Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
2017.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Gabriela Mistral
  2017-09-24 19:46:29, vasárnap
 
  Gabriela Mistral

Én nem vagyok egyedül

Puszta az éj, árvasága
vízre, hegyre ráterül.
De én, aki elringatlak,
én nem vagyok egyedül!
Az égbolt is olyan árva:
a hold tengerhabba dűl.
De én, aki átkarollak,
én nem vagyok egyedül!
A világ is olyan árva:
tespedt testen bánat ül.
De én, aki megölellek,
én nem vagyok egyedül!

ford.: Jánosházy György
 
 
0 komment , kategória:  Gabriela Mistral  
Juhász Albert
  2017-09-24 19:41:05, vasárnap
 
 
Juhász Albert:

Te hogy mondanád el?

Te hogy mondanád el, hogy sokat jelent neked,
Hogy nem telik el úgy nap, hogy ne gondolna Rá szíved,
Hogy nem telik el úgy éj, hogy ne kívánj szép álmokat,
Hogy ne szépítené meg arca az álmodat?

Te hogy mondanád el, hogy nem érdekel más,
Hogy számodra egy kezdet lett az elmúlás,
Hogy szíved még mindig csak érte dobog,
Hogy szerelmes lelked még mindig utána zokog?

Te hogy mondanád el, hogy még ma is visszavárod,
Hogy minden árnyékban alakját látod,
Hogy ablaknál állva az órádat nézed,
S tudod, hogy nem jön, hisz így teltek az évek.

Te hogy mondanád el neki, hogy még benned él,
Hogy szíved-hasztalan bár-még mindig remél...
A sors az idő kerekét könyörtelenül tekeri,
S így évek múltán mindezt, te hogy mondanád meg neki?
...
 
 
0 komment , kategória:  Juhász Albert  
Gyurcsó István
  2017-09-24 19:37:29, vasárnap
 
  Gyurcsó István

Hiányoddal

Könnyű annak, kinek te vagy az élet,
kinek reggelihez te vagy a cukor.
Te fűszerezed csókkal az ebédet:
kinek vacsora után te vagy a bor.
Jó a társnak, kinek te vagy a társa:
a magányosság ne tudd meg, mily nehéz.
Boldog az, aki jó simogatásra
öledbe hajthatja le fáradt fejét.
Könnyű annak, kinek te vagy a párja:
átvilágítod a hétköznapokat.
Veled a szív mindenkor megtalálja
a boldogsághoz szükséges dolgokat.
- Könnyű annak... De ne tudd meg, mily nehéz,
keserű nekem, ha nem te vagy a méz.


 
 
0 komment , kategória:  Gyurcsó István  
Görzsönyi Vargha Gyula
  2017-09-24 19:35:30, vasárnap
 
  Görzsönyi Vargha Gyula

Magasság, mélység

A képzelet taván hajózom,
A friss levegő csupa ózon;
Megittasulok, mint a bortul,
Teli a szívem, majd kicsordul.

Havasok hava látszik-e távol,
Vagy fehér fodros felhőtábor?
Alant a kék tó, fenn a kék ég,
Csoda magasság, csoda mélység.

Megfürdik a lelkem a tóban,
A napsugárt szikráztatóban,
Majd kék havasok tetején fenn,
Fürdik az ég kék tengerében.

A testem is, ha volna szárnya,
Föl, föl, a kék magasba szállna,
Magasan, föl egészen az égig ...
Nincs szárnya! Merüljön a mélybe fenékig.
 
 
0 komment , kategória:  Görzsönyi Vargha Gyula  
Ady Endre
  2017-09-24 19:32:08, vasárnap
 
 
Ady Endre

A türelem bilincse

Üzenem;
Vedd magadra a türelemnek
Rozsdás bilincsét
S ha talán rossz a zár,
Várj, míg megigazíthatom.
Bilincsem voltál,
Bilincsed voltam,
Bilincs volt egész életünk,
Szerelmünk és Napunk,
Kikapóságunk és hűségünk,
Csókunk, elernyedésünk, lángunk,
Téves, sok esküvésünk,
De jó bilincs volt,
Derék béklyó
S rabok voltunk volna mindétig,
Ha nincs rabság és nincs bilincs.
Vedd hát az utolsót,
A legszerelmesebbet,
A türelem bilincsét
S várd, hogy mihamar
Kegyetlenül lezárom.
De várd,

De akard a végső rabságot,
Minden élet s öröm tetejét:
A türelmet,
Akarom,
Üzenem.
 
 
0 komment , kategória:  Ady Endre  
Nagy László
  2017-09-24 19:28:24, vasárnap
 
 
Nagy László

Gondoltam egy álmot

Gondolatok és álmok útjába állok,
Érezem, nem lehet, nem teljesülhet, mire vágyok.
Szép és tiszta érzés, mit ezer sóhaj kísér,
Egy csodás emlék, mely még mindig, szívemben él.

Álmomban egy angyalt láttam,
Sötét, de csillagokkal teli éjszakában,
Magával vitt egy pillanatra,
Folyóparton leültünk egy üres padra.

Térdelek előtted szemedet nézem,
Felállni nem tudok, gyenge vagyok, érzem.
Megfogom kezed, lágy csókkal illetem,
Boldog vagyok, értelmet nyert életem.

Ezer kéz húzna el tőled, koldusként kidobva,
De nem tudnak, e történet meg lett valahol írva.
Égi dallam kísér minden gondolatom,
Sóhajtásod, jutalmazza gyengéd mozdulatom.

Még soha nem volt vágy kel útra lelkemben,
Elfoglaltad számodra fenntartott helyet, szívemben.
Tiszta szemed, s lágy mosolyod megigéz,
Boldogság fut végig azon, ki reád néz.

Törött üvegcserép döfi át dobogó szívem,
Millió gondolat repül, mint színpadi színen,
Ahol a közönség vért látni óhajt,
Senki meg nem hallva egy fájdalmas sóhajt.

Százszor jutva el legmélyebbre,
Ezerszer is veled a mennybe,
Kopár pusztaság, mit szívem nélküled érez,
Az üvegtüskét kihúzva lassan el is vérez.

Egy világító torony mi, hajóknak utat mutat,
Számomra semmi, nem marad más, csak a tudat.
Várom, hogy újra elnyomjon az álom,
Addig helyem nem találom, e világon...
 
 
0 komment , kategória:  Nagy László  
Dobosi György
  2017-09-24 19:24:30, vasárnap
 
  Dobosi György

Kis manó és az angyalka

Kicsi manó elindult,
hogy világot lásson,
nem tudta, hogy mi lehet
őtőle oly távol.

Ballagott csak egyedül,
túl sokfélét látott,
nem tudta, hogy mi a jó,
ha valaki bántott.

De a szíve tele volt,
benne volt a jóság,
látott ám egy kőszívet,
nehezebb, mint sós zsák.

Ment Ő tovább egyenest,
síró angyalt látott,
könnyes szemmel nézte csak
az égi világot.

Te kis angyal, miért sírsz,
szomorú a lelked?
Erre felelt jó halkan:
- A kőszív felejtett.

- Ne búsulj, hisz itt vagyok,
vigaszt találsz nálam,
igaz, nagyon messze van,
az én kicsi házam.

De, ha eljössz énvelem,
könnyeid sem hullnak,
Kőszív miatt ne sírjál,
legyél boldog újra.

- Hogy mondhatnék én nemet,
hisz kedvesen szóltál,
nagy örömmel megyek én,
benned van a jóság.

Hazaértek egyhamar,
nyugovóra tértek,
de kőszív az angyalkának
az álmába tévedt.

A kis manó előbújt,
elzavarta onnét,
megszűnt minden fájdalom,
kezdődött a jobblét.

Éltek ketten így tovább,
boldogságban éltek,
kis mesémnek vége van,
nyugovóra térhetsz.
 
 
0 komment , kategória:  Dobosi György  
Hollósy Tóth Klára
  2017-09-24 19:21:56, vasárnap
 
  Hollósy Tóth Klára:

Ahogy látja az ember...

Ahogy látja az ember önmagát,
vesztve mindenét; örömét, fényét,
nézi elrettentő tükörképét,
s megdöbben egyre vénülő magán.

A tükörképe utánzat, silány,
olyan, mint egy jól eltorzított gúnykép,
csúfos boszorkány, vagy annál is görbébb,
hihetetlen, volt egyszer szép virág.

Szörnnyé teszi az embert az idő,
lepusztítja róla a jót, a szépet,
kemény kézzel dolgozik az enyészet,
morbid dolog ez, elkeserítő.

Miközben mindig mosolyogni kell,
perceink fogynak, ütemre rohannak,
s örülni kell a folyton új napoknak,
majd megadón, szó nélkül tűnni el...
 
 
0 komment , kategória:  Hollósy Tóth Klára  
B.Radó Lili
  2017-09-24 19:20:32, vasárnap
 
  B. Radó Lili:

Kit érdekel, ugyan kit érdekel?

- hacsak nem a férget a föld alatt,
mely széjjelmarja majd az ajkadat -
hogy ember akartál lenni, hű, derék,
s asszony lehettél csak, semmi egyéb.

Kit érdekel, kit érdekelhet már ma
lázadásod s bús éjszakáid száma?
Hajad, ha őszül, s nem karcsú már bokád,
a lelked senkit sem érdekel tovább!

Kit érdekel, hogy sohse voltál boldog,
mert gyarlóságod szégyenkezve hordod?
Vétked lemosni nincsen mód, se vegyszer.
Asszony lettél: véged, ha megöregszel!
 
 
0 komment , kategória:  B.Radó Lili  
Tóth Árpád
  2017-09-24 19:17:56, vasárnap
 
  Tóth Árpád

Erdő

Körül
Minden csendesen, eltelten örül.
A napsütés vidám,
S a forró, sárga ragyogásban
Minden vén tölgy egy víg, élő titán:
Emeli barna karját
Frissen az áldott égbe,
A szent, illatos, teli kékbe,
S rengeti fürtei zöld zivatarját.

Csend.
Kábult fülem hallani véli
A zengő, örök napot odafent,
Billió mérföldek étherén
Átszűrt, ájultfinom neszét:
Ó, csend beszéde, szent csillagbeszéd!

S körül
Minden csendesen, eltelten örül.
A tömzsi, lustán rezzenő hársak
Illatokkal kenik fénylő, pőre testük,
S lábujjhegyen állva karcsú jegenyék
Néznek át felettük,
Túl a hullámló, mély rengetegen,
Néznek, a merengés halk gyönyörétől
Reszketegen.

Jó így csendesen nézni a fákat,
Érezni a derűt, mely mindent áthat;
Titokban éltem is szépen tovább égett,
Mint számban a parázsló szivar,
S tünődésem is úgy leng, illatos füstje a létnek,
Mint a napfényben a szivarfüst
Kedves, kék karikáival.

Oly jó így egyszer mélyen örülni,
Fáradt, szegény látásomat
Zöld pázsitkendőbe törülni,
Aztán lehunyni a szemem egy percre,
Míg az élet kis, nyomorú perce
Ezer évvé ringatja magát,


S kinyitni aztán
S nézni ezer évvel öregebben,
Túl szerelmeken, búkon, bölcsen, szebben
A nap örökké fiatal
Nagy, zengő aranycsillagát!

 
 
0 komment , kategória:  Tóth Árpád  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 278 db bejegyzés
e év: 2740 db bejegyzés
Összes: 5875 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1481
  • e Hét: 15313
  • e Hónap: 45934
  • e Év: 565462
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.