Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
Fodor József: Búcsúzó fény
  2017-09-19 12:46:20, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Fodor József  
Somlyó Sándor: Ha letérdelhetnék . . .
  2017-09-19 09:13:47, kedd
 
  Somlyó Sándor:

Ha letérdelhetnék . . .


Ha letérdelhetnék imádkozni melléd
S szép kacsód szelíden ősz fejemre tennéd,
Hogyha szólnál hozzám lágyan, csengő hangon,
Ahogy megszólalnál,
Ne is többet annál,
Elég volna, hogy szivemből minden bú kihaljon.

Csodatevő áldás a te pillantásod,
Amelylyel az átkot gyönyörré varázslod,
Ok, de ha nincs szived, hogy számomra jusson
A nagy irgalomból,
Tagadó szavadból.
Elég csak egy lehellet is. hogy halálra sújtson !

Békésmegyei közlöny, 1910.
 
 
0 komment , kategória:  Somlyó Sándor  
Békássy Helén: Isten veled.
  2017-09-19 09:12:35, kedd
 
  Békássy Helén:

Isten veled.


Megtörtént hát, amit remegve vártam,
Köztünk a végbucsu kimondva már;
A szivem ugy vonaglik fájdalmában
Mint szárnyavesztett, reszkető madár!
Csak egyszer még hadd csüggjön szemem rajtad
A lánggal, melyet aztán eltemet -
S ám teljesüljön ugy mint te akartad
Isten veled!

Ne félj, ne félj, Ítéletedet értem,
E néma megvetésből már elég,
Többé engem a súlyos vád ne érjen,
Hogy nincsen bennem női büszkeség!
Hát nem tudád, hogy nincsen büszkesége
A szívnek, hogyha lángolón szeret?
De mindegy már, ugy is örökre vége
Isten veled!

Az én jövőm már tisztán áll előttem,
Ám teljesüljön rajtam végzetem :
A szenvedés, a kínzó, mérhetetlen,
S a nem szűnő, a néma küzdelem!
Hadd remegjen csak egyszer még fel hozzád
E sziv, mely halni bir de nem feled,
Átkot, ne félj, e dobbanás nem hoz rád -
Isten veled!

Gondolsz-e rám, ha majd hiába várod
Az üdvöt, mely reád csak nem derül?
Ha egymagadban, csüggedetten járod
Az úttalan vadont szeretlenül?
S ha majd lejár a földi élet - ott fenn
Vajh melyik csillag lesz a te helyed ?. . .
De mindegy - már én nem kereslek ott sem -
Isten veled!

a_het_1893.
 
 
0 komment , kategória:  Békássy Helén  
Petri Mór: A tanítónő.
  2017-09-19 09:10:07, kedd
 
  Petri Mór:

A tanítónő.


A kikelet, a május : viruló,
Mikor először tantermébe lép.
Szeme, mint nap a harmatos mezőn,
Úgy siklik végig gyermekseregén.

Benne találj a kedvét, örömét :
A tulipánban meg a rozmaringban
S a többiben. Mind másé. Az övé
Csak küzdelem s ez új meg új tavasz.

De őt nem éri egy meleg sugár.
Ír, úr, rí . . . - ebből áll az élete -
Óh, panasz nélkül rója, türelemmel.

Míg egyszer csak utolsót üt az óra ;
Besüt az alkony fénye és fejét
A kis mártírnak glóriába vonja .

Budapesti Szemle. 1922.
 
 
0 komment , kategória:  Petri Mór  
Lauka Gusztáv: Életősz.
  2017-09-19 09:09:16, kedd
 
  Lauka Gusztáv:

Életősz.


Jönnek már a hosszú esték,
Az idő is hidegebb,
A régi tűz alvófélben,
Minden, minden csendesebb.

Köd borul el a vidéken,
Szűkebb lesz a láthatár,
A messze utat tett vándor
Béke- s nyugalomra vár.

De mielőtt elnyugodnék,
Visszagondol, visszanéz -
Csak feledni tudna mindent,
Nem von' a válás nehéz.

De a múltnak tükörében
Ott ragyog az ifjúság :
A tavasz , a hold , csillagok ,
Erdő , dal, mező , virág.

Hölgyfutár 1863. július 2.
 
 
0 komment , kategória:  Lauka Gusztáv  
Magyar Gyula: Az alkonyat.
  2017-09-19 09:08:34, kedd
 
  Magyar Gyula:

Az alkonyat.


Az alkonyat, az édes alkonyat,
Ha jő, csak akkor érzem jól magam.
És nem tudom miért? szívemnek is
Olyan édes, csendes nyugalma van!

Kicsinke kert virági közt vagyok,
Olyan halvány itt minden kis virág;
A rózsa, ha félig kinyílt - lehull,
- Tövét talán könnyekkel ápolók! -

Az ákácznak hervadt levelein
Oly lassudan enyelg az esti szél;
Valami bus . . . valami szomorú . .
Rege lehet, amit most elbeszél.

Ott fönt, a légben haldokló madár,
Fehér, szép hattyú - az emlékezet -
Száll s énekel a múltról a szegény.
Egy végtelen bus, s fájó éneket!

Eresz alá a kedves fecske pár
Nyugodni ment, s a fellegek felett
Haldoklik az utolsó napsugár,
S a lomb susogja, hogy: Isten veled!


Az alkonyat, az édes alkonyat,
Ha jö s e szív nyugodni sírba száll,
Lesz-e, ki majd e dal emlékéért
Egy könyet ejt sírom virág in ál?!

(Budapest, 1883. jun. 13.)

Veszprémi Független Hirlap, 1883. 07. 14.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Tompa Mihály: Levél öreg barátomhoz
  2017-09-19 09:05:14, kedd
 
  Tompa Mihály:

Levél öreg barátomhoz


Mikor derűl a boldog nap reám,
Hogy újra látlak, édes öregem!
Hogy tűzhelyemnél s házi istenim
Közt, a bölcset, a barátot ölelem!
Jer,jer, siess! Vagy elbiztad magad.
Mert életed tart majd egy századig ?
S hiszed, hogy még szabad halasztanod,
S szeszélyed a parkákkal játszhatik?

Tüznek s éltünknek, - a költő szerint, -
Eleje füst és vége hamv; - igen!
Az öreg keble hűl és hamvadoz ,
Önkinzást vett a tört remény- s hiten;
Irígy, önző, türelmetlen, fukar,
Kor s élet benne rosz birót talál; -
A szövet selyme lassan lekopott . . .
S nem látszik csak a vastag, durva szál.

Te, az aggság eszménye! fejeden
Idő s az ősz fürt szép királyi dísz;
Mérsék s erő, méltóság és kedély:
Megannyi drága kő, mit rajta bírsz;
Nincs gyengeség s kacérkodás vele,
Korod nem áll mellednek vérteűl;
S melyet nem vársz, melynek szépen kitérsz:
A hódolat folyvást eléd kerűl!

Szemed fénylő és homlokod sima,
Hangod tiszta s zöngelmes, mint az érc.
Eszméidben bátorság, friseség,
Itéleted mély és igaz, ha mérsz!
S minő cifrátlan, ódon, tiszta nyelv ...!
Mint a vasáért becses régi kard;
S minő képek ! . . . hang, szó, és színezés
Mind összeillő, mind egy célra tart.

Az én időmben . . . kezded, - és e hang
Csodásan hat reám, s általhelyez
Más kör-, lég- és világba hirtelen . . .
Letűnt idők nagy jelenésihez;
Nyilt ügy s ármány, nagyság és törpeség
Láttomra vívnak s győznek újólag,
S melynek végét ama kor nem lelé !
Előttem a lefejtett gombolyag.

Csatán, törvényben, vendégség alatt
A régiek közt helyet foglalok,
És hallgatom: midőn fájdalmaik
S reményeik felől szólnak magok;
Jól látom a sorsot s a tévedést,
Az erkölcsöt, fogalmat, életet;
A férfi mit tőn a becsűletért,
Mit ifju és leány, ha szeretett !

És hordozol félelmes útakon,
Meredek szirt, zúgó örvény fölött;
S hogy szabadon itéljek: elvered
Szemem- s elmémről a sürű ködöt.
Istápolod tántorgó lelkemet,
Hit s tagadás között ha tétováz,
Hogy fásultság, bűn, kór s álom között
Ott rejtezik a kelesztő kovász.

S beszédednek varázsa elragad . . .
Mennyi igazság, nyugalom, kenet!
Ajkamon vész el az ellenvetés . . .
Hol a bajnok, ki megvívjon veled ? !
Magam gyönyör közt általengedem
Lelkednek, amely fenten szállva jár,
Mikép, nem is lendítve szárnyait,
Magát a légre bízza a madár.

S ha könyveinket, - férfiak felől,
Kiket látál, tudál - megolvasod,
S betüzöd a jól ösmért eseményt:
Elválltozik nyugodt pillantatod . . .
Majd szólsz, itélsz, - s naggyá lész a kicsiny
S a bálványok a roskadni kezdenek. -
Mesét tanultunk-e, melyet vakon
Irnak kibérelt, vagy kontár kezek ! ?

Jer! a divattan s bölcselet között,
S midőn nincs a közönynek szép, se rút:
Járjuk be ismét a szent helyeket,
Pendítsük meg az ösmert régi húrt !
Mig a fontoskodó elmék szele
A porzó útakon végig-söpör:
Az órákat s időt bizalmasan
Veled tölthetni: tanulság s gyönyör .

Mig hívlak s várlak, szívem dobog ,
Hogy itt léssz: boldogít a gondolat;
De bús leszek megint, mert agg korod
Eszembe hozza elmulásodat ! . . .
Mily veszteség leend, ha karjait
Kinyujtja a mulandóság feléd !
Neked örökké élned kellene:
Hogy írjad a világ történetét !

Hölgyfutár 1863. július 4.
 
 
0 komment , kategória:  Tompa Mihály  
Gyarmathy Erzsébet: Kék téli erdő
  2017-09-19 09:01:22, kedd
 
  Gyarmathy Erzsébet:

Kék téli erdő


Kék téli erdő, kék világ, .
oldozz a szerelem alól,
gyöngyszürke fák, s te, ifjúság,
védőn testem köré hajolj,
rejts el, rejtőzz el homlokom,
bőröm takard szívem húsát,
s te, komoly szem, te jó rokon,
ne engedj szenvedni tovább.

Lábam torpanj, ha vinne már
a szánalom, az érzelem,
szövetkezzetek tagjaim,
ó, szövetkezzetek velem,
mélyből hozzátok a kínt,
a botladozást, dadogást,
emlékezzetek, véreim,
mit szenvedtetek velem át.

Emlékezzetek, véreim,
arra, mit ad a szerelem,
én nem tudom, kedveseim,
ki is tehette ezt velem,
honnan száll fel ez a varázs?
Milyen titkot őriz a mély,
mely feloldja a sűrű. vér
szorongató, sötét szavát.

Hálót feszítesz, téli éj,
sötét hálót a fák alatt,
fájó fejemből lassudan .
ráíródik a gondolat,.
- szeress engem, maradj velem -
kinek szólsz, lélek ? kit kéressz ?
Ki szeret téged, hogyha nem
e két kéz, e testvéri test.

Te erdő, alkonyi eged
harangként, ha borítana,
ha egy ébredő csillagod
sóvár kezembe hullana,
s így, tenyeremben tarthatom
mindenség, bűvös meleged,
s csak állnék - és nem is tudom -
mint aki hazaérkezett,

akkor sem volna hatalom,
akkor sem volna kegyelem,
hogy szüneteljen ez a harc,
az érzelem, az értelem
megértse egymást végre, mint
két bölcs és lehiggadt barát,
s a lélek felmentse a test
szomorú, szomjas óhaját.

 Irodalom, tudomány, 1945.

 
 
0 komment , kategória:  Gyarmathy Erzsébet  
Gárdonyi Géza: A bor legendája
  2017-09-19 08:53:20, kedd
 
  Gárdonyi Géza:

A bor legendája.


Szólt az Isten: ,,Kedves fiam Noé,
Itt a szőlő, kóstold meg, hogy jó-é."
Felelt Noé: ,,No megöregedtem,
De ilyen jó bogyót még nem ettem."

Szólt az Isten: ,,Kedves fiam Noé,
A csípős must, hadd lássuk, hogy jó-é ?"
Felelt Noé: ,,Ihaj, csuhaj! Sári!
Három istent kezdek immár látni."

Szólt az Isten: ,,Kedves fiam Noé,
Hát az ó-bor, hadd lássuk hogy jó-é ?"
Felelt Noé: ,,Iszom reggel óta:
Gyere pajtás, van még a hordóba."

a_het_1893.
 
 
0 komment , kategória:  Gárdonyi Géza  
Szász Gerő: Dalok.
  2017-09-19 08:51:56, kedd
 
  Szász Gerő:

Dalok.

I .

A mióta te felnőttél,
Te, kis tündér, molygó lány :
A piros hajnal szebben kél,
S szebben dalol a csalogány ; -
Hangzatosabb erdő, berek,
Pihentetöbbek az árnyak,
Jobbak lettek az emberek ,
S a földön angyalok járnak.

A mióta te felnőttél,
Szebben nyílnak a virágok ;
Jobb anyjok vagy te a földnél,
Mert mosolyod esik rájok. -
S ha szemed az égen pihen,
Ragyogóbbak a csillagok :
Meglátszik, hogy mindenikben
A te szemed lángja ragyog.

I I .

A természet örült rajtad,
Hogy a bölcsöt odabagytad :
Hozott neked pillangókat,
Hogy azokat mind elfogjad; -
Előállott a szivárvány,
Hogy szalagnak olyat kívánj ; -
A harmatos szép virágszál
Ott nyílott ki lábaidnál -

Galamb, bárány szelidebb lett,
Hogy érintse pici kezed; -
Fülemile kezdvén a dalt,
Ott énekelt kerted alatt; -
Patak habja lassúbb leve,
Hogy te fürödhess meg benne . . .
- Csak a bölcsö az könnyezett:
Hogy nem adhat már több enyhet.

Holgyfutar 1862.
 
 
0 komment , kategória:  Szász Gerő  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 282 db bejegyzés
e év: 2736 db bejegyzés
Összes: 29165 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1971
  • e Hét: 26485
  • e Hónap: 106978
  • e Év: 1499195
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.