Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 25 
Hisz az árnyak nagyra nőnek...
  2017-09-17 22:33:57, vasárnap
 
  Szuhanics Albert

Hisz az árnyak nagyra nőnek...

Sok madárnak jó dolga van,
magasan az égen
széles szárnyát jól kitárja,
ott köröz fenn szépen.

Másik szárnya csökevényes,
földönfutó szegény,
gyönge lábán futhat csupán,
felszállni nincs remény.

Ilyenek az emberek is,
soknak pénz a szárnya,
égből néz, felfuvalkodva
e gyarló világra.

A másik meg földönfutó,
a hangyánál kisebb,
a szédítő magasságból
árnyát látni itt lent...

Hisz az árnyak nagyra nőnek,
ha a nap alant jár,
hozzánk hajlik, s a földre száll,
mint megfáradt madár.

Mert az égnek fénye olyan,
hogy jelzi azoknak,
- azt hogy mi is megnőhetünk -,
kik magasan vannak!

Debrecen, 2017. 09. 17.
 
 
0 komment , kategória:  Szuhanics Albert versei  
Aranylik, őszül
  2017-09-17 20:33:11, vasárnap
 
  Szergej Jeszenyin

Aranylik, őszül

Aranylik, őszül már a nyíres, hallgat
a levél-nyelven suttogó liget.
S a szomorúan messzehúzó darvak
nem intenek már vissza senkinek.

Mért intenének? Száz úton csatangol
az ember: megtér, s útrakél megint.
A kenderáztató az elmenőkre gondol,
sötét tükrébe széles hold tekint.

Állok magamban ősztarolta réten.
Elring a széllel a darúcsapat.
Víg ifjuságom tájait idézem,
de nem sajnálom, ami ottmaradt.

Nem sajnálok sok szertegurult évet,
se lelkem habzó virágfürtjeit.
Kint őszi berkenyék máglyái égnek,
de fáradt lángjuk senkit sem hevít.

Lobog a bokrok piros bóbitája,
csak sárgulnak, de élnek a füvek.
Mint vetkőző fa lombjait dobálja,
bágyadt szavakat ejtek-pergetek.

S ha szavaim az idő elsöpörte,
lom lesz belőlük, száraz garmada,
mondjátok így: elhallgatott örökre
az arany nyíres szép levél-szava.

/Rab Zsuzsa ford./
 
 
0 komment , kategória:  Szergej Jeszenyin versei  
A vízben
  2017-09-17 20:29:37, vasárnap
 
  August von Platen-Hallermünde

A vízben

A vízben leng a liliom csillogva, tétován,
tévedsz, míg azt hiszed: csak teng inogva tétován.
Lába erősen gyökerez a mély tenger alatt,
fejét egy kedves gondolat ringatja tétován.

Weöres Sándor fordítása
 
 
0 komment , kategória:  Külföldi költők (fordítások)  
Búcsú
  2017-09-17 20:24:39, vasárnap
 
  Szilágyi Domokos

Búcsú

Kicsit ijedten integettél,
mint akit veszély fenyeget,
s ott maradtam, hogy hiányodban
fölfedezhessem lényeged
 
 
0 komment , kategória:  Szilágyi Domokos versei  
Bűnöm : a szépség
  2017-09-17 20:21:52, vasárnap
 
  Szilágyi Domokos

Bűnöm : a szépség

Ha valami gyönyörűség ér
- szép könyv, szép festmény, szép zene -,
mindig úgy érzem: szólni kéne,
hogy kiáltani kellene,

nyomaszt a bűn - s a versíráshoz
ez ad szívet, agyat, erőt -:
hogy hibámból vagy bárhogy is,
de eltitkolom mások előtt,

hogy nemcsak nekem van jogom rá,
nem szép a szép, ha csak magam
gyönyörködöm benne - - mi célja,
mi értelme, mi haszna van

a fénynek, hogyha véka rejti,
a virágnak, ha télikert
börtönében él eldugottan,
a dalnak, ha nem hallja meg

senki; - nyomaszt a bűntudat,
s ő késztet arra, hogy legyek
antenna, melyen át a szépség
eljut hozzátok, emberek.
 
 
0 komment , kategória:  Szilágyi Domokos versei  
Őszi reggeli
  2017-09-17 18:53:24, vasárnap
 
  Kosztolányi Dezső

Őszi reggeli

Ezt hozta az ősz. Hűs gyümölcsöket
üvegtálon. Nehéz, sötét-smaragd
szőlőt, hatalmas, jáspisfényü körtét,
megannyi dús, tündöklő ékszerét.
Vízcsöpp iramlik egy kövér bogyóról,
és elgurul, akár a brilliáns.
A pompa ez, részvéttelen, derült,
magába-forduló tökéletesség.
Jobb volna élni. Ámde túl a fák már
aranykezükkel intenek nekem.
 
 
0 komment , kategória:  Kosztolányi Dezső versei  
A sellő
  2017-09-17 18:50:08, vasárnap
 
  Mihail Lermontov

A SELLŐ

1

Sellő lebegett telehold idején
A folyón, csupa hold, csupa fény,
S fröcskölte a holdig a kék legen át
Ezüstszinü hab taraját.

2

Görgette a víz, forgói felett,
Tükrében a fellegeket,
S dalolt a leány és a víz, meg a part
Hullámoztatta a dalt.

3

Dalolta: "A mélyben, a felszin alatt
Ott ég igazából a nap.
Odalenn legelésznek aranyhalaim
Kristálypaloták falain;

4

S odalenn, az ezerszinü, lágy fövenyen,
- Sürü nádtorzs védi hiven -
Ott alszik a víz-lesodorta vitéz,
Idegen táj küldte vitéz...

5

Fésüljük a sűrü, a gyűrü-haját
Ezer égszinü éjjelen át,
S délben az ajkait és a szemét
Csókoljuk, oly csodaszép.

6

De a lángtarajú vágy csókja hiú:
Csupa jég, csupa csönd a fiú,
Hiába lesem, keblemre veszem,
Nem száll lélekzete sem."

7

Ime, így dalolászta a bús habon át
A titokteli lány a dalát,
S forgatta a víz, örvénye felett
Tükrében a fellegeket.
 
 
0 komment , kategória:  Mihail J. Lermontov versei  
Ama keskeny út
  2017-09-17 18:40:05, vasárnap
 
  Reményik Sándor

Ama keskeny út

A szálerdő már elmaradt,
Most törpefenyő jő, s boróka,
Az ösvény egyre keskenyebb, -
Jövök, - ki tudja már mióta,
S megyek, - ki tudja meddig még.
A célom - Isten tudja csak -
Talán a semmi - tán az ég.

Az ösvény egyre keskenyebb
És egyre zengőbb a szívem.
Úgy zeng, mint egy kristályharang.
Pedig nem rázza senki sem.

Még feljebb gyér fű és moha, -
Majd puszta gránit, vagy bazalt,
Szélkürtök héjja-riadója,
Vagy síri csend, - minden kihalt.

Jövök, nem tudom már mióta

Egy ismeretlen túlvilág már
Fagyasztó áramot lehel.
Megyek, - ki tudja meddig még.

Ez tán a mennybemenetel.

 
 
0 komment , kategória:  Reményik Sándor versei  
Ősz
  2017-09-17 18:18:18, vasárnap
 
  Szabó Magda

Ősz

Ilyenkor már csak a felleg kövér
meg az eső, mely bő kontyát kibontja,
ám apad a víz a rakpart kövén,
s a hegyek és fák sorvadnak naponta.
Fogy az erdő, a színét váltja, bágyadt,
sovány a város, olyan egyszerű lett:
nyurgább a kémény, horpaszak a házak,
hajnal s alkony közt a rés egyre szűkebb.
A tömör levegő is lefogyott,
keskeny, hasít, és hajlik, mint a penge,
a szenvedély nem tombol, csak morog,
vackot keres, megbúvik a szívekbe.
A vidék is sovány. Diója csörren,
a mustja csorran, mégis ösztövér.
Benned nézem magam már, mint tükörben,
s oly mindegy, én sovány vagyok, kövér.
Köd birkózik az ideges szelekkel;
meddő az írás. Mégse voltam meddő.
Csörög a vers. A termésem kinek kell?
Te gyűjtöd be s a kékszemű jövendő.
Mit feleljek, ha megkérdez az ősz?
Kopár a hegy, vetkőzik a faág.
A visszhang sem volt sosem ismerős,
mért volna ismerős a némaság?
 
 
0 komment , kategória:  Szabó Magda versei  
Távol a világtól
  2017-09-17 18:11:22, vasárnap
 
  Theodor Storm

Távol a világtól

Mély, tiszta csönd; a sík piheg
a forró déli nap hevében;
lágy, rózsaszínű fény lebeg
ragyogva régi sírkövén fenn;
virul a rét, az illatár
a nyári kék magasba száll.

Futrinka surran odalent
páncélosan a cserje alján,
a méhe ágról ágra leng
fürtökben a virág harangján,
majd egy pacsirta húz elő,
s csupa dal lesz a levegő.

Kis ház áll, félig omladék,
a napsugárban elhagyatva;
békésen ajtajába lép
s méhei után néz a gazda,
míg egy kövön a lomb alatt
gyermeke nádsípot farag.

A csöndet alig bontja meg,
ha zeng a falu tornya távol.
Lehunyja szemét az öreg,
álmodik a méz-aratásról.
— Még nem zavarta meg az ő
békéjét a bolydult idő.

/Rónay György ford./
 
 
0 komment , kategória:  Theodor Storm versei  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 25 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 296 db bejegyzés
e év: 2615 db bejegyzés
Összes: 9012 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 635
  • e Hét: 635
  • e Hónap: 44264
  • e Év: 863816
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.