Belépés
babi610805.blog.xfree.hu
Ki viszi át a szerelmet.... Dezső Andrea
1961.08.05
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
Őrizem a lángot
  2017-12-26 06:05:14, kedd
 
 

Őrizem a lángot amíg lehet
elmém legyen csupa fény, hangtalan
mit tőled kaptam büszkén viselem
létem nem lehet többé parttalan.

Ahogy a forrás folyóba ömlik
csobogjon vérem is szakadatlan
a Hold sugara mutassa arcod
általa beléd égetem magam.

Ki tegnap voltam hát elengedem
öntudatlan, fénytelen tavaszban
csipkés ruhában álltam mint egy kő
az idő vasfoga tépett halkan.

Az álmok színes mezején jártam
te voltál a tavasz az ősz nekem
ragyogott szemed a forró nyárban
őrizted a lángot míg lehetett.

Szél süvít hegyen, völgyön, bérceken
a tavasz a nyár az ősz rég elmúlt
jött a tél s ablakomra jégvirág
csonkig égett gyertya, a láng kihunyt.
 
 
0 komment , kategória:  saját verseim  
Lázas készülődés
  2017-12-23 05:47:39, szombat
 
 

Sürögnek, forognak az emberek
izgatott, lázas készülődés
a szívnek mese vagy áhítat?
öröm, boldogság, elmélkedés.
Egy kósza szél töri meg a lángot
Föld és ég között az üzenet
lelkünkbe karcolja akár a gyémánt
boldog, békés ünnepet.
A harangok is megszólalnak
tán havazik majd holnapra
új csizmámat előveszem
subámat felöltöm magamra.
Fenyő és kalács illat tolong
az emberek megadják magukat
bizalmat szavaznak egymásnak
szólítják elfeledett Urunkat.
A hatalom is csillapodik
meghunyászkodva terül el
karácsony tájékán a szív
egy ütemre dobog, nem vérzik el.
A sebek tán behegednek
áradjon testünkből a szeretetet
hogy ragyogjanak a házak
köszöntsük együtt a kisdedet.
 
 
0 komment , kategória:  saját verseim  
Karácsony
  2017-12-23 05:46:21, szombat
 
 

Versbe foglalnám a karácsony
érkezését, az emberek arcát,
az elszánt vagy álszent
tekinteteket, miként hódítják
meg a csillogást a vértelen,
mihaszna anyagot, az érzések
nélküli utazást egy gazdagabb
táptalajon. Befoltozni minden
lyukat mit a hosszú hónapok,
évek magánya ejtett, nem lehetünk
hirtelen babérkoszorús hősök
ki minden jó érzést elfelejtett.
A karácsony az csak egy szó,
felöltöztetni melegséggel, őszinte
szeretettel, az érzés mindennapi
kenyerünkké kell, hogy váljon,
ne csak akkor lobbanjon a láng
mikor fennen hirdetik Urunk
eljövetelét, a lángot táplálni kell
mert a mihaszna, álszent szeretetet
e jeles napon nem ismerik fel.
Versbe foglalnám a fortyogó étkek
illatát, a gyermekek mosolyát, kik
őszinték és áldottak.Felvértezem
magam a hazug, magamutogató
dicsfény ellen, a karácsony az én
ünnepem nem lehet más, csak is
megvesztegethetetlen. Mennyi
szépség, varázs nem lehet versbe
foglalni, mert az érzést érezni kell
nem papíron megfogalmazni.
 
 
0 komment , kategória:  saját verseim  
Fázik a szívem
  2017-12-12 10:16:02, kedd
 
 

Fázik az én szívem
gúnyám is beleremeg
felveszem majd hajnalban
esti fénynél majd lepereg.
Ha kondul a harang
a vének elindulnak
sorakoznak a kendők
a csillagos ég alatt.
A kutyák is vonyítanak
felcsendül az égi dallam
az én szívem mért fázik
a jó meleg paplan alatt?
Ha egyszer meghasadna
fekszem majd kiterített vásznon
értem is sorakoznak a kendők
s marakodnak a csontvázon.
Vakmerőn lépdel a Hold
bekopog szobám ablakán
éltető sugarával cirógat
suttogja, szíved ne fázzon tovább.
Már nem reszket a szívem
székemen pihen a gúnyám
rákacsintok majd hajnalban
mert csak egy álom volt csupán.
 
 
0 komment , kategória:  saját verseim  
Bódító nyugalom
  2017-12-12 10:14:33, kedd
 
 

Kopasz fák félik a téli hideget
Szakadt ruhájuk már rég puha pamlag
Alatta apró lélek álmot alszik
Csend honol, madarak szállnak alakban.

Testemben is megszűnt az üdvrivalgás
Nyugodt mederben folyik gondolatom
A közelgő tél hűti le szívemet
Megadta magát e fázós napokon.

Oly bódítóként hat rám a nyugalom
Ó, igen, kellesz őrült vad nap után
Csobog majd újra a patak és szívem
Ha a fák felöltik a színes ruhát.

Míg kopaszak a fák, együtt vacogunk
Testünk emlékszik az ölelésekre
Ha majd hó takarja be a fákat
Fényt csókolnak az éjszaka leplére.
 
 
0 komment , kategória:  saját verseim  
Lélegző Föld
  2017-12-12 10:13:39, kedd
 
 

Mennyi bűbáj, mennyi kellem
fönn az égen ragyog a Nap
ringatózva s önfeledten
már olvad szívemről a jégcsap.
Mikor a langy szellő rám lehel
szunnyadó lelkem felriad
valóság nem álom nem sejtelem
jelenem s jövőm utat mutat.
Néha hallom a sziklákat sírni
a sok könnycsepp patakként szalad
a Nap tükrében próbál hízni
s ha tetszik, tán dalra fakad.
Utat tör a vágy a sziklák között
csontig hatol az ezer éves múlt
a csend fogságába költözött
megannyi lélek, fényük rég kihunyt.
Ég és Föld között
percnyi boldogság, lomha köd
madárlátta hegycsúcsok fölött
a megfoghatatlan lassan útra kél
s végre újra lélegzik a Föld.
 
 
0 komment , kategória:  saját verseim  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
2017.11 2017. December 2018.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 6 db bejegyzés
e év: 68 db bejegyzés
Összes: 775 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1
  • e Hét: 237
  • e Hónap: 594
  • e Év: 21386
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.