Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
2017.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Kedvesed
  2017-09-04 17:26:12, hétfő
 
  Kedvesed

Hadd legyek Én...

Hadd legyek Én az, mi Te vagy nekem,
a mindent elsöprő igaz, nagy Szerelem.
Hadd legyek igaz mosoly az arcodon,
mikor szemeid tükrében arcomat láthatom.

Mikor szomorú vagy, hadd legyek vigaszod,
álmatlan éjszakán küldd felém sóhajod.
Hajtsd fejed párnámra, ölelj magadhoz,
éj sötétjében én legyek Esthajnalcsillagod.

Hadd legyek virágod, mely ablakodban nyílik,
bánattal ne öntözz, mert szirmaim megsínylik.
Keserű könny helyett reménysugár legyek,
engedd meg, s én ajkadra édes mosolyt festek.

Hadd legyek én neked éltető reményed,
ki szíved fájdalmára gyógyírt lehelek.
Érezzem melegét szeretetednek,
engedd, hogy Igazi Nő legyek melletted.

Hadd legyek csendes magányodban a szó,
túl sok a kérésem, tudom ezt nagyon jól.
Hadd legyek én a te jelened,
így lesz Velem teljes az Életed.
...
 
 
0 komment , kategória:  Kedvesed  
Csonka János
  2017-09-04 17:25:02, hétfő
 
  Csonka János

Néma Óda

Bennem a te arányod egy egésze,
rozsdás bilincseim hasítja szerte-szerte,
ha dobban a dobbanás, magától eltörik,
helyére más csuklószorító kötődik.

Átszűrődő fényedből lélegzek,
szavak tónusán át néma hangszerek
visszhangos dalait írtam egykor a porba,
most is csend vagyok, néma óda.

Nézlek, mint a hajnalt a hallgatag és süket a muzsikát,
mint egy csepp a tengert, fodros hullámát
a hajszálaid ezer erdők illatával:
serkenő vágyak lázas parazsával.
...
 
 
0 komment , kategória:  Csonka János  
Ametist
  2017-09-04 17:23:24, hétfő
 
  Ametist

Titkok

A szem rebben, kinyílik
és lát - szemrebbenés
nélkül elárulja titkát:
szemtől-szembe, a
mélységekben kutat,
nincs ajtó, nincsen zár,
nincs lakat - gondolataid
elhallgathatod, de elárul
szemed, a mosolyod:
borongós árnyék homlokod
fölött, s egy mozdulat, mely
falba ütközött...
s ha költő vagy, csak
mozdítsd meg a tollad:
soraid árulkodnak rólad, s
ha bénultan pihen öledben
két kezed, a hallgatásod
még beszédesebb: felajzott
íj, vihar előtti csend, sebzett
madár, mely odafönt kereng,
majd tenyeredbe lehullajt
egy tollat, s megszólalsz ma
még, vagy szólni fogsz holnap:
szívedben, agyadban zakatol
a hang, súlyosan kondul, mint
lélekharang - átok, áldás vagy
súlyos kereszt? - írnod kell,
mert mást nem tehetsz...
 
 
0 komment , kategória:  Ametist  
Lénárt Mária
  2017-09-04 17:21:54, hétfő
 
  Lénárth Mária

Az érzelem vára

Érzelem várát építi az élet,
és néha belerak minden szépet, amit az útjában talál.
Az érzelem az ember legcsodálatosabb vára,
az, amiben ő ismerhet saját magára.
Amiben otthon lehet... aminek ajtaját magára zárja...
és hiába dörömböl, aki ártani akar...
azok számára nincs itthon a gazdája.
Csupán annak nyílik meg a vár különös tornya,
aki egyetlen érintésével behatolhat oda.
Ez az érintés a vár gazdájának az érzelmeit nyitja,
és ők ketten az érzelem várában egymást
az érintéssel tartják boldogan fogva.
 
 
0 komment , kategória:  Lénárt Mária  
Angyal Bella
  2017-09-04 17:20:20, hétfő
 
  Angyal Bella

Egy életen át

Nem akarok mást, csak ölelni téged!
Melletted érezni a teljességet!
Nem akarok mást, csak óvni álmaid!
Bekötözni törött szárnyaid!
Nem akarok mást, csak fogni kezed!
Órákon át nézni szemed!
Nem akarok mást, csak veled nevetni!
Egy életen át téged szeretni!
 
 
0 komment , kategória:  Angyal Bella  
Várnai Zseni
  2017-09-04 17:13:50, hétfő
 
  Várnai Zseni

Ha simogatni tudna a szavam

Ha simogatni tudna a szavam,
Mint lágy, becéző szellemkezek:
Szavak virágát hinteném rátok,
Hogy ne szenvedjetek.

Ha gyógyítani tudna a szavam,
Mint régi, titkos, nehéz balzsamok:
Ezernyi szóból szőnék most mesét,
Hogy meggyógyuljatok.

Ezernyi szóból szőnék most mesét,
Mely el zsongítana, mint egy nyári álom,
És elkendőzné a vérző valót:
Hogy ami fáj, az ne fájjon..
 
 
0 komment , kategória:  Várnai Zseni  
Berecz Magdolna
  2017-09-04 17:10:11, hétfő
 
  Berecz Magdolna

In medias res
Mert minden olyan bonyolult

Ha korog a gyomrod, és üres a zsebed,
közben betűk tornyát pásztázza a szemed,
még sincs bölcsességed, ha szorít a cipő,
s kiszalad alólad a képlékeny idő.

Nem tudod már, mikor, miért, hogyan, kinek,
de másképp képzelted. Születtél - de minek?
Mert minden ajtóról hiányzik a kilincs,
s helyben toporogni semmi értelme nincs.

Jól tudták a bölcsek, s tanulták a vének:
előző élettel terhes minden lélek.
Hoztad a múltadat, amit nem is éltél,
bölcső melegével, mikor még nem féltél.

Egyszerű volt minden: fürödtél a fényben,
s angyalok kísértek, hogy ne tévedjél el.
Most már csak tévelyegsz, szürke fátyol a múlt,
félelem zuhant rád, s a világ kifakult.

...és minden olyan bonyolult.
 
 
0 komment , kategória:  Berecz Magdolna  
Makadám László
  2017-09-04 17:08:29, hétfő
 
  Makadám László

Sólyom halála...

Égen cikázó kékes szürke villám,
bárányfelhők közt fel-feltűnő, suhanó árny.
Légörvénybe kitárt mozdulatlan szárny,
úgy csap le, mint hirtelen halál, nyilván.

Fején bőrsapka, lábán szíj, amott csengő,
nem lehet ő már többé égben tekergő,
emberi kézen, remegő testében vad szív,
halkuló dobogás, kit a messzeség hív.

Hiába a csillogó kalitka,
ocsútól szétválogatott búza,
nyájas szép szavaknak, rabság túsza,
ha nem érted, mi is az ő titka.

Tolla hullik, teste fogy, mint telihold,
árny egykor önmagának, megtört élte.
Vijjogás töri éj csendjét, lelke félte,
a szabadságvágy volt, mi életét kiolt.
 
 
0 komment , kategória:  Makadám László  
Nadányi Zoltán
  2017-09-04 17:07:03, hétfő
 
  Nadányi Zoltán

Az akácfa halála

Tóték alatt, az aljban
kidöntik az akácot,
mely legmesszebbre látszott.
Kérdeztem, hogy mi baj van,
szegény fa mért lakol,
hibás-e valahol
és szívemet ütötte
a favágók szava:
kútgémnek kell a fa.

Tavasz van körülötte,
sugárzik rá az ég,
száz évig állna még
lombot, virágot ontva
és zengetné naponta...
a legszebb madarat...
de mostan persze, persze,
tövére csap a fejsze
és csak a csonk marad.
Ledöntött, összerugdalt
sudarát elviszik,
itatja majd az udvart
s ő maga nem iszik,
robotban elgyötörve
néz le a kútgödörbe,
nyöszörgős, görbe, rút,
aszott, fekete rúd.

Jaj, régi, régi bánat
hogy dőlni kell a fának,
hogy ég felé mutatni,
lombot, virágot adni,
dalolni nem elég.
Konyhára hasznot úgy hoz,
ha odaáll a kúthoz,
vagy üst alatt elég.
Végzet sikolt belőle,
mikor recsegve dől le
 
 
0 komment , kategória:  Nadányi Zoltán  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 11 db bejegyzés
e hónap: 277 db bejegyzés
e év: 3251 db bejegyzés
Összes: 6386 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1519
  • e Hét: 5120
  • e Hónap: 23465
  • e Év: 696095
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.