Regisztráció  Belépés
dorotea55.blog.xfree.hu
"Az én szívem egyszerű, nincs nagy gazdagsága, csak egy aprócska kincs: a szeretet örök lángja." Gyöngyszemek... .
2000.02.19
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
Szép napot!
  2017-09-03 20:06:07, vasárnap
 
  Link





Link





Link




 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Szép gondolatok...
  2017-09-03 13:32:29, vasárnap
 
  Pődör György
Bújócska

Incselkednek a hunyócska évek,
amíg lassan fától fáig érek.
Szél a kertben tündérfürtön játszik.
- Egykéthánégy! Így számolok százig!

Lassúdva gyűrűsödik a tegnap,
s mint akit az űr illata megcsap,
velem álmodozik a jegenye.
- Ecpec! Mikor is voltam csemete?

Pitypangon nem látszik még a pánik,
csillag-bolyhait szétszórja nyárig.
Szállnak a tájban, ők tudják, hova.
- Huss-huss! Én hogy bújhatok el oda?

Talán eltakar majd az éghatár,
netán szárnya alá vesz kék madár,
vagy fodros felhők útját terelem.
- Hejhó! Ki is a hunyó, szerelem?

Fák mögül kivillan bokád, térded,
régóta te értem, én meg érted...
Szívemben dúdolnak a halk szavak.
- Ipiapacs! Már megtaláltalak.


Link




Pődör György
Voltidők nyomában

Volt idő,
amikor még nem volt vers, se költő,
csak köveken pattintott tőszavak,
s volt ki érezte, lelkét megtöltő
muszáj-hang előbb-utóbb felszakad.

Volt idő,
amikor dalolni a madártól
tanult meg az ember nyelve, ajka.
Öröm-zöld harmat hullt a fűszálról,
virággal teli rét volt a dajka.

Volt idő,
amikor az ég kék volt s füsttelen,
tisztán, őszintén szálltak a dalok,
mindenki boldog volt és bűntelen,
mint felhőn a pufók kis angyalok.

Volt idő,
amikor tanulni kezdett elme,
és vélte, túllát már az Édenen,
megérintette tudás kegyelme,
a mindenhatóvá tevő értelem.

Volt idő,
amikor tettein hittel játszott,
máskor meg a hit játszott el vele,
máglyán horpadt melle, szája nyálzott,
szívében megrezdült a kard nyele.

Volt idő,
amikor megremegtek szavától,
testét hiába döfte át dzsida,
tűznél versével szunnyadt a pásztor,
földet hántva könnyebb volt az iga.

Volt idő,
amikor hazudni is megtanult,
pedig a szabadság harcba hívta,
lélek lángja fakult, a szem vakult,
csatáját már csak magával vívta.

Volt idő,
amikor szája némán hallgatott,
szeméből potyogtak a verssorok.
Akár véres bőrét a vallatott,
rejtették bűnüket a nyers korok.

Lesz idő,
hisz jönnek mindig újabb emberöltők,
s a csend dobhártyája majd átszakad,
amikor új szavakkal új költők
örök reménynek adnak szárnyakat.



Link






Pődör György
Kortyolom az időt

Kezemet merítem
kék- tiszta forrásba,
ráteszem a hitem
csobogó sodrásra.

Kortyolom az időt
két tenyérrel fogva,
elfolyik az illőn
nem ujjaim foglya.

Reggel nézek égre
csillagot keresve,
megtalálom végre,
nem hagyom el este .

Madártól tanulom
boldogan kell élni,
párral oldalukon
semmitől nem félni.

Lelkemet lemosom
nappalok porától,
bánatom eloson,
búcsúzik a mától.

Kedvemet fektetem
vállaidhoz lágyan,
ahogy ezt megteszem
elaltat az ágyam.

Link


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A hajnalhasadás nyomán
  2017-09-03 06:49:57, vasárnap
 
  Kovács Daniela
A hajnalhasadás nyomán

Pitymallik. A falon félénk árny rezeg,
lágy csipkét horgol köréje a fény,
s már odakünn a pajkos kölyök-szelek
ringatóznak a vén platán ölén.

Az órában az Idő félve serceg,
rágja magát a mába, mint a szú,
és úgy gurulnak szét a régi percek,
mint szívfalamról a tegnapi bú.

Új szárnya nő a megcsonkított vágynak,
s elröppen, mint fészkéből a fecske,
körbejárja a hajnal-lakta tájat
selymes ajkad nyárízét keresve.

Ágyadnál megáll, fürkész mozdulatlan...
Ha oldaladra fordulnál, látnád,
hogy hamvas tolla felfénylik a napban,
míg puhává simogatja párnád.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Kihunyó üstökös
  2017-09-03 06:44:28, vasárnap
 
  Millei Lajos
Kihunyó üstökös

Őrzöm fényed, mint csillagét az égbolt,
emlékrétem zöldjén viruló virág,
fontossá válni, Istenem, de szép volt,
s hogy hullnak a szirmok, nem a Te hibád.

Ajándék voltál, szűrt napfény az égen,
amelyet sokszor takartak fellegek,
csábos madárdal lelkem közepében,
nem hallják már trillád süketült fülek.

Elteszem a szépet díszdobozba már,
emlékpántlikával szépen átkötöm,
kiapadt folyóban nem hömpölyög ár,
nyári záporból sosem lesz vízözön.

Kaptam, ha kértem, s adtál kéretlenül,
az emlékoltáron ott ülsz legfelül.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Szárba-szökő sorsakarat
  2017-09-03 06:40:18, vasárnap
 
  Millei Lajos
Szárba-szökő sorsakarat

Hófehér szirmaid folyvást lehullnak,
cibálja az élet, tépi a sorsod,
életszikráid gyakorta kihunynak,
de a túlélést gyökeredben hordod.

Leveled zöldje, ha rozsdállik, fonnyad,
éltető hitével táplálja szárad,
az életnedv, mely csillapítja szomjad,
a kapaszkodó gyökeredből árad.

Anyádtól kaptad kíváncsi szemedet,
apád rakott rá konok tisztánlátást,
s hogy ne feledd soha a gyökeredet,
emlékoltár fölött mondj értük áldást.

Ekképpen lehetsz Isten szép gyermeke,
apád látása, s édesanyád szeme.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 33 db bejegyzés
e év: 522 db bejegyzés
Összes: 6778 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 180
  • e Hét: 180
  • e Hónap: 26110
  • e Év: 481460
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.