Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Válóczy Szilvia: Közel
  2017-09-20 19:35:42, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Szyl  
Fodor József: Tovább
  2017-09-20 07:38:53, szerda
 
  Fodor József:

Tovább


Adj új életet nagy Sors, hogy merészen
Vigyem utam, mint eddig vittem én,
S még bátrabban, nem nézvén bajra, gátra
S mi int, betölt, te légy csak, büszke fény.

Első koromtól ismerős. Te vittél
Bolond, keserves annyi éven át,
S te vígy még, régi hévben tartsd, vezesd, óvd
Elszánt, jó, vén, hű, régi katonád.

Sokszor a mélyig ért már; sokszor elvert,
Borús volt és meddő, reménytelen,
De vitt az út tovább, mert sok a dolgok
Rendje, s módja. Erő, még légy velem!

Nagy elszántság, légy társam, amíg élek,
Ne tengjek, hogy megálljak csüggedőn;
Nem tudni, mi a cél s hogy az egész mi,
De csüggni csúf, mint gyásszal temetőn.

Vagy mint akin erőt vettek a dolgok,
Száz szövevény, cselek, komédiák;
Pár bamba rossz-játéka csak a "végzet"
S vad öklös győz, ha hullsz, nem a "világ".
 
 
0 komment , kategória:  Fodor József  
Fekete Lajos: A három arcom
  2017-09-20 07:37:34, szerda
 
  Fekete Lajos:

A három arcom

(Ottlik Lászlónak)

Azt mondtad, kedves, három arcomat
figyeled régen, egy életen át;
s a három arcom mind külön vonással
egy bennem élő szép, külön világ.

Első arcom a komoly férfié,
mely hétköznapos gondban elmerül,
s egy harcos élet küzdelmét mutatja
az ütközetek árkán legbelül.

Másik arcom a gyermeket mutatja,
a víg gyermeket, aki én vagyok
s olyan ujjongva örvendezel rajta,
hogy néhanapján ez is felragyog.

A harmadik arc az örvénylő világ,
a költő arca (örök idegen);
mely mögül a vers csak néha villanás,
csak dörrenés, mi zajlik idebenn.

A három arcom együttvéve mégis
a költő arca, aki én vagyok;
s a három arcban egy egész világ van,
melyben vigadnak, sírnak magyarok.

Kalangya 1935.
 
 
0 komment , kategória:  Fekete Lajos  
Fülöp Lajos: Tanács az életre.
  2017-09-20 07:36:53, szerda
 
  Fülöp Lajos:

Tanács az életre.


Ha élni vágyol fényben, boldogan,
Jó megtanulni: mint lehel, hogyan ?
Nem hosszú káté, mely reá vezet,
Két három intés, - megmondják ezek,
Nem is kell hozzá nagy erőlködés,
Vagy megtanulni nagy Kolumbus-ész ;
A vége mégis fény, jólét 's a kegy,
Oly biztos ez, miként az egyszer egy.

A legfőbb kellék: tudj hajlongani ,
Miként egy vékony nyárfa lombjai,
A merre hajlit nagy czélod szele, -
Egy hold-mosolygás is járjon vele.
Igy állj eléje csak mindenkinek
S elérve czélod, bizton elhihetd;
Sőt több is ér, - ez még nem lesz elég;
Harsogni fog: nincs több ilyen derék!

S talán haladni vágysz továbbra is?
A puszta vágy még nem elég paizs!
Tanulj elébb meg egy szép tudományt:
A földön csúszni rút kigyó gyanánt!
S igy az útat bár sáron át tevéd :
Dicsérő .szózat hangozik feléd,
Biztatva fennen:'- csak elő vígan!
Előtted járnak hiszen anyian !

'S nyomnak talán a szükség terhei ?
Kár volna küzdve rajt segíteni !
Van annak ennél könnyebb módja más:
A hü eb szokta nyájas kéznyalás.
Óh ekkor minden a kedvedre megy,
Zápor gyanánt hullik rád a kegy;
De szádat nyitni addig nem szabad,
A míg nem hallod a parancs szavat,

Eh, rút közérzés ! ne tovább, elég !
Megmérgezed a keblem bensejét;
De ám utadra nem megyek soha,
Suhogjon bár a bántás ostora. -
Hajlongni, csúszni 's nyalni a kezet:
Oh mily magasztos, szép dolgok ezek !
Hasznosak is - juttatva annyi jót . . . .
Te Isten-képe! ép' neked valók? -

Pápai Lapok. 1888-02-19.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Újváry Elek: Ha lelsz. . .
  2017-09-20 07:35:45, szerda
 
  Újváry Elek:

Ha lelsz. . .


Ha lelsz egy szerető' kebelre,
Melynek rajong érted szerelme,
S szived vele boldog lehetne:
Szeress! Szeress!

Ha az csalárd, kiben te hittél,
S búsongva állsz reményeidnél
De azt feledve, még hihetnél:
Szeress! Szeress!

Ha már szerelmed lángja hamvad,
De kik szeretnek - egyre vannak,
Hidj az igaz barát - s rokonnak:
Szeress! Szeress!

S ha már lelked is megtöretve
Leszállni vágy a földkebelbe,
Hogy ott örök nyugalma lenne:
Meghalni is szeress! szeress!

Pápai Lapok. 1875-01-30.
 
 
0 komment , kategória:  Újvári Elek  
Vörösmarty Mihály: Madárhangok.
  2017-09-20 07:33:32, szerda
 
  Vörösmarty Mihály:

Madárhangok.


Szól a pacsirta fönn lebegvén
S az égiekhez közeledvén:
Érzem szelid lehelleted,
Üdvözlek, oh szép kikelet!
A tél - s nyomornak vége már,
Derűlt az ég, nyilt a határ.
Már búvik a fű, mely felett
Rakandom kisded fészkemet.
S mely ifjan oly szép, enyhe, zöld,
Terített asztal lesz a föld,
Oh kéj! öröm!
Oh kéj! öröm!
Gyönyörtanyánk leend a föld.

Jön a veréb a nagy faló,
Reptében ígyen szólaló:
Csip, csep!
Csip, csep!
Nem kell egyéb, mint hulladék,
Csak sok legyen, tüstént elég.
Paraszt betyár vagyok,
Éhségim oly nagyok,
Mint senkié.
Sem szántok, sem vetek,
Mégis kitelelek
Mint bármi méh.
Fáradjon más, én majd eszem,
Mit lophatok, meg nem veszem.
Csip, csep!
Csip, csep!
Nekem nem kell nagy élelem,
Csak egy kis elhullt búzaszem
És jőnek a zenészek:
Pintyőke és a csíz,
A cinke és rigófaj,
S a cifra tengelic;
S amerre csak tavasz van,
Erdő, mező, berek,
Víg énekök zajától
Harsogva fölzeneg.
Mind boldogok, s vigadnak
A nyár utoljaig,
S öröm s a dal hevétől
Reszketnek tollaik.
Csak egy, a főmüvészné,
Egy gyönge csalogány
Csattogja gyász zenéjét,
A cserje vad bogán.
És annyi fájdalom van
És annyi kín szivén;
Embert megölne százszor
Ily gyilkos érzemény:
Hol éjeim?
Hol napjaim?
Szerelmeim?
Vigalmaim?
Ah messze más vidék határain
Lekötve vannak
Mély bánatomnak
A hitszegő társ könnyű szárnyain.
Ki hallja meg,
Hogy szenvedek,
Hogy szűm beteg?
A rengeteg?
A rengetegben hang viszhangra lel,
Nekem magamnak egy hang sem felel.
Ha sas vagyok
S vad keblem ég,
Fenn szárnyalok,
Fenn, mint az ég,
S a nap tüzéhez adva lángomat,
Felgyujtom e hitetlen lombokat.
De én, de én
Csak sírhatok,
Oh én szegény!
S meghalhatok.
Szakadj ki lelkem s zengj el mint dalom;
Mi vagy te más, mint hangzó fájdalom!
Igy énekelt a cserje vad bogán
Az erdő szíve, a kis csalogány,
S ki szólna, míg az erdő szíve fáj?
Búsan merengve hallgatott a táj.

1845. január 30. előtt
 
 
0 komment , kategória:  Vörösmarty M  
Gyulai Pál: Utcai hárs.
  2017-09-20 07:32:27, szerda
 
  Gyulai Pál:

Utcai hárs.


Beszorítva az aspháltba,
Sindevész a szegény hársfa :
A kék égből keveset lát,
Harmat helyett port nyel,
Hervadozó lombja között
Bánatos sóhaj kel.

Oh ha künn az erdőn volna,
Oh ha rajt' madár dalolna,
Oh ha játsznék a szellőkkel
S patak tükrét nézné :
Egy rövid nap virulóvá,
Boldoggá igézné!

Szegény hárs, e nagy városban,
Vigasztalódj', sok társad van.
Sok ember él úgy itt, mint te:
Vágy és küzd hiába,
S tört remónynyel, megtört szívvel
Roskadoz sírjába.

Budapesti Szemle. 1888.
 
 
0 komment , kategória:  Gyulai Pál  
Ábrányi Emil: Fides.
  2017-09-20 07:31:38, szerda
 
  Ábrányi Emil:

Fides.


Bár néha búsnak, közönyösnek látszom,
Egész valóm mély szerelemben ég.
A láng, amit te gyujtottál szivemben,
Mint Veszta-tűz lobog mindegyre még.

A láng, amit te gyujtottál szivemben,
Nem szalmatűz volt, drágám, angyalom.
Nem nagy szeszély, melyböl kis szerelem lesz;
Nem ! . . . Sírig tartó, édes vonzalom !

Ím, bizonyitom a te hű sziveddel,
S te bizonyítod holtomig velem,
Hogy a világon semmi sincs erősebb,
Szilárdabb, mint a gyöngéd szerelem !

Jovendo_1903.
 
 
0 komment , kategória:  Ábrányi Emil  
Erdős Renée: Megállt előttem.
  2017-09-20 07:29:52, szerda
 
  Erdős Renée:

Megállt előttem.

l.

Megállt előttem, - oh beh karcsú volt,
Szemembe nézett, mosolyogva szólt:
>Cigányleány, kóbor fekete lélek,
Az ajkad de piros, a fogaid beh szépek !
Egy csókot hogyha adnál ! - Aztán mennék tovább<.
A derekam nevetve fogta át
S az ajka megkereste ajkamat.
Aztán ment volna már, de újra visszatért.
>Csak egyet még - csak egyet< - rimánkodva kért
S örökre itt maradt . . .

II.

Mondd meg, ki vagy és mit akarsz velem?
És a lelkednek mi vagyok?
És nevetett a lány . >Csókolni akarok<.

Mért nem vagy boldog, te erős, te szép?
S mi titkos tűz, mi szemedböl kiragyog ?
És szólt a leány &#183; >Sirni akarok. <

S mért hagysz el engem egyetlen hived,
Ki utánad halok?
Súgta a lány: >Bűnhődni akarok. <

Jovendo_1903.
 
 
0 komment , kategória:  Erdős Renée  
Kosztolányi Dezső: Miért?
  2017-09-20 07:29:02, szerda
 
  Kosztolányi Dezső:

Miért?


Ti kérditek, miért vagyok?
Miért kelek fel újra?
Hogy lássam, mint a kósza szél
a lányok aranyos, finom haját
könnyes arcukba fújja.

Hogy várjam azt, ki eljövend,
egy lány, vagy nem tudom ki,
oly jó álmodni tétlenül,
s szeles időben szürke ég alatt
dalolva kóborolni.

Hogy imádjam, szegény hivő,
mi fájó s halhatatlan.
Hogy elsirassam csendesen
a zokogó szeptemberi esőt
egy bús, haldokló dalban.

1908.
 
 
0 komment , kategória:  Kosztolányi Dezső  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 282 db bejegyzés
e év: 3256 db bejegyzés
Összes: 29685 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 907
  • e Hét: 5305
  • e Hónap: 57111
  • e Év: 1830810
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.