Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Válóczy Szilvia: Légy tenger
  2017-09-17 07:29:31, vasárnap
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Szyl  
Kántorné Szegedy Gizella: A Szem
  2017-09-17 07:26:47, vasárnap
 
  Kántorné Szegedy Gizella:

A Szem


A sötét ért véget
Mikor eljött az élet.
A Nap este lehunyta szemét
Így a Hold ontja fényét.
Megjöttek villogva a Csillagok
Az Éj csodás fényben ragyogott.

Csillagot számol sok Szem
Mégsem elég száz sem
Ha könny-fátyol borítja a Szemet
Tördelni lehet ilyenkor a kezet.

Az Óra nem dicséri a percet,
Mert "siettén" öregíti a Szemet.
Settenkedik a végső Pillanat,
Lecsukódik a Szem - de a Csillag marad...

1972. november 10.
 
 
0 komment , kategória:  Kántorné Szegedy Gizella  
Mécs László: Nem megyek Rodostóba.
  2017-09-17 07:25:24, vasárnap
 
  Mécs László:

Nem megyek Rodostóba.


Izenetet küldtek kézen-közön görbe
diplomata-úton a suttogó postán.
Prágából nagy utat tett meg, amíg körbe
eljött a hír hozzám, hogy csak türt vendége
vagyok én e földnek, költözzek ki Pestre,
vagy Rodostóba, csak menjek a fenébe.

Én menjek el innen? Én ide nem jöttem!
Én mindig itt voltam világ kezdetétől,
emberformám várva a sárosi rögben.
Tiportak felettem római légiók,
hún lovak, gót, tatár, osztrák paták. Jöttek
s eltűntek. Nem hoztak s nem hagytak semmi jót.

E föld része voltam. Egyszer intett Isten
s emberré virultam. Az anyám álmain
keresztül e földből így kaptam a testem:
sárosi dombokon piroslott a málna,
fényt evett a búza, krumpli kotlott fészkén
s ezekből lett testté bennem anyám álma.

Nem vagyok Rákóczi. Nem rokonom nékem
sem a muszka cár, sem a francia király.
Mint testem e földben, lelkem élt e Népben,
mezítláb harcoló rongyos kurucokban:
magyarban, szlovákban, ruszinban. Szívemben
porladt kuruc ősök vágya újra dobban.

Az erdei virág, ha fogynak a fények,
egy-helyben haldokol, avar lesz, elkorhad,
trágyája lesz új, szebb virágú növénynek.
Ilyen az én népem. Várva, egyre várva,
trágyának hull szirma a szebb jövő alá.
Szegény elhagyott nép. Atyátlanul árva.

Mert van jövöjéhez sok bába itt, hitvány.
Júdás íródeák, ki tárogatóval
csalogatja labanc-útra, viszályt szítván,
van jó igrice, ki szívét elringatja,
tudós tanítója, pár nemes vezére,
- de azért oly árva, mert kevés az Atyja!

Atya kell népemnek! Húzhatnak karóba,
szívem van: maradok népem egy Atyjának.
Nem megyek sehová semmi Rodostóba,
mert Rodostó-éltem volna nékem Pesten.
Ha meghalok, ezt a földet trágyázza meg
új, szebb kuruc álmok tavaszához testem!

Magyar Lélek. 1939.január.
 
 
0 komment , kategória:  Mécs László  
Erdélyi József: Elkárhozás
  2017-09-17 07:24:09, vasárnap
 
  Erdélyi József:

Elkárhozás


Egy fergeteges éjszakán
megunta végre italos,
asszony, gyerek, bivalyverő
éltét a sánta bivalyos, -
kiment a szénáskert alá,
hurkot vetett egy ágon át,
bedugta eltökélt fejét
és felakasztotta magát . . .

Az éjjeliőr látta meg,
egy szörnyü villám fényinél
s úgy megijjedt, hogy elszaladt,
el sem felejti míg csak él.
Ha többet mondott, mint ami
valóban a szemébe tünt:
megesküdött rá hétszer is, -
a mi hibánk, ha nincs hitünk . . .

Kéthónapos sárgacsikó,
a szénáskertben fel s alá,
nyargalva járt köröskörül, -
maga a Rossz Lélek talán,
kéthónapos sárgacsikó,
talán az Ördög maga volt, -
hátán a sánta bivalyos
bestia lelke lovagolt . . .

Nyugat 1931.
 
 
0 komment , kategória:  Erdélyi József  
Gyarmathy Erzsébet: A dalhoz.
  2017-09-17 07:22:20, vasárnap
 
  Gyarmathy Erzsébet:

A dalhoz.


Mert én a dalra bíztam rá magam -,
míg aludtak hűséges szeretők,
gyerekek éltek és nevettek ők
anyjuk karjába bújva boldogan.
Gesztenyefák gyujtottak lángokat,
a boruló szeles menybolt alatt,
az éj kettévált és villám hasadt,
szél növesztett naggyá fűszálakat,

de én a dalra bíztam rá magam -,

kemény ágyban aludtam, esztelen
magányban, ó vakon és süketen,
esztendők nőttek, jöttek tavaszok,
gyümölcsök értek, illatos nagyok,
leányok táncoltak lejtős füvön,
láng villant kemény, kerek térdükön,
s a szeretők mindenféle imát
tudtak, míg édes testük át meg át
forrósodott s nyitotta-zárta lágy
nedves szirmait ölükben a vágy,
és nők méhe gyereket hordozott,
sok katona borral mulatozott,
énekelve vonultak részegek,
aki akart, napon heverhetett,
volt aki tengerben fürödhetett,
szeretője mellén el-fekhetett.

De én a dalra bíztam rá magami !

Mit adtál hát cserébe mindezért ?
Itattál? Etettél-e? Kedvedért
karodba nem vontál, feleletért
nem fordulhattam hozzád, semmiért,
teljesen csaltál, teljes hitemért,
keményszáju ringyó, szerelmemért.

De én a dalra bíztam rá magam -,

1946 július.
 
 
0 komment , kategória:  Gyarmathy Erzsébet  
Bárd Oszkár: Christophor
  2017-09-17 07:19:39, vasárnap
 
  Bárd Oszkár:

Christophor


Csüggedtségem hogy skandálja a csendet!
s oly vágytalan, monoton, elesett,
hogy mindhiába hitetem a vérem,
nem tudok már kiáltni heveset;
mint láthatatlan uszály, szerteporzik
mögöttünk terv, cél, álom, tiszta hit:
csoda segít csak, ám csodára várni
csak szomorú önkínzás volna itt.

Tudom, jönnek majd víg, rózsásabb percek
ég, föld gyötrelmes titka kisimul,
csak nyiltszívűt, útitársaimul,
tudom, Isten se rendelhet mást mellém,
de szeizmográfom nemcsak belső harcot,
külső bajt is oly könnyezőn jegyez,
hogy nem csoda, ha megtépdesi kedvünk
a kor: korunk: a gond seprője ez.

Gránátverte, vérrelborított réten
hogy keressen az ember kankalint?
szép életem ki hogyan elégítsen,
mikor gyalázat tombol odakint?
Vádol a tér is, ha kacagni mernénk
s szemrehányóan int a föld sebe:
küldetése meleg, zengő csodáját
az ember itt most hogyan töltse be?!

Engedjük hát elpusztulni a békénk
belső zenéjét, mert kint vész veszejt?
Nem!: a megoldás sejtekből áll össze,
az én békém ne lehetne e sejt?
Jöjjön, ki hinni vakmerő még most is,
kinek szivén a világ kínja forr:
minden igazi ember máma szentelt
és glóriásan-fontos Christofor!

Erdélyi Helikon 1929.
 
 
0 komment , kategória:  Bárd Oszkár  
Lányi Adolár: Emlékeim.
  2017-09-17 07:18:38, vasárnap
 
  Lányi Adolár:

Emlékeim.

XI.

Szerettelek ! - Oh tudom, hogy
Nem szeret úgy soha senki
És te olyan könnyű szívvel
Tudtál engem tönkretenni.

Tönkretenni, eltiporni,
Összezúzni, mint a fél get,
S csak ugy játszva, enyelegve,
Tán egy múló szeszély végett.

XII.

Igazad van neked.
Hogy én őrült voltam,
Mikor szerelemről,
Meg hűségről szóltam.
Tréfa volt az egész,
Játszi enyelgés csak, -
- Te kikaczagsz engem,
Én meg megsiratlak.

XIII.

Legjobb lesz, ha válunk,
Ha egymást feledjük,
Hogyha holt szerelmünk
Szivünkbe temetjük .

Minek ámítani,
Hitegetni magunk,
Mikor soha többé
Össze nem forrhatunk.

Minek szőni-fonni
Azt, a gyönge szálat,
A letörött, virág
Öntözd bár: kiszárad.

Legjobb lesz, hogyha válunk,
Ha egymást feledjük.
Hogyha holt szerelmünk
Szivünkbe temetjük.

Esztergom és Vidéke, 1884.
 
 
0 komment , kategória:  Lányi Adolár  
Szeredai-Gruber Károly: Szomorúságok éjszakáján.
  2017-09-17 07:17:29, vasárnap
 
  Szeredai-Gruber Károly:

Szomorúságok éjszakáján.


Viaskodom a nagy sötéttel;
Csak húnyó bánatmécsek égnek
S megperzselődve fhull a mélybe
Foszlánya gyöngyfehér regéknek.

Szeretnék szebb világba szállni
Hol új tavaszt és új fényt látok,
De szárnyom tépett, nincs erőm már
És bilincsekbe vert az átok.

Rád gondolok, te bús, te drága !
Oly nagy-nagy út vezet most hozzád !
Ha eljönnél, fölém hajolnál
És csókjaid rám záporoznád !

Akkor kinyílna tán a télben
Reménység kékszínű virága
S fáradt gyermekként elcsitulna
Vergődő lelkem vérző vágya.

Köd és sötétség tovaszállna
Selyemcipős lábad nyomában
És új üdv száz gyertyája gyúlna
Szívem kifosztott templomában . . .

De nem ! Ne jőjj a zord magányba
Legszentebb álmom szűz leánya !
Csak poklok gőze, füstje, lángja,
Istent káromló átka várna.

Itt nem szólhatnak nászharangok,
Itt csak a gyász fáklyái égnek
S perzselten perg alá az éjben
Foszlánya gyöngyfehér regénknek.

Tavasz 1919.
 
 
0 komment , kategória:  Szeredai-Gruber Károly  
Gróf Zichy Géza: Már a fecskék gyülekeznek
  2017-09-17 07:16:36, vasárnap
 
  Gróf Zichy Géza:

Már a fecskék gyülekeznek


Már a fecskék gyülekeznek,
Csicseregve lengenek,
Alattok majd elhúzódnak
Síkok, hegyek, tengerek.

Néma vágygyal nézem őket.
Oh! velök mint szállanék !
Mért hogy nem tudok repülni ?
Mért nem hord a tiszta lég ?

És fülemhez csap egy fecske,
Csicseregve így beszél:
Földhöz köt a földi kínod,
A ki ember, porban él.

Csak nem birnál átrepülni
Sorsodon, e tenger bún,
Leesnél egy hideg sírra,
Szárnyszegetten, szomorún.

Budapesti Szemle. 1895.
 
 
0 komment , kategória:  Gróf Zichy Géza  
Békássy Helén: Őszi Dal.
  2017-09-17 07:15:40, vasárnap
 
  Békássy Helén:

Őszi Dal.


Hej, de rózsás kedvem
Volt nekem sokáig,
Viruló rózsában
Jártam én bokáig!

A világ azóta
Olyan nagyot bomlott,
Hogy bokáig járom
Most a sárga lombot!

Hervadt lomb megzörren
A szellő sóhajtul -
Haldokló szívem is
Néha föl-följajdul.

Már a lombnak mindegy
Dér vagy napsugára, -
Szívem - te is majd így
Alszol nemsokára!

A Hét 1895.
 
 
0 komment , kategória:  Békássy Helén  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 282 db bejegyzés
e év: 2726 db bejegyzés
Összes: 29155 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2769
  • e Hét: 20270
  • e Hónap: 100763
  • e Év: 1492980
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.