Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
2017.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
Helen Bereg
  2017-09-16 12:48:13, szombat
 
  Helen Bereg

Alszom...

Alszom.
Nem, még nem egészen,
csupán
álom s ébrenlét határán lebegek.
Érzem,
ujjad lágy köröket rajzol gerincem
ívén.
Szinte hozzá sem ér.
Bágyadt,
mozdulatlan testem,
mint ki
álomvilágban ébred, odaát jár,
pedig
csak elmondhatatlan, ernyedt boldogság
zsibbaszt
e két világ határán.
Arcom
mosoly csiklandozza.
Behunyt,
mozdulatlan szemmel látom szemedben
öröm
varázsol fényes, szerelmes csillogást.
Érzed,
Te vagy a megnyugvás.
Te adsz
pihenést testemnek,
tűnő,
feledés homályát emlékeimnek.
Mosoly.
Ott maradt élet-barázdált arcomon.
Alszom
karodba simulva.
Holnap
Majd én altatlak el.
Mosolyt
én varázsolok megfáradt arcodra.
Alszol.
Nézlek majd, s kívánom, mindig így legyen.
Együtt
Álmodjuk életünk.
 
 
0 komment , kategória:  Helen Bereg  
Rácz Emőke
  2017-09-16 12:33:46, szombat
 
  Rácz Emőke

Maradj...

Ma már nem tudom elviselni a világot,
Mától csak könnyes szemmel
Tudok rád tekinteni, pillantani...
Ma már nem tudok mosolyogni senkire...

Fogd meg a kezem és vigyázz rám,
Ígérd meg, hogy mindig fogsz szeretni,
Hogy velem leszel ha körülöttem
Minden összeomlik... még akkor is...

Ne hagyj magamra se most, se
Máskor... maradj itt, szorítsd kezem,
El ne felejts, figyeld lelkem néma
Szenvedését, néma sikolyát...

Ne hagyj egyedül, ne menj el...
Szükségem van rád... távolléted
Pokoli tüzet lobbantana, fájdalmat,
Maradj mellettem most és mindig...

Gyenge vagyok, nem tudom elviselni
A fájdalmat... enyhítsd bánatom,
Csókold le keserű könnyeim,
Csak addig maradj, míg lehunyom a szemem...
 
 
0 komment , kategória:  Rácz Emőke  
Dér Ildikó
  2017-09-16 12:32:15, szombat
 
  Dér Ildikó

Remegnek az ágak

Remegnek az ágak.
Távoli tájak.
Mesebeli árnyak,
csak téged látnak.
Homályos az ég,
és még és még
megérint újra
szíved finom húrja.

Muzsikál, lelkemben fürdik
zsongó dallama.
Még várj, szelíd utakon járva
szellő libben a
végtelen homályba.
Remegnek az ágak,
ha téged látnak.

Most kell a szó,
a suttogó.
Lüktet a remegés,
csak várj!
Még homályos az ég,
remegnek az ágak,
ha téged látnak.
 
 
0 komment , kategória:  Dér Ildikó  
Kosztolányi Dezső
  2017-09-16 12:30:23, szombat
 
 
Kosztolányi Dezső

Harsány kiáltás tavaszi reggel

,,Látni a földet, látni, csak egyszer,
mielőtt végül majd betakar,
mint langymeleg hajnalon,
párás ajakkal, szerelmes csókkal a hitves akar.

Látni a hajnalt, inni,
csak egyszer szomjasan hosszan a fénysugarat,
mint reggel a friss tejre vágyik a gyermek,
kit anyja ölében a fény betakart.

Látni a csillagok éj-ragyogását Hold búcsúját
ha majd az ég-sátor rám borul
végül nagy éjjeli csönddel,de
,,élni először itt e világon!
 
 
0 komment , kategória:  Kosztolányi Dzső  
Ady Endre
  2017-09-16 12:27:21, szombat
 
  Ady Endre

Elválunk
I.
Elválunk most már. Te is elmégy, én is.
Hogy összeforrott a mi sorsunk mégis.
Engem egy halvány arc űz messze, messze
S neked másutt is én jutok eszedbe...
Elválunk most már, te is elmégy, én is,
Felednél mindent s emlékezel mégis!...
Eszedbe jut majd, eszedbe jut néha
Egy szegény bolond, rajongó poéta,
Ki meg sem csókolt, csókodra se vágyott,
Csak bolond szívvel szeretett, imádott...
Elválunk most már. Te is elmégy, én is,
Felednél mindent s emlékezel mégis!...

II.
Gondolkozom úgy néha, éjszakákon:
Ami történt, egy kész modern regény.
A hősnő már régen túl van az álmon,
A hős pedig - tán nem is hős szegény.
S miként az öreg Dumas rég megírta:
Kaméliára pénz is kell elég,
Szükség volt a Deus ex machinára
S megjött a Mentor, gazdag és derék.
Enyém aztán a regény többi része,
A tragikum komikummal vegyes...
De ez már csak egy balga szív regénye,
Foglalkozni evvel nem érdemes.
A mámorban akartam elfeledni
Egy mámoros, bolondos, bús regét -
Ugy-e, jó tárgy vón' egy modern regénynek?
Perverzitás, mi lenne más egyéb?!...

III.
De majd, ha egyszer - valami csodából -
A régi lángot visszanyerhetem,
Megéneklem e szomoru szerelmet,
Akkor tán nem fáj, ha emlékezem...
És szólni fog majd egy lányról a nóta,
Kiről egy balga trubadur dalolt,
Ki eltiport egy dallal telt világot
S ki - mint a többi - gyenge, léha volt.

IV.
Elválunk most már. Eladtad a lelked...
Hisz' én mi voltam?... Álmodozó koldus,
Szívvel fizettem csupán a szerelmed!...
Te fényre vágytál. Meglelted a fényt is,
De majd a fényben keresed a lelket -
Felednél mindent, emlékezel mégis!...
 
 
0 komment , kategória:  Ady Endre  
H.Kohut Katalin
  2017-09-16 12:25:14, szombat
 
  H. Kohut Katalin

A tiszta szív jövője
Szonettkoszorú

1.
Múlt rögjeiből olvasok nyomokat,
Embert keresek, nagybetűst, szíveset,
Nem találok sokszor mást, csak gonoszat,
Számtalanszor megesett ez az eset.

Vizsgálom a jellembeli okokat,
A szív a törvényt súgja, fényeset,
Elismerem az árnyék-sablonokat,
Emberi formában élnek, meglehet.

A nemesség és becsület, nyílt jellem
Egy házban lakoznak, egy dicső telken,
A Jóságban kutatom a hősöket.

Számtalan ország s nép veszett már oda,
Míg a tisztesség bűn, neve pagoda,
Keresem a régi törvényt, ősöket.

2.
Keresem a régi törvényt, ősöket,
Míg élhet az ember, egyre csak remél,
Ráveti a korszakokra látcsövet,
Feltárul a múlt, a két fül csak henyél.

Ha lenne hídján két világhoz követ,
Ki régről a jelennek szól és zenél,
Vezényelne égtörvényt, mennydörgőset,
Kottát írna nyáron minden falevél.

A zivatar a káoszt megtépázza,
Földre sújtását a rigó trillázza,
Napsugarak szárítják a nyomokat.

A Rend egyre csak békéről álmodik,
A halottak emléke halványodik,
Az egyháztitkár anyakönyvet tologat.

3.
Az egyháztitkár anyakönyvet tologat,
Mindent, mi szép volt, a sír magába zárt.
Ki fejti meg életről a kódokat,
Barlangi jeleket, s hol nyugszik a bárd?

Jó szíven számtalan sötét lenyomat,
Gyilok-szó a gazé, melyet belémárt,
A rákfekély talán egyszer lelohad,
Kerülni kell azt, ki emígy is csak árt.

A fegyver rávettetik a sötétre,
Száműzve lesznek mind az ősködökre,
Mely saját eszméik fölött szemfödet.

Övék a világ-könyvtárnyi bűneset,
Minden gondolat-szikra rég elesett,
Az állam gépekkel csontokat töret.

4.
Az állam gépekkel csontokat töret,
Háborog sok halott a hét fátylában.
Meg kell tisztítani a háztetőket,
Hogy járjon az ítélet egyfolytában.

A világ-végi kürtzengés megérett,
A fegyelem emléke még Spártában,
Piros a Hold, az égbe vert nagy éket,
Feltámadást várnak a fogságban.

A Békesség szeretetért esd, s óhajt,
A mindenség szabadulásért sóhajt,
Szürke szmog fedi el a városokat.

A baj forrása emberformában jő,
A feketék pénze a mindig nyerő,
A bürokrata hamis vállat vonogat.

5.
A bürokrata hamis vállat vonogat,
A mágia-hatalom ma Bátorság,
A törvény védi a szélhámosokat,
Gondolat-lövedékkel egy új kórság.

Elítélnek, megírnak úgy okokat,
Ál minden szavuk, ferdült az Igazság,
Idéznek paragrafust és okosat,
Ferde és susárló, csak önigazság.

Megkérdezzük, mikor kezdődött a baj,
Mikor hangya-népre ráhullott a vaj,
A szorgalom és becsület bűn-jel lett.

Egyetlen rossz gondolat maga a bűn,
Átok ül azóta a leírt betűn,
Hazug történelem hasít köröket.

6.
Hazug történelem hasít köröket,
A győztes csürhének minden átírva,
De tanítónak csak jellemes jöhet,
Tar ágakkal ágaskodik a nyírfa.

A példázat, mely mély sorsokat követ,
Hiteles szívekbe van beleírva,
Csak ők teszik le a fegyelem-követ,
Élet-iskolába mind visszajárna.

Az eszes tanul más bölcsességéből,
És ha az élete egyszer összedől,
ritkán hibáztat újságosbódékat.

Élni gyönyörűség volt egykor régen,
Az emberek jól dolgoztak és szépen,
A Föld meglódult kaliba, s óbégat.

7.
A Föld meglódult kaliba, s óbégat,
Kirepült az űrbe, kering egyedül,
Megbolydult tűzkovács, nem tör diókat,
Csonthéjas ujjával halált hegedül.

A Nap még naponta meg-megcirógat,
S míg az űrhidegség rólam lekerül,
Addig álmodom, senki sem riogat,
Egy csillag az égből a Földre vetül.

Illés az, ki eljövendő világhős,
Legendájából talán már ismerős,
Vénusszal egy lovagregényt szövöget.

Ami akkor Illésnek nem sikerült,
Most minden sötét titokra fény derült,
Üvöltése rejti a bűnösöket.

8.
Üvöltése rejti a bűnösöket,
A hangzavar az égig ér itt régen,
Senki sem számlálhatja már meg őket,
Temetik a tehetséget közösen.

Szépség- és harmónia-gyönyöröket
Maguk is oktatják, óriási szégyen,
Mert csillagoknak vették el eszöket,
Nem tündökölnek többen már az égen.

A zeneszerzők, zenészek bűnösök,
Mert logikájukkal voltak bűvölők,
S az énekesek szív-húrja a zamat.

Fűszálakat vagy kenyérmorzsát számol
Mindenik nagycsillag, övék a jászol,
Az Idő elszökött, nincs már pillanat.

9.
Az Idő elszökött, nincs már pillanat,
Elébb lassult, majd kipörgött végleg,
Nincs ki megkeresse, a kín megszakad,
Nyög és tűr a világ, nagyok a vétkek.

Ha akad százezernyi kufár cafat,
Kik ezentúl majd bocsánatot kérnek,
Nem zárul el szájukból a jó falat,
Igazakkal egy Földön ők megférnek.

A rég áhított szép világegyetem
Egyszer eljő, bizton tudom, s elhiszem,
A sötétség diadala elszakad.

A teljes egészség a lelki tökély,
Így válik éppé az a boldog remény,
Melyben egymásra lel a szelíd szabad.

10.
Melyben egymásra lel a szelíd szabad,
Aranyszalag markolja a kezeket,
Ujjong a földöntúli, hű akarat,
Melynek a neve örökké Szeretet.

Összefogásban, nem vádolva arat
Nyílt szívet és áhítatos szemeket
Az Isteni törvény, örökös kamat,
Eztán bátran vállalhatnak gyereket.

A mérőkötélt, ha majd kifeszítik,
Minden élet akkor megmérettetik,
Felpezsdülnek a megunt hétköznapok.

Az eső tükörképe a pocsolya,
Megszúrta ujjainkat a rokolya,
A látlelet szivárványszínben sajog.

11.
A látlelet szivárványszínben sajog,
Minden ütés és csonkítás iszonyat,
A torünnep-vihánc az égig hatott,
Nem találni az asszonyt, a finomat.

Csak fényevés és koldulás maradt ott,
Hol Jóság és Szeretet volt alkonyat,
Hol a Földanya kedvesen csacsogott,
Énekével ringatta a habokat.

Megannyi merénylet, könyv-film főszerep,
Minden karmikus sorson bors-fűszerek,
Ezekből példázat soha nem hatott.

Örökké bízni, remélni, s hinni kell,
Az újjászületés ismét zöldell,
Nem adom fel, nagyságokat kutatok.

12.
Nem adom fel, nagyságokat kutatok,
Bármily nehéz, én keresek szüntelen,
A világ végére is elutazok,
Csodálom a mindenséget bűntelen.

Az ember szívtörvényével jeltelen,
A jósága arcán látható, de azok,
Kik nem látják, vakok, halnak fénytelen,
Mert az élők látnak és jól hallhatók.

A jók eddig mindig hamar meghaltak,
Mert a sors kerekében sokszor csaltak,
Fájlalom nagyon, örökké gyászolok.

Az ártatlan szenvedés fonákká tesz,
Ki ragaszkodik ilyen őrültséghez?
Igaz embert én boldogan mutatok.

13.
Igaz embert én boldogan mutatok,
Eszménye városának, országának,
Gondolatban földrészeken utazok,
Nincsen bánata többé orcájának.

Nem látszik a harag, bár a ludasok
Körülveszik őt kiszemelt prédának,
Sokan vannak még állandó utasok,
Kik menekülnek, öltöznek álcának.

Szeretem felettébb az igaz hitűt,
Ki magában is tán keresi a tűt,
Ha hibázik, nem restell bocsánatot.

Ha véletlen vétkezik, jóvá teszi,
Mindenki lelkét magához emeli,
Tiszta szívben dicsőülnek a dalok.

14.
Tiszta szívben dicsőülnek a dalok,
Mondd meg, mit dalolsz, ki vagy, megismerlek,
Ha muzsikád szép, a lelked is ragyog,
Lásd a tökéletes szót csodaszépnek.

A tökéletes olyan, mint az angyalok,
Nincs rajtuk hiba, ők miattunk élnek,
Könnyes szemem mennyországban andalog,
A Föld lesz a menny, otthona az égnek.

Egyesül ég és Föld, új világ vár ránk,
Kíváncsian várom, hol lesz a hazánk,
Lezártam a történelmi korokat.

Elterveztem a boldog valóság-jövőt,
Megítélünk minden csalárd cselszövőt.
Múlt rögjeiből olvasok nyomokat.

Mesterszonett

Múlt rögjeiből olvasok nyomokat,
Keresem a régi törvényt, ősöket,
Az egyháztitkár anyakönyvet tologat,
Az állam gépekkel csontokat töret.

A bürokrata hamis vállat vonogat,
Hazug történelem hasít köröket,
A Föld meglódult kaliba, s óbégat,
Üvöltése rejti a bűnösöket.

Az Idő elszökött, nincs már pillanat,
Melyben egymásra lel a szelíd szabad,
A látlelet szivárványszínben sajog.

Nem adom fel, nagyságokat kutatok,
Igaz embert én boldogan mutatok,
Tiszta szívben dicsőülnek a dalok.
 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 278 db bejegyzés
e év: 2740 db bejegyzés
Összes: 5875 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2148
  • e Hét: 15980
  • e Hónap: 46601
  • e Év: 566129
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.