Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Dornis Szilvia: Vonzalom
  2017-09-09 09:00:28, szombat
 
  Dornis Szilvia:

Vonzalom


Hatásod hordom, meghatódom
tiszta szemmel vonzódom,
szíved lehet északon-délen
érzelmek belsejében

kölcsön-hatok, utat találok
meződben, erőd zárom
testem köré, begömbölyödöm
karodba, játszik közöm

a természet törvényein túl
legbelül újra-írjuk
világosságunk előtt mozdul
ö r ö k k é v a l ó s á g u n k.
 
 
0 komment , kategória:  Dornis Szilvia  
H. Pogány Ákos: Az óra üt
  2017-09-09 08:59:39, szombat
 
  H. Pogány Ákos:

Az óra üt


Az óra üt, az óra int,
Megzördül a kopott kilincs,
A szél süvít, ősz van megint.

Az óra üt, az óra int,
Fel-felsirnak az álmaink
Bus, könnyesek a dalaink.

Ősz van megint, a játszi szél
Rázza a fát, hull a levél,
Az őszi szél mesél, mesél.

Lassan-lassan hull az eső,
Szivünk csendes rőt temető,
Hulló levél a szemfedő.

uj_tavasz_1926.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Benyó Judit: Szétzilált réten
  2017-09-09 08:57:27, szombat
 
  Benyó Judit:

Szétzilált réten


Fekete a hajad, mint a szén,
hurrikán a véred -
harapj bele húsomba,
sisteregjen az a csók!
Fekete lúd, fekete lúd,
az ősz rohanva száll -
vadak viaskodnak a szétzilált réten,
fekete lúd, fekete lúd erre jár..

1981
 
 
0 komment , kategória:  Benyó Judit  
Vargha Gyula: Ébresztő
  2017-09-09 08:56:29, szombat
 
  Vargha Gyula:

Ébresztő


Még megmaradt egy kis darab
A régi magyar hazából;
De véreink sok milliója rab.
Az elszakított testvér és rokon
Felénk kezét epedve nyújtja távol,
Rablóhad ül tort a szent sírokon.

Nem volt soha egünk íly sötét,
Mohács, Világos ily gyászt nem hozott ránk.
Érezzük a halál fojtó ködét.
De nem fojt meg, mert élni akarunk!
Árpád silány, méltatlan népe volnánk,
Ha láncait szét nem törné karunk.

Romokba ezredév munkája dőlt.
A szent romot kezünk építse újra,
Henyén ne lásson senkit ez a föld.
Kalapács, véső, kapa és kasza,
S könyv a mi fegyverünk. S zászlónkra írva
Két szó ragyogjon: Isten és Haza.

Szeressük egymást, mert úgy áld a sors,
Nemzetrontó viszályokra most az ér rá
Ki vak, vagy önző, s aljas, céda, korcs.
Élő hit eddze már a gyermeket,
Tegye szívét lánggá, karját acéllá,
S fölkél a Nap megint a hegy megett!
 
 
0 komment , kategória:  Vargha Gyula  
Csuka Zoltán: Kreuger
  2017-09-09 08:55:20, szombat
 
  Csuka Zoltán:

Kreuger


Kidőlt a nagy oszlop,
kínban hördült Európa gazdasági rendje,
jó vezércikkírók tolla villámsebesen futott,
s vidám önteltséggel írta a nagyszerű nekrológot,
redakciók mélyén bánatosan peregtek az írógépek,
s a tőke fájdalmát dübörögték a rotációsok.

Kidőlt a nagy oszlop,
s ím gazdasági rendünk széles zenekarai
bánatos gyászindulókat trombitáltak,
s millió munkanélküli homlokán ismét
mélyebb lett millió ránc.

S lám, ekkor tűnt ki:
az oszlop, mely büszke házunk homlokán klasszicizmust
gőgösködött,
nem márványból volt, még csak hitvány téglából sem,
belsejében patkányok tanyáztak, férgek és tetvek
fröccsentek szét, és a rossz papírmasé alól
ezer csalás és szélhámosság szennyes vize ömlött széjjel.

Rajta hát, költők, énekeljétek a nagy emberek bukását,
rendünknek, akik díszei voltak, a mártírokat,
akiken átzúgott korunk fájó fergetege, a gazdasági válság,
akik zuhantak, s akiké ím a tragédia,
míg Európa szédülten áll, s benne bomlott mellkasok
zúgása orgonázik,
s az igaz fájdalom
milliók arcán csak néma és szánakozó mosoly.

Kalangya1932.
 
 
0 komment , kategória:  Csuka Zoltán  
Harsányi Lajos: Ki az Úr?
  2017-09-09 08:53:40, szombat
 
  Harsányi Lajos:

Ki az Úr?


Kezdetben volt az Isten.
Az Isten volt az úr.
Azután jött a Tűz, Víz,
Az Ég, a kék azúr.
Majd jöttek a királyok
S azok lettek urak.
Aztán elűzték őket,
Kiirtva magjukat.
És jött a felséges Nép
És a Nép lett az úr.
És jött a szent Szabadság
S akkor az lett az úr.
Azután jött a Terror
S a Terror lett az úr.
Aztán jött az Ínség
S az Ínség lett az úr.
Aztán jött a Bőség.
(Nem lett belőle úr.)
Botorkált a Megértés.
(Nem lett belőle úr.)
Azután jött a Bankár
S a Bankár lett az úr.
Azután jött a Mammon
S a Mammon lett az úr.
És véle jött a Sátán
S most a Sátán az úr.

De elbukik a Sátán
És nem lesz mindig úr.
És összedől a Mammon
És nem lesz mindig úr.
Öngyilkos lesz a bankár
És nem lesz mindig úr.
És elmúlik az Ínség
És nem lesz mindig úr.
És fölenged a Terror
És nem lesz mindig úr.
És meghal a Szabadság
És nem lesz mindig úr.
És megszelídül a Nép
És nem lesz mindig úr.
Király nem akad senki
És nem lesz többet úr.
És ránk szakad a kék Ég
És nem lesz többet úr.
És füstté lesz a Tűz, Víz
És nem lesz többet úr.

Kezdetben volt az Isten.
Az Isten volt az úr.
S örökön és örökön
Az Isten lesz az Úr.
 
 
0 komment , kategória:  Harsányi Lajos  
Gyökössy Endre: A költőpróféta vigasztalása . . .
  2017-09-09 08:52:24, szombat
 
  Gyökössy Endre:

A költőpróféta vigasztalása és jövendölése.


Én a sanyaruság-látta Ember vagyok,
Gyötrött rab magyarok reám hallgassatok!

A messzi Jövőbe költő-próféta lát,
A sok barát közül az egy igaz barát.

Rajtam is rajtam áll az ellenség szeme,
Hogy a Feltámadást dallal hirdetem-e?

Ha csak kiáltozok keserű éneket:
Ostorral se veret, tömlöcbe se vetet.

De mert kizengi szám, hogy jaj lesz még neki:
Csontomat töreti, húsomat égeti.

Bűnösen érzi, hogy minden dalom igaz,
Mint káros madárra vadul reám nyilaz.

Dárdától is remeg, puskától is riad,
De rettegve hallja bizó dalaimat ! . .

Töreti is kőbe harapós fogamat,
Takaró dunyhamra nehéz sziklát rakat.

Támaszt mély árvizet búvó kunyhóm előtt,
Elfogja előlem a napos levegőt . . .

De támadhat reám árviz, tüz, fergeteg:
Velőkig sikoltom a harcos éneket.

Velőkig sikoltom: a perc majd ránk szakad,
Mikor kézbe kapjuk a rozsdás vasakat.

És élesre fenjük az elásott szuronyt;
És véle a harcba a harcos bosszú ront.

Tigrissé bátorul a féreg-rab-magyar;
Ökölbe lendül a lefogott béna kar.

Az lesz a száznapos véres lakodalom!
S ha lesz: az Urnál lesz egyedül irgalom!

uj_tavasz_1926.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Varga Patrícia: Két idegen
  2017-09-09 08:50:11, szombat
 
  Varga Patrícia:

Két idegen


Éreztem valahonnan ismerlek
Ugyanazok a szavak, ugyanaz a

lélek- érintés, Talán valamikor
Egy-ek voltunk egy másik világ
küszöbén.

Annyi fájdalom, annyi szenvedés
után, lelkem megpihent s a

tüske is meghalt benne már
Nincs harag, elszállt a gyűlölet
Megértettem, bárhol vagy
Lelkem Téged csendesen követel.

Valós lényedet nem ismerem
Hogy akarom-e? Nem, nem
kell nekem! Elég a lelked, mely
néha átölel, jóleső az érzés
s szemem a távolba mered.

Alakod homályos, távoli
a ködben, nem látlak
de érezlek, s tudom ebben
a világban el nem érhetlek.

2013
 
 
0 komment , kategória:  Varga Patrícia  
Gellért Oszkár: Folyó, örök választó
  2017-09-09 08:49:20, szombat
 
  Gellért Oszkár:

Folyó, örök választó


Bucsuzóul még egy kézfogás
S utána két lehanyatlott
Kar: közepütt kettévált
Fölrobbant híd. S kétoldalt
Megrendült s lesüppedt vállak közt:
Lapályos partok közt örvénylik a folyó.

Azután hosszú s mély-mély sóhajokkal
Magasraemelkedő vállak:
Két sziklapart, mely
Közelebb, egyre közelebb dől. Most
Meginog. S most
Egymásba szédül s összeborul.

S alul: a folyó, örök választó,
Uj medret ás
S a föld mélyében járja tovább
Rejtelmes útját parttalanul.
Távolodó csobogása is elhal
Enyhe,ölelő dombok alatt.

Nyugat 1928.
 
 
0 komment , kategória:  Gellért Oszkár  
Babits Mihály: Jónás könyve Első rész
  2017-09-09 08:48:08, szombat
 
  Babits Mihály: 

Jónás könyve

Első rész


Monda az Úr Jónásnak: "Kelj fel és menj
Ninivébe, kiálts a Város ellen!
Nagy ott a baj, megáradt a gonoszság:
szennyes habjai szent lábamat mossák."
Szólt, és fölkele Jónás, hogy szaladna,
de nem hová a Mennybéli akarta,
mivel rühellé a prófétaságot,
félt a várostól, sivatagba vágyott,
ahol magány és békesség övezze,
semhogy a feddett népség megkövezze.
Kerülvén azért Jáfó kikötőbe
hajóra szállott, mely elvinné őtet
Tarsis felé, s megata a hajóbért,
futván az Urat, mint tolvaj a hóhért!

Az Úr azonban szerzett nagy szelet
és elbocsátá a tenger felett
s kelt a tengernek sok nagy tornya akkor
ingó és hulló kék hullámfalakból,
mintha egy új Ninive kelne-hullna,
kelne s percenként összedőlne újra.
Forgott a hajó, kettétört az árbóc,
deszkaszál nem maradt hű deszkaszálhoz.
A görcs hajósok, eszüket veszítve,
minden terhet bedobtak már a vízbe,
s míg arcukba csapott a szörnyű sóslé,
kiki amaga istenét üvölté.
Jónás mindent kiadva, elcsigázva,
betámolygott a fedélközi házba,
le a lépcsőkön, a hajófenékre,
s ott zuhant bódult félálomba végre
gurítván őt az ázott, rengő padlat.

S így lőn hogy a kormányos belebotlott,
a deszkákat vizsgálva, s rája szólt:
"Mi dolog ez, hé, te nagy alható?
Ki vagy te? Kelt föl, s kiálts a keserves 
istenedhez, talán ő megkegyelmez!
Vagy istened sincs? Szólj! Miféle nemzet
szült? Nem te hoztad ránk a veszedelmet?
Mely város vall polgárának, büdös?
S e fene vizen át velünk mivégre jössz?"

S ő monda néki: "Zsidó vagyok én
s az Egek Istenétől futok én.
Mi közöm nekem a világ bűnéhez?
Az én lelekem csak nyugodalmat éhez.
Az Isten gondja és nem az enyém:
senki bajáért nem felelek én.
Hagyjatok itt megbujni a fenéken!
Ha süllyedünk, jobb ittfulladni nékem.
De ha kitesztek még valahol élve,
tegyetek egy magányos erdőszélre,
hol makkon tengjek és keserű meggyen
békében, az Isten is elfeledjen!"

De a kormányos dühhel csapta vissza:
"Mit fecsegsz itt erdőről össze-vissza?
Hol itt az erdő? És hová tegyünk ki?
Innen csak a tengerbe tehetünk ki!
Ki is teszünk, mert nem türöm hajómon
az ilyet akit mit tudom mi bűn nyom.
Már biztos hogy te hoztál bajba minket:
magad mondod hogy Isten átka kerget.
Ha Isten üldöz, az ördög se véd meg.
Hé, emberek! Fogjátok és vigyétek
ezt a zsidót!" S már nyolc marok ragadta,
nehogy hajójuk süllyedjen miatta,
mert nehéz a kő, és nehéz az ólom,
de nehezebb kit titkos súlyú bűn nyom.

Jónás azonban jajgatott és nyögött
és meglóbálbák a tenger fölött.
"Vigyázz - hórukk! - Pusztuljon aki nem kell!"
S nagyot loccsant... s megcsöndesült a tenger,
mint egy hasas szörny mely megkapta étkét.
S már a hajósok térdencsuszva, a kétrét
görbedve sírtak és hálákat adtak,
könnyelmű áldozatokat fogadtak,
s a messzeségben föltünt a szivárvány.

A víz simán gyürüzött, mint a márvány.

Nyugat 1938.
 
 
0 komment , kategória:  Babits Mihály  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 282 db bejegyzés
e év: 2726 db bejegyzés
Összes: 29155 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 201
  • e Hét: 24715
  • e Hónap: 105208
  • e Év: 1497425
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.