Regisztráció  Belépés
lambert.blog.xfree.hu
Bár úgy tűnik ma, mintha csak a hamisak, a gazok és gonoszok számára gyümölcsözne az élet; ne irigyeld őket! Összeomlik alattuk a csalásra épült világ. A jövend... Magyar Anya
2006.07.04
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
Gyenis András - A pálosrend múltjából 1930TELJES HANGOSKÖNYV
  2017-09-18 23:17:41, hétfő
 
  Gyenis András - A pálosrend múltjából 1930 (TELJES HANGOSKÖNYV)


Link







Gyenis András - A pálosrend múltjából 1930. Felolvasta: Kozsdi Tamás, 2011. április


0a Előszó Dr Mosonyi Dénes.MP3
0b Előszó Gyenis András.MP3
1a A remeteélet.MP3
1b A szerzetesség kialakulása.MP3
1c A pálosrend adventje.MP3
2a A rend alapítása.MP3
2b Ki volt a rendalapító.MP3
2c Remete Szt Pál és a pálosok.MP3
2d A rend szelleme és szervezete.MP3
2e Virágzás kora.MP3
2f A kolostorok belső élete.MP3
2g A pálosok Lengyelországban NC 6p.mp3
2h A Pálosrend Nyugaton NC 6p.mp3
2i Az örök városban NC 4p.mp3
2j Megfogyva NC 5p.mp3
2k Uj tavasz NC 8p.mp3
2l Sötét felhők az égen NC 4p.mp3
2m A nagy temetési nap NC 5p.mp3
3a Emlékezzünk NC 3p.mp3
3b Az utolsó menedék NC 5p.mp3
3c Vágyak szárnyán NC 4p.mp3
3d Lesz e feltámadás NC 3p.mp3
4 Irodalom NC 2p.mp3



Link
 
 
0 komment , kategória:  Kozsdi Tamás  
A magyar nyelv ősnyelv, avagy a jégkor előttől bábelig!
  2017-09-18 22:57:42, hétfő
 
  A magyar nyelv ősnyelv, avagy a jégkor előttől bábelig! Dr Kiss Dénes és Dr Varga Csaba emlékére


Link







Nyelvünk sem uráli, hanem maga az Ősnyelv ! Prof. Kiss Dénes bizonyít!


Link





Kiss Dénes





Varga Csaba


 
 
0 komment , kategória:  Videók Hungarian History2  
Enigmák - Idegenek Peruban -
  2017-09-18 22:47:45, hétfő
 
  Enigmák - Idegenek Peruban - 2017.09.17.


Link







ENIGMÁK TV:


Link


Száraz György magazinja, a " Boldog napot " :


Link








 
 
0 komment , kategória:  ENIGMA - ENIGMÁK-Ébredések  
Kárpátalján aktivizálják magukat az ultrasovén eunácik
  2017-09-18 22:42:41, hétfő
 
  Összefogásra szólítja fel a nacionalista erőket "ukrán Kárpátalja" szeparatistákkal szembeni megvédése érdekében a Karpatszka Szics (KSZ) kárpátaljai félkatonai szervezet parancsnoksága. A KSZ, amely 2015 áprilisában likvidálással fenyegette meg a Jobbik kárpátaljai aktivistáit, és a 2016 márciusában szervezett ungvári fáklyás felvonulásán vonulók a "Késhegyre a magyarokkal!" rigmust kiabálták, saját kiképzőtábort működtet Kárpátalján.





A KSZ Facebook-oldalán múlt pénteken közzétett, a zakarpattya.net.ua kárpátaljai hírportál által hétfőn átvett felhívásban a kelet-ukrajnai harcokban részt vevő paramilitáris szervezet vezetése összefogásra szólítja fel a nacionalistákat "az ukrán Kárpátalja megvédése érdekében", mert szerinte a régióban felerősödött az "orosz- és magyarbarát, valamint egyéb szeparatista erők" államellenes provokatív tevékenysége, és nő a helyzet destabilizálódásának a veszélye.

Az ukránellenes erők, az ukrán állam meggyengülésére játszva, a saját érdekükben használják ki a Moszkva ellen vívott (kelet-ukrajnai) háborút - olvasható a felhívásban. Ezen erők távlati célja a Krímben megvalósított, etnikai ukrán területek elvesztésével járó forgatókönyv megismétlése - állítja a KSZ, amelynek a Kelet-Ukrajnában harcoló egysége 2015-ben beolvadt az ukrán hadsereg 93-as gépesített lövész dandárjába.
"Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy Kárpátalján nem elegendő a rendvédelmi szervek szeparatizmus elleni fellépése ahhoz, hogy biztosítható legyen a jövőben az állam területi egysége régiónkban" - állapítja meg a félkatonai szervezet parancsnoksága, amely szerint jelenleg a nyugati államhatár sérthetetlenségét és a külföldi titkosszolgálatok destruktív tevékenységével történő hatékony szembeszállást illetően az egyetlen reményt a nacionalista mozgalom jelenti.

A KSZ, amely 2015 áprilisában likvidálással fenyegette meg a Jobbik kárpátaljai aktivistáit, és a 2016 márciusában szervezett ungvári fáklyás felvonulásán vonulók a "Késhegyre a magyarokkal!" rigmust kiabálták, saját kiképzőtábort működtet Kárpátalján. Idén júniusban a szervezet egy Munkács környéki táborban az ifjúsági és sportminisztérium, valamint a Kárpátalja megyei ifjúsági és sportfőosztály védnöksége mellett pedagógusok, ifjúsági szakemberek és a kelet-ukrajnai terrorellenes művelet (ATO) veteránjai számára szervezett kétnapos katonai kiképzést, amelyen oktatóként részt vett Jevhen Karasz, a kijevi székhelyű C14 (Szics) (az ukrán szics szó második és harmadik betűje a 14-re hasonlít) szélsőjobboldali szervezet egyik vezetője.

Bejegyzésében a nacionalista vezető azt írta, "a messzi Nyugaton" a Tarasz Deak vezette Karpatszka Szics az államiság utolsó támasza. Hozzátette: az ellenség - a magyar soviniszták - pénzzel szórják tele az ukrán földet, árulókat toboroznak, hídfőállást készítenek. Szerinte ukrán területen már földalatti fegyveres magyar egységek működnek, amelyek évente kétszer a magyar hadsereggel gyakorlatoznak együtt. Az ukrán nemzetbiztonsági szolgálat (SZBU) erőtlen, de a probléma létezését elismeri - vélekedett, megjegyezve, hogy Kárpátalján sok a kettős ukrán-magyar állampolgár.


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  TÖRTÉNETEK,ÍRÁSOK,HÍREK  
Petőfi és Trianon
  2017-09-18 22:38:35, hétfő
 
  NK-Trianonról: Fuksz Sándor beszéde a felvezető kampány nyitányán, 2017. szeptember 15-én





,,...élet- és vagyonmentés okán szinte mindent feladott a nemzet, kezet csókolt a vérengző császárnak, királlyá fogadta és elindult utána - ahogy a hóhérok után szokás - a vérpad felé" - mondta Fuksz Sándor, a Magyarok Világszövetsége Petőfi Sándor Bizottságának vezetője a Trianonról szóló nemzeti konzultáció felvezető kampányának nyitányán, így jellemezve a szabadságharc leverése utáni évtizedeket, amelyek célegyenesen vezettek Trianonhoz. ,,És nem a lakájok dáridóját látjuk ma is?" - hangzott szónoki kérdése.

Alább közzétesszük Fuksz Sándor beszédének teljes szövegét.

Petőfi és Trianon


Mindent vissza - ami jó és nemes! És pusztuljon - ami férges, ócska!
Milyen volt az az ország, amit elvesztettünk? Mit vesztettünk el egyáltalán?
Van-e és mi a felelősségünk ebben a tragédiában?
A válasz nem egyszerű és sok buktatót is rejt a vizsgálódás útja. Sérelmek, érthető indulatok kísérik a témát magát, a politika pedig aszerint viselkedik - leginkább hallgat -, hogy miképpen söpörhet be több szavazatot. Reméljük, jő idő, amikor múlt időben beszélhetünk róla!
Mivel a felkérésem erre vonatkozik (Trianon és Petőfi), próbáljuk megkérdezni, vallatni a legtisztább és legvilágosabb elmét, aki megfordult ebben a hazában.
Először nézzünk bele abba a tükörbe, amelyet Petőfi Sándor tart elénk a XIX. század fordulójához közeledve!

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy csak kegyetlen őszintesége és szókimondása árnyalja sötétebbre a képet, amit az országról, a magyar társadalomról fest, de bizony ne áltassuk magunkat, mert nincs okunk az elégedettségre: a császári család félkegyelmű tagja a magyar király, gyarmati sorban a kettészelt nemzet, gazdaságunk, nyelvünk halódik, csak idegenek és császárhű magyarok ülhetnek a jog asztalához, aki szót mer emelni a nemzet érdekében, elhallgattatás és börtön a jussa. Táncsics, Kossuth, Wesselényi - igaz, nem a vérpadon végzik, mint Zrínyi Péter, Frangepán és a jakobinusok, de még az igazodó, a lojalitásáról ismert Széchenyit és óvatos, jobbító igyekezetét is rossz szemmel nézi a bécsi udvar. Mindenkinek és mindennek pusztulnia kell, ha magyar!

Petőfi hazaszeretete és éleslátása Rákóczihoz való viszonyában mutatkozik meg igazán. Ő, a ,,dicsőséges nagyurak" ádáz ellensége, szinte gyermeki csodálattal viseltetik a Fejedelem iránt. Aki mindenét a haza oltárán áldozta és nem volt hajlandó elvtelen békekötésre. Rákóczi című verse (melynek ,,Hamvaidnak elhozása végett..." c. sorát a Magyarok Világszövetsége jelszónak fogadta) több mint költői hódolat, tetemrehívás, amely az egész nemzetnek szólt és saját sorsát is belelátta. És másfél század kellett elmúljon, míg a ki- és megtagadott Fejedelem hamvai hazataláltak, ahogyan a barguzini csontok is. Igaz, ezeknek még nem jutott méltó sír a honban.
De vizsgálódjunk még: milyen világ övezte Petőfit és milyenné lett a levert szabadságharc után? A cenzor figyelme nem terjedhetett ki mindenre, ezért elhangozhattak ilyen sorok: ,,...Haza csak ott van, hol jog is van, S a népnek nincs joga..." Vagy másutt: ,,...Jogot a népnek, az emberiség Nagy szent nevében, adjatok jogot, S a hon nevében egyszersmind, amely Eldől, ha nem nyer új védoszlopot..." És eldőlt a hon! A heroikus küzdelem ellenére. Két császár serege tudott csak erőt venni az európai történelem egyik példaértékű szabadságharcán. Petőfi tükrében egy kicsit másképp fest ez a küzdelem is, amelyet a mai ember bizony hajlamos rózsaszín ködön keresztül szemlélni. Kegyetlen őszinteséggel bírálja az országgyűlést, az első felelős minisztérium munkáját, a hadvezetést és az olcsó békéért ácsingózókat, akik között hajdani barátai is ott tülekednek. Bem az, akit apjaként tisztel és szeret, aki megtestesíti szemében az igaz szabadságharcost, és aki röviddel Magyarországra érkezése után felismeri Görgeyben az árulót. Tisztábban kevesen látták a bukás okát, mint Ők ketten, de magukkal vitték titkukat. Az elkövetkező két évtizedet legjobb volna kitörölni történelmünkből: a gátlástalan pusztítás emberben és erkölcsben egyaránt. Az elvtelen és feltétel nélküli fegyverletétel Világosnál még csak egy emberhez köthető, de aztán mintha mindenki róla igyekezett volna példát venni, élet- és vagyonmentés okán szinte mindent feladott a nemzet, kezet csókolt a vérengző császárnak, királlyá fogadta és elindult utána -ahogy a hóhérok után szokás - a vérpad felé. Mai, már klasszikussá vált szóhasználattal, földübörgött a gazdaság, gyárak, vasutak, paloták épültek, cikáztak a szép rendőrtollak, bankok fényesedtek, csak a nép pusztult bele. Nem csodálkoznék, ha okos közgazdászok már akkor kitalálták volna, hogy az Amerikába kitántorgott másfél millió verejtéke a haza dicsőségét hirdeti. De boldog idők voltak ezek, mert kevesen voltak, akik emelni merték szavukat...

És homályossá vált a tükör is, Petőfi tükre; beszélni sem illett róla sokáig, aztán is csak ködösen, míg őt magát is ködbe nem burkolták. Elesett, mondták, holott nem látta senki elesni, tömegsírban nyugszik, mondták, de senki temetve nem látta. Amikor Török Aurél, az európai hírű antropológus föl akarta tárni a csatateret, elemi felháborodás söpörte el a tervét - a holtak nyugalma érdekében.
És tucat számra jöttek a hírek és üzenetek Szibériából, hogy több ezer magyar sínylődik ott a tajgán, bányákban aztán szétszórva, benépesítendő a lakatlan pusztaságot. Ők ott a végtelennek tűnő távolban elhitték, hogy nincs Magyarország, hogy a zsarnok császárok prédája lett. Elhitték, mert itthonról nem keresték őket, márpedig a haza nem hagyná szolgasorban hőseit - gondolták, és vártak türelemmel; szabadultak is néhányan, akik csak hozták a híreket, de az ország valóban úgy viselkedett, mintha már nem volna. Azaz nem volna magyar!
Elmúlt a század és a másik is. Közben 97 éve megtörtént, amit már rengeteg jelzővel illettünk: igazságtalan, megalázó, szégyenteljes - Trianon! Annál kevesebbszer hangzik el az, hogy ideiglenes, megváltoztatható, kijavítható - mintha örök kárhozat lenne sorsunk, pedig van isteni igazság a földön, csak azt ki kell érdemelnünk. Nem vagyunk jobbak, de talán rosszabbak sem a többi nációnál, mondjuk sokszor, mondjuk és hisszük, hogy joggal. Vajon így van-e? És mi van, ha nem? Gondolni is szörnyű lenne arra, hogy az Isten jogos büntetése teljesedik be rajtunk és taszít vissza-vissza a tisztítótűzbe, amikor már üdvözülni reménykedünk. Annál is fontosabb ez ma, amikor kilépni készülünk az európai politikai színtérre és harcba szállunk az igazságunkért: emlékezni és tanulni a múlt mulasztásaiból.

Hogyan történhetett, hogy mialatt idegen martalócok masíroztak fővárosunk utcáin, magyar hadifoglyok védték Szibériában a vörösök hatalmát? A fehérek ellen, akik történetesen csehek voltak! És mivel magyarázható, hogy máig jelöletlen tömegsírokban porladnak sok ezren, akiket még évtizedekig hazavártak feleségek, gyermekek, szülők, testvérek, rokonok...?
Lehet-e, szabad-e egy alkalmatlan hadügyminiszter alkoholizmusával magyarázni a nemzeti haderő szétzüllesztését és a haza kiszolgáltatását - majd száz évvel ezelőtt? És van-e ma hadra fogható seregünk?

Megelégedhetünk-e egy sérült gróf pellengérre állításával, amiért idegenek kezére juttatta az országot?
És kik irányítanak ma - száz év után?
A boldog békeidők mámorában meghallotta, meghallgatta-e valaki Móricz, Ady és Szabó Dezső figyelmeztetéseit? De vannak-e ma magyar figyelmeztetések? Amelyek nem rontani, de építeni segítenék a hazát. És nem a lakájok dáridóját látjuk ma is? Nem a hatalom szólamait visszhangozzák kórusban írástudóink?

Az országcsonkítás milliókat tett üldözötté, de már előtte földönfutóvá, nincstelenné váltak legalább ugyanannyian a grófi szérűkön és a városok peremén. Miattuk, értük senki nem írt Magyar Hiszekegyet. És nézzünk szét ma az országban! Mit látunk ott ma, száz év után? Kihalnak falvaink, de magyar kéz mossa a tányért Bécsben, és London is magyar szótól lesz egy kicsit magyar.
Innen kell, innen lesz szép nyerni! De honnan veszünk, honnan vehetünk erőt ehhez a győzelemhez? Ezer varázspálca sem lenne elég - ha lenne! Sajnos nincs, de azért születnek a költők, hogy lehozzák a megfoghatatlant a földre és fogékonnyá tegyenek minket a csodákra.
Az imént tükröt emlegettem, valóságosat, melyet Petőfi tartott elénk a múltat felidézendő.
Most próbáljunk belepillantani abba a képzeletbeli tükörbe, melyben Ő a jövőt mutatja. Most, amikor elhatároztuk, hogy szembesítjük a magyar társadalmat Trianon rontásával és erőt merítünk - a kissé elcsépelten konzultációnak nevezett - kölcsönös okoskodásból. Erdélyi János, városom, Nagykapos szülötte mondta: Hagyjuk egymást okoskodni, s okosabbak leszünk!
Örvendezhetünk, mert annyi nemes lelkesedést és bizalmat egy boldog Magyarország felépítésében, mint Petőfiben, sehol sem találunk. Amikor kíméletlenül pattog képzeletbeli ostora hátunkon, akkor is érezni lehet rendíthetetlen hitét a magyar jövőben és a magyarok Istenében, látnokként érzi meg az igazság mindent legyőzni tudó erejét és be is mutatja azt a földi paradicsomot, amely ránk vár, illetve várhat - ha az Ő útját járjuk! A tisztesség és a bátorság útját! Nem fogalmazódik meg ez eszme sehol szebben, mint a magyar szakralitást leghűbben kifejező népmesék édestestvérének is nevezhető János vitézben. Ha csak ennyit mutatna, ha csak ennyi biztatást adna is nekünk ez a csodálatos tükör, már ez is elég volna útravalóul a tarisznyánkba, jöhetnek zsiványok, boszorkányok, tatárok, óriások és oroszlánok - mindenen győzni fogunk! De van még egy kincses ládánk, amely felfedezésre, felnyitásra vár. Talán még elképzelni sem tudjuk, hogy milyen gazdagságot rejt, nem csak nemzetünk, az egész világ számára. Vélhetően ezért rejtegetik előlünk immár másfél évszázada.

Alig több, mint hét év adatott meg Petőfinek itthon az alkotásra, mégis a világirodalom páratlan bőségű termését hagyta hátra. És kapott még hét évet a Teremtőtől a Segesvár melletti csata után. Foszlányokban bár, de már ismerjük szibériai életét, írásait, volt szerencsénk találkozni ottani leszármazottjaival, és ha kell, a Magyarok Világszövetsége hegyeket is megmozgat, hogy a nemzet legnagyobb fia üldöztetése után újra visszataláljon Magyarországra. Nemcsak az ő fénye és szellemének kisugárzása hatványozódik ezáltal, hanem nemzetünk ereje is, és ez a pusztuló világ is reménykedhet egy új feltámadásban. És így lesz, mert:
Velünk az Isten!


MVSZ Sajtószolgálat
9328/170918


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  MVSZ közlemények  
Az Arvisura egy magyarellenes gúnyirat
  2017-09-18 22:30:34, hétfő
 
  Sámánrajcsúr című írásom tíz évig hevert íróasztalom fiókjában. Nem tudtam eldönteni, mi a tisztességesebb, tekintettel lenni az Arvisura rajongók érzékenységére, vagy rámutatni, hogy az Arvisura, célját nem is leplezve a finnugor rokonság elmélet egyik bástyája, és őstörténetünk kigúnyolása.
AZ ARVISURA EGY MAGYARELLENES GÚNYIRAT

Tászok-tetőtől a bosnyák piramisokig, 104-107. o.


Tépelődésem közben begyűrűzött Herribert Illig és magyar követőivel együtt keményen megvámolta a rajongók tájékozatlanságát és hiszékenységét. A nagy tudású történész, Fehér Mátyás Jenő és kedves avarjai hiába forogtak a sírjukban. Illig és magyar követőinek kasszasikere arra indított, hogy mégis csak leporolgassam az Arvisuráról írt gondolataimat. Nem a magyar olvasók zsebéből kivettpénzt irigyeltem, hanem azt sajnáltam, hogy ezek a forintok idegen zsebekbe vándoroltak, pedig fontosabb lett volna egy magyar, nemzeti érzelmű történész, régész, nyelvész, néprajzos csapat kutatásaira fordítani.

30-40 évvel ezelőtt még nem voltak nemzeti könyvesboltok és könyvterjesztők. Akkoriban a Nemzeti Múzeumban működő Széchényi Könyvtárba jártam 1945 előtt írt történelmet, vagy a tiltott írókat, pl. Hamvas Bélát olvasni. Így került kezembe a Magyarság őstörténete című, Ligeti Lajos nyelvész, keletkutató által szerkesztett, 1943-ban a Pázmány Péter Tudományegyetem és a Franklin Társulat általkiadott gyűjteményes munka. Ne tessenek azt hinni, hogy valami szkíta-hun-avar-magyar rokonság lehetősége felmerült benne. Nagyon finnugor, nagyon magyargyűlölő, nagyon sértő, nagyon gúnyolódó munka volt ez. Két szerzőt lehetett elviselni benne, László Gyulát és Czeglédy Károlyt. A többiek, Ligeti Lajos, Kniezsa István, Nemeskéri János, de különösen Zsirai Miklós mintha köpködték, pofozták volna az embert soraik olvasása közben.

Az 1970-es években egy barátunktól titokban terjesztett 50-60 oldalnyi gépelt szöveget kaptunk, ez volt, ennyiből állt akkoriban Paál Zoltán Arvisurája! Átolvasva felmerült bennem a kérdés, miért kellett ezt ilyen titokban terjeszteni, hiszen teljesen megfelelt a hivatalos történelmi és politikai elvárásoknak: a manysik rokonaink, a szovjet partizán jó ember, a német katona rossz ember, régi vallásunk papjai szibériai sámánok és nem táltosok. Azonnal ,,bekattant"a Ligeti Lajos által szerkesztett Magyar őstörténet is, ebből különösen Zsirai Miklós őstörténeti csodabogarak című gúnyirata. Vagy Ligeti és Zsirai köre, vagy e könyv alapján néhány magyarokon élősködő magyargyűlölő hozta össze a manysi sámán unoka Arvisuráit. Ne tessenek azt hinni, hogy csalással vádolom Paál Zoltánt! Ő szovjet partizánoktól készen kapta az iratokat, amelyeket eredetileg nem is neki, hanem a Szőnyi Márton nevű ,,híres ellenállónak" hoztak, aki a szovjetek oldalán harcolt. Paál Zoltánt azért sem lehet csalással vádolni, mert az Arvisurában szereplő néhány történelmi nevet és helyszínt sem ő, sem a manysik nem ismerhették. (Többek között Oannész, Arszák, Ruga, Ojbársz, Ordosz, Hattusas) A finnugor népeknek pedig, köztük a manysiknak még a XIX. században sem volt saját írásuk, főként nem rovásírásuk, csupán az egyszerűbb számrovást ismerték. (Dr. Sebestyén Gyula és Zichy István gróf alapján) Így rovó sámánjaik sem lehettek. Az Arvisurákban szereplő történelmi nevek többsége megtalálható a már fent említett Magyarság őstörténeté-ben és a Németh Gyula által szerkesztett Attila és hunjai című könyvben. (1940, Reprint Akadémiai Kiadó 1986) Ebben Lige-ti Lajos két dolgozata is olvasható, az Attila hunjainak eredete és az Ázsiai hunok.

Véleményem szerint az Arvisurát e két mű alkotói közül írta valaki, valakik. Hangsúlyozom, hogy közülük kizárható László Gyula és Czeglédy Károly. A gúnyirat szerzőinek kezdetben talán nem is volt más céljuk, mint jót nevetni a magyarokon, akiknek Nemeskéri János szerint: ,,...testarányaik durván tagoltak, homlokuk alacsony, az orrgyökük széles és benyomott, az arcuk nagy fokúan lapos, az arcuk fogmedri része pedig előreálló". (Mint a majmoknak) Gondolom, az antropológus szerző egy tükör előtt ült, amikor ezeket írta.

A tréfás kedvű magyargyűlölők később úgy gondolhatták, hogy a háború borzalmait és zűrzavarát kihasználva, a ,,hős ellenállóval" összefogva, a szovjet ejtőernyős partizánokat használják fel a gúnyirat szibériai eredetének hitelesítésére. Még arra is ügyeltek, hogy az ,,égből" érkezzen az Arvisura, mintegy a finnugor panteon főistene, Numi Tórem ajándékaként. Ez az ajándék végül a palóc Paál Zoltán, ózdi kohász ölébe hullott, aki becsületesen igyekezett megfelelni a regényes nevű Szalaváré Tura sámán unoka elvárásainak. Sikerült.

Az ország nagyobb része behódolt a hivatalossá, kötelezővé, államvallássá tett finnugor származás és nyelvrokonság elméletnek. Az ország kisebbik részének nagyobb része pedig fanatikus hívévé vált a kezdetben látszólag üldözött, manapság megtűrt, szintén finnugor őstörténetnek, az Arvisurának. Ügyes. Nagyon ügyes. De végül is lehet, hogy ezek az emberek azért váltak a finnugor elmélet követőivé, mert ők valóban a finnugor, helyesebben obiugor népek utódai, azaz manysiké, hantiké, osztjákoké, voguloké és még néhány szerencsétlen, elmaradott népcsoporté, akiket Zichy István gróf még a XIX. században is kőkorszaki állapotban talált.

Szeretném leszögezni, hogy ezzel az írással nem célom senki hitét megsérteni. Célom a magyar őstörténet megtisztítása a mindenféle rendeletekkel és cselvetésekkel ránk erőszakolt finnugor elmélettől és őseink sértegetésétől. A sumér-szkíta-pártus-hun-avar-magyar őstörténetet nem manysi sámánok írták és nem szovjet partizánok hozták az égből. Tehát 1997 szeptemberében a következőket gondoltam az Arvisuráról és az eltelt évek csak megerősítettek ebben.

Sámánrajcsúr (1997 szeptember)

Őstörténetünk még ismeretlen mélységeket rejtő tengeréből időről-időre felmerül egy szörnyeteg, az Arvisurák. A terjesztés kétes dicsőségét vállaló ózdi illetőségű Paál Zoltán előszava szerint az Arvisurákat 1944-ben ejtőernyőn(!) hozta le nekünk a német megszállók ellen hősiesen harcoló Szalaváré Tura, aki nem volt kisebb személyiség, mint egy manysi fősámán unokája. Ez az unoka ebben a hősies harcban el is esett, de még előtte, a hősies harcok közepette átadta nagyapja örökségét Paál Zoltánnak és az egész magyar nemzetnek. Ez az örökség pedig 347 (!) fő-, illetve rovósámán elbeszélése volt őstörténetünkről. A dolog már itt az előszónál nem stimmel, mert a szüleim szerint a megszállók az oroszok voltak. Megszállás és fogság tekintetében egyébként is lehetetlen összekeverni Németországot a Szovjetunióval. Elég itt csak annyi, hogy a németek 1944-ben már ismerték a fogmosást, az angol WC-t és a kézcsókot. Hogy a szovjet felszabadítás és 46 évig tartó megszállás milyen borzalmakat jelentett, azt most már meg lehet írni, de a tankönyvekre még mindig a borzalmak elhallgatása és nem tényszerű közlése a jellemző. Azt meg nem csak a szüleimtől, hanem hazaszerető történészeinktől is tudom, hogy a manysikhoz csupán annyi közünk volt, hogy néhány északra vándorolt hazánkfia tanította meg őket vadászni, halászni, ruhát varrni, sőt beszélni is. Ettől ők még nem a rokonaink, legfeljebb a tanítványaink.

De vissza az Arvisurákhoz. A magyar őstörténettel foglalkozó könyvek ismerete alapján (legyen az hazaszerető, vagy magyargyűlölő) arra a következtetésre jutottam, hogy az Arvisurák egy magyarellenes gúnyirat. Szerzője, vagy szerzői történészek, esetleg valamely társtudomány művelői, erre utalnak olyan nevek, évszámok, adatok, amelyekhez az ejtőernyős manysi sámánok a legmélyebb vodkás révületben sem jutottak hozzá. Tippelnék Ligeti Lajosra vagy Zsirai Miklósra, akik rögeszmés aprólékossággal gyűjtötték össze és kárörömmel vágták arcunkba a legyőzöttek krónikásainak minden hazug mocskolódását. Elképzelhető szerzőként Diószegi Vilmos is, aki megszállottan bizonygatta, hogy tudós, orvos, tanító, pap táltosaink azonosak voltak az általa a helyszínen tanulmányozott szibériai, irás-tudatlan, részeg, vagy bolondgombától kábult sámánokkal, akik még Diószegi látogatása idején is kőkorszaki szinten éltek. Az Arvisurák célja: a finnugor-manysi rokonság és a szovjet partizánok népszerűsítése, az igazi magyar őstörténet nevetségessé tétele a medvetoros évekkel, Góg furmányosaival, hasonló idétlenségekkel és sértésekkel. Őseink asszonyait és leányait szinte minden oldalon többször rimalányoknak nevezik. Vajon tudják-e az Arvisura rajongói, hogy mit jelent ez a szó?

Czuczor-Fogarasi: A magyar nyelv szótára (1862). Rima: Kurva, szajha, lotyó, czurhó stb. Eredeti értelme: ringy v. rongy.

Ballagi Mór: A magyar nyelv teljes szótára (1873). Rima: kéjhölgy, örömleány.

Magyar Értelmező Kéziszótár (1972). Rima: szajha.

Gúnyiratot a Biblia Ószövetségi részéről is lehetne, de ezt nem merik megtenni azok, akik a magyarok őstörténetét csúfolják.

Befejezésül idéznék egy jellemző részletet: ,,A gara-Zúgon túl lévő Kuszkó birodalmában, Artupi asszonynak Kecső kabar nyílkovácstól négy fia származott: Ragyolc, Miskolc, Rohonc és Tiszolc." Ezek a fiúk bonyolult úton tüzet loptak(!) és azt csuporba rejtették. Az Arvisurák szerzői szerint azonban a magyarok (akik lopnak) még egy csuporra sem képesek vigyázni: ,,Rohonc a folyóba beleesett, s a tüzes csupor odaveszett." Nagy kár, hogy nem ennek a Rohonc gyereknek adta az ejtőernyős sámán-unoka az Arvisurákat. Legalább az is odaveszett volna. Az Arvisura azonban mégsem vicces, inkább veszélyes. Hátha valaki komolyan veszi.


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  Friedrich Klára,Szakács Gábor  
Felhívás! Wass Albert Örökségkönyv
  2017-09-18 22:26:44, hétfő
 
  Szeretettel továbbítom ezt a felhívást!

Kedves Wass Albert Tisztelők!

Miami - Budapest, 2017. szeptember 18.

MIT ÉR WASS ALBERT AZ ŐT TISZTELŐ MAGYAR KÖZÖSSÉGEK ÉS EGYÉNEK SZÁMÁRA?
Ez a kérdés most azt is jelenti, hogy megjelenhet-e tiszteletére a Wass Albert Örökségkönyv, mellyel az író születése 110. (1908. január 8.) és halála 20. évfordulója (1998. február 17. alkalmából rendezendő Emlékév keretében tisztelgünk szellemi nagysága előtt. Ez csak úgy lehetséges, ha összefognak az őt tisztelő közösségek és egyének - munkásságával Ő egész életében az összefogásra buzdított, most rajtunk a sor... A Czegei Wass Alapítvány és a Panoráma Világklub is felajánlotta támogatását, de a könyv megjelenéséhez kérjük mások szíves anyagi közreműködését is, kinek-kinek saját lehetőségei szerint.
A kiadvány a Kárpát-medencében és a világon élő magyarság Wass Albert iránti tiszteletét, életműve és sorsa iránti vonzalmát mutatja be; az emlékezés szellemi és tárgyi bizonyságait. A jeles évforduló alkalmából színes képet ad a Wass Albert hagyatékát őrző személyekről, szervezetekről, azok irodalmi rendezvényeiről, az emlékműsorokról és egyéb kulturális programokról; sok személyes vallomást és visszaemlékezést is olvashatunk majd az íróról és a vele kapcsolatos eseményekről. Továbbá emlékhelyek, szobrok képei is megtalálhatók lesznek a könyvben. A beszámolók folyamatosan érkeznek szerte a nagyvilágból, s továbbra is várjuk azoktól, akik fontosnak tartják az íróval, a műveivel kapcsolatos élményeket megírni és beküldeni a könyv szerkesztőinek!
Egy egyedülálló könyvről van szó, amely az emlékév alkalmából jelenik meg, várhatóan több ezer példányban, s tartalmazza az emlékév eseménysorozatának fontosabb programjait is.
Tisztelettel felhívjuk az író munkásságát tisztelő és szerető nemzettársainkat a könyv költség-hozzájárulásának védnöki támogatására: nyújtsanak anyagi segítséget e történelmi jelentőségű munka megvalósításához. A támogatók nevének felsorolását a könyv is tartalmazza majd, valamint a kiadó Emléklappal köszöni meg a támogatásokat!
A támogatási összeg személyesen átadható a Világklub-rendezvényeken, valamint csekken vagy az OTP Banknál vezetett bankszámlára történő utalással is lehet fizetni. A Magyarságszolgálati Alapítvány számlaszáma: 117 86001- 20171993-00000000 (IBAN: HU75 117 86001- 20171993-00000000, BIC (swift) kód: OTPVHUHB). (a befizetésről az alapítvány igazolást ad a befizető részére). A külföldi fizetés a MIXMEDIA INC (JPMorgan Chase Manhattan Bank NY, account number: 000239500308965, swift code: CHASUS33) számlaszámra is lehetséges.

Postacím: Panoráma Világklub - 1581 Budapest, Pf. 100. További információért az alábbi elérhetőségeken lehet érdeklődni: vilagklub@vilagklub.hu Telefon: 1-20 928 0088.


Tájékoztatásul közöljük, hogy az Emlékkönyv kiadása mellett még számos egyéb kezdeményezésre is sor kerül:
- Január 7-én, Budapesten, a Duna Palotában Díszünnepséget rendezünk, amelyen neves előadók, egy gálaműsor keretében - versekkel, dalokkal, előadásokkal- emlékezünk az íróra;
- Átadásra kerülnek a Wass Albert Örökség Díjak, amelyeket azoknak ítélünk oda, akik méltó módon őrzik és ápolják Wass Albert szellemi örökségét;
- Megalakul a Wass Albert Tisztelőinek Társasága, a WATT, amely az író művei iránt érdeklődőket és a szellemi örökségét tovább vivőket fogja majd össze - a Panoráma Világklub öt kontinens 95 országát átölelő 230 társklub kereteiben;
- Wass Albert emlékszobrot állitunk fel Szegeden - László Levente székely faragóművész alkotása- a VIII. Magyar Világtalálkozó emlékműveként kerül felállításra, 2018. május 21-én.

Tisztelettel és köszönettel a Czegei Wass Alapítvány nevében Wass Albert fiai; Vid, Huba, Miklós, Géza és Endre
A könyv szerkesztői: Bartha Kata, Bodó Julianna és dr. Lukácsi Éva
Főszerkesztő: dr. Tanka László, a Panoráma Világklub alapító elnöke
 
 
0 komment , kategória:  IRODALOM/PRÓZA  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 107 db bejegyzés
e év: 1186 db bejegyzés
Összes: 22634 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 0
  • e Hét: 14374
  • e Hónap: 123731
  • e Év: 1783098
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.