Regisztráció  Belépés
chillik.blog.xfree.hu
"Csak meghallgatnám, sír-e a szegény, Világ árváját sorsa veri még? Van-e még könny a nefelejcs szemén? Szeretnék néha visszajönni még!" Chillik András László
1953.03.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Kosztolányi Dezső – Icarus
  2017-11-16 02:07:39, csütörtök
 
 
Kosztolányi Dezső - Icarus

Icarus a tüzes naphoz futott.
Szárnyáról olvadt már a lágy burok,
és léghasító tolla meglazult,
előtte végtelen volt még az út.
Érezte már, hogy céltalan kalandoz,
s sosem jut el a lángsugaru naphoz.
Aztán lenézett, könnyes, méla szemmel.
Alatta mérgesen morgott a tenger.

Megborzadott; érezte hűlni lelkét,
arcát belepte a halálverejték,
hörgött vadul, mint kit vadállat űz,
és kétkedett, mi szebb: a víz, a tűz?





Sajnálta csendes, lombos otthonát,
hol élhetett vón boldogan tovább,
de húzta testét a nehéz teher le.
Érezte, elvesz... Szárnyát zúgva verte,
mint az, ki véres háborút izen,
s egy percre győzött a sötét vizen.
Tollförgetegbe lankadtan kapálva
kigyúlt szemekkel szállt a tűzhalálba,
érezte, bukni fog, s emelkedett.
Ment a halálba, mind felebb s felebb,
forgott a nap, mint egy tüzes kerék,
s elkápráztatta könnyező szemét,
perzselte húsát a sugárnyaláb,
de ő röpült...
És így bukott alább.

1905




 
 
0 komment , kategória:  Kosztolányi Dezső versek  
Kosztolányi Dezső - Egy forradalomhírre
  2017-11-16 02:06:24, csütörtök
 
 
Kosztolányi Dezső - Egy forradalomhírre

A föld felett láng ég s sötét harag.
Ó, a világon béke nem marad,
a föld mozog, a bércek rengenek,
s ez úgy mulattat újra engemet,
szivembe kap a szélsodorta lomb...
Csak zúgjatok, csak zúgjatok!

A rét piros lesz s újra vérhabos,
száguldozó mén holtakon tapos.
Halljátok ezt az érc-szavú zenét?
Távolban egy nép harc-mezőre lép,
halljátok ezt, ti árva magyarok?...
Csak zúgjatok, csak zúgjatok!





A szomju föld ma újra vért kiván,
nem hal meg egy nép vérkálvárián;
uralkodók, meging a trónotok:
a jog bosszút liheg már, nem zokog,
és győzni fog, bár elvesz újra sok...
Csak zúgjatok, csak zúgjatok!

Világokat szül a setét kaosz,
a bátor ujjong, a cenk sáppadoz,
s amíg a jeltűz gyúl az ormokon,
lázas szemekkel várok s álmodom.
Hadd folyjon a vér, hulljon a halott...
Csak zúgjatok, csak zúgjatok!

1905




 
 
0 komment , kategória:  Kosztolányi Dezső versek  
Kosztolányi Dezső - Méla akkordok
  2017-11-16 02:05:22, csütörtök
 
 
Kosztolányi Dezső - Méla akkordok

1
Az első méla akkord

Kérem ne sírjon: köztulajdon
a lángolás, a szerelem,
úgy kapjuk tüzet a parkon,
a sétaúton, a teren.

Azt, akinek tűz van szemében,
megszólítjuk: "Pardon - tüzet!"
Akárcsak a dohányos éppen -
aztán megyünk egykedvüleg.

Most, hogy kilobbadott a lángunk,
és elhagyott a szerelem,
megyek, nem lantolom silány búnk -
de kalapom megemelem.

Nem tart örökké semmi ünnep,
a fény, a lávacsók kihalt.
Oltsuk ki hát hamvadt tüzünket,
mint egy kiégett, rossz szivart!





2
A második méla akkord

Pár év előtt még lányos arcod
derűs sugárzás, tiszta báj volt,
most képeden csomóba rajzik
a nyári szeplő és a májfolt.

Ma könyvet írsz, hű és okos vagy,
körötted a kedv bárhogy is forr,
toll, pápaszem a fegyvered csak,
s nem kell neked tükörke, rízspor.

Mindezt én objektíven nézve,
naplómba róva konstatálom,
hogy plátóin ma is szeretlek,
s nem bánt a régi, vészes álom.

Ó, hű maradt szivem tehozzád,
de engedd konstatálni lelkem,
hogy az ily változás hatalmas
s reánk - fölöttébb kellemetlen.

1905




 
 
0 komment , kategória:  Kosztolányi Dezső versek  
Kosztolányi Dezső – Lidia
  2017-11-16 02:04:08, csütörtök
 
 
Kosztolányi Dezső - Lidia

Ó, hagyj el engem, bűnös asszony,
a szád harap, az orcád éget,
én is szerettem, s engemet sem
szerettek egykor - én se téged.

Mért ismerém meg édes ajkad?
Mért ejte meg a csábos óra?
Mért rántasz ez örvény ködébe,
mért dőlsz a süllyedő hajóra?

Menj el, te átkozott, te rémes,
másutt keresd, amit a sors ád.
Ölelj, de menj sietve, s hagyd el
az emberek elátkozottját!

1905




 
 
0 komment , kategória:  Kosztolányi Dezső versek  
Kosztolányi Dezső - Haragszik az Isten
  2017-11-16 02:03:03, csütörtök
 
 
Kosztolányi Dezső - Haragszik az Isten

Haragszik az Isten... a sötét viharban,
zúgó ércszavától a mindenség remeg.
Mintha égne a menny - lobban a villámlás,
harsog a mindenség: imára emberek!
Halljátok e hangot parányi porszemek,
ti a végtelennek mulandó férgei!
Mi felséges az Úr a zúgó viharban,
boldog, ki szózatát meg tudja érteni.
Haragszik az Isten!

Haragszik az Isten... szörnyű e haragban.
Megrengeti vadul a nyomoru földet.
A romboló tűzláng égethet és ölhet.
Ne hagyja el Isten jóságos kegyelme!





Gyászfátyolt ölt az ég, dörg a felhő torka:
hogy szent himnuszával harsogva jelentse:
Haragszik az Isten!

Haragszik az Isten... Zúgnak az elemek;
érckardjuk szikrát hány s félelmesen csattog.
Hosszú uszályukkal röpülnek a felhők,
remegve bújik el az ember alattok.
Térdre rogy a hívő, ég a templom mécse,
buzgó áhitatban zeng a szent imádság:
ámde halk szózatát túldörgi a vihar,
s villámai zúgva, csattogva kiáltják:
Haragszik az Isten!

1905




 
 
0 komment , kategória:  Kosztolányi Dezső versek  
Kosztolányi Dezső – Dalok
  2017-11-16 02:01:40, csütörtök
 
 
Kosztolányi Dezső - Dalok

Az én szomorgó ifju lelkem
a szenvedés letörte már,
elhalt a kedvem, életórám
éjfélre jár.

Estenden elcsüggedve fekszem,
reggel sötéten öltözök,
nappal kietlen hánykolódom
a nép között.

Teszek-veszek lomhán merengve,
míg mellem a harctól piheg,
de este sokszor felsohajtok:
minek, minek?
- - - - - - - - -

1905





 
 
0 komment , kategória:  Kosztolányi Dezső versek  
Kosztolányi Dezső - Gyulai úr
  2017-11-16 02:00:37, csütörtök
 
 
Kosztolányi Dezső - Gyulai úr

"Gyulai úr, költő uram!"
- Mit háborgatsz engem ugyan?
"Ébred a nép, sír a haza."
- Ez csak néhány ripők zaja!

"Gyulai úr, költő uram!"
- Hagyj békében engem ugyan!
"A magyar nagy lesz s hatalmas."
- Légy mameluk fiam s hallgass.

Nincsen haszna a panasznak,
a főrendek leszavaznak.
Gyulai úr - lári-fári -
éljen báró Fejérváry!

1905




 
 
0 komment , kategória:  Kosztolányi Dezső versek  
Kosztolányi Dezső - Légy csak magad...
  2017-11-16 01:59:35, csütörtök
 
 
Kosztolányi Dezső - Légy csak magad...

Légy csak magad, ne fuss az istenekhez,
a végtelenbe lökve - járj magad.
Az ember a tömeg zajába elvész,
de a magány habtengerén szabad.

Légy csak magad te, a magány igazság,
szakítsd el az álság ruházatát,
az ember itt magába vívja harcát,
nem jön segítni őt hazug barát.

Légy csak magad, a harc, s veszély között.
Küzdj, s vessz el úgy, mint a hajótörött,
ki fuldokolva csap le a habokra.

S egy óceánnal száll ki zordonul
s büszkén vesz el, amíg a víz lenyomja,
mert rája mégis egy tenger borul!

1905




 
 
0 komment , kategória:  Kosztolányi Dezső versek  
Kosztolányi Dezső - A régi dalokból
  2017-11-16 01:58:31, csütörtök
 
 
Kosztolányi Dezső - A régi dalokból

1
Nem a hiú világ a boldog,
a fény, a pompa csak lepel,
hogy abba régi, ősi rongyát,
koldus-nyomorát rejtse el.

A szenvedők szerelme boldog,
ha kéz a lázas kézhez ér,
s két száműzött egymásra dőlve
szerelmet ad szerelemér'.





2
Mint szélben a futó katáng,
bolyongtam árván, téveteg.
És akkor mondta meg nekem:
ne sírjak, mert szeret, szeret!

A rengetegbe törteték,
s belé zokogtam a neved,
ujjongva zúgtak fák, galyak:
ne sírj szegény, szeret, szeret!

És átkaroltam a mezőt,
hullajtva forró könnyeket,
s szóltam: kövek, kemény kövek,
tudjátok-e, szeret, szeret!

Lázas szivemre ölelém
a reszkető természetet,
s azt súgta fű, fa, föld, virág:
ne sírj, ne sírj, szeret, szeret!





3
Minden nap egy-egy édes álom
nyom nélkül elhal, elenyész,
E röpke élet más se nékünk,
mint egy örök, nagy temetés.

Ábrándjainknak lombja hullong,
és lassudan mind sírba tér.
Míg, mint kopár fa áll szivünk, és
befújja ágait a dér...

1905




 
 
0 komment , kategória:  Kosztolányi Dezső versek  
Kosztolányi Dezső - A visszhang románca
  2017-11-16 01:57:27, csütörtök
 
 
Kosztolányi Dezső - A visszhang románca

"Szeret-e?" Kérdezi a lány
És szól a hang a bércfalán
"Szeret, szeret, szeret."

"Szeret-e?" Kérdezi a lány
S hang nem felel a bércfalán
Csak csönd, csak néma csönd.

"Szeret-e?" Újra kérdezi
S a csöndesség felel neki:
"Halál, halál, halál."




 
 
0 komment , kategória:  Kosztolányi Dezső versek  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 200 db bejegyzés
e év: 2800 db bejegyzés
Összes: 8482 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 24
  • e Hét: 3445
  • e Hónap: 10539
  • e Év: 213962
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.