Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Válóczy Szilvia: A kettőnk szövetsége
  2017-09-21 07:53:01, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Szyl  
Balla D. Károly: A maradó
  2017-09-21 07:50:07, csütörtök
 
  Balla D. Károly:

A maradó


elmenne már, de még kicsit szorong
kezét felejti érdes támlafán
amíg marad, megilleti a jog
hát jobb lesz várni egy kicsit talán

maradna még, de kedve nem a régi
hiába fordul, helyet nem talál
talán ott jobb lesz, titkon azt reméli,
majd ott, ahol a villamos megáll

nem érti, mért is vágyik villamosra
eléldegélhet vígan itt gyalog
és várja csak, a postás pénzét hozza
amíg majd érte jönnek angyalok

marad ma még, de menni kell már holnap
a dombon túlról pernyét hord a szél
a téren mindenfélék szónokolnak
s az ő zsebében nincsen menlevél

kezét teszi az érdes támlafára
elmenne már, de tartja még a jog
meglebben kint a nyárfa könnyű ága
lábánál benn egy vénhedt eb morog
 
 
0 komment , kategória:  Balla D. Károly  
Kántorné Szegedy Gizella: Bölcs szó
  2017-09-21 07:46:34, csütörtök
 
  Kántorné Szegedy Gizella:

Bölcs szó


Melyiket válasszam az Éjszakát vagy a Nappalt?
Mikor szemem csodákkal elfoglalt.
Ha Éjszaka "aludom" nem látom a Csillagot.
Mely mind színeiben csodásan ragyogott.
Ha Éjszaka éberen nézem az Eget.
Aludnom kell nappal, pedig a Nap éget.
Melyiket válasszam, vagyok búban, gondban.
Melyiket kedvelje létem jobban?

Az Égből Bölcs szó hallik felém.
Pihenhetsz, mert felhő is van elég.
Ilyenkor aludhatsz nem ér vád Téged.
Hogy elmulasztottad, s a Csillagot nem nézted.
A Bolygók és mind megbocsátanak.
Csak már később nem ott látszanak.

Rád fényes Nap köszönt az Égen.
Munkálkodhatsz, boldogan serényen.
Így váltakoznak Éjjelek s Nappalok.
Bölcsen van ez, így nem lehet panaszod.
Mindkettő a Tiéd, Éjjel és Nappal.
Csak tudnod kell, hogyan élj azokkal...

1970. július 1.
 
 
0 komment , kategória:  Kántorné Szegedy Gizella  
Gyarmathy Erzsébet: Könyveimhez
  2017-09-21 07:44:54, csütörtök
 
  Gyarmathy Erzsébet:

Könyveimhez


Édes bölcsek, kik mint barátaim
őrködtök könyvállványom polcain,
ti hasonlók és ti egyetlenek,
kiknek mint méz, a szava úgy csepeg,
annyi estén és annyi délután -
mikor makacsul, sebzetten, sután,
magányosabban, mint a téli vad
tértem haza, hányszor lapoztalak,
s reszketve, mint éji erdőn a fák,
hullott rám e tündéri szomjúság,
hogy intsetek, hogy szóljatok nekem,
melengetőbben, mint a szerelem.

Mikor fuldoklik az értelem és
mikor mélyebbre nyomódik a kés,
a hideg fém meleg bőrünkhöz ér,
hogy elborítja színesen a vér,
a nyirkos, hideglelős rémület,
hogy mint az állat, csuklik-megremeg,
kiszolgáltatva e maroknyi hús,
mint ők a vágóhídon, éppen úgy -
e pillanat, e sötét zuhanás,
magamra hagytok, mint mindenki más.

Az ember él, viszi a börtönét,
a mondhatatlan, szurokszín-sötét
föld ölében, kivetve mint a hal,
mely kristálytiszta nagy vizet akar,
szabadságot, a csillanó napot,
mit tükröznek kékfényű, mély habok,
messzi folyók zúgását hallani,
erdők vonulnak, távol halali
repül s az édes-könnyű nevetés,
a könnyeinkkel a torkunkban ég.

Magányosabban, mint a szikla vagy
a féreg a nyirkos rögök alatt,
magányosabban, mint a csillagok,
mert fényükben az Isten imbolyog,
a szerves és a szervetlen világ,
a csecsemő száján a szomjúság,
a haldokló a puszta ég alatt,
magányosabban, mint a nagy vadak,
magányosabban, mint az emberek,
él testünk, hogyha fáj, a föld felett.

1944 november, János-kórház
 Irodalom, tudomány, 1945.
 
 
0 komment , kategória:  Gyarmathy Erzsébet  
Ábrányi Emil: Fortuna
  2017-09-21 07:43:37, csütörtök
 
  Ábrányi Emil:

Fortuna


Mások a szerencsét
Könyörögve kérik,
Tolakodva hivják.
Uton, útfélen
futnak utána.

Belecsimpaszkodnak
fényes köpenyébe,
Ráncigálják, huzzák
Éhesen, mohón,
Görcsös erövel.

Szemüket kinyitják,
Nézik, egyre nézik,
Mint hajótöröttek
Messzi tengeren
Nézik a partot.

Lesütött szemekkel
Járok a világon,
S a szerencse mellett
Némán megyek el.
Nem veszem észre !

Jovendo_1903.
 
 
0 komment , kategória:  Ábrányi Emil  
Vargha Gyula: Egy falusi temetőben.
  2017-09-21 07:42:45, csütörtök
 
  Vargha Gyula:

Egy falusi temetőben.


Kis falusi temetőben,
Egy kopár domboldalon,
Álltunk ketten agg apámmal.
Csend volt, méla nyugalom,
S szürke, nyirkos őszi ködtől
Párolgott a völgy s halom.

Lenn a völgyben a falucska,
Füst fölötte s lomba köd ;
Ott a kastély, büszke fővel,
Vén, komor hársak között . . .
Képe ősz apám szemében
Oly borúsan tükrözött.

Néztem, néztem, a hogy ott állt
A szelíd, a tisztes agg,
Mélázó, komoly szemekkel,
Elmerülve, hallgatag . . .
Majd megrezdült hó szakálla,
S felbuzogtak a szavak :

>Oh fiam, hogy ide jöttem,
Épen ötven éve ma.
Rég volt . . . Annak a világnak
Már alig van itt nyoma,
Egymagamban ugy maradtam,
Mint a mult idők roma.

Idegenül jöttem akkor,
Jöttem, hogy tovább megyek
De apám helytt apát leltem
És anyát anyám helyett,
Hű testvért is. Lehetett-é
Ide hagynom e helyet ? !

Drága lelkek ! . . . Az a kastély,
Oh be sok jó napja volt.
Nyilt magyar ház, nyilt magyar szív,
Ott a kedvnek árja folyt,
Színarany kedv . . . Még az égen
Semmi felhő, semmi folt.

Örökükben más az úr most.
S ők hol vannak ? merre, hol ?
Itt a kripta, ez feleljen,
Por közé vegyült a por;
S a ki még él, ősz fejével
Idegenben bujdokol . . .

De engem megálda Isten,
Sokkal érdemem felett,
Ada békét, nyugodalmat,
Egyszerű kis tűzhelyet,
S hű nőt, a kit mindig áldok,
És egypár jó gyermeket.

Itt maradnék köztetek még,
Itt maradnék örömest ;
Oh de válunk, érzem, érzem,
Nyugalomra int az est,
Nyolczvan év nehéz súlyától
Roskad már e gyönge test.

Itt, hol első kis fiacskám'
Rejti e parányi domb,
Ássatok majd itt nekem sirt,
S szivetek ne bántsa gond,
Oh, ha lelkem álma nem csal,
Látjuk egymást még viszont . . .<

Szólt, s elhallgatott. Sokáig
Némán álltam ott vele,
S míg fülem halotti ének
Zengésével volt tele,
Végig borzongatta lelkem
Az enyészet bús szele.

Budapesti Szemle. 1888.
 
 
0 komment , kategória:  Vargha Gyula  
Fodor József: Vágy, messzire
  2017-09-21 07:40:55, csütörtök
 
  Fodor József:

Vágy, messzire


Inyem mozog az éhínséges vágytól
S a szívem majd kiszakad
Sokszor, ugy szállnék egy friss, piros régi korba
Vissza e késői világból,
Ott lehűteni sok égő sebemet
A rózsaszínü reggelben,
Mikor az épp most átaludt éj után
A világ szeme még majd leragadt.

Oh, édes kisasszonyok, - most nyílva ki
A gazdag, új jóltáplált kertben, -
Be rejtelmesen suhantok fel elém;
A szívem mindig titeket szeretett,
Árnyas nagy szemeitek alatt
Be szeretném kutatni a lelket,
Mely ott forró, olvadt fényben rengett.

Oh, kor, melyben Dante élt és dalolt,
Lelkem ugy fáj a vágytól, ottan
Járni a gót templomokban,
Hol rám néznek a merev, szögletes szentek,
S hallgatni az orgonát, mely úgy sír,
Mintha a még gyermek-
Világ szíve sírna benne a szent éj után,
Melynek öléből nemrég életre gerjedt.

Be fáj a szivem, hogy nem tehetem,
Hogy üljek az ódon klastromokban
Iniciálékat rajzolva, -
Életemmel, mely egyszerű volna, mint a
Durva vászon, folyton, jámbor bárányként, remegő
Áldozatul szolgálni Istennek.

S a hősök, a hősök, kék ködbe vesző
Ormok között, primitív hidakon,
A messzeségből Roland kürtje szól.
És köröskörül lázas lélegzetű
Titok - s a felszakadt párákon
Hír és kaland sejtelme izzik. -

Oh, messzi, vad kor, ha hozzád visz az álom,
Az arcom piros lesz, mint a virág
S tagjaim a mát fájva sinylik.
Mit bánom én máglyáidat,
A tőrt, csapdát, babonát:
Szép vagy nekem -
Élet voltál, vészes, vakmerő, szertelen!
 
 
0 komment , kategória:  Fodor József  
Erdős Renée: Az élet.
  2017-09-21 07:40:08, csütörtök
 
  Erdős Renée:

Az élet.


Elmegy mellettem kincscsel megrakottan.
S én tisztelettel félre állok.
Arany sarúi nyomait a porban
Megcsókolni ne tiltná büszkeségem:
Hajh, ott feküdnék már a porba' régen.

De nem kell, nem kell. Csak a koronája,
Mit fennen hordoz. büszke gőggel
Ura lennék csak Nem a rabszolgaja;
Bitorlója is - bár így szólni vétek. -
Utána kúszni nem tudok, nem értek.

Hogy éhezem ! s teritett asztalának
lllata környékez szünetlen.
Látom biboros cseppjeit borának.
De nem kinál. Tán arra vár, hogy kérjem.
lnkább lopok. Inkább meghalok éhen.

Vigalmain rivalgó zene zendül;
Agyat, szivet, megbont a máamor.
Hangos kedv tör a falakon keresztül
S én, künn az éjben, eltakarva arcom,
Suhanó lábak táncos neszét hallom.

S megyek tovább. A szálló virágszirmok
Sápadtan hullanak elébem.
Hogy magam tepjem le: ugyan ki tiltott?
Nem gyávaság, nem álcázott szemérem,
Csalt a kisértés, csábitott a vérem. -

De nem kell hulladéka a gyönyörnek -
Maga kell a gyönyör - egészen -
Kincs, mérhetetlen; hatalom, mely görnyeszt,
Virágból erdő; mámorból egy tenger,
Egy sziv tele ujjongó szerelemmel.

S ha nem találom? Hogyha el nem jönne?
Akkor sem élterm tán hiába -
Ki látott slrva, kúszva, összetörve ?
Csak álmodoztam ! De mi több, egészebb:
Egy büszke álom, vagy egy koldus élet ?

Jovendo_1903.
 
 
0 komment , kategória:  Erdős Renée  
Nagy István Attila: Kiszemelt magának
  2017-09-21 07:38:16, csütörtök
 
  Nagy István Attila:

Kiszemelt magának


Kiszemelt magának a fájdalom,
könnyben úszó tekintetét láttam,
a bánatot lassú mozdulataiban.

Állandóan engem keresett,
belém ütközött a forgatagban,
s a park árnyékos padján üldögélve,
a moziban, ha lírai képsorok
menekültek a brutalitás elől,
a sörözőben rám emelte a korsót,
nézett, mintha az élete,
a jövője lennék.

Kiszemelt magának a fájdalom,
végül én is megszerettem,
s attól a perctől
egybemosódott ébrenlét és álom,
bárhová ment a kedves,
összeszorult a torkom,
vége volt mindennek,
nem tartott vissza a szerelem,
csak a gondolat, hogy én is
feljövök érte a síri világból
az éj közepén, csak az gyötört,
s nem voltam más, mint fájdalom,
gyönyörű szenvedés.

Láttam magamat kiterítve,
a lobogó lángokat a testem körül,
a maréknyi hamut
a semmivel összekeverve,
az egy-két gyászolót,
akik az órájukra néznek.

Egy arc ott maradt
a nyárittas temetőben,
hogy magához ölelje még egyszer,
ami szerethető volt bennem.
 
 
0 komment , kategória:  Nagy I. Attila  
Szász Gerő: Dalok III.-V.
  2017-09-21 07:36:32, csütörtök
 
  Szász Gerő:

Dalok

I I I .

Ezerféle árnyban, színben
Tehozzád van kötve minden:
Áld az isten - áldása nagy -
Hisz te legjobb angyala vagy; -
A föld büszkén hordoz keblén,
Benne drága kincset lelvén; -
Feléd néz a rózsák bokra,
Odavágyik homlokodra. -

Irigykedik reád a nap :
Lelked nálánál magasabb ; -
A hold pirul, ha rád talál,
Mert szelidebb vagy nálánál;
És szégyenbe hal a szellő;
Hogy járásod könnyebb, mint ö . . .
- A mi áld és a mi átkoz:
Mind csak fényt ad nagyságodhoz !

I V.

Hogyha tenger s hegy nem volna:
A mélységről szived szólna; -
Elnémulván a madarak:
Beszédedet vélnék dalnak ; -
Ha soha több hó nem esne:
Arcodon látnák lefestve; -
Ha a bimbó mind elhamvad:
Virág-nyilás lenne ajkad. -

Ha nem tudnának szeretni;
Te általad fejtene ki; -
Eltemetvén minden reményt:
Szavaiddal felköltenéd; -
És ha kihalt volna a hit:
Szived még arra is tanit . . .
- Ha a mi van, mind elveszne:
Benned élne minden eszme !

V.

A mezőre csalt a tavasz! -
Oh, mily szépnek találtam azt!
- Simábban szőtt a pók lába,
Mert kezed munkáját látta ; -
Hangya-népség jobban haladt,
Megbüvölte szép szorgalmad ; -
Vidám volt a gerle fészke,
Hogy ott jártál, azt beszélte. -

A rét is szólt ürömiben :
Boldog vagyok, ö volt itten; -
Örült a fű, hol lábod járt,
Mutogatta annak nyomát; -
És a fáknak lombjaira
A te neved volt felírva . .
- A mit csak ád a jó isten.
Rólad beszél nekem niindenl

Holgyfutar 1862.
 
 
0 komment , kategória:  Szász Gerő  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 282 db bejegyzés
e év: 2706 db bejegyzés
Összes: 29135 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1100
  • e Hét: 12617
  • e Hónap: 93110
  • e Év: 1485327
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.