Belépés
lenke1964.blog.xfree.hu
Három szóban el tudom mondani, mit tanultam az életről: mindig megy tovább. "A világ minden szépségéért sem akarnám elcserélni az egyéniségemet, még a... Varga Lenke
1964.08.18
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
A SZERELEM KÖvei
  2017-11-24 20:14:22, péntek
 
  A természet akkor is segít és hat, ha nem hiszel benne. Nem hinni kell, hanem alkalmazni. Veszteni nem veszthetsz vele, de valószínűleg használ.

Achát

A szerelmi csatákban kiváló védelem. Lecsendesíti viselője zavaró indulatait. Hatása vágyfokozó. Pora növeli a férfierőt, és a nő bőrét szerelmet keltővé teszi. Ha a követ borba áztatjuk (elsősorban vörösborba) az ital átveszi annak hatását. A forró esték előtti gyertyafényes vacsorán ilyen italt kínálni biztos siker.


Akvamarin

Harmóniát hoz a házaséletbe, és megőrzi a hűséget. Ideális ajándék tehát nászajándékba, vagy házassági évfordulóra. Jelzi a győztes szerelem tartósságát, azt jelenti: "még sokáig lángol a tűz". A kő segíti a felmerülő házassági problémák megoldását.


Ametiszt

Ha hajlamos vagy gyorsan szerelembe esni és szerelmes kábulatban ostobaságokat elkövetni, akkor ez a te köved. Megóv a szerelmes botlásoktól, támogatja a kapcsolatok szellemi értékeit. A józanság szimbóluma. A félénkség ellen is hatásos, de Hölgyek óvatosan hordják, hidegséget, frigiditást is hozhat a kapcsolatba!

Borostyánkő

A múlt indulatainak hatására utal, a régi kapcsolatot támogatja. Ha vissza akarod hódítani régi kedvesedet, ajándékozz neki borostyánkő ékszert. Ez a kő megóv a nemi betegségektől és a szerelmi varázslatokat is kivédi. Ha a borostyánkőben valamilyen kis állat is van, úgy annak a tulajdonságait is átadja viselőjének

Gránát

Erőssé és vidámmá teszi a szívet, segít dönteni. Immunrendszerünket is erősíti. A szerelmi kötéseket, rontásokat és a szerelmi mérgeket semlegesíti. Jó és érzékeny jelző, mivel ha ártó szándékkal találkozik, úgy fénye elhalványul.

Gyémánt

Hosszú életet és tartós kapcsolatot ígér. A viszályokat elcsendesíti. Az ártatlanság védelmezője - főleg, ha balkézben tartják. A vér "nem forr fel tőle, nyugalom szállja meg azt, aki viseli.

Igazgyöngy

Pora növeli a férfierőt és csökkenti a nők szerelmi lázát (így segíti a hűséget). Ha a viselőjének érzelmei elbizonytalanodnak, az igazgyöngy zavarossá válik. Ezért mondják a kagylóból nyert gyöngyöt "igaznak".

Hiacint

Jelzi, hogy még hideg a szív, ki kell várni a megfelelő időt a szerelemhez. A harmadik ujjon hordva - gyűrűbe foglalva - boldog szerelemhez segít, melyben ugyan kevés a változatosság, de legalább biztonságos.

Korall

A vér és a szerelem kapcsolatára utal, de távol tartja a fenyegető álmokat és a szerelemből származó betegségeket. A termékenységet segíti, így az idősebb hölgyek teherbe esési valószínűsége megnő attól, ha korall nyakéket hordanak.


Opál

Viselője előre sejtheti szerelmi sorsát. A remény szimbóluma, de a reménykedés még nem jelent beteljesedést. A gondatlanra szerencsétlenséget is hozhat. Véd a gonosz pillantásoktól, különösen a fehér opál nagyon tiszta erejű.


Rubin

A szerelmi elégedettség jele. A szívhez közel hordva az érzelmeket serkenti, a szívfájdalmakat mulasztja. Viselőjét szerelmi győzelemhez segítheti, de megvédi a sátán csapdáitól.


Smaragd

A szüzesség védelmezője és jelzője - ami viszont támadásra ingerelheti a vadászó hajlamú másik neműeket. Harmóniát és nyíltságot hoz a kapcsolatba. A smaragd zöldje a szülőföldet is jelképezi. Aki smaragdot hord, hazavágyódik.

Topáz

Szerelmi csalódásokra ajánlott. Búcsúajándéknak ideális. Megnyugtatja a lelket, az értelem uralmát támogatja. Különösen nyakban viselve fejti ki jótékony hatását.


Türkiz

Véd az elhamarkodott cselekedetektől, a vágyaknak a józanész feletti győzelmétől. Fiatal asszonyoknak kielégülést hoz.


Zafír

Sugarai a szívet megbékítik, a szerelmi bölcsességet jelzik. A női erkölcs védelmezője. Idősebb férfiak segítője a szerelemben és a vágy felgyújtója. Ha színe fakulni kezd, a viselője hűtlen.

 
 
0 komment , kategória:  Gyógyító kövek- ásványok  
Az adventi koszorú története, szimbolikája
  2017-11-24 20:07:37, péntek
 
 
Praekeresztény gyökerek

Az északi (elsődlegesen) germán néptörzsek a kereszténység fölvétele előtt már ünnepelték a ,,Nap", a ,,Fény" születését, a téli napfordulót. Ennek az ünnepnek különös jelentősége volt a borongós északon, ahol a napsütéses órák száma a minimálisra csökken télidőben. A germán hitregei hagyományban élt a ,,szőke Baldr" - napistenség - tudata, aki kozmikus kivetítődése volt a fiatal, szép, ártatlan ifjúságnak. Baldr megálmodja, hogy gyilkosság áldozata lesz, s vele együtt az egész kozmoszon (őselemek, kövek, óriások, élőlények, emberek, istenségek) szorongás vesz erőt. Ki ölhetné meg azt, kit mindenki szeret? Fölesketnek minden élőt, hogy nem veszi éltét. A hűségesküt próbára is teszik. Minden lény megcélozza kővel, doronggal, íjjal, lándzsával, de mind lehullik a sebezhetetlen napistenségről.


Ám a ravaszul gonosz istenség, Loki - az alsó világ tüzeinek istensége -, öregasszonnyá változva tőrbe csalja Baldr fivérét, a vaksötét Hödr istenséget: ,,Te nem veszel részt a próbán?" Hödr így válaszol: ,,Hogyan vehetnék részt, mikor világtalan vagyok? Nem látom, hol van fivérem, s fegyverem sincsen." Erre a vénasszony így felelt: ,,Adok én néked fegyvert kezedbe, s majd segítek célozni!" - s ezzel egy fagyöngyöt tett markába. A fagyöngy nem tehet esküt, mivel nem élő, másokon élősködik. Szíven is találta Hödr keze által a gonosz Loki a napistenséget, aki holtan rogyott össze. Kiváltani sem tudják a holtak birodalmából, s a világ azóta vajúdik, s áhítozik utána, fokozatos romlás és süllyedés közepette. Azonban Baldr önerejéből föl fog támadni, tűztengerben elég e mulandó világ, s új, örök világ születik, ahol örökké ő fog uralkodni. Jele az égen a Napkereszt lesz.

Ebben az őskinyilatkoztatás, a ,,protoevangelium" mitizált, a kozmoszba és az emberi pszichébe vetített maradványát láthatjuk. Ennek a néphagyományban megmaradt aktusa, hogy a téli napfordulókor örökzöldből készített körkereszteket gyújtottak meg Skandinávia szerte immár nem Baldr, hanem az őskép valós történeti megtestesülésének, Jézus Krisztusnak tiszteletére, aki megvilágosította a borongós észak megváltás után sóvárgó népeit is. Ezeket egy magas hegyről - szimbolikusan az ,,Égből" - legurították, jelképezvén a Világ Világosságának alászállását az Istentől elszakadt emberek közé.

Keresztény használat

A tűzkerék-napkerék (Sonnenrad) görgetésének északi hagyománya a XIX. századi északi német illetve skandináv közösségekben alakította ki az adventi koszorú hagyományát.

Az evangélikus közösségekben egy alapvetően pietista szemléletű irányzat volt a romantika korában az ún. ,,belmisszió". Ez a gazdasági-társadalmi átalakulások során fölbomlott hagyományos - papírforma szerint keresztény - közösségek hittől való elszakadása következtében beállt traumát igyekezett orvosolni. Arra törekedett, hogy a jószerivel már a kultúrától is elszakadt embereket visszavesse a hithez, a kultuszhoz. E mozgalomhoz kötődött a hamburgi lelencgyermekeket istápoló protestáns lelkész, Johann Hinrich Wichern (1808 -1881) is. A gyermekek számára alakította ki az első - modern értelemben vett - adventi koszorút, 1839-ben. Egy kocsikerék-méretű, fűzfából font koszorúra négy nagyobb fehér gyertyát és - az adventi hétköznapok számának megfelelő számú - kisebb vörös gyertyát helyezett el. Örökzöld fenyővel és tobozokkal díszítette föl, valamint szalagokkal fonta körbe.


A használatának elterjedésével a fűzfából font koszorú mérete csökkent, míg végül csak négy gyertya maradt rajta, keresztirányú elhelyezkedésben. Később egy ötödik gyertya (az ún. ,,Krisztus-gyertya") is reákerült. A négy gyertyát szalag kötötte egybe, keresztet formálván a koszorú közepén, s a kereszt metszéspontjába került az ötödik gyertya, melyet csak Karácsony vigíliáján (előestéjén) helyeztek föl. A négy - koszorún elhelyezkedő - gyertyát körbe gyújtották meg az előestéken (az óramutató járásával ellentétesen), jelezvén, hogy az üdvtörténet mintegy ,,szembemegy" a történeti idővel: míg a világ tengerén kapálódzva fuldokló emberiség fokozatosan bálványimádásba süllyedve elsötétül, Izrael kicsiny népe, aki nem saját érdeméből Istent hordozza, a Világosságról előre jövendölést adó kinyilatkoztatás kegyelmében részesedvén egyre jobban a világossággal telítődik, mígnem testet ölt benne az igazi Világosság.

Az angolszász közösségekben gyakran vörös színűek az adventi gyertyák, mely hagyományos karácsonyi-ünnepi szín ezen a területen. A kör jelképezi egyrészt az évkört, melyen átragyog Isten világossága, másrészt az egész történelem kerekét, amelyben Isten kinyilvánítja magát az embernek. A kör az időbeliség mellett az örökkévalóságot is jelképezi, valamint azt a koszorút, amit elnyerünk, ha befogadjuk Isten Világosságát. Az évszakok szeszélyein túl változatlan örökzöld díszítés is erre az időbeliségbe belépő örökkévalóságra utal. A fagyöngy és a gyertyák piros színe Krisztus áldozatára emlékeztet, míg a ,,Krisztus-gyertya" fehér színe a feltámadást jelképezi. A fehér és piros szín egyben Jézus Krisztus két - isteni és emberi - természetére is utal. A négyes szám is a teremtett világ egészére utal: négy világkorszak, négy égtáj, négy évszak, négy őselem. Az ötödik gyertya a világtörténelem megpecsételésére utal, mikor is Isten belépvén a világba - ahogy a billog belesül az igásállat bőrébe - eltörölhetetlenül egybeforrt az emberrel.


A katolikus használatára először német területeken került sor a XX. század első felében. A katolikus liturgia színeihez alkalmazkodván a gyertyák színe egyrészt lila lett, másrészt rózsaszín. A gyertyagyújtási rend is megváltozott. A koszorú mintegy keresztet vet: advent első vasárnapjának lila gyertyájával szemben elhelyezkedő lila gyertya jelképezi advent második vasárnapját. A tőlük heraldikai értelemben balra elhelyezkedő rózsaszín gyertya advent harmadik vasárnapjának vigíliáján lobban fel, míg a vele átellenes lila gyertya advent negyedik vasárnapján. A lila liturgikus szín a bűnbánat jele, mivel Úrjövet ideje - a Húsvétot megelőző nagyböjthöz hasonlóan - bűnbánati jelleggel bír, s ezért gyakran Kisböjt névvel is illetik. A harmadik ,,gaudete" (örvendetes) vasárnap színe a rózsaszín, mely a lila és a fehér keveréke, a kisböjti idő felezőpontjának ormán állunk. Kissé megpihenünk, s mintegy hegycsúcsról látjuk a még magasabb hegyet, az igazi célt.


Szintén német polgári eredetű az adventi naptár (Adventskalendar) készítése, mely a karácsonyi ajándékozás szokásához kapcsolódik. A 24 kis ablakkal ellátott, sokszor gyufásskatulyákból készült naptárból a gyermekek december 1-étől 24-éig egy-egy csokoládét, cukorkát vehetnek elő Karácsonyig.

Forrás:http://kitartas.mozgalom.org/aktualis/az-adventi-koszoru-tortenete-szimbol ikaja
 
 
0 komment , kategória:  KARÁCSONY-ADVENT  
Mese a Tél apóról
  2017-11-24 20:05:30, péntek
 
 

Nagy pelyhekben hullott a hó s az erdőt vastag lepellel vonta be. A zúzmarás fák, melyeken csak néhány levél maradt, gyémántként csillogtak a ragyogó napfényben. Minden csendes, néma volt, csak pár veréb és sármány szállt ágról-ágra, hangos csicsergésükkel fel akarva ébreszteni az alvó természetet.

Az erdő szélén magányosan állt egy kis házikó, mely körül Margit és Ákos vidáman szánkóztak. Mind beljebb-beljebb haladtak az erdőbe s már fázni kezdtek, mikor észrevették, hogy nagyon is messze távoztak a szülői háztól. Gyorsan hazafelé igyekeztek hát, de útközben egy furcsa kis házat pillantottak meg, mely egészen hóból épült, ablakai pedig átlátszó jégből.

- Milyen jó lenne egy kicsit megpihenni, mondotta Ákoska, ki nem annyira fáradt volt, mint kíváncsi, hogy vajon ki lakhatik a furcsa házikóban?

Margitka szívesen beleegyezett, s lépteiket a különös ház felé irányították. Illendőképpen köszönve nyitottak be, de rendkívül megijedtek, mikor egy hosszú szakállú, fehér emberke közeledett feléjük.

- Ne féljetek, kicsikéim, szólott az öreg, én vagyok a hosszú szakállú Tél apó, üljetek le és pihenjetek meg nálam, mert tudom, hogy fáradtak vagytok.

A gyerekek felbátorodtak e nyájas szavak hallatán s örömest pihentek Tél apó házikójában, aki nagyon megszerette a vendégeit, s mulattatásukra élettörténetét is elmondta, mit a gyerekek nagy érdeklődéssel hallgattak.

- Nagyon, de nagyon öreg vagyok én, kezdte Tél apó, száz meg száz esztendő nyomja vállamat, azért jól figyeljetek, hogy megértsétek Tél apó beszédét.

Mikor a jó Isten megteremtette a világot, még a fáktól is megkérdezte, hogy hol szeretnének élni? És teljesítette óhajtásukat. Tőlem is megkérdezte hát az Úr, hogy hol szándékozom tölteni életem napjait? Kívánságom félig teljesítette is, s megengedte, hogy ott legyen hazám, hol örökös hó és jég borítja a földet.

Igen ám! De a jó Isten megsajnálta az itteni gyermekeket, kik sohasem láthatnak havat, jeget s nem ismernék a télnek kedves mulatságait, ha én örökké a havasok országában élnék, s megparancsolta, hogy az évnek három hónapját itt kell töltenem. Most már magam is belenyugodtam, látva a vidám gyermekarcokat, amint nevetgélve csúszkálnak a jégen, s ujjongva szánkóznak a ropogós hóban, s úgy örül a lelkem, hogy ezeket a mulatságokat én szerzem a boldog gyermekvilágnak.

De már nem sokáig időzöm itten, mert közeledik az idő, hogy visszamenjek az én igazi hazámba, hol örökös jég van, hol sohasem olvad a hó: ott vagyok én igazán boldog.

Ti pedig kedves gyermekek, használjátok fel a tél hátralevő idejét s azután néha gondoljatok Tél apóra is, ki a viszontlátásig szeretettel fog gondolni rátok.

A gyerekek szépen megköszönték Tél apó szívességét, s gyorsan hazafelé indultak.

Volt mit hallgatni anyuskának és apuskának, mert Ákos egész este a Tél apóról beszélt.

Margitka pedig könyökére támaszkodva hallgatta Ákoska beszédét, míg elálmosodott. És álmában is Tél apóval élt, vele beszélt, hosszú fehér szakállát cirógatta és könnyes szemekkel megsiratta mikor - az álom szép világában - útnak indult Tél apó, hogy helyet adjon Tavasz királynője tüzes fogatának.
 
 
0 komment , kategória:  Mesék  
Rákos Klára: A hóember
  2017-11-24 20:04:28, péntek
 
 

Ott állt a kert végében peckesen, a fogvacogtató szelet sem bánta. Büszkén viselte sárgarépaorrát és messziről is pirosló csipkebogyószemét. Hóna alatt az ócska cirokseprűvel madárijesztőre hasonlított.

Délután újra esett a hó. A hóember meghízott a rátapadó hópelyhektől.

A puha csendet távoli szárnycsattogás verte fel. Rigómama élelmet keresett, de nem talált. A madarak már az utolsó fagycsípte gyümölcsöt is elfogyasztották a lejtő vadalmafáiról. Hiába kutattak az erdő vadjai is eleség után, a széna elfogyott az etetőből, s a hólepte, fagyott föld sem rejtegetett már semmiféle ennivalót.

- Mi lesz velünk? - tűnődött az őzike -, ki segít rajtunk?

- Kérdezzük meg a hóembert! Talán ad valami jó tanácsot - makogta a nyúlapó.

A hóember alakja messze kimagaslott a kopár bokrok közül, sárgarépaorra és csipkebogyószeme virított a fehérségben.

Az állatok fázósan topogtak körülötte.

A hóember hosszan nézte a csupacsont négylábúakat, és segítségkérőn fordult a naphoz. Napocska odaküldte legmelegebb sugarát. A hó olvadozni kezdett a répa körül, és a répa lecsúszott az őz meg a nyuszi elé.

- Osztozzatok meg rajta - mondta a hóember. - Nekem már úgyse sokáig lenne rá szükségem - tette hozzá, mikor látta a nyuszi tétovázását.

Az állatok megköszönték a váratlan ajándékot, és eltűntek az erdőben. A hóember melegséget érzett a szíve körül - azt hitte, talán a déli napsütéstől.

Éjszaka újra hidegebbre fordult az idő. A hóembernek eszébe jutottak a kert éhező-fázó madarai, s üzent értük a hajnali széllel.

- Kérlek, tisztítsátok meg a seprőmet a rajta maradt magoktól - mondta a madaraknak.

Ahány feketerigó, cserregő szarka, vörösbegy volt a környéken, mind odasereglett a hóember köré! Szemezték a söprűről a magokat, míg csak a puszta vesszőnyél maradt. Akkor felfújták a tollukat, és jóllakottan elrepültek.

A hóember pedig elégedetten pislogott csipkebogyószemével.

Ismét eltelt egy nap.

Süni ballagott búsan a kert alján.

- Miért lógatod az orrodat? - kérdezte a hóember.

- Legurult a tüskémről az utolsó hullott vackor - Ott állt a kert végében peckesen, a fogvacogtató szelet sem bánta. Büszkén viselte sárgarépa orrát és messziről is pirosló csipkebogyószemét. Hóna alatt az ócska cirokseprűvel madárijesztőre hasonlított.

Délután újra esett a hó. A hóember meghízott a rátapadó hópelyhektől.

A puha csendet távoli szárnycsattogás verte fel. Rigómama élelmet keresett, de nem talált. A madarak már az utolsó fagycsípte gyümölcsöt is elfogyasztották a lejtő vadalmafáiról. Hiába kutattak az erdő vadjai is eleség után, a széna elfogyott az etetőből, s a hólepte, fagyott föld sem rejtegetett már semmiféle ennivalót.

- Mi lesz velünk? - tűnődött az őzike -, ki segít rajtunk?

- Kérdezzük meg a hóembert! Talán ad valami jó tanácsot - makogta a nyúlapó.

A hóember alakja messze kimagaslott a kopár bokrok közül, sárgarépaorra és csipkebogyó szeme virított a fehérségben.

Az állatok fázósan topogtak körülötte.

A hóember hosszan nézte a csupacsont négylábúakat, és segítségkérőn fordult a naphoz. Napocska odaküldte legmelegebb sugarát. A hó olvadozni kezdett a répa körül, és a répa lecsúszott az őz meg a nyuszi elé.

- Osztozzatok meg rajta - mondta a hóember. - Nekem már úgyse sokáig lenne rá szükségem - tette hozzá, mikor látta a nyuszi tétovázását.

Az állatok megköszönték a váratlan ajándékot, és eltűntek az erdőben. A hóember melegséget érzett a szíve körül - azt hitte, talán a déli napsütéstől.

Éjszaka újra hidegebbre fordult az idő. A hóembernek eszébe jutottak a kert éhező-fázó madarai, s üzent értük a hajnali széllel.

- Kérlek, tisztítsátok meg a seprőmet a rajta maradt magoktól - mondta a madaraknak.

Ahány feketerigó, cserregő szarka, vörösbegy volt a környéken, mind odasereglett a hóember köré! Szemezték a söprűről a magokat, mígcsak a puszta vesszőnyél maradt. Akkor felfújták a tollukat, és jóllakottan elrepültek.

A hóember pedig elégedetten pislogott csipkebogyószemével.

Ismét eltelt egy nap.

Süni ballagott búsan a kert alján.

- Miért lógatod az orrodat? - kérdezte a hóember.

- Legurult a tüskémről az utolsó hullott vackor - panaszolta a süni. - És még egy száraz levelet sem találok!

A hóember semmit sem szólt, de odaadta a két csipkebogyót.

Csupa verőfénnyé vált a világ! A nap nagy nyalábsugarától olvadozott a hótakaró. Már csak irr-ott akadt egy kis hófolt a domboldalon. Aztán a hóember is elolvadt, nem maradt belőle más, csak a seprűnyél.

Másnap a hóember helyén friss hóvirágok bújtak ki a földből, a kiránduló gyerekek nagy örömére.panaszolta a süni. - És még egy száraz levelet sem találok!

A hóember semmit sem szólt, de odaadta a két csipkebogyót.

Csupa verőfénnyé vált a világ! A nap nagy nyalábsugarától olvadozott a hótakaró. Már csak itt-ott akadt egy kis hófolt a domboldalon. Aztán a hóember is elolvadt, nem maradt belőle más, csak a seprűnyél.

Másnap a hóember helyén friss hóvirágok bújtak ki a földből, a kiránduló gyerekek nagy örömére.
 
 
0 komment , kategória:  Mesék  
A kíváncsi hópelyhek
  2017-11-24 20:03:45, péntek
 
 

A nap éppen lement, amikor az erdő felett elkezdett esni a hó.

No, anyó - mondta varjú apó a feleségének a nyárfahegyen -, azt hiszem, holnap fehér abrosznál esszük az egérpecsenyét. Nemsokára a búzamezők fölött kezdenek táncolni a hópihék.

- Gyertek, gyerekek - csalogatták őket a szántóföldek -, jó ám a vetésnek a jó puha hó. Az tart meleget a búzaszemnek, hogy meg ne fagyjon a földben. A falu már régen elcsendesedett, mire a hófelhők odaértek föléje.

- No, ezt a falut megtréfáljuk - mondták a hópelyhek. - Reggel maga se ismer magára, olyan fehérre meszeljük még a háztetőket is.

Voltak kíváncsi hópelyhek is.

Messze az ég alján nagy világosság látszott. Ott a város lámpái világítottak, s ezek a kíváncsi hópelyhek a várost akarták látni.

- Majd meglátjátok, hogy megbecsülnek ott minket - mondták a falura, mezőre hulló testvéreiknek. - Még székkel is megkínálnak, talán hintóba is ültetnek.

Azzal a kíváncsi hópelyhek elszálltak a város fölé, s ott lehullottak a háztetőkre, az utcákra, a terekre. Alig várták a reggelt, hogy szétnézzenek a városban.

De mire kireggeledett, akkorra a hópelyheknek beesteledett. Jöttek a hóhányó munkások, megkínálták a havat seprűvel és lapáttal. Aztán rakásra rakták, úgy hordták ki a városból.

Lekotorták a havat a tetőkről is, és elsárosodva vitték a többi utcán. Mire delet harangoztak, locs-pocs lett a városi hóbol. Így járták meg a kíváncsi hópelyhek.
 
 
0 komment , kategória:  Mesék  
Hárs László: Pehelyke
  2017-11-24 20:03:14, péntek
 
 

Fent a tündértiszta légben, fent a légben, fent a kékben, lebbenve a szelek szárnyán, tündökölve, mint szivárvány, forgó táncuk ott kerengték a hófehér hópehelykék. Mindannyian habfehérek, de köztük is a legfehérebb a pirinyó Pehelyke volt, mint egy pici kobold. Lebbenő volt könnyű tánca, csengettyű a kacagása, jégfodros a hóruhája - kis Pehelyke, hó csudája.

S a kis pelyhek keringéltek, esőcseppel nem cseréltek, éjjel a hold ezüst tükrén, nappal a nap arany taván nézegette lenge táncát, hóruháját mind valahány. Ám alattuk egyszer éjjel a felhők úgy váltak széjjel, mint a nyíló függöny szárnya, s feltűnt a föld sötét árnya. Kedve elszállt Pehelykének, elhalkult a kristályének, nem is táncolt akkor többet, úgy megszánta ő a földet, mert mély árnyékban forogva oly sötét és oly mogorva. Félreült és gondolkodott: mit tehetne ő, hogy boldog s fehér legyen lent a föld is! Ha tíz éjet ébren tölt is, kieszeli, mit tegyen, s hozzá is fog iziben. Vajon egy vagy tíz éj telt-e, amíg végül kieszelte, de egy éjen, mint az álom, elindult kék holdsugáron, és addig ment, mendegélt, míg a sötét földre ért, színt vinni a téli éjbe, az emberek életébe.

Amint lengett és leszállott, öt-hat kicsi gyerek állt ott, játszani közébük állott s a legkisebb felkiáltott:"Itt az első fehér hó már!" Ámde szebb volt minden szónál, s édesebb, mint a méhek méze, a keringő, kergetődző, első hónak örvendező kisgyerekek nevetése. Kergették, mint fehér lepkét, dédelgették fehér leplét, űzték, mint egy szikrát vető kicsi fehér csillagot, s kis Pehelyke örömében ragyogott meg csillogott.

Hogy elfáradt végül ennyi játék után, megpihenni leszállott egy embervállra. Ámde alig pihegett s üldögélt egy keveset, egy kemény kéz lefricskázta. Pehelykének semmire sem volt többé ereje, arra se, hogy lengedezzen vagy másik vállat keressen, libbent kettőt, libbent hármat, s mint az őszi száradt-fáradt sárga levél, leszállt végre erőtlenül az útfélre. Kis Pehelyke az útszélen feküdt, úgy, mint tavaly télen, s beragyogta a mély estét. Kézbe többé ki se fogta s nem göngyölte bársonytokba, mint a gyémánt kényes testét. Ámde aki rápillantott, mintha mesebeli hangot hallott volna, lágy zenét, rámosolygott:"Ó, be szép és megható, itt az első tiszta hó!"

Kis Pehelyke lesepert kristályteste ott hevert, s tündökletes sugarát szórta egész éjen át, míg egy cipő, mint a végzet, arra jött és reálépett. Szétolvadt szép hóruhája, ott feküdt csúf sárrá válva, bús latyakban, szennyes lében, feketén a feketében...

De a rosszban is van jó, arra járt a Fagyanyó. Pehelykét ölébe vette, jeges kézzel dédelgette, kristályruhát adott rája, majd a szél szárnyára kapta, s magasba felringatta. S fent a légben, fent a kékben, fent a tiszta messzeségben, lebbenve a szélnek szárnyán, tündöklőn, mint a szivárvány, táncuk ismét csak kerengték a csillogó hópehelykék. Mindannyian szép fehérek, de köztük a legfehérebb Pehelyke volt, senki más, csupa tiszta csillogás. Fent fehér lett, mint a tejhab, míg a földön sárrá olvadt! Kis Pehelyke mégsem bánta, hogy magát nagy útra szánta, titkon mégis örvendezett, hogy elhagyta a kék eget, s a földre szállt, ahol láttán a mosolygás úgy virult ki, mint a tündöklő szivárvány. Aki fent él a magasban, annak bizony mosolyogni nem szokása. S hogy a mosolyt újra nézze, újra lássa, az első hó ezért jön el évről évre, zsenge magok, kis gyerekek s tiszta szívek örömére.
 
 
0 komment , kategória:  Mesék  
A négy gyertya története
  2017-11-24 20:02:10, péntek
 
 

Adventi gyertyafény
Adventi gyertyák ragyognak fénylő csillagként;
egy, kettő, három, négy,
hajad lágy selymén táncol a lobogó fény.
Csitt! Ne szólj, csak ülj ide mellém,
hiszen most szívünk beszél;
kezedet fogva a szeretet árad szét.
Kérlek, ne szólj - csak ölelj, míg e láng ég!
S ha kialszik mind a négy,
szenteste gyúl helyettük ünnepi fény...
És nem kell, csupán egyetlen ajándék,
mit szívem karácsonyon úgy remél:
láthassam szemedben csillogni még,
sokáig e szépséges, adventi gyertyafényt.

Szoby Zsolt (Poet.hu)


Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy gyertya.
Annyira nagy volt körülöttük a csend, hogy tisztán lehetett hallani amint beszélgetnek.

Azt mondta az első:
Én vagyok a BÉKE. De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem el fogok aludni.
Néhány pillanat múlva már csak egy füstölgő kanóc emlékeztetett a hajdanán fényesen tündöklő lángra.

Azt mondta a második:
- Én vagyok a HIT. Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak, nincs értelme tovább égnem...
A következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot.

Szomorúan így szólt a harmadik gyertya:
- Én a SZERETET vagyok! Nincs már erőm tovább égni. Az emberek nem törődnek velem, semmibe veszik, hogy milyen nagy szükségük van rám...
Ezzel ki is aludt.

Hirtelen belépett egy gyerek és mikor meglátta a három kialudt gyertyát felkiáltott:
- De hiszen nektek égnetek kéne MINDÖRÖKKÉ!!!
Elkeseredésében sírva fakadt.

Ekkor megszólalt a negyedik gyertya:
- Ne félj amíg nekem van lángom meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát.
Én vagyok a REMÉNY!!!

A gyermek szeme felragyogott! Megragadta a még égő gyertyát és lángjával ÉLETRE keltette vele a többit.
(A négy Gyertya mese szerzője:Veress Andrea Hajnalka)
 
 
0 komment , kategória:  KARÁCSONY-ADVENT  
Advent a Keresztény vallásban
  2017-11-24 20:00:40, péntek
 
 

Az adventi koszorú négy gyertyája az adventi időszak négy vasárnapját jelképezi. A keresztény hagyomány szerint a koszorún három lila és egy rózsaszín gyertya áll, amelyek a következőket szimbolizálják: hit, remény, szeretet, öröm. Advent első, második, és negyedik vasárnapján lila gyertyát, a harmadikon rózsaszínt gyújtunk meg. Elődeink azt tartották, hogy az advent négy hetében mintegy próbatételként négy különböző tulajdonságot kell megerősítenünk magunkban. Ezek a következők: igazságosság(hit), mértékletesség(remény), bátorság(öröm) és bölcsesség(szeretet).

Az adventi koszorú története

Az első adventi koszorút Johann Heinrich Wichern hamburgi evangélikus lelkész, az első gyermekotthon megalapítója készítette el, 1838-ban. Egy fából készült kerékbe az advent minden vasárnapján a vacsoránál egy-egy újabb gyertyát helyezett el, s szentestén a kerék közepére tette az ötödiket. A fa kerék helyett örökzöldből, szalmából, vesszőből készült koszorúk kerültek az asztalokra, és egy kertész ötlete alapján az ajtókra fölakasztható adventi koszorúk is megjelentek.



Egy másik leírás szerint a lelkész 23 gyertyát helyezett el egy felfüggesztett szekérkeréken, mely körül minden nap eggyel többet gyújtott meg karácsonyig. Ez az Adventi naptár alapja.

Advent első hete - Igazságosság - Lila gyertya

A templomi terítő lila, a szertartáson a pap lila miseruhát vagy stólát visel, illetve az adventi koszorún elsőnek meggyulladó gyertya színe is lila. Az első gyertya meggyújtásakor végiggondolhatjuk azokat a próféciákat, amik a Messiás eljövetelét előre meghirdették. Jézus bennünket helyettesítő áldozatát előre hirdették a próféták.

Feladat:

Legyünk őszinték magunkhoz és másokhoz. Törekedjünk arra, hogy érzéseink, gondolataink és cselekedeteink összhangban legyenek.


Advent második hete - Mértékletesség - Lila gyertya

Az advent mellett a nagyböjti időszaknak is lila az ünnepi színe az egyházi liturgiában. Számos helyen a karácsonyt megelőző hetekben a lilát kékkel helyettesítik, hogy a két ünnepet megkülönböztessék egymástól. A második gyertya arra emlékeztet minket, ahogy az angyal hírül adta Máriának, majd Józsefnek is az örömhírt, hogy ők nevelhetik fel Isten Fiát, Jézust.

Feladat:
Tartsunk egy kis önvizsgálatot, és igyekezzünk megteremteni az egyensúlyt életünknek azokon a területein, ahol valami probléma mutatkozik. Tartsunk mértéket minden megnyilvánulásunkban és tevékenységünkben.

Advent harmadik hete - Bátorság - Rózsaszín gyertya

E vasárnap kiemelkedik a többi közül. Advent második felének kezdetét jelzi. Színe a rózsaszín, amely az örömöt szimbolizálja. A harmadik héten, amikor felgyulladnak immár három gyertya lángjai, arra a világosságra gondolhatunk, ami a pásztorokat is megvilágította. Eljött a világ világossága, és a sötétségből szabadulást hozott mindenki számára.

Feladat:
Nézzünk szembe önmagunkkal, félelmeinkkel, és rossz tulajdonságainkkal is. Hozzuk meg régóta halogatott döntéseinket, és ha kell, lépjünk tovább.

Advent negyedik hete - Bölcsesség - Lila gyertya

Az adventi koszorún mind a négy gyertya egyszerre ég ezen a napon. Amikor pedig a negyedik gyertya lángja is felragyog, eszünkbe juthat a napkeleti bölcseket vezető betlehemi csillag ragyogása. Ha tehát már mindegyik gyertya ég, ez azt jelenti, hogy elérkezett a karácsony. Boldogan ünnepelhetjük Jézus Krisztus születését, a nekünk adott végtelen Szeretetet.

Feladat:
Hallgassunk az eszünk mellett a szívünkre is. Engedjük el múltbéli sérelmeinket, bocsássunk meg másoknak, és hagyjuk, hogy megszülessen szívünkben a remény, és a tiszta feltétel nélküli szeretet.
 
 
0 komment , kategória:  KARÁCSONY-ADVENT  
Advent és az erények
  2017-11-24 19:59:37, péntek
 
 

Advent idejében növekednek a sötétség erői, egyre kevesebbet érzékeljük a Nap mindent bevilágító fényét. Ez az időszak hatalmas lehetőség a fejlődésre! Tulajdonképpen ez az időszak az emberi lélek megkísértéséről szól, amikor is meg kell erősítenünk bizonyos erkölcsi- szellemi erőket magunkban. Felfogható ez az időszak egy próbatételnek, beavatásnak is.


Advent első hete - Igazságosság erénye

Az ember fizikai testét környékezik meg a negatív erők. Módszerei az érzékelés megtévesztése. Ha a kísértés sikeres, az emberekben kétségbeeséshez vezet. Ennek kivédésére az igazságosság erényét kell felszínre hozni magunkban. Tehát mindig mindenben az igazságot kell keresnünk, ezzel elutasítva a valótlan dolgokat.

Advent második hete - Mértékletesség erénye

Az ember éteri testét környékezik meg a negatív erők. A vágyak mértéktelen megnövekedését élhetjük meg magunkban. Az ellenerők megpróbálnak a beszéden keresztül megnyilvánulni. Így jöhet létre a hazudozás, a rágalmazás, a durva beszéd és a haszontalan fecsegés. Ennek kivésésére a mértékletesség erényét kell elsajátítanunk, ami által a szélsőséges, túlzott vágyak elvesztik a hatalmukat felettünk. Ki kell terjeszteni a tudatosságot a beszédre is. Így születik a megfontoltság erénye. Ilyenkor az ember először gondolkodik, aztán beszél.

Advent harmadik hete - Bátorság erénye

Az ember asztrális testét környékezik meg a negatív erők. A lelki egyensúly elvesztésében nyilvánul meg ez a kísértés. Kibillentenek belső egyensúlyunkból, félelmet és aggodalmat akarnak ébreszteni bennünk. A bátorság erényének használatával azonban mindig emlékezni fogunk belső értékeinkre, így nem veszítjük el önmagunkat, és könnyebben visszatalálunk a belső béke állapotába.

A lélek három megnyilvánulása:

Akarat - vad bika
Érzés - üvöltő oroszlán
Gondolat - ragadozó sas

A lélek három vetületét meg kell szelidíteni! Az embernek bátorságra van szüksége, hogy szembeszálljon ezekkel a kaotikus erőkkel. A bátorság lényege, hogy semmilyen helyzetben ne veszítsük el önmagunkat. A három lelkierő (akarat, érzelem, gondolat) szétválása félelemmel tölti el az embert. A három lelkierő egyensúlyba hozatala pedig bátorságot szül.

Advent negyedik hete - Bölcsesség erénye

A szellemi világ küszöbe, a kapu őre. Az ellen erők megpróbálják meggátolni az új szellemi bölcsességek, tanítások elsajátítását, megértését. Ekkor a szellemi bölcsesség megszerzése és annak megtartása a legfontosabb. Ha valamit nem értünk, belső bölcsességünk akkor is érti, és a megfelelő időben felszínre hozza azt a tudást, felismerést, amit tudatalatti szinten már elsajátítottunk. Ez a Hit próbája is, hiszen Hit nélkül nincs bölcsesség. Hinnünk kell abban, hogy képesek vagyunk fejlődni és a tanításokat magunkévá tenni.
 
 
0 komment , kategória:  KARÁCSONY-ADVENT  
Advent Mágikus Szertartása
  2017-11-24 19:58:48, péntek
 
 

Az adventi koszorú elkészítésének műveletét rituálénkká tehetjük. A művelet nem csupán ügyes barkácsolás hanem mágikus teremtés is egyben. Meditáció, vagy elmélyült ima előzi meg, ahogy az anyagot a kezedbe fogod.


FA - A koszorú alapja
Fenyőág, háncs, vessző, vagy más hasonló természetű anyag. Színe a zöld.

FÖLD - Gyertyák
A gyertyák színe hagyományosan a lila. A lila a misztika színe, az ezoterikus, spirituális tudatosságot hozza el életünkbe. Segít egyre mélyebbé tenni hitünket. Anyaguk a Földet jelzi, a viasz, vagy más gyantás anyag az anyaghoz kötöttség jelképe.

TŰZ - A gyertya lángja
Nem porlaszt el, nem olvaszt el egyszerre mindent, fokozatosan ég el. Hétről hétre erősebb lesz, hisz először egy, majd végül már négy gyertya ég a koszorún. Teremtő - romboló ereje is egyre erősödik, hétről hétre növeli erődet a változtatáshoz, új dolgok felismeréséhez, a régiek elengedéséhez. Csak azokat a dolgokat égeti fel, amiket már oda kell adnod, amikre nincs már szükséged. Ez jelenti a lelki felkészülést az ajándékozásra, és az ajándékok befogadására is felkészít.

LEVEGŐ - Fagyöngy a koszorú közepén
A koszorúra tűzött fagyöngy jelképezi a levegőt, mivel a fa koronájában terem, színe a levegő törtfehérje.

VÍZ - A koszorút átölelő szalag hulláma

A kék szín - ami a lilával harmonizál is - való hozzá a legjobban, esetleg kék-fehér, vagy kék-lila párosításban használhatjuk fel. Az ezüst színt, mint a víz és a hold teremtő energiáját is belophatjuk a koszorúnkba.


Ha ezeket a színeket ki szeretnénk cserélni másikra, ezt is megtehetjük, de jó, ha választásunk tudatos, az életünk problémáit, sorsfordulóit jelképező eseményekkel harmonizál.

Gyertyák elhelyezése

Meditációnk következő lépése a gyertyák betűzése a koszorúba. A négy gyertya a négy égtáj felé kell hogy álljon, mert így teremthetünk egységet kint és bent, fent és lent. Ha asztalunkra állítjuk a kész koszorút, ügyeljünk, hogy a gyertyák a megfelelő irányban álljanak.

Töltsd meg életörömmel!

A harmadik lépcsője ennek a szakrális folyamatnak a fagyöngy, vagy a gyöngyök betűzése a koszorúba. A gyertyák közötti levegős hely kitöltése, a dekoráció, az életöröm, a könnyedség, a gyöngyökkel való játék megtestesítője, célja, hogy megtaláljuk az örömet az alkotásban, a játékban.

A szalag elhelyezése

Az utolsó mozzanat a szalag felkötése. A szalag a víz jelképe elmossa a még bennünk maradt problémákat, a lelkünkben felgyülemlett salakot. Amikor felkötötted a koszorúdra, -igyál a koszorúd sikerére-, vagyis tölts meg egy poharat sima vízzel, mondj egy imát felette, fejezd ki jókívánságaidat az Univerzumnak magadnak és ürítsd fenékig a poharat. Érezd, ahogy a víz jótékony ereje átjár, és belső erővé válik, amiért munkálkodtál eddig.

Ha elhelyezted asztalodon a koszorúdat, gyújtsd meg az első gyertyát minden este és a tűz lángjának erejét felhasználva mondd el imádat, vagy meditációs gyakorlatodat végezd el.


Ötlet a szertartáshoz

Ha nem ismersz gyakorlatokat, akkor egyszerűen oltsad le a lámpát, csak a gyertya égjen, tegyél be egy kellemes halk zenét, ülj le vele szemben és nézd a gyertya égő lángját, mint egy élőlényt. Ha a szobában csak a gyertya ég, és szeretettel figyeled a lángot, akkor megláthatod, hogy a tűz, a gyertya valóban él, milyen formájú és milyen fénnyel tölti be a teret. Ha nem látod jól, akkor hunyorítva nézd, és csússz lentebb vagy feljebb a széken, ahol ülsz. A gyertyához, a lánghoz kellő tisztelettel és szeretettel fordulj! Hogy mit fogsz látni, azt nem árulom el, de gyönyörű! Próbáld ki!
 
 
0 komment , kategória:  KARÁCSONY-ADVENT  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 191 db bejegyzés
e év: 2334 db bejegyzés
Összes: 31746 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 504
  • e Hét: 504
  • e Hónap: 17563
  • e Év: 919495
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.