Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
2017.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Kun Magdolna
  2017-09-08 14:08:49, péntek
 
  Kun Magdolna

Ma este...

Ma este pillangó leszek kedvesem
és összegyűjtöm az ég bíborfény-porát,
hogyha nem gyúlnának tűzszikrák az éjben,
szárnyaimon lásd a csillagragyogást.

Ma este hozzád szállok észrevétlenül
s körbetáncollak egy villanásnyi percre,
hogy a pillekönnyű mozdulatok élet-szépsége
minden fájdalmadat párnád alá rejtse.

Ma este én leszek a szó, a mese és a vers,
a felkacagó szép-ábránd ajkad szegletén,
s az a szívalakba fűzött szivárványos könnycsepp,
mely ott álmodik csodát szemed kék színén.
 
 
0 komment , kategória:  Kun Magdolna  
Németh Anikó/Ködmadár
  2017-09-08 12:44:58, péntek
 
  Németh Anikó /Ködmadár/:

Szeress ma!

Szeress ma lágyan, szelíden,
Ringass karodban Kedvesem!
Érzéki csókod lobbantsa lángom,
Vágyadat százszor meghálálom!

Suttogj fülembe édes szavakat,
Ujjad borzolja selymes hajamat!
Szeress ma szépen Kedvesem,
Ringass válladon szerelmesen!

Leheleted bőrömön játsszon,
Legyen ma szép, mint egy álom!
Szeress gyöngéden, érzékien,
Ringass öledben Kedvesem!
 
 
0 komment , kategória:  Németh Anikó/Ködmadár/  
Zelk Zoltán
  2017-09-08 12:42:42, péntek
 
  Zelk Zoltán

Vers a lehetről és a nem lehetről

A nem-lehetből, mondjad, még lehet
másképp lehet, vagy már csak így lehet,
hogy nem lehet más, csak a nem lehet?
Kimondanám már, hogy isten veled,
de fölsikolt bennem a nem lehet!
mert hajad, orrod, szájad és szemed -
mert az leszek, jaj, megint az leszek,
az a csordából kimart, seblepett,
kölyke-se-volt, nősténye-elveszett
csikasz, ki nyugtot csak akkor talál,
ha puskavégre fogja a halál.
De este lett, és olyan este lett,
megleltem újra arcod és kezed,
egymás szájába sírtuk: Nem lehet,
hogy már csak így, hogy másképp nem lehet!
és hajad, orrod, szájad és szemed.
S ki azt hittem, hogy élni ébredek,
megint csak itt, megint e dérlepett
falak között, megint a nem lehet.
Vacog a szív, veri a perceket,
veri, hogy nem, hogy nem, hogy nem lehet!
Ha megyek már az utcán, úgy megyek,
gázolva folyót, zihálva hegyet,
mert voltak folyók és voltak hegyek
és voltak évek, voltak emberek
és mi volt még! mi volt!
és azután
egy nyári perc december udvarán -
a vén remény... és voltak reggelek,
mikor veled, melletted ébredek
és hajad, orrod, szájad és szemed
s az ing, s a váll, s a paplanon kezed...
Úgy szól a szó, mint az emlékezet -
hát nincs szavam több és nem is lehet.:
 
 
0 komment , kategória:  Zelk Zoltán  
Majthényi Flóra
  2017-09-08 12:38:48, péntek
 
  Majthényi Flóra

A válás perce

A válás perce oly nehéz,
A kézben nyugszik még a kéz,
A szembe olvad még a szem
Mint mindörökre, végtelen;
S a lélek már csak félig itt,
Félig követi útjait
S jobb része mégis ezalatt
A búcsúzónál itt marad.

A viszontlátás oly nehéz,
A kézben nyugszik már a kéz,
A szembe olvad már a szem,
Mint mindörökre, végtelen.
S a lélek mégis fél, remeg,
Hogy őt csak álom csalja meg
S nem mer örülni igazán,
Hogy fel ne ébredjen talán...
 
 
0 komment , kategória:  Majtényi Flóra  
Kamarás Klára
  2017-09-08 07:30:18, péntek
 
  Kamarás Klára

Találkozás a Mesterrel
Álom

Ma éjszaka leült mellém a Mester,
s kérdőre vont, talán egy cseppnyi gúnnyal:
- Mondd, mit képzelsz magadról, most ki vagy?
Én nem töprengtem, rögtön válaszoltam:
- Én... én vagyok! Hiszen ez így igaz!
- És ki az "én"?
Erre csak késve szóltam.
Fejem lehajtva mondtam:
- Nem tudom.
- Azt tudod-e, ki voltál újszülöttként?
Megszégyenülten súgtam:
- Nem tudom.

Két zárt tenyerét tartotta elém s szólt:
- Mondd, mi van benne!
- Én ezt sem tudom.
- Egyikben új dió, másikban egy kavics
vagy cseppnyi gyémánt,
de csiszolatlan, nemrégen találtam.
Ennyi elég, hogy felismerd magad.

- Most már tudom. Az vagyok, aki voltam.
Gyémánt, kavics? Dió? Kár töprengeni rajta,
mi bennem volt, csak annyit adhatok,
de hogy kibontsam, fényét... vagy egészét,
egy Mester kellett.
A műved vagyok.
 
 
0 komment , kategória:  Kamarás Klára  
Farkas Anna
  2017-09-08 07:26:40, péntek
 
  Farkas Anna

Könnyeid

Ha majd egyszer én örökre elmegyek,
ne árnyalják be arcod érzéseid,
jégkezemmel már nem törölhetem le
bánatos arcodról forró könnyeid.
.
 
 
0 komment , kategória:  Farkas Anna  
Radnóti Miklós
  2017-09-08 07:24:28, péntek
 
  Radnóti Miklós

Negyedik ecloga
Költő

Kérdeztél volna csak magzat koromban...
Ó, tudtam, tudtam én!
Üvöltöttem, nem kell a világ! goromba!
tompán csap rám a sötét és vág engem a fény!
És megmaradtam. A fejem rég kemény.
S tüdőm erősödött csak, hogy annyit bőgtem én.

A hang

S a vörheny és a kanyaró
vörös hullámai mind partradobtak.
Egyszer el akart nyelni, - aztán kiköpött a tó.
Mit gondolsz, miért vett mégis karjára az idő?
S a szív, a máj, a szárnyas két tüdő,
a lucskos és rejtelmes gépezet
hogy szolgál... ó miért? s a rettentő virág
nem nyílik még husodban tán a rák.

Költő

Születtem. Tiltakoztam. S mégis itt vagyok.
Felnőttem. S kérdezed: miért? hát nem tudom.
Szabad szerettem volna lenni mindig
s őrök kisértek végig az uton.

A hang

Jártál szellőtől fényes csúcsokon,
s láttál, ha este jött, a hegyre töppedt
bokrok közt térdepelni egy jámbor őz-sutát;
láttál napfényben álló fatörzsön gyantacsöppet,
s mezítlen ifju asszonyt folyóból partra lépni
s egyszer kezedre szállt egy nagy szarvasbogár...

Költő

Rabságból ezt se látni már.
Hegy lettem volna, vagy növény, madár...
vigasztaló, pillangó gondolat,
tünő istenkedés. Segíts szabadság,
ó hadd leljem meg végre honnomat!

A csúcsot ujra, erdőt, asszonyt és bokrokat,
a lélek szélben égő szárnyait!
És megszületni ujra új világra,
mikor arany gőzök közül vakít
s új hajnalokra kél a nap világa.

Még csönd van, csönd, de már a vihar lehell,
érett gyümölcsök ingnak az ágakon.
A lepkét könnyü szél sodorja, száll.
A fák között már fuvall a halál.

És már tudom, halálra érek én is,
emelt s leejt a hullámzó idő;
rab voltam és magányom lassan
növekszik, mint a hold karéja nő.

Szabad leszek, a föld feloldoz,
s az összetört világ a föld felett
lassan lobog. Az írótáblák elrepedtek.
Szállj fel, te súlyos szárnyu képzelet!

A hang

Ring a gyümölcs, lehull, ha megérik;
elnyugtat majd a mély, emlékkel teli föld.
De haragod füstje még szálljon az égig,
s az égre írj, ha minden összetört!

1943. március 15.
 
 
0 komment , kategória:  Radnóti Miklós  
Sáfáry László
  2017-09-08 07:13:30, péntek
 
  Sáfáry László

Miért kell lenni?...

Miért kell lenni a lelkemnek
Bánatos hajónak,
Gyászos ködtől körülvettnek,
Tengeren bolyongónak?

Miért nem tud az én lelkem
Kicsiny csónak lenni?
Miért nincsen kicsiny telkem
Kiszállni, pihenni?

Miért nincsen búcsúkendő
A tovaszállónak?
Mért nem lehet a lelkem lengő,
Virággal telt csónak?...
 
 
0 komment , kategória:  Sáfáry László  
Farkas Anna
  2017-09-08 07:09:03, péntek
 
  Farkas Anna

Hogy láthassalak...

Becsukom szemem, emlékeimben újra
láthassalak,
fájó gyöngyharmatban ébredve, Téged
várhassalak.

Múltunk boldog emlékei simogatják
lelkem,
behunyt szemeimből bánat könnye
cseppen.

Lelkem bugyrában simítom fájdalmam
ráncait,
reménynek érkező fénye járja vidám
táncait.

Már árnyait látom sötét, lélekigázó
múltnak,
bennem ébredő szép, boldog érzések
gyúlnak.

Előtörnek szívemből újra éltető
énekhangok,
fásult lelkem lepik ébredő, éledő
virágszirmok.

Kétélű késnek pengéjén táncolnak
érzékeim,
bizonytalan lét, gyötrő, szunnyadó
kételyein.

Szeretném, ha tovaszállna múltnak
varázsa,
szívemben kigyúlva égne jövőmnek
parázsa.

Majdan, villanó fénye lelkem kapujából
kinéz,
s akkor értem nyúl két segítő, szerető
kéz.
 
 
0 komment , kategória:  Farkas Anna  
Kamarás Klára
  2017-09-08 07:06:57, péntek
 
  Kamarás Klára

Hajnali töprengés

Ó mennyi láz, tavaszi, nagy remény!
Szívet betöltő, szinte égi fény...
Mindent lehet, mindenhez lesz erő...
Repült a képzelet... meg az idő.

Nem úgy. Nem az. Mért lett valami más?
Nem mi, nem én, habár nem sorscsapás,
de mégsem a várt, élő ragyogás,
csak szürke köd, por, fáradt öncsalás.

Csak ennyi. Nem több. Csak cserepeket
látok köröttem, szent egész helyett.
Fülemben egy öreg vekker ketyeg,
szekér zörög, vagy távol dob pereg?

A csörgősipkát végleg lecsapom,
már közeleg a rég várt vonatom.
Nem angyal vár, és nem is jön kaszás...
ez itt egy egyszemélyes állomás.

Rozsdás peronra alvadt vér terül,
egy régi folt - vagy árnyék - feketül?
Ne lássák meg rajtam az emberek,
hogyha a sínre lépek, remegek!
 
 
0 komment , kategória:  Kamarás Klára  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 278 db bejegyzés
e év: 2709 db bejegyzés
Összes: 5844 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 0
  • e Hét: 4285
  • e Hónap: 34906
  • e Év: 554434
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.