Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
Kun Magdolna: Útra kelek
  2017-09-04 06:27:53, hétfő
 
  Kun Magdolna:

Útra kelek


Útra kelek én is, mint a néma vándor;
Ki lopakodva jár a csillagok fölött.
S éji álmokat hint messzi út porából,
mitől újra él a szív két szünetjel között.

Nem kell a búcsú, ne ejtsetek könnyet!
Nekem a fény lesz majd az új hazám,
S a körbefonó virágillat megőrzi a testet,
mert holdmosolyból épül égi palotám.

Tudjátok, a lélek túl sebesen szárnyal!
Ma az égben repked, holnap földön jár.
Szeretete ott is csordultig lesz vággyal;
Csak a kéz lesz rejtett, ami nyújthatná.

Ma még írni tudok, még szerelem is éget,
de holnap talán csak árnyék maradok.
Őrizzetek meg, mint egy szép emléket,
akkor is, ha már túl messze haladok.
 
 
0 komment , kategória:  Kun Magdolna  
Ujfalvi Krisztina: Ez az élet
  2017-09-04 06:27:01, hétfő
 
  Ujfalvi Krisztina:

Ez az élet


Ez az élet úgy se sok,
Használják az okosok.
Fergeteges néha bár,
Vesztegetni mégis kár.
Nem kell mindjárt lemondani
A világról,
Mert némely pók mérget szív a
Szép virágról.

Az életet használni:
Könnyű módját találni,
Mert néha egy jó óra
A beteg sors doktora.
Ha tán egy rossz pillanatban
Meg is halnánk:
Jön már, melyben halottan is
Föltámadnánk.
 
 
0 komment , kategória:  Ujfalvy Kristina  
Kölcsey Ferenc: Rákos
  2017-09-04 06:25:08, hétfő
 
  Kölcsey Ferenc:

Rákos


Rákos, bolyongék partjaidon, s vized
Hullámit ittam s keblem emelkedett,
Könny forrt szememben, s érzeményim
Szívem alatt tüzesedve vívtak!

Körűlem érzém egykori hőseink
Árnyékainak gyönge fuvallatit,
Az égi szellem fürteim közt,
S arcom előtt suhogott csapongván.

Hajh, látom őket sátoraik közűl
A népesűlő térre tolongani,
Buzgó kebelt látok hazámért,
S lángszemeket dagadó könyekkel!

Fegyverre, jőn az ellen erős hada.
S ím villog a kard, s tárogató riad,
A büszke ló szökdell, nyihog, fúv,
A lovag űl diadalmi tűzzel.

És nem kerűlnek mély sebeket s halált,
Ki halni tud, nincs járom erős nyakán,
Néked, tenéked szent szabadság
Áldozik a nemesen kifolyt vér!

Magozz fel, ó vér, puszta mezőnk fölett,
S teremj magodból szép csemetét nékünk!
Ah, szélveszek közt nyert honunkat
Rút puhaság özönébe fojtjuk!

Habzik borunk a tág kehely öble közt,
Tolongva zúgunk táncpaloták felé,
S förtéztetett lyány karja közzé
Szórja vadúl erejét az ifjú.

Romlasz magyar nép, romladozol hazám,
És lassan őrlő féreg emészt belől,
Ha fog kigyúlni magzatidnak
Szűk kebelökben az égi szikra?

Cseke, 1821. október
 
 
0 komment , kategória:  Kölcsey Ferenc  
Uzsoki Szabó Katalin: Zuhatag
  2017-09-04 06:24:06, hétfő
 
  Uzsoki Szabó Katalin:

Zuhatag


Még húz a szíved,
mögötted már ledobva minden félelem,
rettegés, kudarc. Leomlottak már a hegyek,
a falak előtted, vagy mögötted.
Egyre megy: csak magasak Nincs végső,
csak felesleges harc..., és könnyek,
fájdalmasak, boldogok,
ahogy a szíveden dübörögnek.
S arcodon megcsillant az a szivárvány,
amikor halkan, sírva köszöntél
meg mindent ott a dübörgő
- fenséges Niagarán.
 
 
0 komment , kategória:  Uzsoki Szabó K  
Tompa László: Fiatal fa a hegyen
  2017-09-04 06:23:00, hétfő
 
  Tompa László:

Fiatal fa a hegyen


Az a fa vonzza most a szememet,
Mely ott a tetőn a tavaszban remeg.

Oly ifjú, merész, egyenes, derék - -
S fölötte kéken a végtelen ég!

Fény ütközik ki gallyai hegyén -
Oh, bár lennék e fiatal fa: én!

Feledve mindent, mi kedvetlenít,
Szívhatnám a föld áldott nedveit.

S duzzadva tőlük, minden hajnalon,
A szabad űrbe nyúlna száz karom.

Tövemmel földben, amely éltetőm,
Földieken túl látnék e tetőn.

Derűsen tűrnék - akár hópalást,
Akár lomb födjön - minden változást.

Viharban, éjjel, mint egy nyugtalan
Őrült üstöke lobogna hajam.

S rá a reggelbe repesve zengenék:
Fuvalomhalk, s rejtelmes-mély zenét . . .

1924.
 
 
0 komment , kategória:  Tompa László  
Fuchs Izabella: üvegszoba
  2017-09-04 06:22:16, hétfő
 
  Fuchs Izabella:

üvegszoba


A horizonton köd a köddel fog kezet
felül az ég, avagy alul van? - kérdezed
fent köd, lent köd, vak, lomha, nyálas szürkeség
s azt gondolod, hogy elszökött tán az ég
a föld is elhagyott, hogy fennakadj
a horizonton, melynek rabja vagy
tekinteteddel költözött oda
ablak is van - sivár magadvagyszoba
s te ágyban ülsz, szemed előtt az ablak
előtte fa, s a fa előtt az ajkad
- mi más volna az a szürke, nyamvadt
vak, lomha nyálas ködnyi semmiség
melytől rettenve szökött el az ég is . .

Fogd be! No lám!
. . . visszatértél . . .
 
 
0 komment , kategória:  Fuchs Éva /Femis/  
Beöthy Zsigmond: A 'völgyhöz .
  2017-09-04 06:21:01, hétfő
 
  Beöthy Zsigmond:

A 'völgyhöz .


Légy üdvez ó völgy,
Te tarka szép vidék;
Feléd sóhajtva
Keblem csak értted ég !

Minden, mivel birsz -
Bájszint visel magán;
Kellem terül-el
Kebled tarkázatán.

Itt illatos fű
Ing, 's ott virágsereg
Díszélg, ezer szín
Bájával töltve-meg.

Virulj , virulj völgy !
'S neveld virágidat,
Mig ismét erre
Veendem utamat.

Hogy azt, ki árnyid
Köztt csak nekem virul ,
Kitűnve bárson
Meződ rózsáibul:

Keblemre tűzzem
Legszebb virágodat,
A' völgyi kis lányt,
Ki társival mulat!

Honművész_1838.
 
 
0 komment , kategória:  Beöthy Zsigmond  
Kovács Daniela: Ha nem volna igaz . . .
  2017-09-04 06:19:34, hétfő
 
  Kovács Daniela:

Ha nem volna igaz . . .


Lehet, hazudnék, hogy jól vagyok, vidám,
akkor is, ha éppen könnyû láz ver le,
s ha bánat leng szívemen, mint kendő leng a fán;
akár egy tojáslopó, fészekdúló gyerek
hazudnék, hogy nincs baj, de sosem mondanám,
ha nem volna igaz, hogy Téged szeretlek!

Lehet, hazudnék, hogy nem félem a halált,
válladat lesném: rándul-e vagy remeg,
s ha torkomra öklendene, hogy pokolian bánt,
visszanyelném mindazt, mi élő kínná dermedt,
és mosolyt hazudnék, de sosem mondanám,
ha nem volna igaz, hogy Téged szeretlek!

Lehet, hazudnék, ha csönd rontana rám,
hogy lelkemből kitépve, épp versbe temetlek,
és pogány módra, édesszájú szókkal tagadnám,
hogy vágyam néz utánad, s épp némán követlek,
közönyt hazudnék, de sosem mondanám,
ha nem volna igaz, hogy Téged szeretlek!

Lehet, hazudnék, hogy sorsom alkonyán
szép emlékedből ácsolnék síromra keresztet,
bár hol lennél Te akkor? Tán másról, kacagván
új verset faragsz majd, a mieinknél szebbet,
s én örömöt hazudnék, de sosem mondanám,
ha nem volna igaz, hogy Téged szeretlek!

 
 
0 komment , kategória:  Vörös Liliom/Kovács D/  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 282 db bejegyzés
e év: 2706 db bejegyzés
Összes: 29135 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1100
  • e Hét: 12617
  • e Hónap: 93110
  • e Év: 1485327
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.