Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Lady Moon: Én fényét adom . . .
  2017-09-02 07:16:19, szombat
 
  Lady Moon:

Én fényét adom . . .


Én fényem adom, hogy beragyogja
Lelked sötét árnyait,
És szeretetem melegét,
Hogy leolvassza jeges szíved falait.
Én arcodra rajzolnám mosolyom,
Ha a tied már fakó lenne,
S ha kezeid fáradtan lehulltak,
Tiéd két karom ereje.
Én neked adnám a könnyeim,
Hogy ne téged nyomasszon a bánat,
S Tiéd lenne az ég összes csillaga,
Hogy beragyogják éjszakádat.
Tiéd lenne minden szavam,
És minden féltett kincsem,
Cserében csak annyit kérnék,
Szeress Te is engem...
 
 
0 komment , kategória:  Lady Moon  
Lakatos Zsuzsa: Megtartalak magamban
  2017-09-02 07:15:40, szombat
 
  Lakatos Zsuzsa:

Megtartalak magamban


Egyszer elmúlik lelkünk színes álma,
meghal a világ, és eltűnik minden,
csak te maradsz meg, mert magammal viszlek;
megtartalak bűbájnak és varázsnak,
ha kihűl minden, te égj majd parázsnak.

Megtartalak magamban drága múltnak,
tegnapok csodájának, édes bűnnek -
s olykor, ha más emlékek fel is tűnnek -
sorsomként idézlek újra és újra;
hisz valahol édes múltnak e búja.

Nem feledem az egykori víg nyarat,
s amíg csillagom fénylik fent az égen,
a szívemben őrizlek csendben, mélyen -
bár tudom, tűnt fények méze hervatag -
te bennem élsz némán, örök hallgatag.

Kihűlt a vágy, száll a múlt. A szerelem
emlékként, kiégve roskad a mába,
én mégis suttogom magamban lágyan,
hogy - bár már nyárutóm fénye szendereg,
örök emléknek - Te maradsz meg nekem.
 
 
0 komment , kategória:  Lakatos Zsuzsa  
Ligeti Éva: Nyármeleg
  2017-09-02 07:13:28, szombat
 
  Ligeti Éva:

Nyármeleg


Pattogó tűzparázs szikrájaként a Nap
megperzsel, majd mohó vadként belém harap,
barnás bőröm nyúzza, nyomában fájdalom
lohol..., s a hátamon szánt UV ártalom.

Fröcsköl a strand vize, cirógat enyhe szél,
bágyadt hallgatás..., a gondolat szerteszét,
lankadt fű közt hever, hőségtől elalél,
s kókadtan integet fáról a falevél.

2014.06.13
 
 
0 komment , kategória:  Ligeti Éva  
Zalár József: Emlékezés Tisza-Füredre.
  2017-09-02 07:09:20, szombat
 
  Zalár József:

Emlékezés Tisza-Füredre.


Emlékszem-e? Ki feledne
Oly napokat, a melyekre
Emlékezni készt a szív !
Ah! mindenre jól emlékszem,
A barátság még szent nékem,
S arra tartok, merre hiv.

Emlékszem, oh emlékszem még:
Az elnyomás szörnyű terhét
Ki enyhité köztetek.
Emlékszem rá . . .
Sirassátok Az igazi jó barátot! . . .
Én is, én is könyezek.

Pap és költő - prófétátok,
Az vala ő a nagy átok
Napjaiban . . . Mily napok!
Siri csend volt, halál a szó,
Nagy ur lett a tömlöcztartó
De ő még sem hallgatott.

Szomorú volt szive, lelke,
De csüggedést nem ismerve
Vigasztalta híveit;
Bujdosók és menekültek
Mind tűzhelye köré gyűltek,
A reményt ott föllelik.

Magyarország eltiporva,
De ő lantján s a templomba,
Szabadságát hirdeti;
Oly szelíd, megbocsátó lágy,,
De a haza elnyomóját
Átkozottnak mondja ki.

Egyszerű és igaz mindig,
Nem csak háza, szive is nyílt,
S mindakettő oly meleg . . .
Ide jöttem én is gyakran,
Hogy e forró sugarakban
Melegítsem szivemet.

Telve volt a kis lak, telve . . .
Ráismertem a hívekre . . .
Most a földet mivelik,
Azt, a melyért, nem nagyon rég,
Mint megannyi vitéz honvéd,
Ontá vérét mindeník.

Legelőször is kit látok?
Hát hiszen az hős Kiss Pál ott,
A marczona hadvezér,
Mestere a rohamoknak . . .
Ahol czifrán káromkodnak,
Most is övé a babér.

Mellette ül elmerülve,
Mint mikor a lőpor fűle,
Jó Rapaics ezredes;
Most se beszél magyarán még,
De szivében magyar láng ég,
Szabadságért epedez.

Kétségb'esve, komor arczczal
Jár - kel, mint egy bukott angyal,
A hadbíró . . . De ha más
Kételkedni mer jövőnkbe,
Becstelenség az előtte,
A legcsufabb árulás.

Hát az é-ző Döme bácsi
Ugyan mit főz, mit talál ki ?
Mért hallgat, mit rejteget?
Nagy a baja, azt restellj,
Hogy nem tudja kieszelni ,
E' -ből a Kossuth nevet.

"Nem vagy többé magyar . . .
német Rád üté a saspecsétet,
Oh szegény, jó szűz dohány!"
Kurucz Áront ez gyötörte . . .
És pipáját összetörte,
Pedig tájt, volt igazán.

Ott valának, ott volt mind, mind . . .
De nem mondom el egyenkint . . .
Hosszú volna a sora;
Nagy keservük szóba tör ki,
De rablánczuk is azt csörgi:
Megvirad még valaha !

Ki, ki most a nagy Tiszára,
Hol a füzes s a viz árja
Ölelkezve enyeleg!
S fecske-könnyű csónakokban
Megkerüljük olyan gyorsan,
Mint a szél, a szigetet.

Mikor partot érünk újra,
Már a halász akkor húzza
Nyársra a legszebb halat . . .
Kész hamar a rőzse lángján . . .
Nem is marad a bor árván,
Csengenek a poharak.

Cseng a szó is - majd beszélve,
Majd szavalva, majd zenélve -
Hon s szabadság értetek!
A hatalom cselédsége
Hallgatódzik, de szivébe'
Megrendül s elténfereg.

Éjjel a tűz lángja mellett
Versenydalul Írnunk kellett -
A Tisza gyászénekét;
Kemény birák meglatolták,
Gyöngéd ajkak eldalolták . . .
Eneklik-e néha még?

Ah! emlékszem mindezekre . . .
De ő, aki úgy szerette
A Tiszát, nem andalog
Soha többé füze árnyán . . .
Az egek kék oczeánján
Elnyelték őt a habok.

De emlékét őrzitek ti,
Mig csak egy lesz köztetek, ki
A nagy éjben buslakodt,
Mikor ő is csillagfény volt,
S küzdött, hogy a magyar égbolt
Megszülhesse a napot.

Fenn van a nap, de még arczát
Sűrű felhők eltakarják,
S melegében nincs erő . . .
Ha rajta lesz fénypalástja,
A világ majd akkor látja:
Mily fölséges, mily dicső!

Eger - hetilap, 1888-10-23
 
 
0 komment , kategória:  Zalár József  
Lévay József: Apródonkint.
  2017-09-02 06:52:21, szombat
 
  Lévay József:

Apródonkint.


Mintha fátyol szűrné a levegőt,
Nem látok át rajta, mint azelőtt.
Lombok közt nem nekem zeng a madár,
Meg nem hallom, párjával zengi bár.

Oh! természet! áldott édes anyám!
Te sem gondolsz már mint hajdanta rám
Amit adtál, pedig adtál bőven,
Apródonkint visszaszeded tőlem.

1915. junius.

Budapesti Szemle. 1925.
 
 
0 komment , kategória:  Lévay József  
Nagygyörgy Erzsébet: Kedvesem. . .
  2017-09-02 06:51:05, szombat
 
  Nagygyörgy Erzsébet:

Kedvesem. . .


Kedvesem
szívemben ékszer
vallomásban sóhajok
párnámon illat
bódult éji álmomban 
a vágyvillanás
felcsillanó homokban
selyemfény leszel
mindörökre kedvesem
 
 
0 komment , kategória:  Nagygyörgy Erzsébet  
Rába György: Halak és farkasok
  2017-09-02 06:49:23, szombat
 
  Rába György:

Halak és farkasok


Mint oktalan, fényes halak,
úgy kezdtem életem,
suhantam vastag jég alatt,
mélán, közönyösen.
S tanultam, nekem a világ,
világom mit üzent -
a jégen át fák, paloták
tükröztek odalent,
és pikkelyemmel rákokat
súrolva, tört hajót,
megtudtam , mily korlátokat
szabott ki a való . . .
Árván vergődtem, félszegen
s bölcs fajtám gyűlt körém,
oktatgatott a fövenyen ,
hogy mi a hal-erény
s bár vad uszonyom tördelem
a sziklák vállain,
bevéreznek s bevérezem
ma is még társaim,
így éltem én, ártatlanul ,
napjaim, mint a víz,
de testemre hinár szorul
és pusztulásba visz,
bár tisztán kezdtem, tudhatod ,
vérzőn , egy odúban ,
úgy végzem, mint a farkasok ,
szennyben , magányosan .

Irodalom, tudomány, 1946.
 
 
0 komment , kategória:  Rába György  
Vaskovitsné Serédi Izabella: Szüreti kép
  2017-09-02 06:48:33, szombat
 
  Vaskovitsné Serédi Izabella:

Szüreti kép


Van egy vig időszak
A szomorú évbe'
Mikor kisimul a
Gazda redős képe.
És a szőllőhegyi
Vidék legdallosabb,
Mikor a gyermekek
Szája legpiszkosabb.

Mikor a szellőből
Must foly az itczébe,
S borért sem kell menni
A sötét pinczébe.
Szüretnek nevezik
Ezt a kedves időt.
Ma szedtük le mi is
Tőkéről a szöllőt.

Vége a szüretnek,
A termést behordták,
Apám, anyám vígan
Az áldomást osztják.
Szedközödik a nép
Búcsúzik, haza megy.
Dicsérjük a Jézust,
Az Isten áldja meg.

Mi meg újra kezdjük,
A jó mulatságot,
Kiki veszi páiját,
Ujjongva jár tánczot.
Hej vincellér gazda, -
Szól az édes apám, -
Rakja meg a tűzet
Hhadd égjen szaporán!

Szót fogad apámnak,
A tüzet megrakta,
A láng fel lobogott.
S feltört a magasba.
Körül ülték aztán
Cselédek czigányok,
Mikor elfáradva
Bevégzik a tánczot.

Festői látvány volt.
E kis csoportozat
Nézni tűz fénynél
A bámult arczokat.
Távolabb két ökör
Kérődzött a szalmán,
Itt két pajkos gyerek
Czivódott egy almán

Amott nehány férfi
Tüzjátékot kezdett,
Fellőttek magasra
S vissza csillag esett.
Egy, kettő, három, négy,
S utánna sok, számos,
Tarka színezetű,
Szép fényes világos.

Az egész társaság
Nézi figyelemmel.
S tetszés jelét adá
Hosszú éljenekkel.
Mindenki jól mulat,
Öröm sugár arczán
Most köszöntik épen
Édes apám anyám.

Kivánnak jövőre
Még egyszer annyi bort,
Búzát békességet,
Amennyi eddig volt.
Újra hangos éljen
Tölti be a leget
Még a holdvilág is
Almiból fölébred.

Letekint, körülnéz,
És aztán mosolyog,
Mintha azt mondaná :
Gyermekek játszatok !
A mint felém téved
Halovány orczája,
Mintha elbúsulna,
Ködfátyolt vont rája.

Elbusulta magát,
Jó barátom értem,
Hej sok panaszt küldék
Hozzá setét éjen,
S' szerelmes szivemmel
Álmokat áldozván,
Együtt virassztottunk
Kedvesem ablakán.

Kenyeres pajtásom !
Ne busulj már értem,
Megkértem a kis lányt,
Ő lesz feleségem.
Ha majd bekandikálsz,
Hozzánk néha -estve,
Látni fogsz boldogan,
Csókot szüretelve.

Esztergom és Vidéke, 1883. október 7.
 
 
0 komment , kategória:  Vaskovitsné Serédy Izabella  
Dévényi Erika: Szívünk közel
  2017-09-02 06:46:52, szombat
 
  Dévényi Erika:

Szívünk közel


A nyomorúság a világban mérhetetlen
Földönfutó emberek tömege a létben
Nincs házuk, munkájuk nincs semmijük
Csak a túlélés pillanatnyi létük

Nincs ház, melyben kályha tüze ég
Nincs tető, mely az esőtől véd
Nincs ágy, melynek melege ringat
Nincs asztal, mely ételt adhat

Csak az üres világ van, melyben nem kap helyet
Csak csillagos ég van, mely nem gyönyörködtet
Csak nedves föld van, mely testet remegtet
Csak üres kéz van, mely nem adhat étket

Erő a kezükben tennék a dolgukat
De munkát az előítélet nem adhat
Nincs olyan pénz amit megkereshetnének
Hiába lenne, mire költhetnének

S mégis, nem a hideg az, amely igazi fagyot hoz
A magány, a szeretetéhség ami kőszobrot alkot
Olyan kemény burokba zárja a szívüket
Amelyet egyedül fel nem törhetnek

Kell, hogy az emberek, kiknek nyitott a szívük
Lehajoljanak hozzájuk, adják melegségük
Kell, hogy szeretetük, jóságuk mutassák
Különben elhervad minden szál virág

De hogy ezt megtegyük, több kell mint szeretet
Nemcsak lehajolnod kell, le kell térdelned
Kell, hogy úgy lásd, mint embertársadat
Akkor segíted majd úgy, mint önmagadat

S ha megmutattad neki milyen a szeretet
Mielőtt elmész, hagyj neki emléket
Készíts neki útjára tarisznyát
Amelybe Isten tett elemózsiát

márc.03
 
 
0 komment , kategória:  Dévényi Erika  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 282 db bejegyzés
e év: 3297 db bejegyzés
Összes: 29726 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3733
  • e Hét: 24701
  • e Hónap: 76507
  • e Év: 1850206
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.