Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
2017.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Erdélyi Gábor
  2017-09-18 09:23:33, hétfő
 
  Erdélyi Gábor

Cím nélkül (2)

Ha a mosolyod a tegnapban felejted
rossz ízű ébredés után,
és az arcod a kezedbe temetted..
lehet, hogy vannak rossz napok...
Én itt vagyok...

Mikor nem jó, ha érint a kezem
bántóak a mozdulatok.
És utálod ha megcsodál szemem,
vannak ilyen rossz napok.
De Én mégis itt vagyok!

Mikor hűvös a reggeli fény
fátyolos szemed nem mossa reggel
szürkévé válik az ég tiszta kékje,...
Hiába vannak rossz napok...
Én itt vagyok.

Én mégis itt vagyok....
 
 
0 komment , kategória:  Erdélyi Gábor  
Ferenczy Klára
  2017-09-18 09:21:17, hétfő
 
  Ferenczy Klára

Üzen a múlt

Előttem régi fotó, megfakult, ócska lap.
Sárgás, feslett széleit idő foga rágta,
míg megtalált, kezembe akadt.
Üzen a múlt. Hányatott sorsok,
emberarcok, emlékek, ősapák.
Büszkén, emelt fővel néznek
átszelvén majd' száz év távolát.

Egyikük fején tollas kalap. Hetyke,
magyar bajsza kardként mered.
Hátul, a sorban csak férfiemberek,
asszonyok, gyermekek elől.
Halvány mosolyt a harmincból tán
három arcon látni.
Nehéz csend ül itt mindenen.

Testek és lelkek némasága,
fájdalom, a túlélés terhes átka.
Háborút, forradalmat, éheztek,
féltek, fáztak át, harcoltak, s
lassan kiitták életük méregpoharát.
Küzdöttek családért, fennmaradásért,
hitért, országért, egy jobb világért.

Túl mindenen, most itt állnak
rokonság ősi kötelékébe zárva
egyenként, mégis egyként
e röpke pár pillanatra
szemközt nézve jövővel és múlttal,
egymással és önmagukkal
egy csendes, szüret végi pihenőn
a fákkal körülvett mezőn.

Révedt tekintetek közt
valami furcsa sugallat..
Ők csak dolguk tették
- idő és tér hallgat -,
míg életükbe, tetteikbe
szép csendesen
belehaltak.
 
 
0 komment , kategória:  Ferenczy Klára  
Göbölyös N.László
  2017-09-18 09:19:11, hétfő
 
  Göbölyös N. László

Szerelem, szabadság
(Meditációk XV.)

mielőtt magunkra öltjük
legszebb meztelenségünket
temessük a tél mellé tétova lépteinket
tapossuk puha talpunkkal hamuvá a fogoly tábortüzeket
húzzuk a napfény előtt szét
szemérmünk utolsó függönyét

mielőtt magunkra öltjük
legszebb meztelenségünket
Éden-bort töltsünk színültig ízes kelyhünkbe
szólítsuk a szalagos Egyenlítőt ölelésre
s hogy ne olvadjanak fel a sarkköri jegek
a fehér éjszakákat lélegezzük be

mielőtt magunkra öltjük
legszebb meztelenségünket
fussunk végig a nyíló rózsa bíbor csigavonalán
verjük vissza gyémánt gyermekszívünkkel az ártó káprázatot
és engedjük előre árnyékainkat
a rejtőzködő vészkijáratokon

mielőtt magunkra öltjük
legszebb meztelenségünket
tágítsuk tovább a viselős gondok szülőcsatornáit
emeljük fel őket kik porból vétettek és porban elvetéltek
pendítsük meg harang-nyelvünkkel
a Tejút mélységes gordonkahúrjait

mielőtt magunkra öltjük
legszebb meztelenségünket
szorítsuk homlokunkat a vízben álló fák törzséhez
a város hideg-vágott hajnalából
rajzoljuk ki a fekete tollú füttyök csipkéit
morzsoljuk imává verítékünk fűszercserjéit

mielőtt magunkra öltjük
legszebb meztelenségünket
ébren legyünk amikor átszakítja atmoszféránkat
egy távoli világ ondósejtje
legyen hírmondó harsonánk a hurrikán kürtője
szelídítsük kéklő keringővé a szédült örvényeket

mielőtt magunkra öltjük
legszebb meztelenségünket
kacagjunk együtt a roppanó rügyekkel
gyámolítsuk gyöngyszavakkal a fészküket vesztetteket
faragjunk bölcsőt a
megrengett tenger újjászületésének

mielőtt magunkra öltjük
legszebb meztelenségünket
merítsük az eszmélő elemek
acél-folyamába ecsetünket
termékenyítsük meg tüstént-testünkkel
a perzselő szelet
fonjuk át az elvarázsolt Földet
mint táncoló hajszál-gyökerek

mielőtt magunkra öltjük
legszebb meztelenségünket
vessünk ágyat ott ahol kócosan
kergetőznek a páros percek
és a vándorok fejük alá
vörös pipacs-vánkost gyűrnek
és szent szőlőtőkéinkről
simuló messzeséget szüretelnek

mielőtt magunkra öltjük
legszebb meztelenségünket
kössünk égtájaink négy csücskét
lenvászon-kendőbe
bujjunk át emelt fővel egy orgona
árkádos akkordjai alatt
és mint szűz cseresznyevirágok fürdőzzünk a felhők örömkönnyeiben

mielőtt magunkra öltjük
legszebb meztelenségünket
tartsuk melegen barkáink bársonyos bolyhait
olvassuk fennhangon a kibomló levelek harmattal írt erezetét
és lebbentsük fel a zizzenő rétek
csiklandós köntösét

mielőtt magunkra öltjük
legszebb meztelenségünket
osszuk meg ostyánkat a feláldozott térdeplőkkel
hogy kisarjadjon százmillió
bemagolt élet
hogy ne hagyja el istenházainkat a béke
amikor a misének vége

mielőtt magunkra öltjük
legszebb meztelenségünket
terítsünk asztalt a mohó itt és mostnak
hogy kétfelől törhessen belőlünk
kemencényi kenyeret
hallgassuk, amint álomra hajtja
fejét bennünk a csend
és zöldellő olajágaink illó
altatót lengedeznek

mielőtt magunkra öltjük
legszebb meztelenségünket
enyhítsük ajkunk nedvével a pusztaságok
nagypénteki szomjúságát
vérnarancs-csókokkal gyógyítsuk
Ikárosz összeégett szárnyát
hogy evezze révünkbe a hajótörött Hold
halovány uszályát

nyújtson legyezőt nekünk
főnix-freskós mámor-mennyezetünk
nyújtózzanak velünk lankák rónák
lusta hegy-völgyek
mielőtt magunkra öltjük
legszebb meztelenségünket
 
 
0 komment , kategória:  Göbölyös N.László  
Somlyó Zoltán
  2017-09-18 09:17:46, hétfő
 
  Somlyó Zoltán

Szép bolondok

Lehettem volna szép szőkefejű
és kékszemű, szomorú ember.
Türelmes vérű, ábrándozó,
mint a nagy kékvízű tenger.

Lehetne homlokom ívelt, merész;
bámulnák szép koponyámat.
- Szép darab ember volt Antóniusz,
de nem ihlette meg az anyámat. -

Heródes ádáz hidege ég
arcomon s kövér hajamba.
A szeme röpköd szemem helyén,
mint vészben a Noé galambja.

Haragos, átkos, fekete fej
és elborult viharos homlok,
szereti Mea szép barna fejét;
s akik szeretnek: mind szép bolondok.
 
 
0 komment , kategória:  Somlyó Zoltán  
Dsida Jenő
  2017-09-18 08:58:04, hétfő
 
 
Dsida Jenő

Szeretnék

Szeretnék:
kimenni messze a víz partjára
s a lemenő Nappal szembenézve
nekidőlni egy fának.

Hetenként többször.

A fejemet is hátravetve
hallgatni a halk szúnyogdongást
meg a zsongó, csobogó vizet
mikor beszél a csenddel.

Úgy maradni
míg feljönnek a csillagok
és simogató ezüst fényüket
fejemre hintik.

Először egy napig maradni ott
azután két napig
azután három napig
azután mindig...
 
 
0 komment , kategória:  Dsida Jenő  
Reményik Sándor
  2017-09-18 08:56:52, hétfő
 
  Reményik Sándor

Porszem a Szaharából

A Szaharában jártam egyszer, régen,
A napperzselte sivatagfövényen.

A pusztának a Számum nekivágott,
Megálltak remegve a karavánok.

A homokot a szél seperte zúgva,
Meglapult ember, állat összebúva

Én kitártam a kebelem a szélnek,
A szélkavarta, roppant, üres térnek.

Akkor, nézve a nagy kietlenséget, -
Egy vándorporszem a szívembe tévedt.

Ő megpihent, a szívem védi, ója -
De lettem én a földnek bujdosója.

Örökkön-szomjas, elátkozott lélek,
Akit a Számum hagyatéka éget:

Egy porszem csak, de szívemhez tapadt
És benne van az egész sivatag.
 
 
0 komment , kategória:  Reményik Sándor  
Kun Magdolna
  2017-09-18 08:55:52, hétfő
 
  Kun Magdolna

Könny-tolvajok

Egykor én is voltam sugárzóan szép,
s egykor énrólam is szóltak bűbájos mesék,
mesék melyek olyan sokszor elhitették azt,
hogy az álmok mindig megvalósulnak.

De aztán ahogy teltek, s múltak el a napok,
rájöttem a mesék mind-mind könny-tolvajok,
mert a mesék valóságok csak akkor lesznek,
ha előtte már elsírtunk egy egész életet.

 
 
0 komment , kategória:  Kun Magdolna  
Görzsönyi Vargha Gyula
  2017-09-18 08:54:17, hétfő
 
 
Görzsönyi Vargha Gyula

Szürke madár

Te tolla kopott, vén szürke madár,
Dalolj, ha komor, ha sötét is a táj.
Nem hallja ezer fül? Az mért szomorít?
Elhallik a szomszéd egy-két bokorig.

S ha senki se hallja, zavarja: köszönd;
Áhítatosabb tele szívnek a csönd,
A csönd, a magány, meg a hallgatag éj,
Hol nem csataráz a veréb, seregély.

Tetszés-alamizsnák koldusa ne légy,
Boldog kebel az, ki magának elég.
Úgyis, ki hevülne ma tiszta dalon?
Tenen kebeledben vár csak jutalom.

S az becsesebb ezrek hiú tapsainál,
Ily dús adományt sosem oszt a király.
Még a keserű könny s a bú is a dal
Arany poharából mézédes ital.

Enyhíteni gond teli nappalodat:
Halk éji magánnyal biztat, csalogat,
S bezengve sötét komor éjjeledet:
Szívedben a gond tövisét feleded.

Fényben szelíd árnyék, árnyban ragyogás.
De úgy a hogy' érzed, nem érezi más;
Ha megérint is tán pár méla szívet,
A mi lelkedből forrt, egyedül a tied.

Hát azt se nagyon bánd, ha árva dalod
Csak a lelkedben sír, s ott szunnyad el, ott.
Zene, lágyan zengő, halk, álmodozó,
Az ringat el, az, nem a szó, nem a szó.
...
 
 
0 komment , kategória:  Görzsönyi Vargha Gyula  
Csabay Andrea
  2017-09-18 08:50:35, hétfő
 
  Csabay Andrea

Kócos hajnal

Kócosan ébred a hajnal,
színeit bontja az égen,
hintáján játszik a dallam,
szél kacag lombok ölében.

Illatot ont az akácfa,
méhecske zümmögi körbe,
pillangó száll a virágra,
mókázva hív a mezőre.

Pattogóst játszik egy labda,
harmatgyöngy csillan a pöttyén,
csobban a fény a patakba -
vízcseppek kék szemed tükrén.
 
 
0 komment , kategória:  Csabay Andrea  
Szabó Lőrinc
  2017-09-18 08:48:40, hétfő
 
  Szabó Lőrinc

Őszi fák

Láttalak, lomb, mikor születtél,
fiatalon!
Mint kívül a gesztenyefák,
ép oly magas az ablakom:
az ablakot a kék tavaszban
zöld ujjongásod lengte be
s még ráncos volt minden kis leveled,
mint az ujszülöttek keze.
Ráncos vagy most is, gesztenyelomb,
ráncos megint,
mint bőr vagy öreg papír zörögsz,
ha a szél megráz odakint,
de ha fele kincsed lent röpül is
a földön ide-oda,
még beragyogsz az ablakomon,
gesztenyefáim aranya.
Beragyogsz: ha kisüt a nap,
ezer meg ezer kis kezed
egyenkint markolja a fát
és fölgyujtja a végső perceket:
gyönyörű vagy! S akármilyen
reménytelen,
ez a tékozló szépség, ez a dac
tetszik nekem.
Örökké kellene élni, de
ha nem lehet,
küzdj bátran és búcsúzz vigan:
így veszni szebb;
küzdj és örülj s hogy buksz, nyugodj
büszkén bele, -
arany voltál, szemét leszel,
szépség szemete.
Küzdj s tékozolj! Arany levél,
halál lepkéje, gyúlj ki, szállj!
Most ég el a nyár, és nem is
szomorú ez a szép halál.
Küzdj s tékozolj! Ne bánd, milyen sírt
igér a szél s az út sara:
ragyogj, őszi lomb! - Bárcsak én is
így pusztulnék el valaha.
 
 
0 komment , kategória:  Szabó Lőrinc  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 278 db bejegyzés
e év: 2740 db bejegyzés
Összes: 5875 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2148
  • e Hét: 15980
  • e Hónap: 46601
  • e Év: 566129
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.