Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll . . . . ! ! ! Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/30 oldal   Bejegyzések száma: 299 
Szalay Károly: Temetőben
  2017-11-30 20:37:48, csütörtök
 
  Szalay Károly:

Temetőben


Mindenhol sok-sok virág,
Fehér emlékek, halk imák
A temetőkertben.
Aki kívülről betér,
Alig hallani, úgy beszél,
A nagy néma csendben.

És Ő, ki idelent maradt,
Virágos szemfedél alatt,
Vájjon tud-e róla !
Hogy ott fönn mennyi jaj fakadt,
És mennyi álom szétszakadt,
És könny hullott azóta!

Pápai Lapok. 1940.
 
 
0 komment , kategória:  Szalay Károly  
Makay Ida: Megőszültek
  2017-11-30 08:11:24, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Makay Ida  
Peterdi Andor: Ha két szemem . . .
  2017-11-30 08:09:49, csütörtök
 
  Peterdi Andor:

Ha két szemem . . .


Ha két szemem az őszi tájba mélyed
Ős fákon át, miken fészekcsomók
Üresen ásítoznak föl az égnek
S látom alattuk a sorvadt folyót,
A meddő földeket, az ólmos határt,
Szivemre ül a csönd mesetündére :
S fülembe muzsikálja a halált.

Mint az eső a földet, úgy ver engem a gond.
S úgy őszül a fejem, mint dértől a fa ága,
S mint fagyos szól, mely vágtat s mindent halomra ront
Az esztendők fölöttem úgy gyűlnek és úgy szállnak
S úgy tűnik ifjúságom, akár a nyári dél,
S így lettem lelke én a csöndes, bágyadt ősznek,
S már vállon érint érzem és ránczigál a tél
S a hulló hó, a pelyhek majd nyomtalan befödnek.

És két szemem megdermed, mint befagyott patak,
És két karom megdermed, mint a fa-koronák,
És a szívem megáll, mint fagyos éj alatt
A jég, mely a folyót nem engedi tovább,
S a halotti lepel úgy hull rám, úgy befed,
Mint fáradt földeket s alvó tájat a hó
S úgy jön majd mint a szálló, sötét varjú sereg
Tűnő ravatalomhoz a sok-sok sirató.

Ha két szemem az őszi tájba mélyed
Fakoronákon át:
Én hallom muzsikálni a halált . . .

Vasárnapi Ujság 1914. február 1.
 
 
0 komment , kategória:  Peterdi Andor  
Lányi Viktor: A hetvenhetedik szoba.
  2017-11-30 08:08:21, csütörtök
 
  Lányi Viktor:

A hetvenhetedik szoba.


Meséskönyvek gyerekmeséje :
Éjfél előtt, éjfél után,
Ijedten pislog kicsi lámpám
Bezörgetek zord ajtó zárján,
A hetvenhetedik szobán.

Köröskörül az éjek éje,
Nem is lesz tán hajnal soha.
Sötét ajtó sötéten néz rám,
A meg nem nyiló, örök Szezám,
A hetvenhetedik szoba.

Örökkön vágynom kell beléje?
És nem juthatok el oda?
Ott van a zártszemű királyleány.
Rejti aranyos nyoszolyáján
A hetvenhetedik szoba.

Ott van a némaság zenéje,
Ott van a csöndnek mosolya,
Ott van a százszinű szivárvány,
Ott van a kincs, ott van a halvány,
Ott minden gyönyörű csoda.

Nagy szépségek félénk cselédje:
Szemem, ebből semmitse lát?
Vergődöm itt, remélve, árván.
Őrzi valami irigy ármány
A hetvenhetedik szobát.

Vasárnapi Ujság 1912. június 2.
 
 
0 komment , kategória:  Lányi Viktor  
V-I Barna: Alkonyi dal.
  2017-11-30 08:07:27, csütörtök
 
  V-I Barna:

Alkonyi dal.


Áldozik a' nap gyenge piránvban
'S halk susog a ' hűs estfuvalom ;
Csendül a' táj , 's csak néma magányban ,
A' hütelenhez zeng-ki dalom.
Csipke bokorban sírja szerelmét
A' csalogány most párja után ;
'S bár e' kis állat nem bir is elmét , -
Léte szerencsés légi után ,
'S boldog ezerszer ! - fészkibe meg-jő,
A' ki után sir, a' szeretett nő;
Míg a' magánynak zeng-ki dalom ,
'S csak csupa kétség a' jutalom.

Lányka, szerelmem kéj-teli képe
Rózsa-koromnak napja leszállt ;
Ám de a' bú , melly annyira tépe ,
Hő kebelemből még ki nem állt. -
Lányka ! ha tud még érzeni szíved ,
'S szikla-keménynyé nem ridegült.
Akkoron ó ! szánd hajdani híved,
A' ki miattad vészbe merült ; -
Égi szemednek játszi sugárát
Hintsd ide , 's szüntesd könnyeim árját:
Mert szemeden kül nincs hatalom
Vissza idéző béke-napom!

Honművész. 1837. április 9.
 
 
0 komment , kategória:  V-I Barna  
Beöthy Zsigmond: Emlékezet.
  2017-11-30 08:06:40, csütörtök
 
  Beöthy Zsigmond:

Emlékezet.


Mért lengsz sötét színeddel ah ! előttem
Te bús emlékezet?
Hisz' újra 's újra sebzed árva szírem' ,
'S hullattatsz könnyeket.

Vagy csak lebegj , lengj-fel, 's idézd elő a'
Múltnak szebb képeit,
'S képzetben éldelem boldog koromnak
Megizlelt kéjeit.

Olly angyalt, mint ki engem boldogíta ,
E' föld ah ! nem mutat, -
Emlékezet teremti vissza őt csak ,
Nyugvó halottamat.

Honművész. 1837. augusztus 27.
 
 
0 komment , kategória:  Beöthy Zsigmond  
Csorba Győző: Téli égbolt
  2017-11-30 08:05:08, csütörtök
 
  Csorba Győző:

Téli égbolt


Szürkébe fehéret kevertek.
Szálas nyomai az ecsetnek
húzódnak át a tom pa égen.
M ikor látom m ajd újra k éken ?

Nézek a vedlett, nyurga fákra:
Így van jól - mondom - meg-megállva
" Közöny közönnyel párosulva,
élőre-holtra ráborulva."

Csak befelé, csak rejtve, bennem
ágaskodom ez inség ellen.
Hamu alatt bújó parázzsal,
soha riasztó lángolással.

Mert ez az egység úgy, ahogy van,
nagy rendet teljesít titokban.
S m egbomlanék, belé ha esnék
akármiféle idegenség.

Jelenkor. 1986.
 
 
0 komment , kategória:  Csorba Győző  
Soós Lajos: De jól tetted.
  2017-11-30 08:04:28, csütörtök
 
  Soós Lajos:

De jól tetted.


De jól tetted szép hűtlen kedvesem, hogy
Másnak nyújtottad azt a kis kezet:
Nem osztottad meg vándor bujdosásom.
Mely a kínok gyehennáján vezet
A te utad - rózsás berek köríti . . .
Mig az enyém - oly rémes, oly merész:
Mint amidőn örvények közt haladva,
Tört árboczával küzd a tengerész.

De jól tetted . . . melyért átokra jajdult: -
Áld, és megáld e vonagló ajak.
Vétkeztem ellened - s az isten ellen ;
Imáimban: hogy egykor bírjalak.
Melynek homlokát napsugár nyilazza :
Avagy, vihar villáma döngeti:
A bércztetön : az erdők gyöngyvirága
Nem élhet, e hely nem való neki.

De jól tetted . . . hogy fájna az nekem most,
Ha együtt szenvednéd mind azt velem:
Mit átszenvedtem hosszú harczaimban,
Le ejtve végre küzdő fegyverem . . .
Hogy fájna e szív érted és miattad;
Itt hagyni árván, egyedül, magad:
Midőn, - már érzem, hogy - az őrületnek
Saskörme vonszol, tép, szaggat, ragad . . .

De jól tetted . . . nem fáj igy elmúlásom
Nem fáj a válás, méeg ilyen kora.
Nem zúgolódom többé sorsom ellen.
Nem jajdulok fel többé nem - soha !
Te: csak virulj ! . . . csókoljon harmatával
Az üdvözítő, édes szerelem . . .
. . . De jól tetted, hogy kezed másnak adtad,
De jól tetted, hogy nem jöttél velem.

Veszprémi Független Hirlap, 1897.
 
 
0 komment , kategória:  Soós Lajos  
Kállay István: A rög.
  2017-11-30 08:02:04, csütörtök
 
  Kállay István:

A rög.


Estére kezdődött megint a tánc,
Dalolt hozzá az ágyuk lomha torka.
Az éj sebzett testéből drága vér
Pergett a hantra, szép tüzes sziporka.
Milljó lidérc lobbant a bus mezőkön
S távol tetőkön tűnő fénykörök
Száz kartács, tűzbimbó, szirmát kitárta
S vérnyirkos lett a szikkadt, barna rög,
A télgyötörte, kérges barna rög.

S felhasadt hant tág sebén feküdt
Szünet nélkül háborgó fegyverével,
Mert ujja egyre törte a ravaszt,
Bár mindez itt agyáig már nem ért el.
Csak azt érezte; szinte egy a földdel,
Kitágul léte s mint ez oly örök.
Ölelte és lágyan magára szívta
S oly bársonyos, kedves lágy volt a rög
A messze, lengyel, kérges, durva rög,


S a drága röghöz lelke visszaszállt,
Melyet termővé tört nem rég ekéje,
Borul-e mély hant most a vas nyomán,
S ki fog két hószin ökröt most eléje?
Vetés zsendül-e s ring-e dús kalász majd,
Kaszák csendülnek és a gép zörög?
Lesz égő nyár s csakúgy aranyba önti
Áldott adóját a hazai rög,
Magyar rónán a selymes, drága rög?

De most egyszerre forró lett a föld,
Langyos, nehéz zsibbadtság hullt szivére,
Szemén színes káprázat fátyla ült
S gyöngyözni kezdett melléből a vére.
S most tudta, mint e nyűtt föld, oly szegény,
Pár perc, s kinyúlik, s még egyet hörög,
S más nem marad, őrizve szive végső,
Bus dobbanását, miot e durva rög.
Bölcsője, sorsa, mindene, a rög.

A kérges föld mélyén ó él-e szív,
S rezdül-e élet olykor holt kövekben
És jár-e titkos vonzás, szent erő,
Mely hirt hord, földalatti, mély övekben,
S a melynek árján holt szív hült szerelme
Sötét tárnákon végig hömpölyög,
S a végső sóhajt, mely ott érte rebbent,
Megérzi itthon a hazai rög,
Magyar rónán egy árva, drága rög,

Egri Ujság 1915.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Klein István: Egy csók.
  2017-11-30 08:01:14, csütörtök
 
  Klein István:

Egy csók.

Északi harctér, 1915. márc. 30.


A dombon
Hevernek a holtak,
Hosszú, néma rendben,
Magyar meg orosz:
S harmatos nyoszolyán,
Az a Nagy-Alföldről,
Ez a Szarmatákról:
Szép, csűrös tanyákról álmodoz.
S ekkor már két hete
Hevertek a holtak,
S nézett farkasszemet
Magyar meg orosz:
Szivünk fölött riadt
Pacsirták daloltak
S távol kis falunak,
Bús harangszavától
Sirt a hegyszoros . . .
S eznap csodák estek:
Korhadó holttestek
Egymáshoz simuitak;
Ágyuk megnémultak.
Harangok kondullak:
Mintha csak a világ
Mindenegy ágyúja,
Millió haranggá
Olvadt volna össze;
S eznapon a béke,
Az ég azúrkékje
Rácsókolt a földre . . .
S eznap csodák estek:
Erős, görcsös ujjak
A rozsdás ravaszon
Imára, simultak,
Mint jó kis fiuké
Otthon minden este;
S magyar meg a muszka eznap
A szivét kereste:
Magyar meg a muszka egymás
Halottját temette . . .
S eznap csodák estek:
Mint szépséges Őszbe
Hulló égitestek,
Pedig csak két ember,
Két haragos vitéz:
Két rongyos szanitécz
Csókolódzott össze . . .
S azóta
Pihenek a holtak,
Hosszú, néma renden,
Magyar meg orosz:
S harmatos nyoszolyán,
Az a Nagy-Alföldről,
Ez a Szarmatákról:
Szép, csűrös tanyákról álmodoz . . .

Egri Ujság 1915.
 
 
0 komment , kategória:  Klein István  
     1/30 oldal   Bejegyzések száma: 299 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 299 db bejegyzés
e év: 3470 db bejegyzés
Összes: 32366 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1757
  • e Hét: 5205
  • e Hónap: 40805
  • e Év: 1996222
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.