Belépés
naplopoleon.blog.xfree.hu
Kinek megadatott egy kis darab kenyér, s otthon, hova este nyugodtan hazatér, s nem kell mást szolgálni, s úrnak se kell lenni: oly boldogság ez, mely minden... Fontos Manó
1915.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
Szép remények - kaput
  2017-11-30 19:50:57, csütörtök
 
  Nincs kedvem viccesre venni, elfáradtam, mindenhogy. De írjuk le a végjátékot, azaz ez még biztos nem a vége a történetnek, de azt majd akkor. Tehát elmentem az állásinterjúra, el, mert kötelező volt, bár tudtam, hogy miféle munkát fognak kínálni. Képesítésemnek megfelelőt, ahogy a munkaügyi központ tótumfaktuma mondta (csődörnek a nemzőszervét). A munkahelyről kéredzkedtem ki. A helyszín egy bútorbolt volt. Bent csak egy alacsony erősen festett öreg néne tartózkodott - nem én lettem az őzikéje. Azonnal kiderült, hogy segédmunkást keres kézi rakodónak. Erre a munkára leheletnyit túlképzett vagyok, és huszonéves titán sem vagyok már, hogy nehéz bútorokat emlegessek nap mint nap. Aláírta, dátumozta, és már mentem is a munkaügyibe a papírral. Ott szépen felvezettem a lapra az indoklásom, hogy miért is nem vállaltam el az évszázad állását, majd irány az ügyintéző, Szerencsére ügyfél alig, ez is jelzi, hogy mindenkinek van már munkája ebben az országban, vagy más országban, feketén-fehéren. Az ügyintéző ugyanaz, aki előző nap főnökével megtisztelt minket a tréningen és sok okossággal látott el. Ők közölték velünk, hogy az a szerencse érte a társaságot, hogy mindenki képzettségének megfelelő állásajánlatot kap, többen rögtön kettőt is. Amikor az ügyintézővel közöltem, hogy az állást nem fogadtam el, a nő dühös arcot vágott és értetlenkedve kérdezte:
- Hiszen bútor és szőnyeg bolt.
Értem, mert van kárpitos végzettségem (is), akkor én már lehetek kézi rakodó segédmunkás egy bútorboltban. Magácska pedig mivel papírokat tologató ügyintéző, akkor mehet favágónak, mert a fa papír alapanyag. Persze ezt csak gondoltam, nem mondtam én semmit. Kegyesen dolgomra bocsátott. Várom az ítéletet.
A közmédiának csúfolt hazugsággyárból csak azt lehet hallani, hogy haladunk a teljes foglalkoztatás felé. A vezér kiadta az utasítást, ki a közfoglalkoztatottakat a versenyszférába. Csak azok maradhatnak közfogisok, akik sehova sem lesznek jók.
Kérdem én, ha az a cél, hogy minél kevesebb közfoglakoztatott legyen, ezért létszámukat 2018-ban drasztikusan csökkenteni fogják, helyükre azonban nem vesznek fel senkit, akkor ki fogja elvégezni azt a munkát, amit most ők végeznek el éhbérért? Az ingyen munkaerőnél nincs olcsóbb. Van egy költségcsökkentő javaslatom: a politikusok helyett alkalmazzunk közfogisokat.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Szép remények II. - végtelen lehetőségek
  2017-11-27 19:02:53, hétfő
 
  Vetkőző nők, tűzriadó - anyukámnak lett igaza.
Amikor tündérke még múlt héten átadta a tréningre behívó papírokat (meghívó a bálba) rögtön azzal fogadott, hogy akár háromszor annyit is kereshetek, mint most. A lelkesedése napról napra nőtt, mert az előző nap még csak kétszeres fizetésről lelkendezett. Ezt a kincstári optimizmust valahogy én nem tudtam magamévá tenni (egyelőre mást se, de roppant optimista vagyok). Én egyébként is valamiféle összeesküvést sejtek a dologban, melynek célja, hogy kimozdítsanak a betonbiztos és jól tejelő pozíciómból. Nem szívesen mentem el a háromnapos tréningre, ott hagyva szeretett Bíborkát (jaj, a szexuális csúcsragadozó prédára les) és a hétfői szabadnapomat. Ráadásul Vigyori közölte, hogy egy ismerőse is részt vett pár éve ilyesmin, és önéletrajzát még a tréningen elküldve munkát is kapott! Na ettől estem csak igazán pánikba. Anyukám is győzködött, hogy jó lesz ez a tréning:
- Legalább színt visz az életedbe.
Na köszönöm szépen, az én életem ennyire szürke lenne? Mondjuk az, de ez most részletkérdés, viszont igaza lett életem első számú nőjének. El kellett menni erre a tréningre, már az első nap rögtön vetkőző nők és tűzriadó. Hű, de színes lett az életem, vagy inkább pont most lett szürke poros.
A tréning reggel nyolckor kezdődött! Mégis, ki kezd ilyen korán dolgozni, vagy legalábbis munkahelyére befáradni? Az ébresztőórát le kellett porolnom. Rögtön korlátozva lettem az egyik alapvető polgárjogomban: addig alszol, amíg fel nem ébredsz - magadtól, tegyük hozzá rögtön. Felkelek én már hajnalban is, de önszántamból, és nem parancsra. Tehát időben talpon voltam, de a szokásoknak megfelelően loholva estem be pont nyolcra. Tizenhatan türemkedtünk be a kis terembe, plusz az előadó. Bent egy hosszú asztal köré ültünk, én rögtön el is foglaltam helyem az asztalfőn, velem szemben a tutit majd megmondó tréningvezetőnk - minden nézőpont kérdése ugye. Jobbomra egy izomkolosszus került, aki mindenáron a vagyonőri pályára kíván lépni, balomon egy jóval kisebb emberke, egykori kőműves került (szegény apámra emlékeztet). 10 nőnemű és 6 hímnemű egyed összesen. Van köztük négy kisgyermeket nevelő fizikailag és idegileg lestrapált anyuka, ő dajka lenne, persze papírja nincs hozzá. Vagy ott van a művészeti diplomákkal rendelkező, gyermekét egyedül nevelő harminc körüli hölgyike, látható mentális problémákkal. Ilyen-olyan ügyintéző szürke kis egerek, vagy kevésbé szürke, de annál beképzeltebb egyéb rágcsálók. Velünk van türkiz műkörmével végig okoskáját babráló hétpróbás nőszemély perfekt angol nyelvtudással (savanyú a szőlő). A társaság kedvencévé (vagy nem) vált lánghegesztő és egyéb OKJ-s végzettséggel rendelkező, bájosan mindent duplán megmagyarázó, korát nehezen meghatározható roma emberke. Mindannyian közhasznúak, akiknek munkájára többnyire szükség lenne/van, de akiket, ha csak lehet, soha nem fognak rendes fizetésért alkalmazni, mert az ingyen munkaerőnél nincs olcsóbb.
Panaszra nem lehet egyébként okom, mert legalább melegben ültünk, olyannyira, hogy vetkőztünk, egyesek sajnálatára nem eléggé. Áram, így világítás eleinte nem volt, mert az épület épp felújítás alatt ál, aminek köszönhetően az intézménynek csak a kétharmadában volt áram, de idővel minket is elért a villamosítás. Igaz fejünk felett folyamatosan dübörögtek, bontottak valamit. A tűzriasztó időről időre vijjogni kezdet, idegesítve az egyik szintén labilis elmeállapotú hölgyikét - gyermekét szintén egyedül nevelgető. A tréning végére kiderült, hogy miért is szólt a tűzriasztó: a bontási törmeléket egy zárt csúzdán eresztették ugyan le az épületen kívül, a por azonban mégis beborította az alsó szintet és az ott tartózkodókat, a por pedig beindította a tűzriasztót. Holnap csőtőrésre számítok, jöhet, vízhatlan a bakancsom.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
2018: Magyarország
  2017-11-26 18:31:33, vasárnap
 
  - Az összes politikusunkat azonnal börtönbe dugjuk, ahogy megválasztották őket. Maguk nem?
- Miért tennénk?
- Időt takarít meg.
Terry Pratchett; Kallódó kontinens
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Munkahelyi erőszak (vagy erős szag?)
  2017-11-25 08:41:50, szombat
 
  Mindkettő, utóbbi az emésztés során felszabaduló gázok eredménye. Az energiaügyért felelős elvtársak komoly megfontolás tárgyává tehetnék eme gázok népgazdasági célú hasznosítását. Azonban most az első témáról kell beszélnünk. Igyekszem rövidre fogni, és szinte mindjárt a lényegre térni, mert rendszeresen az a vád ér, hogy sokat fecsegek, ezért a tömény szagú tények közlésére fogok törekedni, mert én magam is sokszor érzem, hogy többet beszélek a kelleténél és gyakran figyelmeztetem is türelmes hallgatóságomat, hogy szóljanak rám, ha mondtam volna már véletlenül azt, amit épp közölni fogok. Udvariasságból vagy félelemből (á, ez biztos nem) végig is hallgatnak s csak a végén közlik:
- Igen, mondtad már. Többször is.
Tehát térjünk is az események rövid, lényegre törő elmesélésére. Barokkos körmondatokra nem is lesz szükségünk, hogy megértsük milyen fizikai és lelki megrázkódtatáson mentem is én keresztül, még csütörtökön. Igen, két napja történt a pár pillanat alatt lejátszódó esemény, de két éjszakát is álmatlan hánykolódásban töltöttem el, míg végül arra az elhatározásra jutottam, hogy le merem írni az engem ért sérelmet. Lássuk hát. Persze rövid, pár soros beszámolóm olvasásakor az engem olvasó néptömegek vegyék figyelembe, hogy még mindig a trauma hatása alatt állok és nem ülök, ez, mármint, hogy ülök és nem állok fontos momentum, de nem szeretnék nagyon előre szaladni. Tehát az engem ért bántalmazás rövid, hiteltérdemlő beszámolója.
Épp rugdostam az alig két hónapja nálunk szabadságát töltő új kolleginát. Arra már nem emlékszem, hogy pusztán megszokásból, esetleg szeretetből, vagy pusztán éberségének fenntartása végett végeztem eme tevékenységemet, már a rugdosását, hiszen nem is ez a lényeg, mert én jártam rosszul, ugyanis most bokszolhatom újra a fekete félcipőmet. Igen, én fekete félcipőben dolgozom és nem rózsaszín klumpában vagy piros magasszárú cipőben, ez azért fontos tény történetünk szempontjából. No, rugdosom a kolleginát, aki nincs ötven kiló, pedig tömi magába az édességet és a pékárut - talán valamelyik szegény afrikai országba kellene kinevezni élelmezésügyi miniszternek. Tehát rugdosom, de annyira nem vesz komolyan, hogy legalább felkeljen a székből, á nem, ülve, hanyag mozdulatokkal rugdossa szét a cipőmet. De még csak most kezdődött az a fizikai és lelki terror, amit el kellett szenvednem. Tehát, rugdos a kolléga, amikor hátulról éles fájdalom hasít belém. Támadás érte a hátsóm! Rögtön tisztázzuk, hogy a belém hasító fájdalmat csak képletesen kell érteni! De akkor is tény, hogy egy jól irányzott rúgást kaptam, nem a bal vagy jobb farpofámra, hanem pontosan az "os coccygis"-emet találták telibe. Ha egy csizma találkozik a farokcsonttal az fizikailag sem kellemes, de a lelki megrázkódtatás maradandó károsodást okoz. Az történt, hogy a jelenlevő harmadik kolléga valamiféle ködös női összetartásról hablatyolva alattomos támadást intézett ellenem. Pontosan rúgott, pedig állítólag kézilabdázott, eh mindegy. Ne csodálkozzunk, hogy ilyesmi előfordulhat, ha két erőszakos nővel kell dolgoznia egy ártatlan férfinek. Mondanom se kell a beosztást egy nő készítette el.
Ja, beosztás. Tegnap fordult a kocka - mondhatnánk. Két férfi egy nő a felállás. Férfitársam, a menyétmosolyú Vigyori, aki egy szexuális csúcsragadozó, de ő is inkább keresztrejtvényébe temetkezett, mintsem ujjat merjen húzni a pusztán kisugárzásával a termet uraló nővel, akinek érkezését előre rettegi mindkét nemhez tartozó kolléga. Tudtuk, hogy ha agydugóját fülébe nyomkodja, akkor nemcsak megszólítása tilos, de még tekintetünk ráemelése is életveszélyes. Tegnap rettegve figyeltük, hogy most nem egy fülhallgatót, hanem egy nagy fekete fejhallgatót helyez isteni füleire. Lábával hamarosan harci indulót vert a kövezeten, majd (minő borzalom) zsigercsavaró dúdolásba kezdett. Veszélyességi pótlékot követelünk!! Öö, alázatosan kérelmezünk.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Szép remények I. - Az ajándék
  2017-11-22 18:36:13, szerda
 
  Többször a fejemhez vágták már, hogy mennyire negatív vagyok, ezért most rendkívül pozitívan állok az események elé. Bár megjegyzem, hogy az abszolút nulla fok, ami -273 fok még mindig közelebb áll az emberekhez, mint a csillagokban uralkodó elképzelhetetlen forróság. Én azonban most ilyen hőfokon lelkesedem, ebből is érzékelhető, hogy mennyire is pozitív vagyok. Nézzük hát, hogy mi is történt a délután folyamán, ami (ja az abszolút nulla fok csak megközelíthető, de el nem érhető) egyértelműen meg fogja változtatni az életem további alakulását.
Potya szabadnapomat töltöttem (ez mondjuk titkos, de úgyis sokat fecsegek) dolgosan: bevásárlás, mosás, főzés, tippmix feladás. Ez teljesen kitöltötte a napomat, pedig már korán, nyolc előtt kipattantam (vagy pottyantam?) az ágyból. Másra nem is jutott igazán időm, nem is értem, hogy a nők, munka mellett hogy képesek ellátni az otthoni teendőket (ebben benne van a gyerek és életük párjának tutujgatása is). Boszorkányságra gyanakszom. No, épp telefonon trécselek, mert azért egy kis pihenő nekem is jár. A közelgő Black Friday-t tárgyaltuk - arra jutottunk, hogy nagy átverés az egész -, amikor hallom ám, hogy pittyeg valami, pár perc után megértettem, hogy valaki próbál kapcsolatba lépni velem, ezért a magyar kereskedelem szidását szüneteltettük. Nézem a piacon elérhető legbutább okostelefonomat, hogy kerestek a munkahelyről. Kedves szavak hagyták el ajkaimat. Nem és nem, nem kell bérlet, megmondtam már. Egyébként is beruháztam egy vízhatlan vadászbakancsba, esőnadrágba (aminek létezéséről két hónapja még nem is tudtam) és egy dizájnos esőköpenybe - jöhet az özönvíz. Visszahívom a számot, mert én ilyen lelkiismeretes vagyok, nem veszi fel. Jó, azért nem kellene megsértődni, látom, hogy kétszer is tetszett hívni négy percen belül, de tessék belátni, ha egy nő belemelegszik valaminek a szidásába, akkor leállítani nem szabad, főleg, ha nem minket szid. Majd harminc percig tipródtam, hogy most mit is tegyek, és vártam, hogy újból felhívjon (aha), de a kötelességtudat nem hagyott nyugton (dupla aha), így megcsörgettem egy másik számot, hátha tudnak valamit. Bingó! Mindjárt a lényeghez érünk ám.
Bíborka közölte, hogy ott is keresett ez a tündéri lény, és csak azután hívott a mobilomon - mobil nélkül szebb lenne a világ. Az a szerencse ért, hogy a főnököm is ott tartózkodott a hívás pillanatában (dupla szerencse), megnyugtatott, ha akar valamit, akkor majd holnap közli velem, ha bemegyek. Nem így történt.
A tündérke felhívott még négy előtt, és közölte velem a nagy hírt:
- Ajándékot kapott! - közölte velem lelkesen.
Én rosszat sejtve (mindig ez a pesszimizmus) hallgattam tovább.
- A kormányhivatal - ez már nem lehet jó, gondoltam magamban - személy szerint önt jelölte ki - mire te jó isten? -, hogy részt vehessen egy tréningen, a meghívót holnap átveheti.
Mi, bálba megyek? - gondoltam, de tudtam lakatot tenni a szájacskámra, és vártam, hogy isten milyen csapással sújt le rám a hivatal által. Megjegyzem a megpróbáltatások erősítenek meg minket, vagy beledöglünk (viszont most hihetetlenül pozitívak vagyunk).
- A tréningen megtanulja majd, hogy találjon olyan munkahelyet, ahol akár kétszer annyit is kereshet, mint most!
Istenem, akkor akár kereshetek majd kétszer 54 ezret is, az már több mint százezer. Bruttó vagy nettó összegről beszélünk? A meghatottságtól a torkom elszorult, valószínűleg csak ez akadályozott meg abban, hogy köszönetet mondjak. De a jó híreknek még nem volt vége:
- A tréning hétfőn, kedden és szerdán lesz, a megjelenés kötelező!
- A munkahelyre akkor nem kell bemennem?
- Nem kell, a három napra természetesen jár a fizetés.
Huh, én hogy megnyugodtam ettől. Mondjuk így lőttek a hétfői szabadnapomnak, de sebaj, mert pénteken (ha az isten vagy a hivatal is úgy akarja) lesz még egy szabadnapom, azután meg simán dolgozhatok egész hétvégén már.
Holnap remegő kézzel vehetem majd át a meghívómat.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Boldog Karácsonyt!
  2017-11-20 11:14:25, hétfő
 
  Elbizonytalanodtam, a babinski ugyan negatív, de térben és időben úgy tűnik nem vagyok orientált. Hogy térben nem, azt már régen gyanítottam, mert a közmédiának csúfolt kormánypropagandát hallgatva egyértelmű, hogy nem abban az országban élek, amiben ezek a megpocakosodott (nem csoda, hogy kénytelenek helikopterekkel bevásárolni menni, vagy holmi kisavasutakon zötykölődni) fiatal demokraták és bűntársaik élnek. Az ország gazdasága szárnyal, a kiskereskedelmi forgalom növekszik, jobban élünk mint valaha bármikor, még a nyugdíjasok is olyan jól nyugdíjaskodnak, hogy prémiumot kapnak. Én biztos, hogy egy másik országba keveredtem át (esetleg elraboltak az idegenek), mert csak azt látom, hogy az árak rendületlenül emelkednek, még akkor is, amikor nulla az infláció, jó most már van infláció, de az is jó, nem? Még szerencse, hogy a mi Viktorunk az év elején lecsökkentette a tojás áfáját, mert akkor most milyen drága lenne az is. A tej lehet drága, úgyis csak fosunk tőle - már a szerencsések. Egyértelmű tehát, hogy térben nem vagyok orientált. De, hogy időben is el legyek tájolva? Nyakamon a karácsony, én meg azt hittem, hogy még csak ősz van. Pedig a boltokban már hosszú hetek óta boldog karácsonyt kívánnak nekem. De rájöttem, hogy mi a helyzet. Régen gyermekkoromban, a kegyetlen baloldali diktatúra idején megünnepeltük november 7-én a nagy októberi szocialista forradalmat. Gyerekként el sem gondolkoztam azon, hogy miért novemberben ünnepeljük az októberi forradalmat, a tanárok meg nem világosítottak fel minket (jó, lehetséges, hogy igen, csak én nem figyeltem), mert a tudás hatalom, és a tanároknak már akkor megvolt az a szokása, hogy a hatalmon nem osztoznak (á, ez csak egy rossz diák verziója). A titok az, hogy ezek az eretnek ortodox vallású oroszok (és még sokan) nem fogadták el a naptárreformot, amit Isten után az első ember, a római pápa vezetett be még 1582-ben. XIII. Gergely 2 hetet ugrott előre Isten kegyelméből az időben. Így az orosz forradalom október 23-án tört ki - jé milyen véletlen egybeesés az 56-os eseményekkel. No, tehát akkor vagy az van, hogy a Vatikán egy újabb, még drasztikusabb időugrást követett el, amiről én nem tudtam, vagy neurológiai eset vagyok (hé, ne tessék bólogatni!). Persze annak is lehet némi, ha nagyom csekély esélyei is, hogy a kereskedők üzletet szimatolnak a keresztények második legszentebb ünnepéből. Hogy melyik a legszentebb keresztény ünnep, azt most ne feszegessük, tekintettel arra, hogy a keresztyén kormányzat újból előcibálta az antiszemita kártyát. Inkább örüljünk annak, hogy már most szaloncukkedlit (Jókai) tömhetünk magunkba.
A biztonság kedvéért azért kívánok Kellemes Húsvéti Ünnepeket is!
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Keserű cseppek
  2017-11-14 20:21:41, kedd
 
  Ide suttogom bánatom, ahelyett, hogy ordítva ragadnám torkon a megfoghatatlant - hiábavaló mindkettő.

Önmagam elől soha el nem futhatok
Hátamon jó és rossz emléket hurcolok.
Tennék-e másképp? Kicsordult a bánatom.
Nem és nem, akkor sem bánom.
Tésztát gyúrni eltávozom.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Az uralkodóknak csak keresztnevük van
  2017-11-13 17:26:09, hétfő
 
  Általában csak egyet használnak, de egyesek akár kettőt is; Ferenc József után itt van nekünk Orbán Viktor.  
 
0 komment , kategória:  Általános  
Erre varrjál gombot!
  2017-11-09 21:51:50, csütörtök
 
  A férfi mos, főz, takarít. Mosni, takarítani nem nehéz, elvégzik a masinák. Főzni pedig a férfiak jobban tudnak a nőknél, ez egyértelmű tény. Annak oka, hogy a nők mégis behatoltak a konyha világába a női egyenjogúságért vívott harc második s egyben befejező állomása. Kisírták maguknak, legyen. Az első, amit kisírtak a szülés volt, sokuk még mai is sír szülés közben, meg kiabál - ők akarták, ne mondják, hogy nem engedtünk. De van egy dolog, amire egyértelműen a nő teremtetett, ez a varrás. Már a foglalkozás nevében is benne van: varrónő. Jó, van ez a rokon szakma, ez a szabóság, de azok meg csak szabdalnak. Az könnyű, én speciel szabásminták nélkül is tudok egyedi, megismételhetetlen alakzatokat kivagdosni. A szabó összeférceli a megtévesztett vevőn a ruhadarabot, de megvarrni már a kulisszák mögött nők varrják meg. Aki látott férfi szabót varrni, annak vagy káprázott a szeme, vagy a genetika tréfálta meg. De mégis vannak rendkívüli helyzetek, amikor a férfinak varrásra kell adnia fejét, urambocsá, a kezét. Ilyen helyzetbe kerültem én is, mert kérem, mégis honnan húzzak elő egy varrónőt, amikor egy szimpla nőt sem tudok beszerezni. Így a pancserek varrnak, illetve megkísérlik.
A lehetetlen küldetés: gombfelvarrás. Kell először is egy gomb. Szerencsétlen esetben van, ha szerencsénk van nincs, mert akkor ugye nem kell gombot varrni. Az operációhoz kell még tű és cérna. Na a gondok itt kezdenek el sokasodni. Jó tanács! Halmozzunk magunk köré minden fellelhető, esetlegesen szükséges anyagot és eszközt, majd helyezzük magunkat kényelembe. A fekvő helyzet javallott, ugyanis várhatóan el fog húzódni a folyamat, ha, meg már dolgozunk, akkor végezzük azt a lehető legnagyobb kényelemben.
Az első, szinte leküzdhetetlen akadály - itt egyébként sokan feladják, nem véletlenül - a cérna tűbe történő befűzése. Te, ez milyen tetű feladat. Egy tevét előbb átgyömöszölök a tűfokán, mint azt a francos cérnát. Hopp, ha mégis sikerül, és a mennybe jutok (vagy a teve, most elbizonytalanodtam), akkor tuti, hogy a cérna sikeresen kiszabadul és kezdhetjük előröl. Ilyenkor mondjuk azt, hogy későbbre gyakorlunk. Máris eltelt úgy 15 perc, nem véletlenül javasoltam a fekvő munkavégzést. Ha valami csoda folytán (áldassék az Úr neve) kezünkbe van a cérnával befűzött tetű tű, akkor kezdetét veheti a lehetetlen küldetés: gomb felvarrása bőrkabátra. Ja, nem árt, ha a közelünkben van egy orvos és legalább öt egység csoportazonos vér is. A fekvőhelyzetben végzett varrás ugyanis kényelmes, de így nem csak ujjbegyünkbe, körmünk alá, hanem hasunkba, illetve lentebb is tűt szúrhatunk, és szúrunk is. De szorgos férfitársaim, ne ijedjünk meg a feladattól, mert most jön a mágia! Azt gondoltátok, hogy egy tűvel és cérnával képesek lesztek egy bőrkabátra gombot varrni? Ó nem. Gyűszű nélkül reménytelen. De még ennek használatával sem jön létre a varázslat - mágikus gyűszűk csak a mesékben léteznek. Mi pedig most igazi mágiát fogunk gyakorolni. Tehát, azt gondoltátok, hogy a tűt majd csak úgy puszta kézzel áthúzzátok a vastag bőrön át? Kis csacskák. Szükségetek lesz egy harapó- vagy egy csípőfogóra is. Ezek az eszközök pedig már férfikézbe való szerszámok. Valójában már nem is varrtok, hanem szereltek. Az meg megy nektek. Mágia! Csak hinni kell benne. A hitetlenek inkább keressenek egy nőt.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Az első alkalom
  2017-11-08 20:20:42, szerda
 
  - Be kell kapnom?
Sokak életében eljön az a pillanat, amikor felteszik ezt a kérdést. Szerencsés esetben önmaguknak, de ne áltassuk magunkat, ha az a bizonyos szituáció bekövetkezik és felénk nyújtják, akkor már nincs mit tenni. Szemeket bezárni, ajkakat nagyra nyitni....és várni, hátha jól jövünk ki a dologból. De én azt tanácsolom, hogy előtte azért jobb felkészülni, esetleg kérdezni is érdemes. A legfontosabb pedig, hogy kiskorú ne tartózkodjon a közelben, rossz példát ne mutassunk, majd ő eldönti, hogy mit is tesz, ha eljön az a pillanat. Egyébként meg fújhatjuk, ha előbb cselekszünk és csak utólag gondolkozunk. Pedig nem is egy szőke nő tette fel a kérdést, de utána már valóban csak fújhatta. A hölgy azonban előbb rácuppant, majd szájából kikapva érdeklődött, amire a válasz egyből meg is érkezett:
- Nem hölgyem, fújja, mint egy gyertyát - adta az instrukciót a negyvenes nőnek a rendőr.
Hősnőnk később bizonygatta, hogy soha életében nem szondáztatták meg, se Magyarországon, se Olaszországban, és kint se fújkálásra pazarolta a drága idejét. Engem mindenképp megnyugtatott.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 13 db bejegyzés
e év: 139 db bejegyzés
Összes: 900 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 68
  • e Hét: 408
  • e Hónap: 917
  • e Év: 46744
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.