Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/29 oldal   Bejegyzések száma: 289 
Siktár János: Hívlak én...
  2017-02-28 08:55:43, kedd
 
  Siktár János:

Hívlak én...


Hívlak én a szív s szerelem szavával,
hogy írjalak le, ahogy vagy, Tégedet,
hisz értéked édes mindenek felett,
mindennél különb lényednek bájával.

Öröklét kertje nektártól elűzött,
édes forrása méreggé változott,
boldogságunknak látod leáldozott,
nem maradt más, csak bánat, mi legyőzött.

Titkokat őrzött a szellőknek szárnya,
oly boldogok voltunk, csillogott szemünk,
míg nem terült ránk a sötétség árnya.

Élet, végig virágaid közt éltünk,
ezer vágyban a boldogság tengerén,
szép füvedben oly sokszor hemperegtünk.
 
 
0 komment , kategória:  Siktár János  
Malmosi László: A korongon
  2017-02-28 08:54:42, kedd
 
  Malmosi László:

A korongon


A búsan forgó fazekaskorongon,
amelyet mások életnek neveznek,
szegény agyagnak kell eztán forognom,
sivár kezek engem formálni kezdnek.

Kié e két kéz?... Nem tudom, s belőlem
mi lesz, a formám meg nem mondja senki,
testemre lelket nem mértek ki bőven
s a testben az mégis rabságát tengi.

Ha egyszer készen lesz a végső formám,
derék cseréppé akkor kell kiégnem
s használni visznek lélektelen szörnyek,
kik fenn laknak komor hegyeknek ormán,
s ha megszolgáltam néhány koldus évem,
ledobnak engemet, hogy összetörjek
 
 
0 komment , kategória:  Malmosi László  
Mihály László: Összetörve . . .
  2017-02-28 08:53:35, kedd
 
  Mihály László:

Összetörve . . .


Nekem sápadt, könnyes az arcom,
S utálom azt, aki kacag.
Legrútabbul megcsaltak engem
S gyűlölök minden igazat.

Kezem a rosszé s szenvedőé.
Köszöntöm azt, aki zokog
S harsányan szól számból az átok:
Hadd vesszenek a boldogok!

botond_1926.
 
 
0 komment , kategória:  Mihály László  
Majthényi Flóra: Azt álmodtam . . .
  2017-02-28 08:52:07, kedd
 
  Majthényi Flóra:

Azt álmodtam . . .


Azt álmodtam, lettünk volna messze
Zöld hegyek közt
Zöld erdők közt,
Hol a gerle búg,
Hol a csermely zúg ,
És kötöztünk vadvirágot össze.

És a távol ködlő messzeségbe
Lengedeztek
A vetések,
A madárka szólt,
Oly szépen dalolt
S szállott föl föl, tán éppen az égbe.

Némán, hosszan merengtem szemedbe,
És egyszerre
Vettem észre,
Hogy szeretlek
Hogy szeretlek . . .
Kezem nyugodott forró kezedbe.

S midőn reggel lett, elmúlt az álom,
Eltűnt erdő ,
Hegy, és mező
Csermely zúgása,
Galamb búgása,
S valónak csak szerelmem találtam.

Holgyfutar_1858.
 
 
0 komment , kategória:  Majthényi Flóra  
Molnár Annamária: Néma fájdalom
  2017-02-28 08:49:17, kedd
 
  Molnár Annamária:

Néma fájdalom


Ne hidd, hogy elfelejtettelek,
Hullnak még érted könnyek.
Csak fájdalmam, némán őrzöm,
A világhoz már ne legyen közöm.

Hiányod szívemben örök marad,
Nem feledem a szavaidat.
A gyertyák is némán égnek,
Titkos kincs minden emléked.

Bárcsak ölelhetnélek még,
Tekintetedben kereshetnék fényt.
Bárcsak vigyáznál még rám,
Csak melletted voltam boldog igazán.
 
 
0 komment , kategória:  Molnár Annamari  
Szilágyi Domokos: Kis, szerelmes himnuszok
  2017-02-28 08:37:16, kedd
 
  Szilágyi Domokos:

Kis, szerelmes himnuszok


Júlia, két szemem,
olthatatlan szenem
(Balassi)


I

Topog a tél, topogok
sűrű csillagok alatt.
Világ havát olvasztottam
huszonnégy óra alatt.

Világ hava, hóvilág,
tűzzel reád tapodok,
s kacagok és zokogok,
mint egy taknyos kisdiák.

Az ég lassan elborul,
súlyosan alszik a kék.
Ugye, nem lesz háború?
Ugye, foglak látni még?

II

Utállak, mert nincs percnyi nyugtom.
Fájok már, fájok izzani.
Cipellek remegő inakkal:
oly súlyos vagy, ha nem vagy itt.

Mondd, mért vagyok oly tehetetlen?
Mondd, mért vacogok nélküled?
Adj csöpp nyugalmat annak,
aki nyugtalanságra született.

III

Ajkad megétet, szemed éget -
“Jaj, mindig égek, soha el nem égek" -
dalolta egykor valaki.

Semmivé asztam ily sok élet
hevében; - megesz éhem - (éhed?)
- már szégyellem megvallani.

IV

Ágyúznak, halld, dörög a holnap.
Nincs szava szívnek, szíve szónak.
Ágyúznak - félek szégyentelenül,
s a szerelem, jaj, reám merevül.

Éber vagyok, mert álmodhatnék.
Vagyok, ameddig - meddig? - vagy még.

V

Féltelek: összetör a szél,
süketté zörget a zaj.
Jaj, félelmesül a világ,
vaduló viharaival!

Roskadok felnőtt életem
tudatosult súlya alatt.
Cipellek, egyre nehezebb,
amíg végül belőlem is
csak ez a szerelem marad.

VI

Súlyosakat álmodom ébren.
Fürdőzöm a lét vérében,
elönt, izzít, kimar, beföd -
így leszek mind sebezhetőbb.

VII

Ízlellek, mint gyermek a szót.
Szavak, ezüst szavak!
Fényetekből, csengésetekből
csak ez a dadogás maradt.

Ízlellek, mint a nyelv a szót,
talp a járást, szem a fényt,
újszülöttként kínlódom
újszülött világomért.

VIII

Megtöretett lélekkel
versenyt nyívok, nyüszítek
kiebrudalt ebekkel.

Megtöretett lélekkel,
akárhogy is: lennem kell,
meghalnék - szeretnem kell.

IX
As muri - moartea nu vine
Ş-aş tr trăi şi n-am cu cine
(Népdal)

Vonaton hallottam ezt a dalt,
dalolta valaki, nagyon egyedül volt,
s most jutott eszembe, most mikor szeretlek,
és olyan egyedül maradtam,
könyörgök a világnak, hogy ne bántson,
fázom minden léptedért, riadtan
vacogok minden vacogásodért,
aj, aj, aj, viola, viola, viola,
halálnak halálába hullj az életemért!

Röhögnöm kell magamon,
úgy sunyítok előtted, miattad, űz a hívásod is.
Te vagy minden vagyonom -
súlyos adót fizetek. Segíts!
Segíts egy kicsikét - erre születtünk:
segíteni, ahol lehet.
Kenyeredre kened, megvacsorázod
legmézebb éveimet -
engem már semmi se véd -
aj, aj, aj, viola, viola, viola,
életed éleszd életemért!

(Jaj, életre ítéltek engem,
mért nem segítsz életté lennem,
hogy ne halhassunk meg soha,
aj, aj, aj, viola, viola, viola.)

X

Nem negyedszázad: évezredek súlya nyom,
felnőttem, hátamra nőtt a világ -
ezért tudok nagyon szeretni
ilyen nevetnivaló fiatalon.

XI

Virágvállú, hogy bírod
cipelni a súlyt?
Fájdalom és szerelem
iker-átka sújt.

Arcod színét szívja szív,
megsápadt szemed
könnyé töri - titkolod? -
a rettenetet.

Öledben alvó jövő -
ó, sűrű titok.
Láncold hozzám - foglyodul -:
megszabadítod.

XII

Falogatom napjaim,
így, köröm közül,
mint ki el sem kárhozik,
nem is üdvözül.

Falogatom napjaim
- álomban? imetten? -
egy hét alatt, istenem,
hogy megöregedtem.

XIII

Üres lettem: megteltem fájdalommal,
vadul birkóznom kell a nyugalommal;
kit vállalok? - Már nem tudom: - ki vállal?
Kiért szálljak pörbe a halállal?
Ki száll érettem pörbe a halállal?

XIV

Ideges, sovány, lángnyi kicsikém,
hálni jár beléd a nyugalom.
Minden riadásod, lángnyi kicsikém,
remegve riadom.

Félek tőled, lángnyi kicsikém -
mért gyávít téged ez a félelem?
Halhatatlanul - lángnyi kicsikém
fájó örökségünk a szerelem.

XV

Az ember tárgyilagos is lehet:
asszony, gyerek, asszony, gyerek.

Nem távolít, nem hoz közelebb.
Fáj a szívem - fáj a szíved?

Ma éjjel engem virraszt a világ,
értem töpreng, értem kiált,

mint érted én. Az éj ellobog.
Kezdhetjük, szívem, a holnapot.

XVI

Reám várnak, akik remélnek.
Éledeznek, akik nem élnek.
Halak tátognak: szeressem őket.
Jövőt szerkesszek csecsemőknek.
Énnekem tanul a világ
nagyszerű dialektikát.
A törvények vállamra szállnak.
Emberré lesz a lelkes állat.
Növényi sejtek fényem esdik.
Látod, akad munkám napestig.
A Rend vagyunk mi, ugye, kedves.
Fáradni jó: hogy megpihentess.

XVII

Síppal-dobbal-nádihegedűvel,
irányzékolt szemmel, ózonos tüdővel,
szerelem-vadászni, nem léppel, nem loppal:
nádihegedűvel-síppal-dobbal.

XVIII

Kancsalítva a bánat
orozkodik utánad,
orvul támad, ha támad,
kupán kólint a bánat.

XIX

A hegyek, akik küldtek,
megtanítottak: szeressem a friss levegőt,
fejem fölött a magasságot;
vigyáznom kell a világra,
hogy bajod ne essék,
s hogy el ne feledjék szemünket a színek
s a polifóniát a sárgarigók.

XX

A gépek is várják, hogy megsimogassam őket,
bőgő motorok kezemtől szelídülnek,
szerelmesek a jövőmbe,
óvnom kell őket neveletlen felnőttektől,
s ha olykor belefáradok,
segítenek átrepülnöm húsz évet,
s pihenni egy kicsit és visszajönni.

XXI

Mert egyre inkább bennem vagy:
mindjobban fáj, ha nem vagy itt.
Félszív, félszem, félszó - a fájás
egész csak, s a félsz, hogy a világ
nélkülem vidít-szomorít.

XXII

Fekszem kórházi ágyon,
és nem tudom, miért -
hisz nem feküdni vágyom - -
hegyek háta lehajlik:
lépjek rá, lépjünk, szívem -
segíts, kerül az álom,
segíts, reám hajnallik,
segíts, sürgesd a fényt,
hiszen fényedre vágyom,
és nem tudom, miért
fekszem kórházi ágyon.

XXIII

Mondjak neked újat magadról?
Tudod, hogy tisztelnek a lelkes kövek?
Tudod, hogy a Nap a szíved?
Tudod, hogy Nap nélkül nincs élet?
Hogy a sötétség rettenet,
és nem él, aki retteg?
Mondjak újat rólad?
Szeretlek.

XXIV

Álmom mások alusszák,
mások álmát virrasztom,
vigyázok, hogy a hajnal
senkit meg ne riasszon.

Vállalja gyönge vállad,
amit vállam elvállal?
Nem szabad szövetkeznünk
halál ellen - halállal.
 
 
0 komment , kategória:  Szilágyi Domokos  
Helen Bereg: csak egy sóhaj
  2017-02-27 07:41:04, hétfő
 
  Helen Bereg:

csak egy sóhaj


fogd a kezem két kezedbe
rejtsd az arcom tenyeredbe
suttogj szerelmes szavakat
ne hagyj magamra
ne menj el
kérlek

simíts ajkad ajkaimra
öleld testem két karodba
sóhajod legyen örök csend
ne hagyj magamra
ne várjam
jöttöd

nézz csillogón szemeimbe
hajts a fejed két keblemre
hallgasd mint ver érted a szív
ne hagyj magamra
maradj még
kérlek
 
 
0 komment , kategória:  Helen Bereg  
B. Huszta Irén: Emlékszem …
  2017-02-27 07:40:21, hétfő
 
  B. Huszta Irén:

Emlékszem ...


Én még emlékszem didergő éjszakákra,
Amikor vasmarokkal szorított a kín.
Vér bugyogott sebeimből minden szavára,
Hold sem, csillag sem pislákolt odakinn...

Nem jött el a reggel, hiába vártam, mint
Sivatagi vándor két nap szomjúság után
A vizet. S amikor végre eljött mégis,
Hideg szél s kopogós eső vert ajtaján.

S emlékszem még olyan éjekre, melyeken
Didergősen simult hozzám a szerelem,
Csókjától lúdbőröm szikrázott tüzesen,
S csendben imádkoztam - csak reggel ne legyen!
A boldogság édes ölelése emelt
Mennyekbe, s féltem lélegezni, a varázs
Szétfoszlik, ha mozdulok, s a mélybe leejt
A szerelmed elmúltán kihűlő parázs.

És emlékszem a tegnapi éjszakára,
Fájdalomtól ájultan most is egyedül,
Mint olyan régóta már - dőltem az ágyra,
S zuhantam a sötét mélybe álom nélkül...
Álmok, ábrándok, célok, tervek, messzire -
Fényévnyi, szemmel láthatatlan világba
Sodort el életem viharló tengere...
Álmom, s kék galambját nem látom már soha...
 
 
0 komment , kategória:  B. Huszta Irén  
Horváth Ilona /Hanoli/: Sodrásban
  2017-02-27 07:39:20, hétfő
 
  Horváth Ilona /Hanoli/:

Sodrásban


Fekete porfelhő örvényt hozott
vad erővel tombolt, dobolt,
háztetőt tépett,
madárfészket repített,
lógtak a vezetékek,
nyöszörgő fa ága szakadt,
ezer sebből vérzett
a természet
önpusztító végzet
nem ismert kegyelmet,
s a mindenek felett uralkodó
ember egyre zsugorodott,
jajkiáltása az örvénybe hullott,
sodródott,
valósággá vált rémálmot élt át,
mintha katasztrófafilm szereplője volna,
s arra várt,
a rendező leállítja a forgatást,
de nem
a film forgott tovább...
 
 
0 komment , kategória:  Horváth Ilona /hanoli/  
Mihály László: Én nem kívánom . . .
  2017-02-27 07:38:24, hétfő
 
  Mihály László:

Én nem kívánom . . .


Én nem kívánom őket, tapsukat, nem.
Az emberek vásáriak, gonoszak -
Hányszor futok riadtan el előlük,
Nehogy a kincseim velük megosszam.

Barátomnak nevezhetek akárkit;
Szó csak: szívem előttük is bezárom,
Meg nem tudják mit gondolok, mit érzek:
S nem győzhetnek soha ezen a váron.

Önzőn, zsugorin mindent féltek, őrzök
S érzést, vágyat, gondot a lelkem elzár
S megsiratom gyötrődve, fájdalommal
Mikor egy-egy dalom véletlen elszáll.

botond_1926.
 
 
0 komment , kategória:  Mihály László  
     1/29 oldal   Bejegyzések száma: 289 
2017.01 2017. Február 2017.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 289 db bejegyzés
e év: 2757 db bejegyzés
Összes: 29186 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1172
  • e Hét: 1172
  • e Hónap: 124949
  • e Év: 1517166
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.