mint nehéz rögök
Koporsóra hullva, esve.

Vasárnapi Ujság 1895. julius 7
 
 
0 komment , kategória:  Gróf Zichy Géza  
Farkas Imre: Ha meghalok . . .
  2017-09-15 08:28:07, péntek
 
  Farkas Imre:

Ha meghalok . . .


Ha meghalok majd - szinte látom,
Csöndes lesz kis legény tanyám. -
Nincs szeretőm, nincs barátom,
Ki könnyet hullatna rám.

És mondják szerte majd a házban
A férfiak s az asszonyok:
Odafönn a padlásszobában
A szegény versíró - halott.

Cikket is írnak itt-ott:
Nyomorgott és dalokat irt -
S a szobaasszony majd kisöpri
sok, telefirkált papirt.

Ahol ösmertek, mondogatják:
No, most már megnyugszik szegény,
Hisz' annyi dőre vágyat, álmot
Hordott a szive rejtekén.

. . . S a lány, akihez eldaloltam
Annyi forró szerelmi dalt,
Egy pillanatra elmélázik
Sőt, talán még föl is sóhajt.

A koporsóm után se jön majd
Senki búsongva, könnyezőn,
Ha csak nem néhány fejcsóváló -
Hoppon maradt hitelezőm.

Valaki fog sajnálni mégis -
Az én hűséges kis kutyám,
Érzi szegény majd, hogy még rosszabb
Sorja lesz neki ezután.

Békésmegyei közlöny, 1910.
 
 
0 komment , kategória:  Farkas Imre  
Unger Ilona: Alkonyat.
  2017-09-15 08:27:08, péntek
 
  Unger Ilona:

Alkonyat.


Ezervirágu vad mandulafám
Japáni lelkű, táncos pelyheit
Ringatva rázza, hinti, szórja rám.

A meleyszáju, piros alkonyai
Lilásarany fátyolra vetkezik
És belevili sápadt arcomat . . .

Felsíró vágyak, álmok, bánatok
Mainak beléje halkan, könnyesen
S állnak szivemben uj ravatalok.

A jövendő 1910
 
 
0 komment , kategória:  Unger Ilona  
Somlyó Sándor: Ima.
  2017-09-15 08:25:46, péntek
 
  Somlyó Sándor:

Ima.


Mindenható erő, fenséges érzelem,
Üdvöt hozó remény varázsa légy velem ;
Árassza fényed el borús világomat,
Az védje lelkemet, őrizze álmomat,

Nem lesz sivár a föld, amig te vagy velem,
Számomra szent igéd mindig vigaszt terem,
Üldözzön bár a sors, varázsod érezem,
S éretted boldogan, gyönyörrel vérezem.

Tenéked áldozom legszentebb kincsemet:
Erőd csudáival telitett szivemet :
Igéddel éljen és pusztuljon kebelem,
Üdvöz légy, szent erő, igazság: Szerelem !

Békésmegyei közlöny, 1910.
 
 
0 komment , kategória:  Somlyó Sándor  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 282 db bejegyzés
e év: 2736 db bejegyzés
Összes: 29165 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1008
  • e Hét: 30833
  • e Hónap: 111326
  • e Év: 1503543
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.