Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / DoktorStrix / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 35 
"Viccnek azért picit túlzás…”
  2017-11-29 22:45:12, szerda
 
 










"VICCNEK AZÉRT PICIT TÚLZÁS..."
2017. november 28.


Anne Applebaum budapesti beszélgetése Schmidt Máriával


Anne Applebaum régi barátom, talán ezért is vállaltam, hogy leüljek vele beszélgetni annak ellenére, hogy Anne írásaiban az elmúlt években annyi méltatlan támadást intézett régiónk és Magyarország ellen. Meg akartam érteni: mi változott gondolkodásában, miért nem fontos többé a számára ennek a térségnek a függetlensége, szabadsága, pontosabban miért nem fogadja el, hogy a függetlenség és szabadság lényege nemcsak az eltérő álláspontok tolerálása, hanem a helyi közösségi érdekek és értékek elfogadása is. Az alábbi beszélgetésre, Anne Applebaum kérésére, 2017. november 13-án került sor Budapesten. A beszélgetésről hangfelvétel készült.

Applebaum: Kezdjük ott, ahol még Te és én egyetértettünk. Tehát itt voltam ennek a múzeumnak a megnyitásán...

Schmidt: 2002-ben.

Applebaum: Igen. Írtam róla, úgy emlékszem, hogy a The Wall Street Journal-ban vagy valahol máshol, és azóta is többször írtam róla, és mindig nagy elismeréssel. Úgy tekintettem Rád, mint aki elkötelezett a történelem újraírása mellett. De nemrég olvastam a cikkedet Sorosról, amit áprilisban írtál. Azt írod Sorosról, hogy dominálja a baloldalt és az amerikai Demokrata Pártot. Szerintem ez abszurd. Nem tükrözi a valóságot. És ezért vagyok itt. Mert valaki elküldte nekem az angol fordítást. És ez annyira eltér mindattól, amit én gondolok, annyira idegen nekem. Mi az a pillanat, amikor különböző irányba indultunk? Te történész vagy, akit nagyra tartok. Hivatkoztam rád a könyveimben, nagyszerűnek tartom a Terror Háza Múzeumot, írtam róla, rólad is, mindig pozitívan, és akkor láttam ezt a blogposztot, és arra gondoltam: valaminek történnie kellett. Vagy Te, vagy én látom a helyzetet tévesen. Szóval, tudni akarom, mi ez. Mert megdöbbentett. Tehát azt kérdezem, mi az a pillanat, amikor szétváltak az útjaink.

Schmidt: 2008-ban kezdődött. Obama hivatalba lépése volt az, amit különbözőképpen értékeltünk. Számunkra, magyarok számára Barack Obama nyolcévnyi elnöksége vízválasztó volt: másképp kezdtünk gondolkodni az Egyesült Államokról. Ronald Reagan óta az Amerikai Egyesült Államok Közép-Európát az amerikai érdekszférába tartozó területnek tekintette. Ez új volt, mert előtte az USA-t nem érdekelte Közép-Kelet Európa sorsa. Számunkra ez nagyon sokat jelentett, mert végre meghozta azt, hogy a hidegháború amerikai győzelemmel zárult, és mi visszanyertük a szabadságunkat és a nemzeti szuverenitásunkat. De azt is jelentette, hogy bekerülhettünk a NATO-ba, ami biztonsági szempontból volt nagyon fontos. Az Obama-adminisztráció ezt a biztonsági védőernyőt a rakétatelepítések leállításával visszavonta. Amerika ettől kezdve ezer jelét adta, hogy ez a térség nem érdekeli, és csak társadalomátalakító szándékai vannak velünk szemben. Hardcore ideológiai gyarmatosító hatalomként kezdett el velünk szemben viselkedni az Egyesült Államok, ami azt megelőzően ilyen erővel nem volt jellemző. És ez egybeesett a Soros-alapítványok tevékenységével, amelyek teljes összhangban működtek az Obama-adminisztráció itteni embereivel.

Applebaum: Soros alapítványa befolyásolta Obamát vagy fordítva? Vagy a kettő ugyanaz?

Schmidt: Összeálltak, és együtt, egymással karöltve tevékenykedtek. Az amerikai ügyvivő, Goodfriend (nomen est omen) eljárt a Sorosék által szervezett kormányellenes tüntetésekre. Ide, hozzám is eljött, leült abba a székbe, ahol most Te ülsz, és másfél órás előadást tartva Horthy Miklósról oktatott ki engem, és mindenféle ügyekben dirigált.

Applebaum: Emlékszem, hogy említetted ezt.

Schmidt: Képzeljük el, hogy a washingtoni magyar nagykövet elmegy, mondjuk, a Smithsonian múzeum főigazgatójához, és előadást tart neki arról, hogyan viselkedtek az amerikaiak az indiánokkal, és ezt neki miképp kell megírnia. Ezt vajon ott minek tekintenék?

Applebaum: Biztos vagyok benne, hogy sokan az Indián Múzeumban örömmel hallanák ezt.

Schmidt: Ehhez jöttek azok az otrombaságok, hogy Obama, az Amerikai Egyesült Államok elnöke nyilvános beszédében alkotott véleményt arról, hogy Székesfehérvár állíthat-e szobrot Hóman Bálintnak - persze ki sem tudta ejteni a város nevét. Miközben Seattle-ben Lenin-szobor van, ami, úgy látszik, neki teljesen rendben van. A seattle-i Lenin Obamának nem jelent problémát, őt a székesfehérvári Hóman zavarja. Nyilván az amerikai adófizetőknek is ez utóbbi az igazán fontos kérdés. Szóval az a probléma, hogy azalatt az obamai nyolc év alatt az amerikaiak - és ez egyébként általános a régióban is - ellenszenvessé tették magukat, és nem tudom, hogy ezen Trump képes lesz-e majd változtatni. Remélem, hogy igen.

Applebaum: Van itt egy pár dolog. Emlékszem, említetted, hogy az amerikai ügyvivő leckéztetett téged Horthyról. Egyetértek Veled. De keresem, azt a pontot, amikortól az ellentétek elkezdődtek közöttünk. És egyetértek abban is, hogy az amerikaiaknak nem dolga beleszólni a magyar történelem értékelésébe. De visszatekintve: miért is tették? Az oka, azt hiszem az, hogy azt gyanították - persze csak találgatok, mert nem ismerem azt az embert, akire utaltál, és a véleményem gyakran eltér az USA kormányáétól és Obamáétól is sok tekintetben -, attól féltek, hogy Orbán számára Horthy egyfajta példaképpé vált, és vissza akarja hozni az egypártrendszert Magyarországra.

Schmidt: De hát Horthy alatt nem volt egypártrendszer!

Applebaum: Rendben. Azt gyanították, hogy Orbán egyfajta totalitarianizmust akar, és a tiltakozásnak ezt a szimbolikus formáját választották. Miért mosolyogsz, ez szerinted vicces?

Schmidt: Viccnek azért picit túlzás. De Magyarország egy szuverén állam. És azért vagyunk szuverének és szabadok, hogy ne más mondja meg nekünk, hogy mit kell a saját történelmünkről gondolnunk. 45 évig nem tudtunk a Horthy-rendszerrel foglalkozni, mert a szovjetek nem engedték. Most meg az amerikaiak nem engedik nekünk? De hiszen ez a mi dolgunk, ez a mi múltunk.

Applebaum: Hogy akadályozták meg az amerikaiak a szoborállítást?

Schmidt: Hóman esetében maga az amerikai elnök üzent, hogy Székesfehérváron állíthat-e az önkormányzat szobrot, vagy nem.

Applebaum: Az amerikai elnöknek nincs hatalma ahhoz, hogy meghatározza, ki állíthat szobrot és kinek.

Schmidt: Vegyük egymást komolyan. Nem vagyunk ugyanabban az erőcsoportban. Az USA példátlan diplomáciai nyomást fejtett ki. Miért nem engedi meg az Amerikai Egyesült Államok egy európai nemzetnek, aminek egyébként 1100 éves történelme van, hogy a saját dolgát a saját múltjával saját maga tisztázza? És eldöntse belőle, hogy mi az, amit tovább- vinne mint hagyományt, és mi az, amit nem. Mi az, ami jó volt, és mi az, ami rossz. És ez teljesen független attól, hogy én mit gondolok Hómanról. Ez a mi dolgunk, a mi múltunk. Hóman Bálint nevét Magyarországon ezer emberen kívül senki nem ismerte, most mindenki megismerte, mert Obama elnök úr bemondta, és ezzel érdekessé vált.

Applebaum: Ok. Még mindig ott vagyunk, amikor még egyetértettünk. Egyetértek, az USA-nak nem lett volna szabad így viselkednie.

Schmidt: De így viselkedett.

Applebaum: Rendben. Egyetértek. Nem azért vagyok itt, hogy Amerikát védjem. Nem tudom Obama miért viselkedett így. Sok olyan hely van, ahol nem csinálja ezt. Lehet, hogy a nagykövetségtől rossz tanácsot kapott, lehet, hogy félt, hogy Magyarországon rossz irányba mennek a dolgok. Támadod az amerikai elnököt. De hogy jutottál innen oda, hogy Soros ellenőrzi a baloldalt? Azt írod: Soros és a baloldal eggyé vált. És elfoglalta a Demokrata Pártot? Szerinted Soros megvette a baloldalt és a liberálisokat? És ennek előfeltétele volt bevásárolnia magát az USA Demokrata Pártjába?

Schmidt: A Demokrata Párt és Soros kapcsolatát tekintve többek között hivatkozom egy televízióműsorra is, amit egyébként magam is láttam.

Applebaum: Tényként hivatkozol egy szatirikus programra, a Saturday Night Live-ra?

Schmidt: Azért hivatkoztam rá, mert ez egy demokrata-közeli műsor, amelyben láttam egy epizódot, aminek az volt a lényege, hogy megjelent benne a Soros, és úgy mutatták be: itt a Demokrata Párt tulajdonosa. És ő maga valóban úgy is jelent meg ott, mint a Demokrata Párt tulajdonosa.

Applebaum: Ez csak vicc volt.

Schmidt: Nyilván. De ha ezzel szórakoznak Amerikában, akkor ennek oka van, ez nem véletlen, ez egy közszájon forgó állítás. Valamiért nem mást vittek oda, hanem őt, és nem mást állítottak, hanem ezt. És nem hallottam, hogy Soros tiltakozott volna, vagy kikérte volna magának. Miért nem jelentek meg erről cikkek, hogy azért ez mégis túlzás... Ami azt illeti, Obama elnök biztosan nem azért szólt be Székesfehérvár és Hóman miatt, mert reggel erre ébredt, és nem azért foglalkozott Magyarországgal, mert annyira érdekeltük, hanem mert valaki miatt foglalkoznia kellett vele. Valaki szólt neki, hogy ezt kell bemondani, mert bármennyire is kulturált, tájékozott ember, de arról hogy ilyen város és ilyen szobor létezik, arról neki lövése sem volt.

Applebaum: Értem. Szerinted Soros szólt neki?

Schmidt: Ki más? Kinek jut ez eszébe, szerinted? Kinek fontos ez? Kinek fontos ez az elnök közvetlen környezetében? És ki az, akinek ezt megteszi?

Applebaum: Hm. Rendben. Térjünk vissza a Demokrata Párthoz és Soroshoz.

Schmidt: Soros egy rakás szervezetet, civil szervezetek hálózatát hozta létre az amerikai Demokrata Párt körül, és finanszírozza őket a mai napig. Felsoroltam a cikkemben egy párat. Ő maga nyilatkozott arról, hogy mekkora összegekkel száll be kampányokba, mekkora összegeket fordított a George W. Bush elleni kampányra, valamint helyi kampányokra, államügyészek, kormányzók választási küzdelmeire. Ne tégy úgy, mintha Te ezekről nem tudnál!

Applebaum: Egy csomó ember tesz pénzt az amerikai kampányokba.

Schmidt: De azok számomra érdektelenek, mert nem aktívak Magyarországon. Ám Soros érdekel, mert magyar, és mert itt tevékenykedik. És a magyar baloldalt, sőt a magyar ellenzéket egy az egyben Soros finanszírozza, már amennyire finanszírozva vannak. Az ötletek tőle jönnek: minden, amit a baloldal az utóbbi időben elővett, az mind a Soros-alapítványokon keresztül érkezett, az ő civil szervezetei tematizálják a hazai ellenzéki tevékenységet.

Applebaum: Mit értesz baloldal alatt? Ki ma baloldali Magyarországon?

Schmidt: Az ellenzéket így szoktuk emlegetni, holott valójában nincs baloldali párt ma Magyarországon. Ezért is vannak ilyen nagy bajban. Mert a szocialisták Blairt, Schrödert meg Clintont követve elmentek a harmadik utas irányba, és neoliberálissá váltak. A szocialistákból kivált Demokratikus Koalíció szintén neoliberális. A Jobbikról fogalmam sincs, hogy mit képvisel. A Zöldpárt meg zöld, se nem bal, se nem jobb. Ez van: baloldali párt nincs ma Magyarországon.

Applebaum: De ha nincs baloldali párt, akkor miért félsz Sorostól? Miért foglalkozol vele? Miért érdekel, mire költi a pénzét?

Schmidt: Az a baloldal, illetve az ellenzék problémája, hogy éppen Soros tette tönkre, és ejtette foglyul őket. Az már mindenkinek a problémája, hogy Magyarországon nincs szabad akaratú ellenzék. De ez egy másik beszélgetés lenne, nekem nem ez a fő bajom Sorossal. Hanem az, hogy egy olyan ideológiát képvisel, ráadásul ezerrel, amit én mélyen ellenzek.

Applebaum: És mi ez az ideológia. Le tudod írni?

Schmidt: Soros azért akarja tönkretenni Európát, benne Magyarországgal, mert egy újfajta Európát akar építeni, újfajta értékrenddel. És ezt én szívből elutasítom.

Applebaum: Le akarja rombolni Európát? És Magyarországot?

Schmidt: Leírtam abban a cikkben is, amit olvastál. De leírta ő is már ezerszer, ne csinálj úgy, mintha Te nem tudnád!

Applebaum: Mi ez az új értékrend, amit ő képvisel?

Schmidt: Én a nemzetállamok híve vagyok, nekem fontos a nemzeti szuverenitás. Mi, magyarok nem azért böjtöltük ki a kommunistákat, meg a Szovjetuniót, hogy most elveszítsük a nemzeti szuverenitásunkat. Nem akarunk egy olyan bürokratikus oligarcharendszernek alárendelten élni, amelyik most Brüsszelből irányít. Ezt már kipróbáltuk, és nem szerettük. A kereszténységet fontosnak, a hagyományait megőrzendőnek és átadandónak tartom. Fontosnak tartom azt is, hogy a nemi különbözőségek megmaradjanak. És nem vagyok a szétaprózódott identitások híve, én mindenkor azt keresem, ami összeköt. Nekem fontos a szólásszabadság, nem szeretem a safe space-ket meg a trigger warning-ot, meg azt, ami az amerikai meg angolszász egyetemeken zajlik.

Applebaum: Igen, azt hiszem, ez erősen el van túlozva. Az egyik fiam a Yale-re jár...

Schmidt: A Yale az egyik legrosszabb! Én úgy látom, hogy Shakespeare-t továbbra is érdemes tanítani és a Ne bántsátok a feketerigót! is, meg a Huckleberry Finn-t, meg a Tamás bátya kunyhóját is. Nem tetszenek, amik ott mennek: a türelmetlenség, a szólásszabadság elleni támadások. Én azt is meghallgatom, azzal is vitatkozom, akivel nem értek egyet, így ezek a folyamatok nekem rettentően ellenszenvesek.

Applebaum: Szóval, a fiam a Yale-re jár, és bár nem szeretnék a saját gyermekemmel példálózni, de ő olyan szemináriumra jár, ami a keresztény szellemi tradícióval foglalkozik, Tim Schneider Kelet-Európa szemináriumára jár, és egy másikra Jane Austinról. Történelmet és filozófiát tanul. És nem értene egyet azzal a leírással, hogy az amerikai egyetemek megőrültek. Akikről Te beszélsz, azok kevesen vannak

Schmidt: De már maga az a tény, hogy ezt így el kell mondanod, és mentegetőznöd kell, azért ez már mutat valamit.

Applebaum: Érdekelne, honnan veszed az információidat.

Schmidt: Ez kissé arrogáns, nem gondolod? Elég sokat olvasok amerikai sajtót is. Az én fiam Skóciába járt egyetemre, és rajta keresztül megtapasztaltam, hogy most Nyugatról jön a marxizmus. Ez aztán végképp kiábrándító. A CEU volt az egyetlen, ahol a bolsevik puccs 100. évfordulója kapcsán olyan konferencia volt, ahol csupa marxista gyűlt össze. Nekünk már ebből volt elég. Mi már nem akarjuk, hogy Nyugatról jöjjön ide még egyszer, amit már Keletről megszenvedtünk.

Applebaum: Az egyetlen ember, akit a CEU-ról jól ismerek, Jacek Rostowski. Közgazdász, volt pénzügyminiszter. Nem hiszem, hogy őt marxistának tartod. Megnéztem, mielőtt jöttem, hogy kik tanítanak a CEU-n történelmet, és úgy látom, főleg magyarok, meg egy orosz, aki normálisnak tűnő könyveket ír az orosz birodalmi politikáról a nemzetiségekkel szemben. Nem láttam semmi különleges vagy egzotikus dolgot.

Schmidt: Az előző rektor, Yehuda Elkana, kifejezetten szélsőbaloldali volt. A mostani, Ignatieff, liberális politikus. Úgy is viselkedik, mint egy politikus. A CEU közgazdász csapata, úgy tudom, főleg neoliberálisokból áll.

Applebaum: Még ha mind szélsőbaloldali vagy liberális lenne, miért nem lehet megtűrni egy olyan egyetemet, amelyiknek más az ideológiája, mint a tiéd?

Schmidt: Már miért ne tűrném őket meg? Nincs nekem velük semmi bajom.

Applebaum: De akkor, miért akarsz megszabadulni tőle? Orbán miért akar megszabadulni tőlük?

Schmidt: Nem akarok, és ő sem akar megszabadulni tőlük. Azt szeretné, hogy ugyanaz a törvény vonatkozzon rájuk, mint mindenki másra. Ez egy adminisztratív ügy. Egy másik blogposztomban kifejtettem, hogy demokratikus rendszerünk nagyvonalúságát bizonyítja, hogy itt működhetnek.

Applebaum: Adminisztratív kérdés?

Schmidt: Rendeztünk itt a Terror Háza Múzeumban egy beszélgetést, meghívtam a CEU két rektorhelyettesét, a kormány képviselőjét és a kormányszóvivőt. Mind a két rektorhelyettes elismerte, hogy nem a szólásszabadságról, még csak nem is az akadémiai szabadságról szól ez a vita. Ez egy adminisztratív ügy: Soros külön bánásmódot kért a szociálliberális kormány miniszterétől, valamikor a kétezres évek közepén, aki megadta ezt neki egy levélben, de akkor nem vitték be a Parlament elé az ügyet, és így nem lett belőle törvény.

Applebaum: Azt mondják, minden előírást teljesítettek, és most mégsem kötik meg velük az új szerződést, hanem elnapolták...

Schmidt: Azt nem tudom, hogy miről és mit tárgyalnak most, vagy miért húzódik az ügy. Ezt a részét már nem követtem. De ha megfelelnek a követelményeknek, akkor rendben lesz minden.

Applebaum: De azt mondják, már mindent teljesítettek.

Schmidt: A részleteket nem ismerem. Ők már előzőleg is azt mondták, hogy minden szabályszerű, aztán mégis kiderült, hogy korántsem az. Hogy most hol áll az ügy, azt nem követtem. Nekem csak az volt a fontos, hogy az a hazugságáradat, amivel Ignatieff meg az egész egyetem körbekiabálta a világot, miszerint mi az akadémiai szabadságot, meg a szólásszabadságot veszélyeztetjük, arról elismerjék itt, emellett az asztal mellett, hogy nem igaz. Magyarországon senki nem szólt és szól bele, hogy mit tanítsanak vagy, hogy ki tanítson. Mert ezzel a hazugsággal házaltak. De itt kimondták, hogy nem sérül az akadémiai szabadság és senki nem szól bele a curriculumba. Nekem ez volt fontos.

Applebaum: Ha az állam hoz egy törvényt, ami az egyetem megszűnését célozza meg, és közben politikai kampányt folytat az alapítóval szemben, akkor joggal tételezik fel, hogy politikai támadás érte őket.

Schmidt: Nem voltak veszélyeztetve. Nem szóltunk bele, hogy mit tanítsanak, ki tanítson, mit csinálnak az egyetemen. A törvényeket kértük rajtuk számon, ahogy mindenkin. Nem bonyolult ez. A lényege az, hogy Ignatieff válasza, azaz az egyetem válasza nem volt megfelelő. Így nem viselkedik egy oktatási intézmény vezetője. Így egy politikus viselkedik. Márpedig, ha úgy viselkedik, mint egy politikus, politikai válaszra is számítson. Az ő reakciója az volt, hogy elfutott Brüsszelbe, meg Berlinbe, meg Amerikába, telekürtölte az egész világot. És nem azzal foglalkozott, ami a dolga lett volna, hogy itt a minisztériumban próbálja meg az ügyet a helyére tenni. És fenyegetőzött mindenhol. Ahelyett, hogy egyeztetést kért volna a minisztertől vagy a rektori konferencia összehívását és állásfoglalását kérte volna.

Applebaum: Ok. Szerintem ez politikai támadás volt, mert Orbán abban a pillanatban a Soros elleni támadással egy időben ezt hasznosnak ítélte.

Schmidt: Abban az értelemben igen, hogy bemutassa: a CEU sem állhat a törvények fölött. Nekik is be kell tartaniuk, amit mindenki másnak. Vagyis, még a Soros sem engedhet meg magának többet, mint bárki más. A törvény előtt mindenki egyenlő.

Applebaum: És ennek nem volt köze a Soros elleni kampányhoz?

Schmidt: Szerintem ez puszta egybeesés. Már nagyon régóta készült az egyetemekre vonatkozó új törvény, mert nagyon sok kamu egyetem volt.

Applebaum: A CEU kamu egyetem?

Schmidt: Nem mondtam ilyet. Azt mondtam, hogy új szabályozás kellett, ami mindenkire vonatkozik, tehát a CEU-ra is. Semmi különleges elvárás a CEU-val kapcsolatban nem merült fel. De muszáj volt egy ilyen szabályozást bevezetni, mert volt egy csomó olyan egyetem, amelyik pénzért diplomákat osztogatott. Az új szabályozás okán egy sor be is zárt közülük.

Applebaum: Egy plakátkampányt folytattatok Soros ellen a múlt hónapokban. Egy öregember, a nyolcvanas éveiben jár.

Schmidt: 87 éves és nagyon aktív.

Applebaum: Teleplakátoltátok vele az országot: ő az, aki ellen nektek, magyaroknak harcolnotok kell. Össze kell fognotok és harcolnotok kell ellene. Ezzel egyetértesz?

Schmidt: Igen, mert a migrációs nyomás nagyon veszélyes.

Applebaum: Ez veszélyezteti Magyarországot?

Schmidt: Igen, és ebben neki kitüntetett szerepe van. És ez nemcsak Magyarországra nézve veszélyes, ez egész Európát szétrobbanthatja.

Applebaum: Ez a fő veszély Magyarország számára?

Schmidt: Igen, hiszen megéltük azt, hogy 400 ezer ember átcsörtetett az országon.

Applebaum: De itt maradtak? Itt vannak?

Schmidt: Nem akartak itt maradni, és nem is maradhattak.

Applebaum: Akkor miért jelent veszélyt?

Schmidt: Mert Magyarország egy szuverén ország, és a területére csak az léphet be, akinek erre engedélyt ad. Ha nincs rend, nincs szabadság.

Applebaum: Félreértettél. Azt kérdeztem: itt vannak?

Schmidt: Megismétlem. Nem maradtak itt, és nem is maradhattak itt. De önmagában az a tény, hogy úgy lépték át a határainkat, hogy azzal megszegték a törvényeinket, ez szerintem pont elég nagy probléma. Senkinek nincs joga Magyarország területére belépni, akinek a törvényeink szerint erre nincs engedélye. Ez egy szuverén állam egyik legfontosabb ismérve. Még Amerikában is így van, ha jól tudom, de cáfolj meg. Oda sem lehet csak úgy besétálgatni, százezer számra. Idejöttek, követelőztek, nem voltak hajlandóak papírokat mutatni, nem adtak ujjlenyomatot, majd az egész nemzetközi sajtó minket gyalázott, és hazudott rólunk.

Applebaum: De hol vannak most? Nincsenek itt.

Schmidt: A németeknél, hát hol máshol? Miért, te nem tudod, hogy a németeknél vannak?

Applebaum: De ha nincsenek itt, és ide nem is jönnek, akkor mi a félelem oka?

Schmidt: Az, hogy a németek a legjobb hagyományaiknak megfelelően egy olyan elosztási mechanizmuson dolgoznak Brüsszellel, ami kötelező kvótákban írná elő, hogy hány embert kell nekünk tőlük átvenni. És ez megint csak szuverenitási kérdés. Hogy kivel akarunk együtt élni, azt a mi dolgunk eldönteni. Egyszer már eldöntötték a németek, hogy kikkel nem élhetünk együtt, most el akarják dönteni, hogy kikkel kell együtt élnünk. Ez szuverenitás kérdése.

Applebaum: De nincsenek itt.

Schmidt: De ezt most miért mondod el harmadszor? Sem én, sem a migránsok nem hülyék. Nincs az a migráns, akárhonnan is jöjjön, Afganisztánból, Pakisztánból, Bangladesből vagy Szíriából, aki ne tudná, hogy több mint ezer eurót kap egy hónapban a németektől, tőlünk meg nem. Nálunk egy orvos kap annyit.

Applebaum: És Soros akar több ezer migránst Európába hozni?

Schmidt: Dehogy több ezret. Soros a saját neve alatt, a saját cikkében azt írta, hogy egymilliót kell évente befogadnia Európának, és egy állandó mechanizmus alapján, mondhatjuk kvótának is, szétosztania az országok között.

Applebaum: Miért akarja ezt?

Schmidt: Kérdezd meg tőle! Miért engem kérdezel? Mi a motivációja? Miért fontos neki? Ha Te egy elesett, 87 éves öregembernek látod, akkor miért nem kérdezed meg tőle, hogy miért járkál Brüsszelbe, biztosokkal és képviselőkkel találkozni, miért ölelkezik ott nyilvánosan Junckerrel?

Applebaum: Mert ő maga is migráns volt.

Schmidt: Aha. Hacsak ezért nem. Ezért olyan fontos neki, hogy bejöjjön egymillió ellenőrizetlen muszlim? Ez azért elég gyenge magyarázat, Anne, ezt Te sem gondolod komolyan.

Applebaum: És Merkelnél is szerepet játszik, hogy látta az övéit menekülni. Azt mondta, hogy sok menekültet ismer, és felelősséget érez értük. A szíriaiakról beszélt, nem az egész világról, és arra is hivatkozott, amikor a Berlini Fal leomlott, és a keletnémetek átözönlöttek nyugatra, és azok is menekültek voltak. Ezért neki is tennie kell valamit azokért, akik menekülnek. Szerinted ez nevetséges érvelés? Valami más van mögötte? Le akarja rombolni Európát? Ezek az érvek nem igaziak?

Schmidt: Csak gonoszkodásból említem meg, hogy amikor a Fal leomlott, Merkel, saját elmondása szerint, éppen szaunázott. De ha az lett volna Merkel motivációja, amire utaltál, az végtelenül sajnálatos lenne. Egy magánembernek lehet ilyen gyengesége, mondhat ilyeneket, de egy ország vezetőjének nem ez a dolga. A saját honfitársait egy szintre helyezni a más kultúrájú, más vallású idegenekkel? Ez árulkodó. De szerintem ez az egész csak fedőduma. Inkább arra tippelnék, hogy be akarta bizonyítani, mostantól a németek lesznek a jó emberek, és hogy mostantól majd ők adnak leckét humanizmusból meg erkölcsös viselkedésből mindenkinek. A németeknek tulajdonképpen mindegy, hogy miből leckéztetnek másokat, a lényeg a leckéztetés. És Merkel azt is gondolta, hogy a felesleget majd szépen szétosztják. Nem úgy viselkedett, ahogy egy európai politikusnak viselkednie kellett volna. Meg kellett volna kérdeznie a többi 27 miniszterelnököt, mondjuk skype-on vagy egy villámtalálkozón, hogy mit szólnak ehhez. De ő egyedül döntött, mindenkit kész helyzet elé állítva, ami egy ilyen súlyú ügyben megengedhetetlen.

Applebaum: Van egy kérdésem. Miért marad Magyarország az Európai Unióban? Miért akar benne maradni?

Schmidt: Miért merül fel ez a kérdés?

Applebaum: Különbözőek az értékeik. Te soroltad fel az előbb Sorossal kapcsolatban azokat az értékeket, amikkel szemben állsz. Pedig azok is európai értékek, az Unió és az USA értékei is. Lehet, hogy most nem, de korábban. Miért akar Magyarország tag maradni?

Schmidt: Azok is európai értékek, amiket mi képviselünk. Ki mondta azt, hogy azok nem európai értékek? Vagy szerinted azok már nem tartoznak Európához, amiket én fölsoroltam?

Applebaum: De, bár a kereszténységgel óvatos lennék, mert vannak más vallások is Európában. Én inkább vallási toleranciáról beszélnék. Te kereszténységről. Lehet, hogy itt van közöttünk az ellentét?

Schmidt: Azt mondod, hogy a kereszténység már nem európai érték?

Applebaum: Azt mondom, a kereszténység európai érték, de a vallási tolerancia vele egyenértékű.

Schmidt: Nem mondtam, hogy kizárólag az általam vallott értékek az európai értékek. Mindösszesen annyit mondtam, hogy azok biztosan európai értékek. És persze van még egy csomó más érték is. Azokat nyilván mások fogják felsorolni.

Applebaum: Térjünk rá a szólásszabadságra. És a sajtószabadságra. Van Magyarországon sajtószabadság?

Schmidt: Abszolút. Ha olvasnál magyarul, akkor Te is látnád.

Applebaum: Végignéztem, illetve elmondták nekem melyik website hol áll. Tudom, hogy vannak fontos ellenzéki website-ok. Ismerek olyanokat, akik ott dolgoznak. De most nehéz az ellenzéki gondolkodóknak és íróknak és kritikusoknak a printhez jutniuk, nem mintha az olyan fontos lenne ma már, és a tv-hez.

Schmidt: Menjünk vissza egy kicsit az időben. A kommunizmus bukása után még sokáig minden a baloldalé és a velük szövetségre lépett liberálisoké volt Magyarországon. Csak nekik volt újságjuk, tévéjük, mindenhol csak ők voltak. És amikor azt mondtuk, hogy legyen egy állami cég, amelyik minden oldalra arányosan szétosztja az állami hirdetéseket, akkor az volt a válasz, hogy piacgazdaságban élünk, oldja meg a piac. Aztán bejöttek a nyugatiak, és több mint a fele a médiának a tulajdonukba került. Mondanom sem kell, hogy ezek is őket erősítették. És most, hogy a külföldiek zöme kiment, és magyar tulajdonba kerültek a cégeik, azok, akik a baloldalon és a liberálisoknál voltak, azok nem invesztáltak pénzt a médiába, nem láttak benne üzletet. Például a szocialista párté volt a legnagyobb napilap, közel 1 milliós olvasótáborral. A szocialista párt eladta a lapot egy osztrák befektetőnek. Ő meg, amikor nem látott már benne üzletet, és nem akarta tovább finanszírozni a veszteséget, bezárta. Tehát amikor minden az övék volt, akkor érdekes módon a sajtószabadság nem volt veszélyben, csak most van, miközben a legnagyobb televízió az övék, ahogy a legnagyobb internetes site-ok is, van rádiójuk, televíziójuk, hetilapjaik.

Applebaum: A baloldalé vagy az ellenzéké?

Schmidt: Ezt már kitárgyaltuk. Az ellenzéké: így helyes. Bocsánat.

Applebaum: És mi a helyzet a Figyelővel?

Schmidt: Az a '60-as évekből maradt itt. Annyira ronda volt, annyira elavult volt, hogy nem véletlenül ment csődbe.

Applebaum: És milyen most?

Schmidt: Most izgalmas, a legjobban kinéző, legfancybb, legtrendibb hetilap. Rövid cikkek vannak benne, sok kép.

Applebaum: Láttam a legutóbbi számot, ahol a címlapon az NGO-kat az ISIS-sel azonosítod.

Schmidt: Nem én vagyok a főszerkesztő.

Applebaum: Nincs dolgod a címlappal? Nem te szabod meg a lap politikai irányultságát?

Schmidt: Én bíztam meg a főszerkesztőt. A címlap az ő dolga.

Applebaum: Úgy tudom, szerkesztőbizottságot is választottál, és fideszes politikus is van benne?

Schmidt: Szerkesztőbizottság csak pár hétig volt, átmeneti időben, amíg megtaláltuk a főszerkesztőt.

Applebaum: Meg voltam ütve, mert az NGO-k azonosítása az ellenséggel egybecseng azzal, amit pár nappal ezelőtt írtál nekem. Ez az, amit a magyar kommunisták csináltak. Ők mondták, hogy az NGO-k ellenségek, a gonosz kapitalisták ügynökei, és el kell őket pusztítani. Nagyon hasonló a Figyelő címlapjának üzenete is.

Schmidt: Mi néhány NGO-t figuráztunk ki a címlapon. Néhányuk ugyanis csont nélkül átveszi az USA, illetve Brüsszel és Berlin álláspontját. Néha még a stílus is ugyanaz, mint régen, amikor még az élenjáró szovjet modellre hivatkoztak. Trump óta ez változóban van, már ami az USA-t illeti. Azért mert valamit Berlinben mondanak, még messze nem biztos, hogy tökéletes. Sőt, még az se, amit Brüsszelben mondanak. De ők kritikátlanul akceptálják, átveszik és militánsan képviselik.

Applebaum: És ettől olyanok, mint az ISIS?

Schmidt: A grafika nem ezt üzente. Ez egy vizuális geg. Az ellenzék is használ ilyen gegeket. Szerintem jól sikerült. Remélem, az eladási számokban is tükröződik. Arról szól, hogy ezeket az NGO-kat az ISIS nem érdekelte, amikor 400 ezren jöttek át a határon papírok mutogatása nélkül. Nem érdekelte őket, hogy köztük hány terrorista, meg ISIS-ügynök volt. Nem törődtek az ISIS jelentette veszéllyel.

Applebaum: De biztosan nem ők voltak, akik megengedték, hogy a menekültek átlépjék a határt.

Schmidt: Dehogynem. Ők mentek oda, ők kísérték őket, és ők hívták ide a nyugati tudósítókat, akik egyébként össze-vissza hazudoztak arról, ami itt folyik. Ők perlik a magyar államot a migránsokat képviselve. Miért csinálta ezt a nyugati sajtó? Te is meg szoktad tőlem kérdezni, hogy mit csinál a kormány. Akkor most én kérdezem tőled, hogy miért csinálta ezt a nyugati sajtó?

Applebaum: Te nem beszélsz a főszerkesztőd nevében, én nem beszélek a nyugati sajtó nevében.

Schmidt: Az az újság, amiben te dolgozol, az miért írt ennyi ostobaságot rólunk?

Applebaum: Nem tudom, nem emlékszem. Régen volt. Majd utánanézek, és írok neked róla.

Schmidt: Idejött az osztrák kancellár és lefasisztázott minket, majd három hónappal később megépítette a kerítését, amit szárnyas kapunak nevezett el, és attól kezdve az övé már oké volt. A nyugati sajtó nem kritizálta. Tehát ami elviselhetetlen - és akkor most summázom az egészet, és azt hiszem, hogy ezzel a lengyelek is, meg mindenki így van a V4-ekben -, az a kolonizáló attitűd, ahogy kezel minket a Nyugat. Na, ebből van elegünk. Tehát, ha mi építünk kerítést, az nagyon ciki, az maga a fasizmus. Ha Faymann osztrák kancellár teszi, az maga a szükségesség. Ha Calais-ban nem engedik át Angliába a migránsokat, az tök rendben van, az humánus magatartás a franciáktól is, meg a britektől is. És ez minden áldott nap, mindennel kapcsolatban így van. Ha Franciaország 10 éve nem bírja az Európai Unióban a 3%-os hiánycélt elérni, akkor nem kerül különleges eljárás alá, ahogy mi kerültünk, mert a Juncker azt a kézenfekvő indoklást adja: ők a franciák. És ez az, ami a V4-eket arra szorítja, hogy próbáljanak meg ezen az attitűdön változtatni, mert ez arcpirító.

Miért nem mész el Németországba, és nézel utána, milyen a sajtószabadság állapota arrafelé? Van például Németországban ellenzéki sajtó, tv, site-ok? Ez a kérdés miért nem merül föl?

Applebaum: Nem tudok németül, szerinted ott nincs ellenzéki sajtó?

Schmidt: Miért, magyarul tudsz? Mégis számon kérsz. Mindenesetre én még nem találkoztam német ellenzéki sajtóval. Lehet, hogy van, de hozzám még nem jutott el. Amikor az AFD a tüntetéseit szervezte például Lipcsében, megcsinálták azt, hogy a tüntetés idejére kikapcsolták a közvilágítást a városban. Mi történne, ha a magyar kormány csinálná ezt? Tüntetne az ellenzék és a város vezetése közölné, hogy kikapcsolja a közvilágítást. Mekkora sivalkodást rendezne a lapod? És a többi is mind? Miért van ez rendben Németországban? Nálunk mindenki szépen tüntet, senkinek semmi baja nem lesz. Érdekes, amikor a szociálliberális kormány alatt súlyosan megsebesítették a tüntető embereket, akkor nem jött ide a nyugati sajtó fölháborodni. Ma szabadság van, béke, nyugalom. És biztonság.

Applebaum: Magyarország boldog ország?

Schmidt: Mi sose vagyunk boldogok, ez egy pesszimista ország, de aránylag jól mennek a dolgok. Itt mindenki panaszkodni szeret. Na, és akkor most beszéljünk arról, hogy miért neobolsevik Orbán?

Applebaum: Íme, az egyik példa. Ez nem Orbán volt, hanem Te. Átvetted a hetilapot és átállítottad kormánypárti irányba. És neobolsevik stratégiával megtámadtad az NGO-kat.

Schmidt: Neobolsevik lettem, mert megvettem a Figyelőt?

Applebaum: Nem azért, mert megvetted, hanem mert megváltoztattad a politikai irányultságát.

Schmidt: Ugye nem gondolod, hogy olyan lapot kellene finanszíroznom, amivel nem értek egyet?

Applebaum: Nem. Azt nem vártam volna el.

Schmidt: Hanem? Akkor mit kellett volna csinálnom? Az én pénzem, adózott pénzem. Hát nyilván, hogy olyan értékrendet kell közvetítenie, amilyet én vallok, nem?

Applebaum: És abban nem látsz hasznot, ha olyan hetilapod van, ami független?

Schmidt: Az mit jelent? Ki független és mitől?

Applebaum: Nem tudsz elképzelni olyan újságírást, ami a kormányt is kritizálja, megpróbál igaz történeteket feltárni, nem áll egyik politikai oldalra sem, és nem csinál az NGO-kból ISIS-t?

Schmidt: Miért, Amerikában nem két részre van osztva a sajtó? Ott nem az egyik oldalon ezek vannak, a másik oldalon meg mások? Mi az, hogy független? Nem is értem. Akkor mondjál nekem egy független újságot. Melyik az?

Applebaum: A Washington Postnak nem mondják meg a Demokrata Pártból, hogy mit kell írnia. Nem fogadod el, hogy független?

Schmidt: Nem, ők is egy meghatározott értékrendet képviselnek. Én sem arról beszéltem, hogy mindig mindenben a kormány politikáját kell helyeselni, de az értékrendjében azt kell tükröznie, amit én helyesnek tartok. Nincs olyan újságíró Magyarországon, aki ne az egyik oldalon keresné mindig a problémákat. Olyan, aki a másik oldalon is keresne, és a lapja leközölné: nincs ilyen. De ez így van az Egyesült Államokban is. Elég sokat olvasom az amerikai sajtót. Nem nagyon olvastam még a Washington Postban vagy a New York Times-ban Trump melletti cikket.

Applebaum: Tudok mutatni Trump melletti cikket a Washington Postban.

Schmidt: Na, pont annyit találsz a Figyelőben is az ellenzék mellett. Csinálunk velük interjúkat. De nekem soha nem jutna eszembe elmenni Amerikába, és egy tulajdonoson számon kérni, hogy mit csinál a saját újságjával.

Applebaum: Pedig megtehetnéd.

Schmidt: Igen? Gondolod, hogy megtehetném?

Applebaum: Ha fogadna.

Schmidt: Vicces. Gondolod, hogy én elmehetek a Soroshoz, és megkérdezhetem tőle, hogy melyik újságot miért finanszírozza, és az miért nem független?

Applebaum: Próbáld meg!

Schmidt: Te megpróbáltad?

Applebaum: Nem.

Schmidt: Nem hiszem, hogy válaszolna. Már küldtünk felkérést, hogy interjút kérünk, de nem kaptunk választ.

Applebaum: Azt gondolod, hogy az újságírás minden formája a politika egy formája?

Schmidt: A legtöbb. Kultúrharcban vagyunk. Értékharcok közepette állunk. Egy csomó új értéket akarnak ránk erőltetni. Most vezették be Németországban a harmadik nemet. Az a világ, ami nekem fontos, amit alig 30 évvel ezelőtt kaptunk vissza, az most újra veszélyben van. Nem szeretném, ha az unokáim harmadik neműek lennének.

Applebaum: Én meg azt nem szeretném, ha az unokám és a gyerekem egypártrendszerben lenne kénytelen élni. Mert látok egy csomó helyet, ahol arra törekednek.

Schmidt: Ki például? Hol?

Applebaum: Kaczyński. Elismered, hogy az ellenzék legitim? Van olyan formája az ellenzéknek, amire azt mondod, hogy rendben van? Örülnél, ha lenne?

Schmidt: Nem hiszem, hogy Kaczyński egypártrendszert akarna. Senkinek sem jó, ha nincs ellenzék. Nálunk se jó, nekünk, Magyarországon se jó, hogy ilyen gyenge az ellenzék, de erről ők tehetnek. Én is nagyon fontosnak tartom, de fontos a Fidesznek is, hogy legyen egy normális ellenzéke. Az ember sokkal jobban összeszedi magát, sokkal jobb teljesítményre sarkallja, ha van konkurenciája.

Applebaum: De azt mondtad, hogy Soros fizeti az ellenzéket, és neki az a célja, hogy tönkretegye Európát.

Schmidt: Nem, ezt nem mondtam. Azt mondtam, hogy a Soros rabul ejtette őket, és ezzel valójában megölte őket. Nincs egy ötlete, nincs egy mondása az egész magyar ellenzéknek, kivéve az LMP-t. Annak van mondása: az, hogy nem akarja Paks II-t, de egyébként semmilyen mondást nem tudok beazonosítani az egész ellenzékben. Nem léteznek. Nem tudnám megmondani micsodák, kik ők, mit akarnak, milyen értékek fontosak a számukra.

Applebaum: És a Jobbik?

Schmidt: Régen lehetett tudni, hogy mit akarnak, de most már nem. Nekik sincs egy mondásuk se. Te tudod, hogy ők mit akarnak, ők kik? Már nem jobboldal, még nem baloldal. Régen utálták a zsidókat, meg a cigányokat, meg a homoszexuálisokat, most már állítólag szeretik őket.

Applebaum: Megváltoztatták a véleményüket.

Schmidt: Ilyen gyorsan? Ügyes. A szocialista pártról nem tudom megállapítani, hogy még létezik-e egyáltalán. Mindenesetre én már bontottam egy üveg pezsgőt arra, hogy 100 év után megszűntek. Szóval miért neobolsevik Orbán?

Applebaum: Mert tönkre akar tenni dolgokat.

Schmidt: Mit akar tönkretenni?

Applebaum: Elsősorban, bár Te komplikáltan magyaráztad meg, de ő Sorost azonosítja be igazi ellenségeként, ami szerintem összeesküvés-elmélet.

Schmidt: Nincsenek összeesküvések?

Applebaum: Vannak. Az oroszok is összeesküsznek, de ezt hagyjuk. Illegitimnek tartja az ellenzéki pártokat, amiket Soros ellenőriz. Aki így nézi a világot, az bolsevik. Aki független szervezeteket ellenőrizni akar, az szintén eléggé bolsevik. Szerinted?

Schmidt: Az USA is ellenőrzi a külföldi szervezeteket, regisztrálniuk kell, és fel kell tüntetniük, hogy külföldről finanszírozzák őket. Netanjahu is ezt csinálja. Ők mind bolsevikok?

Applebaum: Nem írnám le az USA-t bolsevikként, bár a Trump mögött állók bolsevik módon gondolkoznak.

Schmidt: Ezek szerint nem tudod, hogy mit jelent a kifejezés. A bolsevikok csak terrorral és erőszakkal tudtak uralkodni. Igaz?

Applebaum: Nem beszéltem arról, hogyan uralkodnak vagy kormányoznak. Csak arról, hogyan gondolkoznak. Meg akarják semmisíteni a hatalmon levő osztályt, és egy új elittel helyettesíteni. Meg akarják haladni a jelenlegit, és be akarják helyettesíteni egy újjal. Ez az, ahogy Steve Bannon gondolkodik, meg Kaczyński.

Schmidt: De egyikük sem mondja azt, hogy azokat az embereket, akik az útjukban vannak, azokat meg kell ölni, ki kell végezni, ki kell nyírni, meg lágerbe kell zárni, ahogy Lenin nem csak mondta, hanem csinálta is. Óriási különbség, ahhoz képest, ha valaki versenyhelyzetbe akarja hozni a régi elitet, és arra törekszik, hogy a meritokrácia szabályait figyelembe véve a saját embereivel váltsa fel őket. Mindezt szabad választások révén, a jogszabályok és a törvények betartásával akarja megvalósítani, nem puccsal és terrorral hatalomra jutva. Óriási különbség. És miért pont Trumpék? Nem volt demokratikus a választás Amerikában?

Applebaum: Trumpék aláássák a tekintélyt, a médiáét, a bíróságokét és egymás ellen uszítják az amerikaiakat ...

Schmidt: Ezt inkább Obama elnök csinálta, nem? Mindjárt kapott is egy Nobel-békedíjat, miközben a Washington Post azt írta róla, hogy olyan gyönyörű felsőteste, mint neki, senkinek sincs. Azt mondta Chris Matthews az MSNBC-ben, hogy ha meglátja az Obamát, akkor remegni kezd a lába a gyönyörtől. Észak-Korea könyörgött a receptért. Vagy mondjuk inkább know-how-nak? Szóval, ilyen volt az amerikai sajtó, lementek kutyába. Most meg kioktatnak minket. Azt írtad Orbánra, egy antikommunista hősre, hogy neobolsevik. Ez minden határon túlmegy.

Applebaum: És mert egyszer antikommunista hős volt, már nem lehet kritizálni többé?

Schmidt: De hát nem nevezheted ok nélkül neobolseviknak. Kritizálni mindenkit lehet, de ez nem kritizálás. Ez minden határon túlmegy, mert semmi alapja nincs. Megválasztották, méghozzá nagy többséggel. Minden törvényt betart, senkit nem üldöznek, senkinek nem esett bántódása, amióta ő miniszterelnök. Nincs egyetlen politikai per sem nálunk. Mitől lenne ő neobolsevik? Attól, hogy az ellenzék ilyen pocsék állapotban van? Lengyelországban már Kaczyński előtt 5% alá mentek le a szocialisták.

Applebaum: Kaczyński nem csak a szocialisták ellen van. Ő mindenki ellen van. A jobboldal ellen is.

Schmidt: Elfogult vagy. Ez így nem fair. És hogy ha ilyen sok bajod van a Sorosról írt esszémmel, miért nem válaszoltál, miért nem cáfoltad meg? Ez egy cikk, ez egy tanulmány, lehet kritizálni, nem? Pontról pontra megcáfolni.

Te egy sztár voltál Magyarországon, szerettek az emberek, számított a véleményed, és most a szívüket érted el ezzel a neobolsevikkel. Ez sok volt. A többi, amiket mostanában írtál, elment, de ez sértő.

A cikkeidet még mindenki előtt én ismertettem, én fordítottam le őket, a könyveid megjelentek magyarul. Te egy ismert személyiség vagy Magyarországon, és azok az emberek, akik figyelnek a történelemre, azoknak számítasz. Petőfi-díjat kaptál. És szerettek téged, és azért esik nekik ilyen rosszul. Mert ha bármit írsz Orbánról, azt mérlegre teszik, de ez a neobolsevik, ez a szívüket ütötte meg. Ahogy az enyémet is. Mert még egyszer mondom, a mi számunkra, magyarok számára, ő egy antikommunista hős. És az az igazság, hogy nem is értem az érveidet. A legnagyobb probléma ezzel a ballib táborral és most már Veled is, nem csak Magyarországon, máshol is: a nyelv.

Olyan szinten veszítjük el a nyelvet, ami magát az egymással való beszélgetést, a kommunikációt is ellehetetleníti. Ez a legnagyobb probléma. És hogyha mindenre mindent lehet mondani, a végén nem marad semmi. A legfontosabb az, hogy meg lehessen normálisan beszélni a dolgokat. Mert senkinek sincs a birtokában a teljes igazság, és ezért kell, hogy legyen párbeszéd. De csak úgy, ha szemmagasságban ülünk egymással. És nem fentről lefelé megosztani az észt, ahogy a gyarmatokon szokták a nyugatiak. Mert sajnos ma ez a helyzet.

Applebaum: Ki beszél így Veled? Veletek?

Schmidt: Az egész nyugati sajtó. Nézd meg, mindenki ezt csinálja, aki ide jön. Az amerikaiak nem beszéltek így velünk régen, most már ők is így beszélnek.

Applebaum: Te is tiszteletlen voltál az USA sajtójával most az előbb.

Schmidt: Mi nem volt tisztelettudó a részemről?

Applebaum: Amit az Obama rajongásáról mondtál.

Schmidt: Igen, az egy mélypont volt. De kritizálni azért szabad, nem? Tisztelettel vagyok irántuk, mert kritikát is megfogalmazok, különben nem olvasnám. Nagyon sok értékes írást látok benne nap mint nap. Nem arról van szó, hogy mindent el kell fogadni, ami ott van. Az a szovjet időkben volt, amikor mindent el kellett fogadni, nem is szerettük.

Applebaum: Várjunk csak, a beszélgetés elején azt mondtad, hogy az amerikai diplomata kioktatott történelemből, és én azt kérdeztem tőled, miért tűrted el, és Te azt felelted, mert az USA nagyhatalom. Most akkor tűrni kell vagy nem?

Schmidt: Ő a hivatalban lévő ügyvivő volt, nem egy újságíró. De attól, hogy ő és mások is ilyen attitűdből beszélnek hozzánk, attól még nekem nem kell elfogadnom. Én az oroszoktól sem fogadtam el, és most sem tetszik nekem. És nem is volt benne részem az amerikaiaktól az Obama időszak előtt, és azóta sincs. De az sem szép magatartás, amikor pénzügyi elvonással, meg szabályokkal fenyegetnek minket. Amit Brüsszel meg a németek szoktak tenni.

De ilyen az élet: csapásokat kapunk, adunk.


Link












 
 
0 komment , kategória:  Média  
Egykori bankrablók-mai kultúrbűnözők +Kunhalmi Ánes igazsága
  2017-11-29 20:29:48, szerda
 
 







EGYKORI BANKRABLÓK - MAI KULTÚRBŰNÖZŐK
2017-11-26 Varga-Bíró Tamás


Háromszor is megnéztem azt a beszélgetést, amit Vujity Tvrtko Bombera Kriszta társaságában folytatott le Szalay Bencével, A Viszkis című Antal Nimród film címszereplőjével, és Ambrus Attilával, akinek az életéről a mozifilm szól. A háromszori megtekintés oka az volt, hogy meg akartam győződni arról, vajon Tvrtko valamiféle hype miatt állt-e bele Attilába, a televíziós botrány generálta nagyobb nézettség okán, vagy pedig valóban hatalmas erkölcsi fölénye magasáról tekintett le Ambrusra. Harmadszorra egyértelműen bebizonyosodott számomra, hogy az utóbbiról van szó. Nekem pedig eszembe jutott 2012 márciusának az a napja, amikor mindkettejükkel volt szerencsém ,,találkozni".

2012, március 10, délután 2 óra - Budapest, Rózsa utca

Hogy miért tudom olyan pontosan a napot, annak is megvan az oka. Aznap égett le Krasznahorka vára, én pedig az esti koncertemre készültem, s a sajnálatos eseményről értesülve gyorsan felvettem repertoáromba a Krasznahorka büszke vára című dalt. Éppen azt gyakoroltam, amikor csörgött a telefon. Tvrtko volt az. Még abból az időből ismertük egymást, amikor narrációkat írtam a Hal a tortán című műsorba. Összesen kétszer találkoztunk. Először a Filmgyár egyik épületének aulájában sztorizgatott nekem fél órát, másodszor pedig ,,random" beesett a szerkesztőségbe, hogy a barátságunkra való tekintettel a narrációban írjam már őt szerethetőre. Ez azért is volt furcsa számomra, mert a két találkozásunk - a legelső és a második - között másfél nap telt el. Persze az első alkalommal telefonszámot cseréltünk, ahogy az már szokás, de... valljuk be, egy barátság kialakulásához jóval többre van szükség két összefutásnál és 36 óránál. Mindez 2008-ban történt. Soha nem hívott, soha nem keresett. Én se őt. Erre most, 4 évvel később hív. Elgondolni nem tudtam, mit akarhat.

- Szia, Tvrtko! Mondjad, miben segíthetek! - szóltam bele a telefonba.

- Szia! Te tényleg ennyire borzalmasan jobboldali lettél? - kérdezte ő, rögtön a közepébe vágva.

- Parancsolsz? - kérdeztem vissza értetlenül, hiszen a köztünk lévő kapcsolat egyáltalán nem indokolta ezt a nexust. Ő pedig így folytatta:

- Hát te olyan rendes gyerek voltál. Most meg nézem a Facebook-ot, a jobboldali portálokat, és mindenhol veled találkozom. Miért véded ezeket?

- Tvrtko én mindig is jobboldali voltam.

- Jó, az rendben, de... ez a magyarkodás, ez miért kell?

- Figyelj, én nem magyarkodom. Én magyar vagyok. Viszont, ha érdekel, hogy miért vagyok jobboldali, vagy mit jelent számomra a jobboldaliság, hívj el valamelyik műsorodba, és szívesen elmondom neked.

- Jó, hát az nem olyan egyszerű. - szabadkozott. - Az én ilyen típusú, beszélgetős műsoraimban olyanokat interjúvolok meg, akiket valóban érdekel az ország sorsa.

- Értem. Tehát te már az interjú előtt eldöntöd, hogy az interjúalanyodat érdekli-e az ország sorsa. Na, szia. - mondtam, aztán kinyomtam a mobilt.

2012, március 10, este 8 óra - Budapest, Bujdosó Székely Vendéglő

Mondanom sem kell, hogy Tvrtko hívása eléggé felpaprikázta idegállapotomat, de estére már lenyugodtam valamelyest. Amikor a koncert helyszínét adó Bujdosó Székely Vendéglőbe beléptem, a bejárati ajtó utáni előtérben furcsán ismerős arc fogadott. A kissé őszülő, borostás férfi egy kerámiákkal megrakott asztal mögött állt. Ahogy meglátott, elvigyorodott, és barátságosan köszönt:

- Á, jó estét művész úr!

- Szervusz! Varga-Bíró Tamás! Ismerjük egymást? - tudakoltam tőle, miközben parolára nyújtottam a kezemet. Kézfogásomat fogadva ő is bemutatkozott:

- Szia! Ambrus Attila vagyok. A plakátról ismertelek meg. Na és Andris barátom mesélt már rólad. -

Aztán picit elbeszélgettünk. Kiderült, hogy pár hónapja szabadult, egykori jégkorongos társa, a Bujdosó Székely tulajdonosa, Andris barátunk adott neki lehetőséget arra, hogy a portékáit árulja a vendéglő előterében. A beszélgetés végén adtam neki egyet újonnan megjelent lemezemből, ő pedig viszonzásképp megajándékozott egy általa készített pálinkás butykossal. Tetszett ez a hozzáállás. Érződött rajta, hogy nem megjátszott, hanem zsigerből jön. Kapott valamit, tehát úgy érzi, adnia is kell viszonzásképpen. Azt a butykost azóta is féltett kincseim közt tartom számon.

2017, november 26. - Újpest

Az első benyomás, vagy, ahogy a székelyek mondják, first impression, rendkívül fontos. Az esetek döntő többségében ezen áll, vagy bukik, hogy onnantól kezdve mit gondolunk a másikról. Ez a benyomás azonban muszáj, hogy személyes találkozás eredménye legyen. Nem cikkeken és interjúkon keresztüli, fals megismerés. Nem irányított közegben történő, indirekt tapasztalatszerzés. Hanem olyan élethelyzet, amiben az ember a valós énjét mutatja a másik felé. Itt ülök a monitorom előtt, nézem ezt a stúdióbeszélgetést, és eszembe jut az a bölcs gondolat, amit még interjúkészítés szemináriumon tanultam: ,,Aki felülkerekedik, alulmarad." A riporternek nem az ítélkezés, s pláne nem az előítéletek táplálása a célja, hanem, hogy interjúalanyát megismertesse a közzel. Aztán majd a néző véleményt alkot. Csakhogy a néző egyszerre alkot véleményt riporterről és interjúalanyról. S ha elhívunk valakit a műsorunkba, házigazdaként vendégségbe hívjuk. Muszáj tehát, hogy figyelembe vegyük mind a házigazda kötelességét a vendége felé, mind pedig a vendégjogot. Tvrtko ezúttal nem egy mélyinterjúra invitálta a film főszereplőjét, és Ambrust. Ez az interjú egy promóciós beszélgetés volt. Senkit nem érdekelt, hogy Tvrtko magánemberként mit gondol az erkölcsről. De ha már ilyen pápábbnál is pápább attitűddel viszonyult Ambrus Attilához, néhány dolgot nem árt tisztázni. Nemcsak Vujity Tvrtko, hanem a közösségi oldalak erkölcsbajnok kommentelői felé is.

Ambrus Attila egy néhai bankrabló, aki hosszú éveket töltött rács mögött. A börtönben leérettségizett, diplomát szerzett, s kitanulta a keramikus mesterséget. Szabadulása után - baráti segédlettel - azonnal dolgozni kezdett. A most 50 éves férfi pontosan tisztában van korábbi tettei súlyával. A mi napig mélységesen furcsállja például, hogy egykoron hősként tekintettek rá az emberek, hiszen ő magát mindig zsivány csirkefogónak tartotta. Attila szerint nincs olyan, hogy betyárbecsület, mert ez a két szó - betyár és becsület - egymással összeegyeztethetetlen.

Ezzel szemben Vujity Tvrtko egy jelenlegi kultúrbűnöző, aki silány riportfilmjeivel elárasztotta a honi bulvármédiát, ráadásul végig azt a látszatot keltve, mintha értéket teremtene. Riportjai olyan messze jártak a valódi oknyomozástól, mint Szanyi Tibor a málnafröccs túladagolástól. Ugye, emlékszünk még másik, parasztvakító kollégájára, Frei Tamásra, amikor a híres, közép-amerikai dzsungeles menekülését sugározta a tévé? A képkockákon tisztán láttuk, ahogy a stáb a buja növényzetű esőerdőben az életéért menekül, majd mind beszállnak pánikszerűen egy csónakba. Aztán távolodnak. Nyilván megúszták az őket kergető drogbárók hirigelését. De mi történt a parton őket filmező operatőrrel? Na, ez az! Ezek azok a picike lólábak, amik valahogyan mindig kilógnak. Hát körülbelül ennyire volt hiteles, amikor Tvrtko hősiesen ellátogatott mondjuk Csernobilba. Azt leszámítva, hogy akkorra már évek óta több helyi csoport szervezett oda kiránduló utakat a katasztrófa-turistáknak. Vagy, amikor a trianoni paktum ,,titkos záradékáról", egy hatalmas titokról ,,lebbentette fel a fátylat". Csakhogy ez a titok a történészek, s a téma iránt érdeklődő laikusok számára egyáltalán nem volt titok. Mégis, a leggyalázatosabb tette - már újságírói értelemben - az volt, amikor az utolsó magyar hadifogoly, Toma András történetét vitte dokumentumfilmre. S mindezt úgy mutatva be, mintha ő bukkant volna rá az idős férfira, s annak 2000-ben történő hazahozatala szinte csakis az ő érdeme lett volna. Az már csak hab a tortán, hogy amíg Tvrtko a TV2 Napló című műsorát vezette, riporterei, ha éppen nem találtak hírt, akkor kreáltak. Legjobban elhíresült ,,riportjukat" egy kukorica-tolvajokat leleplező mezőőrrel forgatták. Igen ám, de később kiderült: a három kukorica-tolvaj a helybeli vízmű alkalmazottja volt. S fejenként ezer forintért játszották el a tolvaj szerepét, a stáb kérésére.

Kétségtelen, hogy szponzorainak hála, Tvrtko rengeteg olyan helyre eljutott, ahová csak igen kevesen. De... valahogy mindig a veszély után. Valahogy mindig az igazi hír, az igazi történés után. Amikor már csak azt tudta megmutatni, mi történt ott. Nincs ezzel gond, kellenek az ilyen riportok is. De ezekből tizenkettő egy tucat. S az oknyomozó újságírás nem itt kezdődik. A pokoli történetek pláne nem. Ezek a sztorik ugyanis a kénköves alvilági bugyrokhoz képest csupán testhőmérsékletű szellentés-jakuzzik.

***

Nézem ezt a beszélgetést. Mindkettejükkel volt szerencsém találkozni. Az egyikük meglakolt a bűneiért, és tanult a hibáiból. A másikuk még mindig bűnöz, és közben minket akar kioktatni az erkölcsről.

() VBT ()


Egykori bankrablók - mai kultúrbűnözők

Link








SZENZÁCIÓ! KUNHALMI ÁGNES IGAZAT MONDOTT!
2017-11-28 Varga-Bíró Tamás


Kunhalmi Ágnes már megint Kálmán Olgánál ül. És már megint sír. És egyetlen esélye lenne arra, hogy megbocsássam neki a mostani viselkedését: ha kiderülne, hogy elmebeteg. Hogy mentálisan sérült, hogy valami fizikai trauma befolyásolja az agyi működését, hogy más szervi okokból, mondjuk a hormonháztartás zavara miatt sérült a mentális állapota. De nem. Ez a nő teljesen normális. Már, amennyire egy liberális politikust lehet illetni ezzel az erős kifejezéssel.


Kunhalmi Ágnes dadog, hebeg, habog, sír. Feje, végtagjai remegnek, modora teátrális, retorikája a 19. századi vásári komédiák szóhasználatát idézi. Méghozzá nem valamiféle dramatikus ívet követve, hanem rögtön, az interjú legelejétől. És már nem kifejezetten az a kínos, amit mond. Azt úgy fél deci szódával, tisztán lenyeli az ember. Hanem amit mond, és ahogyan mondja. Fasizálódunk? Oké. Nyolc általánost el nem végzett gyerekeket teszünk ki? Rendben. Fel van dúlva az ország? Na, bumm! Úristen, inkább vissza se kérdezzünk, hogy mit tetszik fasizálódás alatt érteni... hogy honnan tesszük ki, és hová ezeket a szegény tanulatlan gyerekeket... hogy mi módon van feldúlva ez az ország... Kálmán Olga se teszi. Ő se kérdez vissza. Sőt! Kálmán Olga olyat tesz, amit én még nem is láttam tőle. Hallgat. Döbbenten nézi interjúalanyát, és közben nagyokat hallgat. Mivel (egyelőre) nem a hallgatásáért fizetik, muszáj persze random belekérdeznie A Kunhalmi Monológokba. Ám nagyon is látszik szegénykén, hogy inkább lenne valami sokkal komfortosabb helyen, mondjuk, Trvtkóval egy kenyai lepratelepen, vagy Rogán Antallal egy Kovács Ákos koncert backstage-ében. Mert Kunhalmi Ágival a politikai vitakultúra velociraptora tette be a lábát a stúdióba.

Engedtessék meg nekem, hogy erről a penge-vékony ajkú, pergamenbőrű, máskülönben fiatal, és normális körülmények között akár még szépnek is mondható hölgyről a bennem lakozó gonosz férfinak csak egy dolog jusson az eszébe. Hogy ennek basszus vagy nincs pasija, vagy csak egy puha bébirépa-tulajdonos. És tényleg senki ne valamiféle hímsoviniszta kiszólásnak vegye ezeket a sorokat. Mert valóban segítő szándéktól vezérelve írom. A férfiak és nők közti intim interakció igenis gyógyít. Helyre teszi a vérnyomást, cardio-szintű edzéshez juttatja a vázizmokat, normalizálja a hormonháztartást, nyugtat, stimulál. Tehát minden olyan bajt elhárít, amiben Ágika szemmel láthatóan szenved. De annyira szenved, hogy hirtelen muszáj megnéznem a rezüméjében az életkorát.

Hogy micsoda? Hogy 35 éves? De hisz' 55-nek néz ki! Ami nem lenne baj, ha 55 éves lenne. Mert a hölgyek a változó korba érve már méltósággal viselik éveiket, s ez a méltóság teszi őket bár akárhány évesen is gyönyörűvé. Egy harmincas nő viszont ne nézzen ki ötvenesnek! Kikérem magamnak! Pláne, ha az illető MSZP-s. Hát nem tudja, hogy pártjának tagjai között milyen maradandó pusztításokat végzett az irigység, a harag, a hisztéria és a gyűlölet? Hát nem látta még közelről Lendvai Ildikó arcát? A párt egész története rá van vésve! Olyan az az arc, mint egy Rosette-i kő. A kádári nómenklatúrától az elhazudott rendszerváltáson át, az elkúrt éveken keresztül, egészen a hatalom elvesztéséig olvasható rajta minden, de minden. És akkor még Heller Ágnes Kosztolányi Dezsőt idéző vonásairól nem is szóltunk. Csakhogy könyörgöm, Kunhalmi 35 éves! És 35 évesen még klimaxos hullámzásai sem lehetnek! Emlékezzünk vissza, amikor 2016, december 30-án ő maga jelentette ki az elröhögött sajtótájékoztatója után, hogy "Nem vagyok a helyzet magaslatán." De az egy éve volt. A változó korban ennél azért jóval sűrűbben jönnek a kedélyhullámzások. Hát akkor mi a csuda történt? Esetleg az interjú előtt leült beszélgetni egy őszintét a depis Puzsérral, aki Simicska pénzén a fülébe súgta neki, hogy ,,Ágika, sajna a Jobbikkal is össze kell fognotok!"? Komolyan, már magam sem tudok mit kitalálni. Őrültebbnél őrültebb ötletek kavarognak a fejemben, hogy ennek a roppant és eget verően kínos Kunhalmi Ágnes makogásnak a létét megindokoljam. Az arca, amivel Kálmán Olgát nézi, és közben belebámul a nagy, kozmikus semmibe, hogy onnan magába szívjon egy kis Orbán-utálatot... na, ez az arc örökre a retinámba égett.

S már amikor végleg elveszteném a reményt, mikor örökre feladnám, hogy belenyugodjak a belenyugodhatatlanba, akkor... Kunhalmi Ágnes száján kicsúszik Az Évtized Igazsága:

,,Mi nem lehetünk olyanok, mint a Fidesz!"

Pontosan, Ágika! Ti soha, de soha többé nem lehettek kormányon ebben az országban!

() VBT ()


Szenzáció! Kunhalmi Ágnes igazat mondott!

Link








Varga-Bíró Tamás: Valahol Tetőled távol

Link



Varga B. Tamás: Világok világa

Link



Varga B. Tamás: Az bajom van

Link



VBT | őSZINTE

Link



Varga B. Tamás: Országsirató

/2004 december 5-én, erős MSZP-s negatív propaganda hatására, az urnákhoz járuló magyar állampolgárok 48,43%-a, összesen 1.428.578, azaz egymillió négyszázhuszonnyolcezer ötszázhetvennyolc magyar szavazott arra, hogy a határon túli magyarok NE kapjanak kettős állampolgárságot. Ez a döntés nagyban hozzájárult a köröttünk lévő országok magyar-politikájához. Például2007. szeptember 20-án a nacionalista Szlovák Nemzeti Párt kezdeményezésére a szlovák parlament összes pártja (kivéve a Magyar Koalíció Pártja) megszavazta a Beneš-dekrétumok sérthetetlenségét. 2009. szeptember 1-jén, ugyancsak Szlovákiában bevezették a szlovák nyelvtörvényt. Mai híradások pedig arról számolnak be, hogy Szabadkán szerb fiatalok magyarokat vertek.
Ezzel a dallal a nemmel szavazók helyett kérek bocsánatot 2004-es gaztettünkért, határon túli magyar testvéreinktől. Tudjátok, mi itt, idehaza, az Anyaországban annyira el vagyunk foglalva a magunk pitiáner kis harcaival, hogy rátok már egyre kevesebb időnk jut...
Varga B. Tamás Őrhalom, 2009, szeptember 14.

Link



Varga B. Tamás - Felvidék könnyei

Link



(Varga-Bíró Tamás író, költő, műfordító, ének- és mesemondó reflektál úgy a világ, mind hazánk eseményeire)












 
 
0 komment , kategória:  Média  
46 TONNA MAGYAR ARANYAT ELADTAK A SZOCIK!
  2017-11-29 13:15:43, szerda
 
 










46 TONNA MAGYAR ARANYAT ELADTAK A SZOCIK!

HOL VAN AZ ÉRTE KAPOTT PÉNZ?




1990-óta, 2013-2015-közt az MNB minden évben nyereséges. Ez bőszítette fel a liberálisokat. Ezért a liberálisok az MNB ellen jó ideje politikai lejárató akció zajlik, amelynek a középpontjában a 2013-utáni idők nemzeti banki sikerei állnak.

MNB nyereségéből, például műkincseket, ingatlanokat vásárolnak, netán a közgazdászképzést támogatják.
A jegybank fenti típusú költéseivel kapcsolatos vita Matolcsy György jegybankelnök 2013-as hivatalba lépése előtt nem lángolhatott volna föl.

Azon egyszerű oknál fogva, mert addigi elnökök gyenge közgazdasági tevékenysége folytán nem volt miből ilyen közcélokra költeni. Eddig ugyanis nem volt a jegybanknak nyeresége.

Vesztesége viszont annál inkább!

Surányi György (liberálisok pénzügyi zsenije) korábbi jegybankelnök 1996-97 fordulóján mintegy - 2000 milliárd forint veszteséget adott át az adófizetőknek.
Pedig ebben az időben értékesítették az MNB 46 tonna aranykészletét, és egyéb értékeket.
Surányi György egy 1996-os sajtótájékoztatón elégedettségének adott hangot az ország makrogazdasági teljesítménye okán, miközben a jegybank iszonyatos veszteségeket szenvedett el.
,,Örömteli veszteségek" - címmel olvasható ma is beszámoló az eseményről a 24.hu-n.

Simor András (a liberálisok másik zsenije) idején:
2009-ben például 126, milliárd forint;
2010-ben 80,milliárd forint;
2012-ben 39,8 milliárd forint volt a veszteség.
2013-ban pedig 203 milliárd forint veszteséget tervezett be Simor.
Ebben az időben 46 négyértékű ingatlant adott el a jegybank hogy ezzel mérsékelje a vesztességet.

Matolcsy 2013 márciusi beiktatása után nem veszteséget, hanem 26,3 milliárd forint nyereséget ért el a jegybank.
2014-ben, egy évvel később 28, milliárd forint;
2015-ben pedig -­ 95 milliárd forint a nyeresége.
2016-ban szintén több mint 100 milliárdos nyereséget könyvelhettek el.
2017-októberében Matolcsy a parlamentben beszámolt az MNB 2017-es pénzügyi mérlegéről. A beszámolóból megtudhatta az ország és világ hogy 2017-ben az MNB eredménye több mint 160 milliárd lesz.

Ettől az ellenzék teljesen kiakadt és mint egy eszelős úgy viselkedtek. 1990-óta ilyen, de még ehhez hasonló eredményt egyik jegybank elnökének sem sikerült elérni.
Úgy fest, itt a bökkenő!

Miközben a jegybanknak nő a saját vagyona,
Magyarország az elmúlt öt évben megszabadult az IMF-hiteltől, pénzügyileg és gazdaságilag megerősödött, csökkentette az államadósságot, lezárta a devizahiteleket.
Ettől gőzöltek be a liberálisok.

Persze, mindenkinek szíve joga, mivel elégedett, minek örül és min háborog.

Márai azt írja: ,,A legfájóbb kín örömet színlelni".

Matolcsy György teljesítménye miatt nem kell kínlódni.
Őszintén örülhetünk az ország fejlődésének.

Medgyesi, Gyurcsány, Bajnai összeomlás-közeli öröksége után hét évvel az ország gazdaságilag talpra állt, megerősödött. Újra az EU-élvonalába felzárkózott.

Mint látjuk, ez az MNB nélkül ez nem ment volna.

/Mária Medovarszky/







Láss, ne csak nézz!!!

Link



Csak hogy képben légy!

Link













 
 
0 komment , kategória:  Magyar sorsot - magyar kézbe!   
Valamikor réges régen
  2017-11-28 20:30:34, kedd
 
 







VALAMIKOR RÉGES RÉGEN


Emlékezzünk egy kicsit ezeken a kicsit szomorkás őszi napokon most azokra a régi dolgokra amikor még szépnek láttuk: a derékra kapcsolható széles gumiövet, a fekete topánkát, a kikeményített alsószoknyát, a színjátszó kisestélyit, a könyökig érő nylon kesztyűt, a nylon harisnyát, a nyitott peronú villamost, a kalauzt, a 2.70 Ft-os diák, és 6 ft.-os dolgozói hetijegyet, a pacsnit, a zsíros kenyeret, a kulcsos korcsolyát és persze még sok más mindent. Senki sem veheti el tőlünk a boldog gyermek-és ifjú éveket.

Emlékszel még?...

Azok a 60-as, 70-es évek!

Ha másért nem is volt szép, egyért biztos. Akkor voltunk fiatalok!!!







VALAMIKOR RÉGES RÉGEN


Dalszöveg

Valamikor réges régen,
Nyíltak lila orgonák,
Valamikor réges régen,
Szerettem egy barna lányt.

Szép májusi éjszaka volt,
Illatos volt kis szobád,
A vázában orgona volt,
S beszívtam az illatát.

Orgonavirág illata,
Egész testem járja át,
Eszembe jut kedves szavad,
Szeretem az orgonát.

Refr.
Hát utoljára küldöm neked,
Ezt a csokor orgonát,
Elfeledni mégsem lehet,
A májusi éjszakát.


Valamikor réges régen

Link


Link







Ady Endre: PÁRISBAN JÁRT AZ ŐSZ


Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.

Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.

Elért az Ősz és súgott valamit,


Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az uton
Tréfás falevelek.

Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párisból az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt s hogy itt járt, én tudom csupán
Nyögő lombok alatt.










Arany János: JULISKA ELBUJDOSÁSA
(verstöredék)


Egyszer egy kisleány mit tett fel magába?
Azt, hogy ő biz' elmegy széles e világba,
Elbujdosik messze, a határon végig,
A mező párkányán leboruló égig.
Túl a három nyárfán, a tanyákon is túl.
Fele sem bolondság, mert már éppen indul;
Látszik, hogy korántsem tréfa volt a terve;
Szegénykét vajon mi indíthatta erre?

Hát bizony gyakorta megesik, nem újság
A gyerekszobában az ily háborúság:
A fiú vagy lányka tisztjét megfeledi:
Papa megdorgálja, s a mama megfeddi,
Sőt, ha nagy a vétség s nagyon rossz a gyermek,
Az se hallatlan, hogy valakit megvernek,
Azzal kényszerítik a maga javára,
Melynek egy-két könnycsepp nem olyan nagy ára.

A mi kislányunkat vereség nem érte:
De fájt neki a szó s megneheztelt érte;
Félreül duzzogni, csinál képet, hosszút,
Töri fejét nagyba, miképp álljon bosszút.
Mellé sompolyog a cicus, vigasztalja,
Dorombol egy nótát, a kezét is nyalja:
De a keményszívű elveri a macskát,
Orrára nyomintván egy goromba fricskát.

Jön az ebéd sorja, csörög tányér, kalán:
Ez a kis haragost megbékíti talán?
Ó, dehogy! akármint terítnek, tálalnak:
Ő még arra sem néz, elfordul, a falnak.
Majd összekeresi, ami csak az övé,
Szép rendetlenségbe köti mind együvé;
Nem marad ki semmi, vele megyen a báb:
Lesz kivel az úton beszélni legalább.

Akkor megcsókolja szüleinek kezét,
Búcsúzik örökre; nem használ a beszéd;
Anyja szépen kéri: "Ugyan hova mennél?
Hol hálnál az úton? mit innál, mit ennél?
Ne menj el, galambom! ne menj el, virágom!
Ki lesz akkor az én kedves kis leányom?
Ha te engem itthagysz, ugyan hova legyek?"
Gondolá a rossz lány: azért is elmegyek.

De az édesapja komolyan így szóla:
"Már, fiam, ha elmész, nem tehetek róla:
Itt van egy fehér pénz a nagy útra, tedd el;
Erre sem vagy méltó önnön érdemeddel."
Fanyalogva nyúlt a kisleány a pénzhez,
Otthon maradásra szinte kedvet érez;
De örökségét már kiadá az atyja,
Egy szó kellene csak: szóval sem marasztja.







Babits Mihály: BÚCSÚ A NYÁRILAKTÓL


Búcsúznunk kell újra, kicsi ház,
s egyre nehezebb a búcsuzás.
Hányszor látlak, ki tudhatja, még?
Hány nyarat fog adni még az ég?

Az idei zord volt és fukar.
Kárpótolni talán most akar.
De pávázhat a nap tolla már:
kései nyár, nem igazi nyár.

Óh e párás, pávás lomhaság!
Félszegen nyujtózik a faág
S olyan tarkák, merevek a fák,
ahogy pingálná egy kisdiák.

Mint a dróton csüggő művirág,
lanyhán ling-lóg szárán a virág,
S néma s fényes az egész világ,
mint üveg alatt egy mű-világ.

Mint egy akvárium fenekén,
idegen nagy csendben járok én.
Körülöttem sok halk szörnyeteg,
jövőm félelmei, lengenek.

Isten veled, kicsi hegyi ház!
Nem soká tart már a ragyogás.
Szétroppan a kék üveg, az ég,
Beszakad a zápor és a szél.

S én futok, mint aki menekül,
Mint ki nem bírja ki egyedül,
Mint vihar jöttén a kósza juh
nyájat keres és karámba bú.

Én tudom, hogy ez a béna csend,
ez a vak fény gonoszat jelent.
Jön az ősz és életem is ősz:
Óh jaj, mit hoz őszömnek az ősz?

Ha egyszer a förgeteg beront,
mit ér, hogy ily tarka-szép a lomb?
Ami legszebb és legpirosabb,
az fog hullni leghamarosabb.

Remegnek a gyenge levelek,
mint siralomházban a fejek.
Az egész táj szép siralomház.
Isten veled, kicsi nyári ház!

Engem a város karáma vár,
Te itt maradsz, őszi tarka táj.
Eldobott rajz, míg majd a vihar,
letöröl nedves spongyáival.







Benedek Elek: A KUTYA MEG A NYÚL


Valamikor réges-régen,
a világnak kezdetén
minden állat békességben
éldegélt a föld színén.
Ki volt akkor nagyobb úr,
mint a kutya meg a nyúl!

Erdőn, mezőn együtt jártak,
együtt ettek, együtt háltak;
megosztották, amit fogtak,
szóval: jó barátok voltak.

Egyszer, hogy a tél beállt,
és a hideg hó leszállt,
azt mondja a füles nyúl:
- Rakjunk tüzet, kutya úr!

- Rakjunk tüzet, aki lelke!
Ne reszkessünk a hidegbe!
Nosza hamar gallyat szednek,
tüzet raknak, melegszenek,
melegítik bundájokat,
általfázott irhájokat.

Hej, de jó a meleg télen,
a havas zord erdőszélen!
Azt mondja a vidám nyúl:
- Játsszunk egyet, kutya úr!
- Mit játsszunk? - Tán lakadalmat!
- Jól van: játsszunk lakadalmat:
- cincogjunk meg brummogjunk,
ugrándozzunk, táncoljunk.

Felszökken hát a víg nyúl.
Szembe vele kutya úr:
ugrándoznak, bokáznak,
keringélnek, cicáznak.
S hogy a táncot szebben járják,
egymást hopp, hopp! átugrálják.

Hanem íme, mi történik!
Az állatok így regélik:
ahogy ottan ugrándoznak,
nevetgélnek, bolondoznak,
meglökte a kutyát a nyúl,
s tűzbe ugrott a kutya úr.

- Vaú! - üvölt a kutya!
Mit csináltál, te buta!
S hogy így rája kurjantott,
a farkába kaffantott.

A nyúl, uccu, vesd el magad!
farka nélkül tova szalad.

Nem kergeti a kutya:
leégett a papucsa!

Azóta csepp a nyúl farka,
s meztelen a kutya talpa,
s azóta van, hogy a nyúl
fut, ha jön a kutya úr.







Benjámin László: AHOGY ELJÁTSZIK


Nevetséges, de nem nevettető,
ahogy eljátszik velünk az idő:
ahogy odaad, ahogy visszavesz,
ahogy kicselez, ahogy kicserez,
ahogy elkever, ahogy felfedez,
ahogy élre tesz, ahogy félre tesz
ahogy eltöröl, ahogy megjelöl,
ahogy életre kelt, ahogy megöl,
ahogy megtalál, ahogy elveszít,
ahogy görcsbe ránt, ahogy kifeszít,
ahogy mélybe húz, ahogy partra vet,
ahogy kinevet, ahogy betemet
ahogy naponta újra hiteget.







Bódás János: ELVESZÍTHETETLEN ÖRÖM


Nem igaz, hogy az élet rút, kegyetlen,
sok öröme van, elveszíthetetlen.
Van öröm, amely mindörökre tart,
nem árt neki se szó, se tűz, se kard,
se fagy, se szélvész, átok vagy nyomor,
mitől a világ oly sokszor komor.
Van öröm, amely soha nem apad,
s ez az öröm: add másoknak magad!
Míg élsz, magadat mindig adhatod.
Adj szót, vigaszt, ha van falatot,
derűt, tudást, vagy békülő kezet,
mindez tiéd! Vesd másba s nézheted,
hogy nő vetésed, hozva dús kalászt,
s meggazdagítva lelked asztalát.
Csoda történik: minél többet adsz,
te megad annál gazdagabb maradsz.










Darvas Ferenc: KÖNNYŰBB ÁLMOT ÍGÉR


Igen a vers könnyűbb álmot ígér
talán egy szép gyermekkort idéz
talán szerelmes időket hoz fel
talán ünnepek hangulatára figyelsz
talán egyszerűen a vers maga kell
talán a bánatot sikerül felejtened
talán a fenséges hangzatok miatt
telán emlékek ködébe elvivő vigasz
talán gyász miatt kell maga a vers
talán s mert egy rossz napot felejtsz

Igen, a vers könnyűbb álmot ígér
mely elvisz magosba és égig elérsz
mely bút, bajt napodból kisöpör
mely lezár, befejez sok gyatra pört
mely bajban mint különös gyógyír
mely ringató és kellemes jóhír

Igen, a vers könnyűbb álmot ígér
nem számít ki gazdag, ki szegény
nem számít milyen fekhely az ágy
nem számít viskód-e vagy palotád
nem számít a szoba, milyen a hely
nem számít ki mit hord, mit visel

Igen, a vers könnyűbb álmot ígér
talán újra szép gyermekkort idéz
talán szerelmes nyarakat hoz fel
talán ünnepi hangulatra ügyelsz
talán csak pusztán a vers maga kell
talán sikerül a bánatot elejtened
talán a különös hangzások miatt
talán lelkeden béke lesz és vigasz
talán lázban segít maga a vers
talán így egy rossz napot felejtsz
álmod úgy jön el, mint szép tündér
mert a vers nyugodt álmot ígér.







Donkó László: ELSŐS LESZEK




Kopogtat a vadgesztenye,
Vége van a nyárnak.
Anyu mondja: Ideje, hogy
Az isibe járjak!
Kinőttem az ovit, igaz,
Nagy legényke lettem,
S a csengettyűs iskolába
Megyek szeptemberben.
Elsős leszek, vár az osztály,


Számológép, tábla,
Eszes Péter, János vitéz
Hív az iskolába.
Aranyos tanító néni
Kézen fog, ne féljek,
Esztendőre a suliba
Várlak én is téged!







Dsida Jenő: KOPOTT ÁLOM


Lelkemet mintha messzire sodornák
régi borongó, ismerős dalok,
mikor zenél a monoton eső
és felsírnak a csobogó csatornák.

Ázottan néznek egymásra a hársak,
végigfakul a lila nyári köd
a szekfű-szagú színes kerteken,
s a folyókák cikcakkos gödröt ásnak.

Most nincs, ahol az ablakot kitárnák.
Úgy merednek a házak mereven,
mint sok-sok nyirkos hideg álmodó,
s minden lépésre cuppognak a járdák.

Fekete felhők játszanak az éggel,
s vállamon komor, fekete köpeny:
borzongva, fázva összeszorítom,
mintha valami kincset rejtenék el...

Nagy álmot rejtek, szomorút, kopottat
(jaj csak valaki észre ne vegye!),
- és a lombok közt zizeg az eső
és kalapomon csendesen kopogtat.







K. M. Fofanov: ŐSZIDŐ, DE SZÉP, DE GYÖNYÖRŰ VAGY!


Őszidő, de szép, de gyönyörű vagy!
A tűnődő természet hervadása,
kora reggel az ősz ködgomolyag,
a búcsúzó fények, a madarak -
a lelket álom s bánat babonázza,
őszidő, de szép, de gyönyörű vagy!
Szeretem gyermekkorom óta, Észak
bús fia, hűlő vizek moraját,
az álmos erdőt, ha a komor évszak
lehelletétől felgyúlnak a fák.
Megyek a kertbe - hallgat a madárhad,
már kókkadt minden, de a kései
virágok végső pompájukban állnak,
közeledtén a meztelen halálnak
még fénylőbben vágynak tündökleni.
Vagy kimegyek a ritkuló berekbe:
bíborban ég, átlátszó s hallgatag.
Csóvát vetett az alvó tetemekre
immár a szeptemberi virradat!...
Vagy a folyóhoz megyek - csupa hullám,
ólmos habok lomhán türemlenek.
Csöndes, szelíd harmónia borul rám,
és álmaim gyönyörrel teljesek...
Megsajdulnak felejtett veszteségek,
de nincs bennük se gyötrelem, se vád,
homályosak, mint őszi csöndben ébredt
álomlátások, édes aromák.
És elnyerem megint a kurta békét,
könny fátyolozza megint szememet...
S ragyog az élet fénylő jelenésként,
ragyog, mint megfejtett édes jelek...

Ford: Lator László







Garai Gábor: JÓKEDVET ADJ


Jókedvet adj és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc, vagy siker.

Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.

Jókedvet adj és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc, vagy siker.










Gárdonyi Géza: AZ ÉLET


Az élet olyan, mint egy séta az erdőben.

Ösvényen jársz, fákat hagysz magad mögött. Ez az út, melyen végighaladtál: a Te
múltad.Erre néha visszanézel és elgondolkodsz vajon a jó ösvényt választottad-e.
Az elhagyott fák és bokrok azokat az embereket jelképezi, akikkel eddigi utad során megismerkedtél. Néha letépsz pár szál
virágot,


magaddal viszed őket, végigkísérik utad: ők a Te szeretteid.

Haladsz előre, látod az út végét, célod beteljesedését, de mi lesz veled, ha az
elkanyarodik és már csak egy pár métert ismersz belőle? Ne aggódj! Az út
folytatódik, ott van, csak várnod kell, míg meglátod. Ehhez viszont le kell győznöd
félelmed, amit az ismeretlenség, idegen környezet miatt érzel és haladnod,
lépned kell tovább! És addig is: képzeld el, találgass milyen lehet a folytatás
és így nem érhetnek meglepetések.

Utad során beesteledik. Sötétség borul az erdőre. Mi lesz veled most? Az orrodig se
látsz el, az előtted álló utat -a célt -nem ismered, félő hogy elbuksz és megütöd magad.
De ne torpanj meg! Miként szemed megszokja a sötétséget, már tudni fogod, merre
haladj!

Ha pedig útkereszteződéshez érnél: ne habozz! Válassz egyet bátran, hisz egyedül
neked kell döntened! Ez a Te utad! És ha már egyszer döntöttél, ne nézz vissza, ne
bánj meg semmit, hanem próbáld meg azt az utat szeretni, szebbé tenni, amit TE
MAGAD választottál!







Gárdonyi Géza: A FALU VISSZHANGJA


1

Azt gondoltam, virág van,
virág van az ablakban,
pedig hát egy leány ül,
leány ül az ablakban.
Virág volna, kalapomhoz szeretném,
de ha leány, a szívemre ölelném.

2

Nem nézett rám ez a kislány, csak egyszer,
mégis mindig eszembe van ezerszer.
Gondolatom ha virággá válhatna,
rá örökkön rózsaeső szállhatna.

Csipkerózsa magától kél, nem vetik.
A szerelmet leányszemek ültetik.
Barna kislány, mit ültettél szívembe?
A szerelem szép virágát ne törd le!

3

Nézz föl, kedves, a szemembe,
hadd pillantsak a lelkedbe.
Hadd pillantsak a lelkedbe:
mint a megnyílt kék egekbe!

Nézz fel, kedves, a szemembe!
Add a kezed a kezembe!
Add a kezed a kezembe:
A szívedet gondold benne.

4

Tátika, Somló. Badacsony,
hej, az én rózsám alacsony.
Azt szeretem, ha alacsony:
a szűröm alá takarom.

Kéklik a csöndes Balaton,
mint a te szemed, angyalom.
Fűzfa levele hajolj rám,
kékszemű rózsám pillants rám.

5

Sűrű sötét erdő,
vékony holdvilág.
Járom az erdőnek
gyöngyös harmatát.
Zsivány módon járok
bokros utakon,
pedig csak szerelmes
szívem hordozom.

Harmatos a szűröm, -
nem sajnálom én:
harmatos a csizmám, -
azt se bánom én:
rövid az éjszaka,
azt sajnálom én:
el kell válnunk, rózsám,
csak azt bánom én!

6

Fehér az én rózsám háza.
Rásüt a hold éjféltájba.


Alszik itten a virág is.
Alszik az én violám is.

Nézek-nézek ablakára:
ablakában a virágra.
Szomorú az árnyékom is,
szomorú vagyok magam is...

7

Meg kell válni a falutól.
Faluban egy kiskaputól.
Kiskapuban rózsafától:
falu legszebb leányától.

Felhős az ég, csillag sincsen.
Isten veled, édes kincsem!
Egyet lépek, kettőt állok.
Jaj, de nehéz szívvel válok!

8

Magános fa a pusztában álldogál.
Leveléről sűrű harmat hulldogál.
Bánatommal úgy állok a világba,
mint az a fa a kietlen pusztába.

- Magános fa, mondd, mi történt teveled:
Mért olyan harmatos a leveled?
- Azért olyan harmatos a levelem:
nem tudom én, mi a boldog szerelem!







Gárdonyi Géza: A KUTYA MEG A NYÚL - Népmese


Valamikor réges-régen,

Avilágnak kezdetén,
Minden állat békességben
Éldegélt a föld színén.
Ki volt akkor nagyobb úr,
Mint a kutya meg a nyúl!

Erdőn, mezőn együtt jártak,
Együtt ettek, együtt háltak;
Megosztották, amit fogtak,
Szóval összebarátkoztak.

Egyszer, hogy a tél beállott,
És a földre sok hó szállott,
Azt mondja a füles nyúl:
- Rakjunk tüzet, kutya úr!

- Rakjunk tüzet, aki lelke!
Ne reszkessünk a hidegbe!

Nosza hamar gallyat szednek,
Tüzet raknak, melegszenek.
Melegítik bundájokat,
Általfázott irhájokat.

Hej, de jó a meleg télen,
A havas zord erdőszélen!
Azt mondja a vidám nyúl:
- Játsszunk most már, kutya úr!

- Mit játsszunk? Tán lakadalmat!
- Jól van, játsszunk lakadalmat:
Cincogjunk meg brummogjunk,
Ugrándozzunk, táncoljunk.

Azzal felszökken a nyúl.
Szembe vele kutya úr.
Ugrándoznak, bokáznak,
Keringélnek, cicáznak.

S hogy a táncot szebben járják,
Egymást vígan átugrálják.

Hogyan, hogysem, mi történik!
Az állatok így beszélik:
Ahogy ottan ugrándoznak,
Nevetgélnek, bolondoznak,
Meglökte a kutyát a nyúl,
S tűzbe ugrott a kutya úr!

- Vau! - üvölt a kutya -
Mit csináltál, te buta!
S hogy így rája kurjantott,
A farkába kaffantott.

A nyúl, uccu, vesd el magad!
Farka nélkül tovaszalad.
Nem kergeti a kutya:
Leégett a papucsa!

Azóta csepp a nyúl farka,
S meztelen a kutya talpa,
S azóta van, hogy a nyúl
Mindig búvik és lapul.
Mert a kutya, ha teheti,
Mindig, mindig megkergeti.

(1911)







A FARKAS REPÜLNI TANULT - Tanmese


Valamikor, réges régen a farkas meg a sas erős nagy barátságban éltek egymással.
Egyszer azt mondta a farkas a sasnak:
- Ej, komám be szeretnék egyszer én is repülni!
- Hát én, megtaníthatlak, ha akarod! - felelte a sas.
- Meg tudsz tanítani?
- Meg én, szívesen.
- Hogy?
- Hogy? Há', úgy, hogy te belékapaszkodsz a farkamba, én aztán felrepülök veled, megyek, megyek fölfelé a levegĘben. Azután kérdezgetlek, hogy látod-e még a földet? Amíg látod, örökké mondd, hogy látod. Miután már nem látod, mondd, hogy nem látom.
- Jól van, jó lesz! - örvendezett a farkas.
A farkas belé kapaszkodott a sasnak a farkába, a sas megindult fölfelé, osztán körbe, körbe föl, föl, egyre följebb. A sas mind kérdezgette:
- Farkas koma, látod-e még a földet?
- Látom.
- Jól van!
Még feljebb repült a sas s megint megkérdezte:
- Látod-e a földet farkas koma?
- Már nem látom - felelte a farkas.
- Na, akkor most ereszd el a farkamat, s azután már te es repülsz.
A farkas elengedte a sasnak a farkát, aztán repült lefelé. Ahogy közeledett a földhöz, látta, hogy alatta egy szenes tuskó meredezik. Lekiáltott a tuskónak:
- Eridj onnan te tuskó, mert mindjárt reád esem s agyonütlek!
A tuskó nem ment arrébb, a farkas ráesett, s annyit se tudott kinyögni, hogy nyekk, vége lett. Így tanította meg a sas repülni a kedves komáját.







Goethe: RÁD GONDOLOK


Rád gondolok, ha nap fényét füröszti a tengerár;
rád gondolok, forrás vizét ha festi a holdsugár.

Téged látlak, ha szél porozza távol az utakat;


s éjjel, ha ing a kis palló a vándor lába alatt.

Téged hallak, ha tompán zúg a hullám és partra döng;
a ligetben, ha néma csend borul rám, téged köszönt.

Lelkünk egymástól bármily messze válva összetalál.
A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára.
Oh, jössz-e már?!







Hecz János Sándor: EMLÉKEK


Vagyok, kit nagyvilág Pesten lepett meg,
mikor a fényre kidugtam fejem.
Visítva bújtam volna vissza,
nem engedtek, lefogták kezem!
Féltőn szorított Jó Anyám magához,
hisz alig várta jöttömet,
hiába ordítottam: Visszavágyok!
Nem értették könyörgésemet.

Nem tudtam semmit a világról,
mégis éreztem, reszketek!
Édesanyám kezét úgy vágytam,
mert jól tudtam, védelmet lelek.
Pár hónap múlva totyogni kezdtem,
csábított minden, mi körbevett.
Ismerkedtem környező világgal,
nem kerülte semmi figyelmemet.

Telt az idő, tapasztalatom egyre nőtt,
elmémben ismerős szavak ragadtak.
Megértettem jelentésüket,
fejemben egyre többen maradtak!
Ha akartam, tudtam már kérni is.
Sejtettem, ha már beszélek,
minden, mit mondok, előre visz,
még csak kis totyogós voltam,
de olyan, ki már a tudásban hisz!

Később lett kisautóm, mely gurult gyorsan,
pöttyös labdám is, mely vidáman pattogott!
Utcánkban volt sok kis barátom,
kikkel kis énem fogócskázhatott.
Volt egy jó meredek utca,
hol szánkóztunk, ha leesett a hó.
Esténként, lefekvés előtt, ha elfáradtunk,
mesével altatott el a rádió.

Nem volt akkor még Tv-nk sem,
mert nekünk arra nem telhetett,
volt színes ceruzánk, rajzpapírunk,
azzal játszottunk számítógép helyett.
Patakot elgátoltuk minden évben
Pécel után, Rákoscsaba fölött,
telente hatalmas jégpályát csináltunk,
ott korcsolyáztunk a nádasok között!

Állomás mellett a "Béke" strand volt.
Vize nagyon koszos volt (és) vagy jéghideg!
Inkább ezért mi lábteniszeztünk,
azt választottuk megfázás helyett.
Odajárt sok ismert focista,
Martos Győző s az Ebedliék,
Boldogság töltött, ha velük játszhattam,
visszaemlékezni erre, jaj, de szép!

Mikor a múltra visszanézek,
ezernyi emlék rám köszön.
Kisautóm, barátok, pöttyös labda
egy pár pillanatra visszajön.
Dermesztő víz az árnyas strandon,
szívmelengetőn a kulcsos korcsolya,
jó néha visszaemlékezni ma is arra.
mi vissza már nem jöhet soha.










Juhász Gyula: KÓRUS A NAPHOZ


Ragyogj le ránk áldott derűvel
Fények örök királya, Nap
A gond és bú felhőit űzd el
S mutasd meg tündöklőn magad!
Te vagy az élet érlelője,
Az aratás és szüret őre,
Áldás és békesség te vagy,
Ó Nap ragyogj le ránk s el ne hagyj!
Szent fényed égjen a szívekben,
Hogy mind eltűnjön a sötét
És boldog, büszke győzelemben
Vegyük át Földünk örökét.
Ragyogjon a tudás , művészet
És ünnepünk legyen az élet,
Ó Nap, te fénylő és meleg,
Uralkodjál e Föld felett!







Juhász Gyula: MÁR AZT HISZI...


Már azt hiszi a vén szív: túl a jón
És túl a rosszon hindú bölcsességgel
Úszik mély vízen és örök hajón
És egy az ősi röggel, ősi éggel.

Már azt hiszi a vén ajk: némaság
A legbölcsebb szó e zajos világon,
Hogy nincs igénk, mely az örök magány
Ködén át zengne és hírt vinne fájón.

És íme: barnul már a téli rög
És íme: zöldell már az őszi parlag
És íme: csak a változás örök.

És íme: mély vizen, mely parttalan tart,
Még kora úszni, míg folyói folynak
És áradó és fájó tavaszoknak.










Juhász Gyula: ŐSZ


Opálos színei bágyadt ködében
Leszáll reám a kora alkonyat,
Kései tűzrózsák nyílnak a réten
S az égen a mély csöndesség fogad.
Nagy topolyafák gallya hullong gyéren
És sötétben hallgat a tó
S a kolomp úgy méláz a lomha légben,
Mint altató.

Hűs szele húz át az ősznek a réten,
Fázik a lelkem, érzi a deret,
Keresnék valamit a messzeségben,
Kihunyt fényt, elnémult üzenetet...
Oly hirtelen borult az est fölébem
S az ősz oly gyorsan rámtalált,
Úgy állok itt a hervadó vidéken,
Mint a topolyafák.










Kosztolányi Dezső: ÜLLŐI-ÚTI FÁK


Az ég legyen tivéletek,
Üllői-úti fák.
Borítsa lombos fejetek
szagos, virágos fergeteg,
ezer fehér virág.
Ti adtatok kedvet, tusát,
ti voltatok az ifjúság,
Üllői-úti fák.

Másoknak is így nyíljatok
Üllői-úti fák.
Szívják az édes illatot,
a balzsamost, az altatót
az est óráin át.
Ne lássák a bú ciprusát
higyjék örök az ifjúság
Üllői-úti fák.

Haldoklik a sárgult határ,
Üllői-úti fák.
Nyugszik a kedvem napja már,
a szél búsan dúdolva jár,
s megöl minden csirát.
Hova repül az ifjúság?
Feleljetek, bús lombu fák,
Üllői-úti fák.







Matos Maja: ELSŐS LESZEK

Elsős leszek
Akár hiszed, akár nem,
Nagyon jó az én kedvem.
Tudod minek örülök?
Iskolába kerülök.

Szép volt a nyár, szép nagyon,
Sütkéreztem a napon.
Játszottam és ugráltam,
Szaladgáltam, bringáztam.



Halacskákkal versengve,
Úszkáltam a tengerbe'
Homokváram összedűlt,
A sárkányom elrepült.

Nincs már minek maradnom,
Van helyette más dolgom.
Nagy vagyok már iskolás,
Kezdődjön a tanítás!







Németh Edina: VALAMIKOR RÉGES-RÉGEN


Mintha csak tegnap lett volna, mikor minden délután
hintáztunk, és hanyatt fekve csúsztunk le a csúszdán.
Lágy szellő fújta a hajunkat a játszótéren,
napsugár melengette arcunkat... valamikor réges-régen.

Számíthattunk egymásra, és együtt barátokat szereztünk,
akiket mára már talán végleg el is veszítettünk,
de amit elveszítettünk, elfeledni nehéz...
a kegyetlen tudat, hogy többé már nem az enyém.

A jövőt rózsaszínűnek, boldognak és egyszerűnek láttuk.
Naivan hittük, hogy velünk marad minden barátunk.
Miénk volt a Nap, a Föld, a Hold, a csillagok,
izgatottan vártuk, hogy mi is lehessünk már "nagyok."

Egy láthatatlan szál, mi a végsőkig összekötött minket,
hittük, hogy szomorúság, ördög és rossz nincsen.
A "mi fánk" tetején suttogtunk egymásnak oly sok álmot,
hittük, hogy míg világ a világ, maradunk barátok.

Legyen úgy, ahogy elterveztük valamikor réges-régen,
Istenem, kérlek, ne engedd, hogy véget érjen!
...ez már mind csupán csak réges-régi emlék,
de ha hívnál, veled a világ végére is elmennék.







Cs.Németh Margit: EGY PORSZEMNYI KIS LÉLEK


Istenem,köszönöm,hogy élek,
Én,egy porszemnyi kis lélek.
A te csodás világodból,
Én csak egy vagyok a sokból.
Köszönöm,hogy teremtettél,
Utamba köveket tettél,
Hogy megtanuljam ,mennyit is érek,
Én,egy porszemnyi kis lélek.
Régi vándora vagyok a világnak,
Hogy utam végén hazataláljak,
Veled lehessek majd végleg,
Én,egy porszemnyi kis lélek.







Ellen Niit: OTTHONT ADSZ


Amint az ajtón benyitok,
kezemnek otthont adsz a tiédben.
Befogadod, mint csavargót a házba,
ott vacok várja, tűzhely, vacsora,
nincs lárma, nincs lótás-futás.
A lélek, felbátorodva,
kioldja átázott cipőjét,
vizes harisnyáját kötélre dobja,
aranyfényű teát tesznek elébe,
illatos málnaízzel,
vágnak mellé, amennyi jólesik,
a friss kenyérből.
Aztán ha a lélek, felbátorodva,
egy kicsit kutat a polcon,
talál még rejtett örülnivalót:
kis üveg mézet,
vagy egy pozsgás-piros almát ...
Csak annyi kell, hogy a kezemnek
egy pillanatra
otthont adj a tiédben.

(Rab Zsuzsa)







Osvát Erzsébet: VARÁZSLAT TÖRTÉNT


Én az iskolától
varázslatot vártam.
Úgy képzeltem el, hogy egy
mesebeli várban
varázsolni tanít
egy okos varázsló:
termetre óriás,
két szeme parázsló,
szája varázsigét
mormolgat nekünk,
és egyszer majd mi is
varázslók leszünk.
Így is lett. Megtörtént
a várva várt nagy varázslat.
A betűk, a számok barátokká váltak.



Az okos varázsló
a tanító bácsi
segített hozzájuk
kulcsokat találni.
A varázsigékre,
ahogy megtanított,
könyvem sok meséje
azóta nem titok.
De nem titok többé
a tarka szivárvány,
s hogy a fák mért állnak
ősszel olyan árván...
És mégis, mégiscsak
varázslat marad
az a régi, első, szép
iskolanap


Osvát Erzsébet Varázslat történt

Link








Reményik Sándor: A MENEKÜLŐ


Ha mennem kell, magammal sokat vinnék,
Az egész édes, megszokott világot,
Rámástul sok, sok kedves drága képet
És egy pár szál préselt virágot,
Vinnék sok írást, magamét meg másét,
Sok holt betűbe zárt eleven lelket,
S hogy mindenütt nyomomba szálljanak;
Megüzenem a hulló leveleknek.
Vinném az erdőt, hol örökké jártam,
Hintám, amelyen legelőször szálltam,
A keszkenőm, mivel rossz másba sírni,
A tollam, mert nem tudok mással írni,
Vinném a házunk, mely hátamra nőtt,
Az utca kövét küszöbünk előtt!
Vinném... én Istenem, mi mindent vinnék!
Én Istenem, mi minden futna át
Gyötrődő lelkem alagútjain -
Olvasgatnám az ablakok sorát,
Simogatnám a fecskefészkeket,
S magamba szívnék minden verkliszót,
Mint bűbájos, mennyei éneket...
Utánam honvággyal tekintenének
Az ajtók mind és mind a pitvarok,
Szeretnék mindent, mindent magammal vinni -
És mindent itt hagyok.







Reményik Sándor: RÉGI NÓTA


Valamikor régesrégen,
Mesebeli erdőszélen,
Hogy hirtelen zápor szakadt:
Megbújtunk egy ernyő alatt.
Napsugárra nem is vártunk,
Napfény volt a mosolygásunk.
Egymás arcát derítettük,
Hogy borult: számba se vettük.
Mint fiatal fák a szélben,
Egymáshoz hajoltunk szépen,
Szűzi szívvel, tiszta szemmel,
Céltalan, szép szerelemmel.
S vert az eső, vert az áldás,
Tavasz volt. Tündérvirágzás.

Az alkalom csak elszaladt.
A pillanat csak elszakadt.
Mivé lett a régi erdő?
Hová lett a vén esernyő?
Az ég egyre csak feketült,


A záporba jég is vegyült.
Már ernyőt sem feszítettünk,
Jégnek puszta fejjel mentünk.
S külön bánat, külön zápor
Vert és sodort el egymástól.

Aztán, búsabb, mélyebb szívvel,
Ajakunkon vihar-ízzel
Megint csak egymásra leltünk
És kérdeztünk és feleltünk.
Véghetetlen béke-vággyal
Egymás lelkét fontuk átal.
A csalánból, ami éget
Szőttük a nagy csendességet.
Álltunk, mint valaha régen
Mesebeli erdőszélen.
Álltunk enyhe borulatban,
Ünnepesti alkonyatban.
Álltunk őszbe hajló nyárban,
Ritka másodvirágzásban.
S feszült fölénk árnyat ejtő,
Vak vihartól mosolyt rejtő
Tündér-gomba: régi ernyő.

1934 február 26


Reményik Sándor: RÉGI NÓTA

Link








Reményik Sándor: ZÁRÓRA UTÁN


Az ívlámpák itt sorba kialusznak,
Fogy a muzsika, halkul a beszéd,
Az indóháznál egy-egy árva fény
Éjbe mereszti reszkető szemét.

Reszket és vele rezzen tétován
Lelkünk, hogy elhagynak ím, mind a fények,
Égbefúrhatjuk érte bús szemünk
S szegezhetjük a sötét messzeségnek.

Egy-két csillag, ha megmarad talán
Lesüppedt sírok őrének felettünk,
És messzi pályán tán egy árva láng:
Amerre elment mind, akit szerettünk.







Sík Sándor: A HAJNAL SZERELMESE


Azt szeretem, aki nevet,
Akinek rózsaszín az arca,
Aki örül, aki kacag,
Aki dalolva megy a harcra.

Enyém az áprilisi szellő.
A feslő bimbót szeretem,
A hasadót, a harmatosat.
A hajnal a szerelmesem.

Az én emberem a gyerek,
A nagyszemű, nevető gyermek,
Akiben szűz minden-csírák,
Ezer erők rügyezve kelnek.

Az én emberem, aki fölkel,
Az induló, az ébredő,
Akinek győzelem az álma,
Akiben dalol a jövő.

Szeretem azt, aki akar,
Aki remény, aki ígéret.
Az enyém a vér és a tűz:
A fakadó fiatal élet.

Az ébredő napot imádom,
Megyek a virradat elé.
Az én lelkem a tüzek lelke,
Az én dalom a hajnalé.







Tóth Árpád: HAGYATÉK - részlet


Múlt és jövő közt kik középen álltok,
S kiket ez ünnep, mint ezüst halom
Emel magasra, honnan messzi láttok,
Boldog látványt kíván néktek dalom,
Szép volt a múlt, várjon ragyogva rátok
Még szebb jövő, még dúsabb jutalom,
S ezek között, bár szerény fény gyanánt ég,
Szeretetünk is hadd legyen ajándék.







Tóth Árpád: AZ ÖRÖM ILLAN


Az Öröm illan, ints neki,
Még visszavillan szép szeme,
Lágy hangja halkuló zene,
S lebbennek szőke tincsei.

Itt volt hát? jaj, nem is hiszem,
Már oly kusza a tünde rajz.
Mint visszafénylő, kedves arc
Szétrezgő képe vad vizen.

Mint lázálomkép, lenge árny,
Cikázó galambsziluett
Lánggal égő város felett:
Füst közt vonagló gyenge szárny.

Egy holt csillagról árva fény,
Mely milljom éve untalan
Száll ájultan és hontalan
A végtelen tér jég ürén.

Édeni pajtás, égi kéz,
Feldobná szívünk a poros,
Vak légbe, mint vidám, piros
Labdát, de jaj, a szív nehéz.

Itt volt hát? - ó, Öröm, Öröm,
Egy szóra még, egy percre még!
Ó, mondd, az ég fenn ugye kék,
S az élet méze nem üröm?

Az Öröm illan, ints neki,
Még visszabúsul szép szeme,
Lágy hangja elfúló zene,
S ezüstfehérek tincsei.











 
 
0 komment , kategória:  Szép versek és idézetek  
96 éve született Pilinszky János
  2017-11-27 17:00:52, hétfő
 
 







96 ÉVE SZÜLETETT PILINSZKY JÁNOS


Pilinszky János (Budapest, 1921. november 27. - Budapest, 1981. május 27.) a huszadik század egyik legjelentősebb magyar költője, Baumgarten-díjas, József Attila-díjas és Kossuth-díjas. A Nyugat irodalmi folyóirat negyedik, úgynevezett ,,újholdas" nemzedékének tagja. 1947-ben Pilinszky hallgatásra ítéltetett, 1951-től 1956 júliusáig nem publikálhatott.

Pilinszky János mélyen átélte az emberi létezés drámáját, és minthogy meg volt győződve az isteni irgalom jótékony működéséről, meghökkentő vélekedése ennek a meggyőződésnek a logikus következménye volt.








HITÜNK TITKAIRÓL


Ádvent: a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy ,,meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk". Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra - ami biztosan megjött. Télen: az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg: nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni - beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. És nincs gyengébb és ,,jogosabb" birtoklás se, mint szeretnünk azt, akit szeretünk és aki szeret minket.

Csak a szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi ,,meglepetés", lehetséges
végeérhetetlenül várakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanul utaznunk
és szakadatlanul hazatalálnunk.



Minden egyéb kaland, minden egyéb megismerés és minden egyéb várakozás véges és kérdéses. Így értem azt, hogy a karácsony a szeretet, és ádvent a várakozás megszentelése.

Az a gyerek, aki az első hóesésre vár - jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé - szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.







ŐSZI VÁZLAT


A hallgatózó kert alól
a fa az űrbe szimatol,
a csend törékeny és üres,
a rét határokat keres.

Riadtan elszorul szived,


az út lapulva elsiet,
a rózsatő is ideges
mosollyal önmagába les:

távoli, kétes tájakon
készülődik a fájdalom.


1937 karácsonya családi körben



A Pilinszkyék érettségi találkozóján készült kép - a költő IV. sor 3.





 
 
0 komment , kategória:  Híres emberek-jeles napok-évfo  
Mit vársz tőlem
  2017-11-26 22:30:59, vasárnap
 
 




MIT VÁRSZ TŐLEM


Dalszöveg

Zene: A.M.F

Mit vársz tőlem mikor haldoklik a népem,
Ölbe tett kézzel várjam hogy mikor lesz majd végem?
Mit vársz tőlem mikor pusztul ki a fajom,
Nem bírom ezt nézni, ez az én fő bajom!

Mond mit vársz tőlem, csak álljak és nézzek,
A sötétben lapuljak, és remegve féljek,
Nézzem hogy a hazám a fertőbe elmerül?
Megvédem a fajtám, kerül amibe kerül!

Mit vársz tőlem mikor csak pusztulást látok,
Hazugság és profit hajtja a világot,
Mit vársz tőlem mikor a jövőm meg van írva,
Bólogass csak némán, vonulj mint egy birka

Mond mit vársz tőlem, csak álljak és nézzek,
A sötétben lapuljak, és remegve féljek,
Nézzem hogy a hazám a fertőbe elmerül?
Megvédem a fajtám, kerül amibe kerül!

Mit vársz tőlem mikor terjed az apátia,
Aki felemeli szavát, az biztos halál fia,
Mit vársz tőlem mikor szégyen ha büszke vagy,
És rá akarnak venni, hogy néped megtagadd.

Mit vársz tőlem?
Mit vársz tőlem?
Mit vársz tőlem?
Mit vársz tőlem?

2008







A.M.F. - Mit Vársz Tőlem

Link









FENYŐK (Nyerges)


Dalszöveg

Zene: Ismerős Arcok

Dermesztő, hideg reggelen
A hajnali ködöt rágva,
Szomorú szívvel gondolok
Az erdélyi fenyőfákra.

Ahogy az erdeinket pusztítják,
Úgy pusztul vele a népünk,
S mikor az utolsó fát kidöntik,
Akkor lesz nekünk is végünk.

Nézem az idős bácsikat,
Kik az életben láttak már mindent;
Vakuló szemükkel keresik,
De nem találják az Istent.

A nénik is inkább csak sírnak,
Nincsen sem család, sem gyerek,
- Idegen országba mentek,
Hogy jöttmentként élhessenek.

Refr.:

S bár ugyanaz ismétlődik
Száz meg száz éve régen,
Mi ébresztő kiáltás helyett
Suttogunk csak a szélben.
Megmondom én, hogyan lehet,
Hogy magyarként éljük a jövőt:
Ameddig azok döntik,
Mi ültetjük addig a fenyőt.

A bajban sem ismerjük egymást,
Nem nyújtunk segítő kezet;
De ha nem hiszi magyar a magyart,
Az út már a pokolba vezet.
Hisz' éppen úgy oktalanság,
Hogy ki szeret, ne érdekeljen,
Mint hazug törvényt hozni
A jogos gyűlölet ellen.

2004


/Kézdivásárhelyről tartottunk hazafelé, és elszoruló szívvel bámultuk a hatalmas tarvágásokat. Ahol előző évben még gyönyörű, lélegző fenyőerdő állt, most csak szürke, csonkokkal teli, haldokló hegyoldalt találtunk. Abban a süket csöndben egyszer csak George barátom megszólalt: ,,Erről írjál, hallod?! Ezt írd meg!" Hát megírtam. Tudod, a fenyvesekben manók, lidércek és tündérek laknak. És Tündérországban nem lehet kivágni az erdőket.

Nézd meg egyszer egy székely ember arcát, mikor Vásárhelyt elhagyva hazafelé fordul! Nézd meg az arcát, mikor megpillantja a Hargitát! Aztán csendesedj el, és imádkozz, hogy legyen egy olyan hely a világon, melynek láttán Te is úgy érzel, mint ő! Mert ha van, akkor van hazád is./







Ismerős Arcok - Fenyők

Link












 
 
0 komment , kategória:  Zene, zene, zene...  
Élet bölcsességek
  2017-11-26 17:00:48, vasárnap
 
 







ÉLET BÖLCSESSÉGEK









HOGYAN ÉLJÜNK?


(...) Életem legfontosabb viselkedési szabályait egytől egyig az óvodában sajátítottam el. Az egyetemen a bölcsesség nem volt különösebb érték, az óvodában azonban annál inkább. Íme, amit tanultam:

Ossz meg mindent másokkal!

Ne csalj a játékban!
Ne bánts másokat!
Mindent oda tégy vissza, ahonnét elvetted!
Rakj rendet magad után!
Ne vedd el a másét!
Kérj bocsánatot, ha valakinek fájdalmat okoztál!
Evés előtt moss kezet!
Húzd le a vécét!
A frissen sült sütemény és a hideg tej tápláló.
Élj mértékkel! Mindennap tanulj, gondolkodj, rajzolj, fess, énekelj, táncolj, játssz és dolgozz egy keveset!
Délutánonként szundíts egyet!
A nagyvilágban óvatosan közlekedj, fogd meg a társad kezét, és ne szakadjatok el egymástól!
Ismerd fel a csodát! Ne feledd a magocskát a műanyag pohárban: a gyökerek lefelé terjeszkednek, a növények felfelé, és senki nem tudja pontosan, mindez hogyan van, de valamennyien hasonlóképpen élünk.
Az aranyhalak, a hörcsögök, a fehér egerek, még a magocska is a műanyag pohárban - mind meghalnak egyszer. Mi is.
És emlékezz az első szóra, melyet megtanultál - a legfontosabbikra -: nézd!







A MOLNÁR, A FIA MEG A SZAMÁR


Egy apa fia meg szamara társaságában vonult Keshan poros utcáin a rekkenő déli hőségben.

1.
Az apa a szamáron ült, a fiú pedig vezette a jószágot.
- ,,Szegény gyermek! - vélekedett egy járókelő. - Rövid lábacskája alig tud lépést tartani a szamár gyors járásával. Hogyan is lehet valaki ilyen lusta, hogy tétlenül ül a szamarán, és elnézi, hogy a kisgyerek agyonhajszolja magát."
Az apa megszívlelte a bírálatot: a következő sarkon leszállt, és fiacskáját ültette fel a szamárra.

2.
De nem telt sok időbe, mikor egy újabb járókelő szólalt meg rosszallóan:
-. ,,Micsoda arcátlanság! A kis csibész úgy trónol a szamáron, mint valami király, szegény öreg apja meg loholhat mellette."
Ez meg a fiút szomorította el, és kérte apját, hogy üljön fel mögé a szamárra.

3.
- ,,Ki látott már ilyet?! - hallatta ekkor zsémbelődő hangját egy asszony a fátyla alól. - Micsoda állatkínzás! Szegény párának leszakad a háta, a két semmirekellő meg úgy terpeszkedik rajta, mintha egy dívány volna az a szerencsétlen jószág!"
Apa és fia a szidalom hallatán összenéztek, és szó nélkül mindketten leszálltak a szamárról.

4.
De csak néhány lépést tettek meg a szamár mellett, egy idegen máris gúnyolódni kezdett rajtuk:
- ,,Hogy lehettek ennyire ostobák? Sétálni viszitek talán azt a szamarat? Minek tartjátok, ha nem is dolgozik, hasznot se hajt nektek, és még arra se jó, hogy vigye valamelyikőtöket?"

5.
Az apa egy marék szalmát adott a szamár szájába, másik kezét fia vállára tette, és így szólt:
- ,,Bárhogyan teszünk is, mindig akad valaki, akinek nem tetszik a dolog. Azt hiszem, legjobb lesz, ha eztán csakis a magunk feje után megyünk."ű







La Fontaine: A MOLNÁR, A FIA MEG A SZAMÁR


Szegény volt a molnár, s nyakán élt a fia.
Egyetlen szamarát el kellett adnia.
Hogy kényes bokáit kőben meg ne zúzza,
lábainál fogva fölkötik egy rúdra,
vállukra veszik, és mennek a teherrel,
a molnár és fia. Szembejön egy ember,
s elkezd hahotázni:"Viszik a szamarat!
Nem a csacsi hármuk közt a legszamarabb!"
Hallja ezt a molnár."Némi igazsága
van a jó embernek - mondja. - Mégse járja,
hogy míg mi izzadunk, ez rúdon hintázzon.
Coki, szürke!" - mennek: fiú a szamáron,
s csak úgy gyalogszerrel utánuk a molnár.
"Nézd a lapajt! - szól egy szemközt jövő polgár -
pöffeszkedik fönn a csacsiján, és hagyja,
hogy gyalog kullogjon utánuk az apja!"
"Így igaz" - gondolja a fiú, leszállva
maga helyett apját ülteti szamárra,
s ő utánuk ballag. - Szól megint egy ember:
"Nem szégyell így bánni egy szegény gyerekkel!
Maga szamáron jár, s fia holtra fárad!"
"Igaz" - szól az öreg, s hátraint fiának,
üljön föl mögéje. Így kocognak most már
egy szamáron ketten: fia meg a molnár.
Mennek egy darabot. Jön valaki ismét.
"Nézzétek! - kiáltja. - Milyen eszenincs nép!
Szerencsétlen jószág! Hogy is nem sajnálják?
Addig hajszolják, míg betörik a hátát."
Leugrik a fiú, lesegíti apját,
a csacsi vidáman ugrándozik. Hagyják,
hadd élje világát, mórikáljon, fusson.
Szaporán lépkednek utána az úton.
Újra jön egy ember. "Szavamra! - kiáltja -
úgy látszik, a világ a bolondját járja:
úrrá lett a szamár, kedvére poroszkál,
s lohol a nyomában fiastul a molnár!"
Erre már a molnárt elfogja a méreg.
"Bolond, ki megfogad minden szóbeszédet!
Nem érdekel eztán senki fecsegése.
Mától nem adok, csak a magam eszére."

/Ford.: Rónay György/

A molnár, a fia meg a szamár

Link








NE ÍTÉLJ ELHAMARKODOTTAN!


Egy magát becsületesnek mondó tisztviselő elfoglalta új hivatalát, és a következő feliratot függesztette ki a hivatal ajtajára:

,,Nem szeretem a pénzt.
Nem vágyom magas rangra.
Nem félek a haláltól."

Néhány nappal később valaki hozzáírta az alábbiakat a tisztviselő szövegéhez:

,,Nem szeretem a pénzt, ha kevés van belőle.
Nem vágyom magas rangra, kivéve, ha magasabb a mostaninál.
Nem félek a haláltól, de szeretnék a lehető legtovább élni."










A BEFŐTTESÜVEG


A filozófiát tanító professzor szótlanul lépett be a felsőoktatási intézmény tantermébe. A katedrán egy nagy befőttes üveg volt, mellette meg három tasak. Ezekben homok, kavics és nagyobb kődarabok voltak.

A professzor fogta az egyik üveget, a nagyobb kődarabokkal megtöltötte, majd megkérdezte a hallgatókat, hogy szerintük tele van-e az üveg. A diákok igennel feleltek.

Ezt követően a kavicsokat szórta az üvegbe, amelyek beférkőztek a kövek közé, kitöltve az űrt. Miután az apró kavicsok kitöltötték a kövek közötti üres helyeket, megint megállapították, hogy az üveg tele van. A kérdést megint megismételte, a válasz most is igen volt a hallgatók részéről.

A végén pedig annyi homokot szórt az üvegbe, amíg az teljesen meg nem telt. A diákok ismét úgy látták, hogy tele van az üveg. A homok természetesen minden kis rést kitöltött.

- Most - szólt a professzor - szeretném, ha úgy tekintenének erre az befőttes üvegre, mint az életre. A nagy kövek az életünk legfontosabb dolgait jelképezik: a családot, a szerelmünket, a párunkat, az egészséget, a gyerekeket, a barátokat, a hobbinkat. A kavicsok is azokat a dolgokat jelentik, amelyek fontosak nekünk: munkahely, iskola, ház, autó, mobiltelefon. A homok pedig a jelentéktelen dolgokat jelöli. Mi ebből a tanulság?

Az, hogy ha előbb a homokot töltjük az üvegbe, és folyamatosan azt halmozzuk fel, akkor a többi dolognak már nem jut hely. Ezért szeressük egymást, törődjünk családtagjainkkal, látogassuk meg nagymamánkat, menjünk el rendszeresen az egészségügyi szűrővizsgálatokra, sétáljunk párunkkal rendszeresen, találkozzunk a barátainkkal, mozogjunk, éljünk.

Egyszóval vigyázzunk a köveinkre, mert azok a legfontosabbak az életünkben - zárta előadását a professzor.




/Vegyük észre, hogy ez a Ti életetek. A kövek a fontos dolgok - a családod, az egészséged, a gyermeked, a barátaid - ha minden mást elveszítenél, az életed akkor is teljes maradna. A kavicsok azok a dolgok, amelyek még számítanak, mint a munkád, a házad, az autód. A homok - az az összes többi. Az apróságok.

Ha a homokot töltöd be először, nem marad hely a kavicsoknak és a köveknek. Ugyanez történik az életeddel. Ha minden idődet és energiádat az apróságokra fordítod, nem marad hely azoknak a dolgoknak, amelyek igazán fontosak számodra. Fordíts figyelmet azokra a dolgokra, amelyek alapvetők a boldogságod szempontjából. Játssz a gyermekeddel. Menj el orvosi ellenőrzésre. Rendszeresen látogasd rokonaidat. Törődj a pároddal. Mindig szakíts időt barátaidra. Mindig lesz időd dolgozni, takarítani, bevásárolni, rendet rakni. Először a kövekre figyelj - azokra, amik igazán számítanak. Állítsd be a prioritásokat. A többi: csak homok./
.









ÉVEZREDES BÖLCSESSÉG


Minél több a tilalom és a szabály, a nép annál szegényebb, minél több a fegyver, a nép annál nyugtalanabb, minél több a rendelet, annál nagyobb a felfordulás, minél több a törvény, annál több a tolvaj és a rabló.

(Lao-Ce)







ANGYAL A LÉPCSŐN - Részlet


,,Anyu megint azt motyogja, hogy limonádét szeretne. Odaadom neki a második üveg felét, hogy nyugton maradjon, Még kér, emiatt a maradékot vízzel hígítom, hogy tovább tartson...Michael azt kérdezgeti, meg fog-e halni anyu, Malachy pedig azt feleli neki, hogy amíg nem jön a pap, meghalni sem lehet.

És mikor fog megint égni a tűz, és mikor iszunk megint meleg teát, aggodalmaskodik Michael, mert fázik az ágyban, holott betakarózott a régről ránk maradt ócska kabátokkal. Malachy szerint házról házra járva kellene tőzeget, szenet és fát kérnünk, és a tüzelőt Alphie babakocsiján szállíthatnánk haza. Alphie-t is magunkkal kellene vinnünk, mert még kicsi, és mindenkire rámosolyog, és amikor az emberek meglátják, meg fogják sajnálni őt is, minket is. Megpróbáljuk Alphie-ról lemosni az összegyűlt sok piszkot, szöszt, tollat meg ragacsos lekvárt, de amikor hozzáér a víz, Alphie felüvölt...

Eltoljuk a babakocsit a gazdagok utcáiba, de amikor bekopogunk, a cselédek azzal küldenek el, hogy menten szólnak az illetékes hatóságnak, mert gyalázat egy kisbabát végigrángatni a városon egy rozzant babakocsiban, ráadásul az egekig bűzlik ez a mocskos tragacs, amiben egy disznót s volna szabad a vágóhídra vinni, micsoda dolog ez, katolikus országban élnénk, vagy mi, itt a kisbabákat rendesen gondozni kell és életben tartani, hogy továbbadhassák a hitet az utánuk következő nemzedéknek. Malachy odaszól az egyik cselédnek, hogy kinyalhatja, mire olyan nagy pofont kap, hogy könnybe lábad a szeme, és kijelenti, soha az életben nem fog kérni a gazdagoktól semmit. Nincs értelme továbbkérincsélnünk, mondja, inkább kerüljünk a házak mögé, másszunk át a kerítésen, és vegyük el, amire szükségünk van. Michael közben becsönget elöl a kapun, és szóval tartja a cselédet, azalatt Malachy meg én kidobálunk annyi szenet és tőzeget, amennyi még elfér Alphie mellett a kocsiban.

Három házból így szerzünk tüzelőt, de azután Malachy fejbe találja Alphie-t egy kerítésen át dobott széndarabbal, és a visítás miatt azonnal rohannunk kell. Közben megfeledkezünk Michaelről, aki továbbra is becsenget a házakba, és kapja érte a sok szidást a cselédekről. Malachy szerint először haza kell tolni a babakocsit, és csak azután mehetünk Michaelért. Most már nem állhatunk meg, mert Alphie bömböl, és a járókelők csúnyán néznek ránk, meg is jegyzik, hogy anyaszomorítók vagyunk, továbbá egész Írország szégyene.

(Frank McCourt: Angyal a lépcsőn. Fordította: Barabás András.







Bernard Young: A LEGJOBB BARÁT


Képes a legjobb barátod
Elenni a csokidat
Kibeszélni a hátad mögött
Bulit rendezni és nem meghívni?

Az enyém igen.

Képes a legjobb barátod
Kérdezés nélkül elvinni a bringád
Fütyülni a születésnapodra
És nagy ívben kerülni téged?

Az enyém igen.

Képes a legjobb barátod
Visszavinni a bringád
Hozni egy zacskóval a kedvenc csokidból
És a szemedbe nézni?

Az enyém igen.

Képes a legjobb barátod így szólni?
Bocs, hogy kibeszéltelek a hátad mögött
Bocs, hogy nem hívtalak meg a bulimra
Bocs, hogy fütyültem a születésnapodra
Azt hittem, dobtál engem...

Az enyém igen.

És képes egy jó barát így felelni?
Oké, felejtsük el.

Én igen.

(Tótfalusi István fordítása)













 
 
0 komment , kategória:  Bölcsességek és gondolatok.   
134 éve született Babits Mihály
  2017-11-26 14:30:30, vasárnap
 
 







134 ÉVE SZÜLETETT BABITS MIHÁLY


Ma 134 éve született Babits Mihály.

Babits Mihály /Szekszárd, 1883. november 26. - Budapest, Krisztinaváros, 1941. augusztus 4./ költő, író, irodalomtörténész, műfordító, a 20. század eleji magyar irodalom jelentős alakja, a Nyugat első nemzedékének tagja. A Nyugat nemzedékének Ady mellett az egyik legnagyobb költője. Már a kortársak is úgy tartották Adyt és Babitsot, mint a két irodalmi vezért.

1938-ban jelent meg a Jónás könyve. A ,,Jónás könyve" Babits utolsó nagy üzenete. Egy számadó lélek nagysága szól benne, magas erkölcse, őrző és intő szava.

Ellentmondásos élet volt az övé, ellentmondásos költői örökség maradt utána, de emberi nagyságának felmutatására éppen e műve ad igazi alkalmat. A második világháború küszöbén költői önvallomásában mondta ki a polgári értelmiség legjobbjainak tiltakozását, önmarcangoló felelősségtudatát. Szállóigévé vált sora: ,,Vétkesek közt cinkos, aki néma", az írástudók felelősségének mementójává vált.


Babits Mihály összegyűjtött versei

Link








"Nem kell hinni, hogy aki könyvekbe menekül, okvetlen az élet elől akar szökni. Sokszor inkább tágítani akarja életét, több életre szomjas, mint amennyit kora s végzete kiosztott. Az élet néha különösmód összeszűkül, és megszegényedik ezen a magyar glóbuson."
(Babits Mihály: Curriculum Vitae)

"...vagy vedd példának a piciny fűszálat:
miért nő a fű, hogyha majd leszárad?
miért szárad le, hogyha újra nő?
(Babits: Esti kérdés)

,,Vétkesek közt cinkos, aki néma"
(Babits Mihály: Jónás könyve)







ÁLDÁS A MAGYARRA


Ne mondjátok, hogy a haza nagyobbodik.
A haza, a haza egyenlő volt mindig
ezer év óta már, és mindig az marad,
mert nem darabokból összetákolt darab:
egytest a mi hazánk, eleven valami!
Nem lehet azt csak úgy vagdalni, toldani!

Máskor is hevert már elkötözött tagokkal.
Zsibbadtan alélt a balga erőszakkal.
De mihelyt fölengedt fojtó köteléke,
futni kezdett a vér elapadt erébe.
Visszakapta, ami soha el nem veszett.
Nagyobb nem lett avval. Csak egészségesebb.

Lám, igaz jószágunk visszatér kezünkre,
bár a világ minden fegyvere őrizze.
Mert erős a fegyver és nagy hatalmasság,
de leghatalmasabb mégis az igazság.
Útja, mint a Dunánk és csillagok útja:
nincs ember, aki azt torlaszolni tudja.

Él a nagy Isten és semmise megy kárba,
Magyarok se lettünk pusztulni hiába,
hanem példát adni valamennyi népnek,
mily görbék s biztosak pályái az égnek.
Ebből tudhatod már, mi a magyar dolga,
hogy az erős előtt meg ne hunyászkodna.

Erős igazsággal az erőszak ellen:
így élj, s nem kell félned, veled már az Isten.
Kelnek a zsarnokok, tűnnek a zsarnokok.
Te maradsz, te várhatsz, nagy a te zálogod.
Zsibbad a szabadság, de titkon bizsereg,
és jön az igazság, közelebb, közelebb...

(1938. november 2-6.)







EZERKILENCSZÁZNEGYVEN


Mi minden voltál már nekem, édes hazám!
Egész világ melyben kedvtellve utazám...
Meghitt otthon ahol nyujtóztam szabadon...
Keménypados börtön és bujdosó-vadon...
Észrevétlen voltál, mint a jó levegő,
majd égő fájdalom, mint a szoros cipő...
Homlokomon bélyeg... a nyakamon járom...
De mostan kősziklám vagy és erős váram.

Fölforrtak az idők, egy nagy had a világ.
Most gyürd be, magyar, a süveged taraját,
s amint büszke voltál harcaidra hajdan,
légy büszke békédre e nagy zivatarban.
Mert csodálatos és hősi a te sorsod:
harcolnod kell, mikor más nyugodt és boldog,
s mikor körülötted tombol az egész föld,
te maradsz türelmes, mozdulatlan és bölcs.

Immár a népeket terelik mint nyájat,
emberek futkosnak, mint riadt patkányok,
városok lángolnak telhetetlen tüzben,
nemzetek halálát engedte az Isten.
Te állsz vén bástyádon fürkészve, hallgatag.
Gonosz, szomszéd szelek borzasztják hátadat.
Szemed ugy száll szerte, mint a bibliai
özönben a Noé csapzott galambjai.

Mire tart a végzet s mily sorsra szánt minket?
Micsoda jövőnek magvaivá rendelt?
Óh ki tudja, milyen nehéz parancsokat
hordunk már zsebünkben titkos pecsét alatt!
Várakozva állunk, mint ki némán, hosszan
áll egy kényes strázsán, s vigyáz és nem moccan;
s ahogy a rossz évek rozzanva meghagyták,
néz ránk a vén bástya, a nyügös szabadság.

Meg ne inogj, népem, tarts ki nagy strázsádon,
mert kell ma a bástya az omló világban,
s talán épen ez a te nehéz parancsod:
tartani keményen a kopott ős roncsot.
Mert nem véd az amit te meg nem tudsz védeni,
de rozzantan is szent ami tiéd s régi.
Átkoztad elégszer... kicsi volt magadnak...
S ma áldott, és tágabb mint nagy birodalmak.

Mi minden voltál már nekem, édes hazám!
De most érzem csak hogy mi voltál igazán.
Most érzem hogy nincs hely számomra kivüled
s mi börtönnek látszott, szabadság tornya lett.
Most érzem hogy sorsom a hazámnak sorsa,
mint fához a levél, hulltomig kapcsolva,
mert nem madár vagyok, hanem csak falevél,
mely ha fája kidőlt, sokáig ő sem él.

Nyugat 1940

/A vers a Szellemi Honvédelem Naptára c. kiadvány részére iródott s elsőízben ott jelent meg/













 
 
0 komment , kategória:  Híres emberek-jeles napok-évfo  
A magyar labdarúgás napja
  2017-11-25 19:30:03, szombat
 
 










A MAGYAR LABDARÚGÁS NAPJA


A magyar labdarúgó ,,Aranycsapat" 1953. november 25-én( szerdán) a londoni Wembley stadionban 6:3 arányban legyőzte a hazai pályán akkor már 90 éve veretlen angol válogatottat. A sporttörténeti győzelem emlékére a Magyar Labdarúgó Szövetség 1993-ban november 25-ét A magyar labdarúgás nyilvánította.

Gyakran hangzik el, hogy a magyar labdarúgó-válogatott sporttörténelmet írt a Wembley-stadionban, amikor 6:3-ra legyőzte Anglia válogatottját. Az egymástól izolált, keleti és nyugati blokkban élő csapatok csak hírből ismerték egymást, személyesen még sohasem találkoztak a barátságos mérkőzés előtt. Az angol közönség a hazai csapat fölényes győzelmét várta, éppen ezért döbbentette meg őket Hidegkuti, aki az első másodpercekben az ellenfél hálójába talált. A százezres közönség dermedten figyelte a meccs alakulását: a magyarok nem a véletlennek köszönhetően, hanem tudásuk alapján nyerték meg a rangadót. Az Aranycsapat a meccs végére elnyerte a Wembley-ben szurkolók szimpátiáját, elismerően tapsoltak meg a technikásan játszó játékosokat. A magyar válogatott fél évvel később megerősítette fölényét, a Népstadionban rendezett visszavágón 7:1-re ismét legyőzte Angliát.

Az 1956-os forradalom után szétesett Aranycsapat nemcsak a magyarok számára fogalom, a világ legjobb csapatai között tartják számon. A Magyar Labdarúgó Szövetség 1993-ban a győzelem napját választotta a magyar labdarúgás napjának.

A sport a kommunista országok ,,fegyvere" volt az ötvenes években ,,az imperialisták" ellen. A magyar futballválogatott kétségtelenül kitett magáért ekkoriban. Csapatunk az ötvenes évek közepén több éven át veretlen maradt, és olimpiai bajnoki címet szerzett Helsinkiben, 1952-ben. Ezután nevezték el az együttest ,,Aranycsapatnak".


A magyar válogatott tagjai az évszázad mérkőzésén:

A csapat összeállítását csupán az ifjabbak kedvéért közöljük, hiszen az idősebb korosztály valószínűleg álmából felkeltve is felsorolja a tizenegy nevet

(1953. november 25.): Grosics Gyula - Buzánszky Jenő - Lóránt Gyula - Lantos Mihály - Bozsik József - Zakariás József - Budai II László - Kocsis Sándor - Hidegkuti Nándor - Puskás Ferenc - Czibor Zoltán. Szövetségi kapitány: Sebes Gusztáv.

Ez a társulat látogatott el annak az angol válogatottnak az arénájába, ahonnét győztesen még senki sem távozott addig. (A magyar krónikák általában 90 éves angol veretlenségről szólnak, az angolok azonban 1872 óta mérték ezt az időszakot. Tehát 81 éves veretlenségüket őrizték, igaz, a skótok legyőzték már őket, de a kontinens csapatai még soha nem mértek vereséget rájuk hazai pályán.) Az angolok ennek megfelelően nem vették igazán komolyan a mérkőzést, talán azért is, mert előzőleg a magyar válogatott idehaza 2-2-es döntetlent játszott a svédekkel. Elbizakodottságukat megerősítette egyébként a londoni sajtó is.

A magyar csapat számára e mérkőzés óriási presztízscsata volt, hiszen politikai elvárás is volt a győzelem Londonban. Már a megelőző napokban rengeteg társadalmi szervezet és üzem kollektívája küldött buzdító táviratot ,,az aranylábú gyerekeknek". (Akkoriban még nem volt szó ,,tisztes helyállásról", amit manapság annyit hallunk, és körülbelül azt jelenti, hogy ne kapjunk hat gólt, mint Mexikóban a szovjetektől, vagy hetet, mint a jugoszlávoktól a világbajnoki pótselejtezőn.)

Az 1953-as mérkőzés napján Magyarországon megállt az élet, és mindenki a rádió előtt ült. Várták, hogy Szepesi György megkezdje a mérkőzés közvetítését. A ,,hidegvérű" angolokat sem hagyta ,,hidegen" a meccs: a londoni arénában 110 ezer ember gyűlt össze!


A meccs és az ,,évszázad gólja"

Bár a sorsolás az angoloknak kedvezett, ők kezdhették a mérkőzést, már az első percben parádés gólt szerzett Hidegkuti. Közvetlenül utána megint Hidegkutit ugratta ki Puskás, ám a bíró les miatt érvénytelenítette a szabályos találatot. Az izgalmakat még az is fokozta, hogy az ellenfél (Sewell) kiegyenlítette az állást. A válasz azonban nem sokáig váratott magára, ismét Puskás passzolt Hidegkutihoz, aki immár a bíró által is szabályosnak ítélt gólt lőtt.

A harmadik magyar gólt Puskás szerezte, amelyet Szepesi egyből ki is kiáltott az ,,évszázad" góljának. A félidőben az állás: 4-2, miután Puskás újabb találatára Mortensen válaszolt. Vezettek tehát a szünetben a magyarok, sőt a második félidő elején máris 6-2-re módosult az eredményjelző, Bozsik József, a népszerű ,,Cucu" ugyanis megszerezte ötödik, Hidegkuti pedig hatodik találatunkat (Hidegkutinak ez volt a harmadik gólja a meccsen). A végeredmény a második félidő 16. percében alakult ki, amikor az angolok Ramsey révén tizenegyesből szépítettek.


A fogadtatás

Az ujjongás kitörő volt idehaza: a magyar válogatottat lelkes tömeg fogadta a budapesti pályaudvaron. A lapok dicshimnuszokat zengtek, úttörőőrsök és szocialista brigádok vették fel a csapat játékosainak a nevét. Zelk Zoltán üdvözlő verset írt a csapathoz ,,Alighogy átszállt a határon a győzelem, az a hat-három". A következő évben az ,,Aranycsapat" tovább fokozta a diadalt: 1954 tavaszán a Népstadionban másodszor is legyőzte az angolokat, ezúttal 7:1 arányban.


Anglia-Magyarország | 3-6 | 1953. 11. 25 | MLSZ TV Archív

Link


















 
 
0 komment , kategória:  Sport  
Ádám hogyan járt Évával
  2017-11-25 19:00:06, szombat
 
 





ÁDÁM HOGYAN JÁRT ÉVÁVAL


Amikor az Úr Évát is mögterömtötte, szöbb élete lött Ádámnak is. Egy darabig szót fogadott Ádámnak, Ádám akármit is parancsolt nekije. De eccörcsak mögbokrosodott, oszt mindég nekije állt föllebb. Eccör aszondi nekije Ádám:

- Te, kötözd fő azokat a rózsabokrokat ott az árok partján, mert a fődön feküsznek! Eldüntötte űket a forgószél.

Aszondi Éva:

- Ameddig kend a pampuláját járatja, addig mög is töhetné! Ne parancsúgasson mindég! Kendnek is annyiba áll mögtönni, mint neköm. Ha szereti a szagát, hát kötözze fő!

E így mönt a má mindönnap vagy két hét úta. Gondút egyet Ádám:

- Hát ha én nem tudok parancsúni ennek a mögátalkodott fehérnépnek, majd parancsul nekije az, aki az én bordámbul ezt a világra teremtötte.

Alég várta, hogy az úristen begyüjjön a Paradicsomkertbe. Gyütt ám eccör az Úr. Sok fényes angyal késérte. Kérdi Ádámtul:

- No, szerelmetös gyerököm, van-e valami újság?

Ádám vakarta a fejit, akart is szóni, mög nem is. Aszondi mégis egy kis idő múlva:

- Küldje el, Uram, valahol ezöket az angyalokat, mert vanni van újság, egy kis mondanivaló, de úgy szeretném, ha azt csak maga hallaná.

Az Úr mingyá ki is adta az angyaloknak a parancsot:

- Mönjetök, keressétök mög Évát, csak akkor gyertök vissza, ha hívlak bennetöket.

Az angyalok eltávoztak.



- Na most mondd el a mondanivalókat, gyerököm! - mondta az Úr.

- Hát nagy az én bajom, Uram, Atyám! - mondi Ádám. - Nem fogad szót az asszony, akármit is parancsolok neki. Mán vagy két hét úta mindég zsörtölődik, visszakarattyul, akármit is mondok neki. Pedig hát szépen beszélök hozzá! Alig vagyunk kéthónapos házsok, mán most is baj van vele. Mennyi mérgöt ötet az mög velem, mire mögöregszök.

Ádám oszt elmondta szépön, tódalék nélkül, hogy máma is hugyan járt Évával. Nagyon csóválta a fejét az Úr, hogy Ádám panaszát hallgatta. Mikor oszt elmondta Ádám mindön panaszát, búját-baját, aszondi nekije:

- Gyere csak ide közelebb, Ádám, hadd nézzelek mög jobban!

Ádám odamönt. Az Úr még körül is forgatta Ádámot, úgy mögnézte. Aszondi utoljára:

- Úgy látom, ölég jó kiformáltalak, de mégis hibázik rúlad valami. Azt parancsolom neköd, fiam, mönj le ahhol az árokhol, ahon azok a rózsabokrok vannak.

Oda is mutatott az Úr a kezivel.

- Mikor odaérsz, hajulj bele, osztég merítsd tele mind a két markodat! Mikor tele lösz a markod vízzel, mosd mög jó az órod alját mög az ajakadat, ódalrul a képedet, föl a hajadig. Majd möglátod, hogy azután szót fogad az asszony.

Avval kiáltott egyet az angyalok után, azok alágyüttek, oszt szépen elballagtak.

Ádám még abba a minutába lemönt az árokhoz, oszt mögmosakodott, úgy, ahogy az Úr mondta. Ahogy mosakodás után a víz tetejin möglátta magát, mögijedt. Azér ijedt mög, mer bajsza mög szakálla nyőtt, még ott a parton. De lassan beletörődött a dologba, mert az gondúta:

- H az Úristen így akarta, mégis csak jóra köll ennek kimönni.

Mikor visszatért a tanyára, elkiáltotta magát:

- Éva, galambom, gyere csak ide!

Éva odagyütt. Mikor möglátta, hogy egy bajszos, szakállas embör áll előtte, megijedt.

- Ki vagy, te embör?

Ádám elnevette magát. Aszondi:

- Én vagyok, tubicám, a te urad!

- Hát mi lölte kendöt, édös uram?

- Semmi - aszondi Ádám -, szakállam, bajszom nyőtt. Hát így nem vagyok szép?

- De, szépnek szép - mondi Éva -, csak most úgy félök kendtű, édös uram!

- Az nem baj, Éva! Ollan löszök ezután is, mind eddig vótam. Csak értsük mög egymást. De gyere csak kötözd föl a rózsabokrokat!

Éva kétször se mondatta, sietött a dógot elvégezni. Attúl fogva mintha mindön mögváltozott vóna. Éva szót fogadott. De egyre fúrta a kíváncsiság, hogy hogyan lött Ádámnak szakálla? De akárhogy cirógatta is Ádámot, Ádám nem árulta el a titkot.

Eccör aztán addig kérte Ádámot, hogy Ádám mán nem állhatta a sok könyörgést, mögmondta nekije, hogy hogyan nyőtt szakálla. Mikor Éva mögtudta, hogy hogyan löhet szakállt csinálni, gondúta magába:

- Mé ne löhetnék én is ollan, mint az uram?

Eccör aztán délután leszökött ahhol az árokhol, ahun Ádámnak kinyőtt a szakálla. Leballagott a parton, belemert a markával a vízbe. Ippeg az állához akarta vinni a vizet, mikor egy szúnyog hirtelen "ODA"röpült, oszt mögcsípte. Éva hirtelen odacsapott mind a két markával a szúnyogra. De amint odanézett, nem vót bátorsága még eccör vízér lenyúlni. Szőr nyőtt a szúnyog helin.







 
 
0 komment , kategória:  Pajzán történetek&mondák  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 35 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 35 db bejegyzés
e év: 387 db bejegyzés
Összes: 3824 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1546
  • e Hét: 4061
  • e Hónap: 29016
  • e Év: 146370
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.