Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Egyed Emese: Hamvazó
  2017-09-25 07:58:43, hétfő
 
  Egyed Emese:

Hamvazó


Ha langyos szél jő, elszédül a szó is.
Dallamokat hallunk az éjszakában.
Nem riaszt semmi, nem hiszünk időben,
bajban-halálban. Üvegfuvolák közt

gyöngyöző vízben keressük a lelkes
nyugalom arcszerű vonásait.

Téged is látlak, látom másaid,
felismerem a dédelgetett képet.

Ha langyos szél jő, megsejtelek téged,
megsejtenélek, akármerre járj.

A messzeségben káprázatok és
nemlétezők valódi tánca járja;
megérkezett a navaho gitáros,

a hangszertokba csillagokat szórok,
magam helyett állítlak, hallgatózzál,
szédülj el lassan, mintha észrevétlen.

(Söpör a szél az álombeli téren.)
 
 
0 komment , kategória:  Egyed Emese  
Tóth Endre: Fojtó gondok . . .
  2017-09-25 07:57:26, hétfő
 
  Tóth Endre:

Fojtó gondok . . .


Fojtó gondok forró napja,
Alkonyulj le egemen!
Lelkem szomju mint a rétek,
Hol virág és fű elégtek,
Hol a liget nesztelen.

Alkonyulj le! alkonyatra
Még a bú is fénybe jár;
Harmat hull az égett gyepre,
S az üdülő ligetekbe
Dalra zendül a madár. -

Nem fog e mult nékem fájni
Mellyre vissza fényt vetesz;
Mellyben én most égve égek,
S tallóján olly sok reménynek
Keblem némán csüggedez.

Itt, hol ifju ábrándimnak
Csak harasztja hull reám;
Mellyek alatt míg zöldültek,
Dalaim olly fönn zendültek
S örök tavaszt álmodám.

Itt, hol annyi megemésztő
Napi szükség terhe nyom;
Mellyben a sziv hangos kobza
Hurjaitól megorovza
Némán nyugszik karomon.

Nem fog e mult nékem fájni,
Ez az üres, puszta ház;
Hol a vándor nem pihen meg,
S hült helyében a tűzhelynek
Még az emlék sem tanyáz . . .

Szent örömre fog az engem
Alkonyodnál gyujtani,
Hogy még egyszer, mint hajnalban,
Dalaim az esthajnalban
Ujra fognak hangzani...

Szent örömre fog az engem
Alkonyodnál gyujtani,
Hogy a perczek közelegnek . . .
S örökálmu éjelemnek
Elringatnak árnyai! -

Vasárnapi Ujság 1859. szeptember 4.
 
 
0 komment , kategória:  Tóth Endre  
Asztalos Pál: Mondjátok, miben keressem . . . .
  2017-09-25 07:54:24, hétfő
 
  Asztalos Pál:

Mondjátok, miben keressem . . . .


Mondjátok, miben keressem
E néma fájdalom okát ?
Mondjátok, s tanítsatok meg,
Hol keressek vigasztalást.

Mondjátok csak, igaz-e az ?
Hogy, ha madárdalt hallgatok;
Gyógyul a sziv, mely oly beteg
Melynek kinjai oly nagyok.

Vagy lehet az, mondjátok csak,
Hogy borba öljem bánatom ?
Ti hallgattok! . . . miért van ez ?
Tán szánakoztok sorsomon.

Nem . . . már tudom, hisz tudjátok,
Hogy ez mind lenge képzelet:
Hogyha a sziv fájó, beteg,
Gyógyítní többé nem lehet.

Kolozsvári Egyetemi Lapok. 1898.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Endrődi Sándor: Turulmadár
  2017-09-25 07:53:40, hétfő
 
  Endrődi Sándor:

Turulmadár


Turulmadár, turulmadár,
Hatalmas, nagy mesemadár,
Ha feltűnsz a fellegek közt
S megzúggatod barna szárnyad:
Megyünk, mint a veszedelem,
Kavarogva mind utánad.

Félig ébren, félig alva,
Szárnyalunk fel a magasba,
S beleködlünk, megfürdünk ott
A vakító égi fénybe, -
Álomhintő képzelődés
Délibábos tengerébe...

Új Idők 1907.
 
 
0 komment , kategória:  Endrődi Sándor  
Hangay Sándor: Az Isten arca
  2017-09-25 07:52:39, hétfő
 
  Hangay Sándor:

Az Isten arca


Mert nincs az Isten - és van az Isten!
Hatalmas Úr lelkekben él.
Örök-processziót Ő járat
Az élet-mesgye szélinél.
Az élet-mesgye keskeny párkány.
Alatta zúg: vak, mély torok
S ki nem látja az Isten arcát
Kábultan beletántorog . . .

Kis jó fiúk látják csak tisztán
Rájuk az Isten is nevet.
De jaj remegve lessük egyre
Mi harcos, bűnös emberek.
Homályos, lázas, ködös éjen
Felénk is int nagy néhanap,
De elborul megint s szivünkre
A kétség mint nagy héja csap.
Borús, ködös az Isten arca,
Vagy vaksötétbe vész bele,
S csak ritkán fújják szét sötétjét
Megbánások böjtös szele.

Régen, mikor még én is apró
Kis ember voltam (soha tán!)
Az Isten fényes szép arcáról
Nekem is így beszélt apám.
Nem látta akkor ő s én láttam
Fehér, fényes volt és csodás,
Olyan volt mint a tiszta csók, vagy
Mint a gyereksziv-dobogás.

Oly boldogan álmodtam róla.
Csöpp kis szívem sajgott nagyon.
Ott mosolygott az ágy fejénél . . .
És egyszer egy ködös napon,
Mikor már más, nagy ágyba mentem
Az új ágyba nem jött velem
S az Isten arca mosolygása
Nem pihent többé szivemen.

Az életmesgye szélén én is
Processzióztam. Hasztalan.
Hívtam az Istent, de a mélység
Harsogva nyelte el szavam.


Kis jó fiúk látják csak tisztán
Én nagy vagyok, vad, rossz, gonosz!
Az Isten engem nem szenvedhet
Engem csak büntet, ostoroz.
De te még apró, tiszta szűz vagy
Simogat, becéz és szeret
Jöjj kis fiam! vezesd apádat,
Vigy az Istenhez engemet!
Jó kis fiúk az Istent látják,
Jó kis fiúk lelkében él
Ott áll az minden apró tiszta
Fehér kis bölcső szélinél.

Jó kis fiúk arcára néz és
Csupán csak ő nekik nevet
Jó kis fiúk szeméből látjuk
Néha mi rossz, nagy emberek.
Mert nincs az Isten és van az Isten!
Hatalmas Úr lelkekben él.
Soká nem láttam. Most gyakorta
Látom a szemed fényinél.
Most már tudom, hogy hajdanában
Sokszor mért nézett úgy apám,
Mikor fölém hajolva lelkét
Kétség marta sok éjszakán.
Mert minden kis fiú szeméből
Az Isten arca int, nevet
S csak kis fiúk szemében látjuk
Mi nagy, rossz, léha emberek!

Kultúra 1912.
 
 
0 komment , kategória:  Hangay Sándor  
Nagy Ágota-Gabriella: Ketten
  2017-09-25 07:51:51, hétfő
 
  Nagy Ágota-Gabriella:

Ketten


Kint dúl a hideg, már jeges az ég,
Bent olvadó szívünkben a szerelem ég.
A kandalló tüzéhez leszáll egy légy,
Fülembe suttogod: mindig enyém légy!

Nem jár itt senki, üres e telek,
Karjaidba bújva lángolók a telek.
Vártalak, s tudtam, az idő rózsát terem,
De most itt vagy, s csak miénk e terem.

Együtt vagyunk s van még napunk hat,
Minden szavad szívembe gyógyírként hat.
A vallomásod óta elrepült néhány hó,
Téli hóviharban most már védelmez a hó.

Szorítod kezem, lelkünk a végtünk fél,
Nélküled szívemből kiszakad egy fél.
Minket véd szilárdan a hegytetőn a vár,
Szomjas ajkunk titkon egy lopott csókra vár.
 
 
0 komment , kategória:  Nagy Ágota Gabriella  
Szász Albert: Elment a kis madár . . .
  2017-09-25 07:50:40, hétfő
 
  Szász Albert:

Elment a kis madár . . .


Elment a kis madár, nem halszik a nóta,
Elviritott régen a szép piros rózsa,
Mindenik virága lehullott a földre,
Szomorúság az én életem is tőle.

Csalfa leány volt a rózsa gondozója,
Azért hullott le a piros rózsa róla,
Másnak köt bokrétát, másnak kalapjára,
Másnak a csókjától piros az orczája.

Nekem adott rózsát tavaszfakadáskor,
Kihagyott hűtlenül falevéllmlláskor,
Pedig mikor azt a piros rózsát adta,
Szemeiből volt a harmatcsepp is rajta.

Kolozsvári Egyetemi Lapok. 1897.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Gutási éva: Gyász(fekete)
  2017-09-25 07:49:42, hétfő
 
  Gutási éva:

Gyász(fekete)

(Csak akkor vesznek észre...)

Talán majd minden fekete virág
Sírom kiszikkadt földjéből fakad
És bénultan bámulja a világ
A kriptámon pihenő, holt madarakat.

Talán a szél büszkén csörgeti majd
Porba süllyedő, bús csontjaim,
Melyekből ezernyi gyászvirág hajt,
Szirmaikkal nevetve az élet gondjain.
 
 
0 komment , kategória:  Gutási Éva  
Bodor Antal: A Grand Сапalon.
  2017-09-25 07:48:43, hétfő
 
  Bodor Antal:

A Grand Canalon.


Eltűnt az alkony, lomha szárnyán
A városra éj szálla le,
Feltűnt a holdnak nyájas képe,
Az ég csillaggal van tele.

Jobbra a Márk-tér ragyog fényben,
S a Márk-templom áll komoran,
Mellette a Doge palota
S a campanilla tornya van.

Balra a tenger végtelenjén
Egy-egy hajó halad tovább . . .
Egymást érik a Grand Canalon
A hosszú, keskeny gondolák.

Az éjnek csendjét nem zavarja,
Csak tompa, lassú csobogás,
S távolról jövő zene hangja . . .
Minden oly bűvös, oly csodás.

Feltűnik majd a holdvilágnál
A Mária della Salute. . .
Az ének hangzik egyre jobban:
. . . a canto del cucu . .

Kezdi egy ifjú kis leányka,
Majd egy idősebb férfiú.
A gitárt pengeti az anyjuk,
S közbe dalol a kis fiu.

Majd rázendíti az egész kar
És a gitár s a hárfa zeng . . .
Csodás mámorban úszik lelkem
S a bűvös éjben elmereng . . .

Egyre halkabban szól az ének,
Nem hallszik már, csak dallama;
A gondolám parthoz jutott most,
Kiszállok és megyek haza.

Éj van az égben, éj a földön,
Csend s nyúgalom van mindenütt . . .
A Márk-téri óra harangja
Zúgva, mormogva egyet üt.

Kolozsvári Egyetemi Lapok. 1898.
 
 
0 komment , kategória:  Bodor Antal  
Ady Endre: Én, Ady Endre.
  2017-09-25 07:47:13, hétfő
 
  Ady Endre:

Én, Ady Endre.


Oszlik lelkemnek barna gyásza:
Nagy, fehér fényben jön az Isten,
Hogy ellenségim leigázza.

Az arcát még titkolja, rejti,
De Nap-szemét nagy szánalommal
Most már sokszor rajtam felejti.

És hogyha néha-néha győzök,
Ő járt, az Isten járt előttem,
Kivonta kardját, megelőzött.

Hallom, ahogy lelkemben lépked
S az ő bús "Ádám hogy vagy!"-ára
Felelnek hangos szívverések.

Szivemben már őt megtaláltam,
Megtaláltam és megöleltem
S egyek leszünk mi a halálban.

Széphalom 1929.
 
 
0 komment , kategória:  Ady Endre  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 282 db bejegyzés
e év: 2716 db bejegyzés
Összes: 29145 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3602
  • e Hét: 15119
  • e Hónap: 95612
  • e Év: 1487829
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.