Regisztráció  Belépés
dorotea55.blog.xfree.hu
"Széttéphetetlen kötelék a szeretet, mi köztünk él. Életünk szépség és küzdés, összeköt bennünket a hűség." Gy Marcsi
1954.01.30
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 67 
Szép napot!
  2017-04-30 07:29:40, vasárnap
 
  Link



 
 
0 komment , kategória:  Vendékkönyv  
Ahogyan rég
  2017-04-30 07:17:11, vasárnap
 
  Link





Gámentzy Eduárd
Ahogyan rég

Aludni kéne
Ahogyan régen.
Lehajtott fejjel,
Anyám ölében.
Kelni a Nappal,
Vidám tavasszal.

Szállni fecskékkel, darazsakkal.
Gurulni domboldalról völgybe,
Pörögni, forogni körbe-körbe.
- Utána újra!
Még egyszer,... százszor!
Nyakláncot fonni
Fűből, virágból.
- Elvinni neki!
Hazatalálni!
- Minden ölelést meghálálni!

 
 
0 komment , kategória:  Anyák napjára >>>>>>  
Pipacstakaró
  2017-04-30 07:14:01, vasárnap
 
  Horváth Piroska
Pipacstakaró

szösszenet

Az érzékeny hajnal kristálykönnyeivel
hintette - cseppekkel, fénylő gyöngyeivel,
aranyló tűjével öltött bele vágyat,
vérző végtelenbe bíborgyönyörszálat -
vörös takaróján nyújtózik az élet,
varázsába ejti, aki arra téved...
...gyere, vándor, pihenj - bíborrét csodáján,
heveredj el álmok, vágyak nyoszolyáján.


Link





Horváth Piroska
Bíborrojtok...

Elhagyott pókhálón harmatkönnyek csüngnek,
zsibbad a vén tegnap, az elmúlás lüktet,
kórót cibál a szél, a feledést zengi -
egyedül maradt, nem szólítja meg senki,

sorvad egy gondolat - mazsolányi emlék,
érzi még illatát, ölében ült nemrég,
külcsín immár kevés - nem elég már neki,
puccos, tarka giccsét a szemétre veti,

kopott hintaszékben kucorog a magány,
a liliomkertben burjánzik a csalán,
kis cipőcske koppan - vélte őt hallani -
legbelül, hirtelen megszakadt valami,

elhagyta a szép nyár, halántéka deres,
múlté lett már minden, mi számára becses,
elfeslett a szíve - földön bíborrojtok,
amerre a szem lát, rozsdás lélekroncsok.
 
 
0 komment , kategória:  Versek> Poet  
Tavaszi színkavalkád
  2017-04-30 07:06:58, vasárnap
 
  Horváth Piroska
Tavaszi színkavalkád

Gyönggyé változtak az áttetsző könnycseppek,
remény-zöld jövő az azúrkék szempárban,
bodros felhők felett perdülnek a percek,
tarka lampionok - mindig erre vágytam,

rózsaszín tüllben a sziromtestű remény,
könnyed, hűs fuvallat érinti az arcom,
nárcisz-sárga napfény nyújtózkodik felém,
míg utol nem ér a bíborfényű alkony,

vékony karéj a hold, csillagkosztümjében
éjszaka hercege dölyfösen andalog,
kacéran pózol a kristálytó tükrében,
korom-szín palástján csillagparázs ragyog,
liliom-fehérben esküt mond a holnap,
fényezüst selyemmel szövi hajnalfátylát,
tintapatakokban tükrözi a holdat,
szivárványszalaggal összefűzi álmát...




Link





Horváth Piroska
Rózsaálmom

Álompehely csillant szirmom bársonyában,
szundikált a hitem virágszirmok között,
apró kétség reppen - tüskéimről szökött,
kivirulok lassan tegnapnak nyomában.

Kristálylevegőből lélegzem az álmom -
észrevétlen, csendben hajlongok a szélben,
ragyogok - tündöklő alabástrom fényben,
éjjel csendmagányom szunnyad virágágyon.

Nyíltam e világra őszintén - én hittem -
holnapom fényfoltja motoszkált léttelen,
most vettem csak észre, hogy vagyok - létezem,
megálmodott engem egykoron az Isten!



Link





Horváth Piroska
Léthímzés

jelenem tűlyukán átfűzöm reményem,
siklik át a résen aranyló vágyselyem
boldogságfonállal széleit beszegem -
meghímzett jövendők tarkítják szegélyem,

ha majdan a sorsom elnyüvi szép gúnyám
a kopott-varázsán rúzsnyomom felejtem,
akkor már nem fürdök mámoros delejben -
elgyengült karommal ölelem vén múzsám



Horváth Piroska
Búcsú a magánytól...

Puha csipkefátyol baldachinja alatt
érzékeny szívzörej százfelé elszakadt.
Hentereg a magány - lepedőm is nyirkos,
rám terül a hajnal - mozdulata cinkos.

Kétség nyúlós szaván olvadt szét egy világ,
ajkamon hűvös csók - elsuttogott imák,
homlokomon stigma - alázatok csókja,
feledett tegnapok keserédes bókja.

Rossz emléke maradt - távozott a magány,
vissza sem tekintett, csak kisétált lazán.
Elmélyült sóhajunk visszhangja úgy csendül,
suhogó hajszálad a párnámon rezdül.

1992. május, magányom emlékére


Link





Horváth Piroska
Hazafelé

A gesztenyevirágok között
Csöpp fény az ajkamra mosolyt hint,
A félelmem gyorsan elszökött,
Lázasan, sietve búcsút int.

Csatornába folyt a bánatom,
Rózsavíz mosta meg arcomat,
Nem zsibbaszt már el a szánalom,
Én megvívtam ádáz harcomat.

Bezártam gyötrelmem ablakát,
Hét lakatka kattant hangosan,
Érzem friss tavasz fuvallatát,
Megnyugvás kacag fel pajkosan.

Felöltöttem vígan szép ruhám,
Búcsúzom el tőled, ártalom,
Lezárult az esztelen tusám,
Eltűnt, majd meghalt a fájdalom.

Szép jövőm szorítja csontkezem,
Örömkönny megcsillan szemében,
Nem figyel - titokban meglesem,
Ballagunk boldogan - reményben!


 
 
0 komment , kategória:  Versek> Poet  
Ki mondja meg
  2017-04-29 20:37:32, szombat
 
 


A. TÚRI ZSUZSA (1971-)
Svájcban élő magyar költő.

Szerelem

Szívemet szögekkel verted a keresztre,
Alvadt vérbe zártál mát és holnapot
Mondd miért tartasz még lándzsát a kezedbe',
Miért takarod előlem a napot?

Sötétkék árnyékok, tűként szúró fények,
végtelennek tűnő nyűtt hétköznapok,
kereszten, árnyékban torzak a remények,
kicsorbult, hűlt szívem halkabban dobog...

Sötétkék szemeid hazug sugarában
Sár, bogáncs és hamu fedi a fejem,
Áttetsző hálón át, megrepedt világban
Torkomon elakadt szó a szerelem.



A. TÚRI ZSUZSA
Ki mondja meg

Ki mondja meg, merre menjek,
Mennyit birok, mennyit merjek?
Ki segít nekem, ha szépen,
alázattal én megkérem,
segítsen nekem túlélni,
tenni, hinni és remélni?
Ki segít, hogyha már nincsen
Semmi álmom, semmi kincsem?
Kire nézzek, kihez szóljak?
Kinek lábához omoljak?
ki kísér el, ha elvesztem,
ki cipelné a keresztem?
Ki biztat, hogyha megállok,
fáradtan, én, vén zarándok,
éjfekete rémképekkel,
lelkemben ezernyi sebbel,
ki csitítgat, ki vigasztal,
ki biztat és ki magasztal,
ki mosolyog, ki hisz bennem,
ki mondja meg, mit kell tennem?
Nincsen múzsa, nincs tehetség,
Szenvedés van, múlt és emlék,
Rettegés kegyetlen mától,
Rettegés szörnyű haláltól.


A. TÚRI ZSUZSA
A tékozló

A tékozló visszajött, de
Már semmi se ugyanaz,
Köd ül az ismerős tájon,
A régi kert csupa gaz.

Nem várták őt tárt karokkal,
Nincs már ajtó, táruló,
Csönd lepi a szomszéd utcát,
Nincs több szomszéd, bámuló.

Hideg könnycsepp szalad végig
Ráncai rajzolatán,
Leül a kis asztal mellé,
Mint annyiszor, hajdanán.

Csak a példázatban várják
Azt, ki elment, s hazatér,
Az elmúlást nem enyhíti
Megbocsájtás és babér.



Link


 
 
0 komment , kategória:  >> Versek3 ***  
Szép gondolatok...
  2017-04-28 06:06:48, péntek
 
 
"A szerelem regényes szó, a legesleghosszabb valamennyi között. Tartalmazza a testi, lelki, érzelmi vágyakat, továbbá a kifejezhetetlent, a senki-mással-sosem-átélhetőt, valamint nem többet, csak a teljes Világot."
Vavyan Fable


"Elég a boldogsághoz, ha szereted az életet, még viszonzatlanul is elég, hiszen ez a szeretet megláttatja veled az egyszerű szépségeket, és forrásvízüde harmóniával tölt el."
Vavyan Fable


Link






"Ha olykor kiadod magadból a fájdalmat, akkor nem hurcolod végig az életeden, ezen és az eljövendőkön. Érzelmeink azért vannak, hogy átéljük azokat, ugyanis gazdagítanak. Az átéletlen, elásott érzelmek betokozódnak, megmérgeznek."

Vavyan Fable


"Nem csak az vagy, akinek ismered magad. Az is te vagy, akinek mások látnak!"
Vavyan Fable







Link


 
 
0 komment , kategória:  Vavyan Fable  
Mi marad belőlem
  2017-04-28 05:54:38, péntek
 
  Mi marad belőlem

Nem tudom mi az, mi megmarad belőlem,
s azt sem, vajon meddig gondolnak reám,
csak azt tudom, én elviszem magammal
mindazt, mit a sors méltán szabott rám.

Elviszem majd gyermekeim óvó szeretetét,
bársonyos hangjuknak nyugtató szavát,
s azokat a derűvel telt boldogságos perceket,
mit a szív és a lélek jól magába zárt.

Elviszem a nyárvirágok fenséges színeit,
a selymes zöld füveknek ezüst-harmatát,
és elviszem, azokat a szél-por lepte lépteket,
melyeknek a szálló idő már befedte nyomát.

Elviszem még a szerelem szépérzéseit,
azokat az érzéseket mikben mindig felleltem
azt a kitartásra buzdító céltudatos erőt,
amely által egy emberöltőt veled élhettem.

Kun Magdolna



Link


 
 
0 komment , kategória:  Kun Magdolna  
Elúszott álmok
  2017-04-27 12:13:39, csütörtök
 
  Kerecsényi Éva
Elúszott álmok

Eső áztatta májusi reggel
lent járnak a felhők a fák között,
szürke szemekkel figyel az égbolt,
egy szívbe a magány ma kést döfött.

Kihalt vízparton sirály sem vijjog,
tombol a tenger, és üvölt a szél,
hullámok hátán álmai úsznak,
összetört lelkében kihunyt a fény.

Hiába várja, elment örökre,
búcsúzóul csak könnyes kínt hagyott,
első csókja még tűz volt és mámor,
utolsótól ajkára jég fagyott.

Szél tépázza a part menti fákat,
csöpp csónak zord árnyként imbolyog,
léket kapott a lélek bárkája,
s a víz minden szép reményt elmosott.
 
 
0 komment , kategória:  >> Versek3 ***  
Gondolatok
  2017-04-27 12:11:18, csütörtök
 
  Az érzéseket nem lehet kikényszeríteni, sem megvenni, nem lehet őket lepkehálóval levadászni, nem teremnek szabadon sem a kertben, sem a réten. Az érzések-legyenek jók, vagy rosszak- maguktól, kéretlenül, sokszor váratlanul, hol suttogva, lábujjhegyen, hol az orkán erejével, vadul és tombolva érkeznek. És amikor a lelked kapuján kopogtatnak, akkor nem szerencsés úgy tenni, mintha nem lennél otthon. Fogadd be őket szeretettel, a jókat öleld magadhoz, tápláld, szeresd, etesd, itasd minden földi jóval. A rosszaktól se félj, nézz bátran a szemükbe, láss bele a veséjükbe, és ha nincs rájuk szükséged, ne erősítsd, ne tápláld őket a figyelmeddel, hagyd, hogy végelgyengülésben örökre eltávozzanak. Emlékük arra jó, hogy felnyissák a szemed, de ne engedd, hogy bezárják a szíved.
Kerecsényi Éva


Link


 
 
0 komment , kategória:  Idézetek  
Bég szeme tó
  2017-04-26 18:49:26, szerda
 
  A Néra (románul Nera, szerbül Hepa nera ) folyó Románia és Szerbia területén, a Duna bal oldali mellékfolyója.

A Krassó-Szörényi-érchegységben ered, Karánsebestől 30 km-re délnyugatra a Déli-Kárpátokban, és Fehértemplomtól 10km-re délnyugatra torkollik a Dunába.

Hossza 126km ebből 27km határfolyó, vízgyűjtő területe 1420 km². Árvizeiről nevezetes.

Igen látványos a Néra szurdoka, amely Sasca Romanánál végződik. A partján végig jelzett turistaút vezet, néhol követi a rómaiak által a sziklákba vésett járdákat. Érdemes letérőt tenni a Bég völgyébe, ahol a Bég vízesése, a Bég szeme nevű tó és a nagyon híres Beusnita-vízesés látható.

A tó az ifjú bég könnyeiből táplálkozik, mely a sziklafalon Fátyol zuhatagként omlik alá.
A két szerelmest szülői zsarnokság választotta el egymástól, ami a leányka halálát okozta.
A tó vize ragyogó kék, sós, és soha nem fagy be.



Bég szeme tó
Helena

Rég volt ma is él az ős legenda,
szerelmüket az ég nem akarta.
Az egykor vágyott hófehér fátyol,
zuhatagként omlik, hegy gyomrából.


Könnyeknek tava ki nem apad,
sziklának mélyén jajuk fakad,
halott szerelmük fel nem éled,
Bég tava sorsa.. végítélet.


Mikor az éj már ágyát bontja,
tónak tükrét Hold is beragyogja..
bukkan a tóból törékeny alakja,
fátyol ruháját könnyekben áztatja.

Visszatér éjjel, hogy megfürödjék,
könny és szerelem újra egyesüljék..
Fátyol zuhataggal borítja kedvesét,
könnyei tavában ringatja szerelmét.


Kék vize azúr, mint a könnyek,
nem fagynak meg a sós cseppek,
örök szerelmük tóban éled,
ha arra jársz, majd mesél néked.
Forrás: Ch


 
 
0 komment , kategória:  Szűcs Helena  
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 67 
2017.03 2017. április 2017.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 6 db bejegyzés
e hónap: 67 db bejegyzés
e év: 587 db bejegyzés
Összes: 9106 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 522
  • e Hét: 5005
  • e Hónap: 34204
  • e Év: 474768
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.