Regisztráció  Belépés
hilon.blog.xfree.hu
"Kinek-kinek az a szép,ami az ő szívét elgyönyöríti!" /Gárdonyi Géza/ Horváth Ilon
2016.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 60 
Éjjeli zene
  2017-04-30 22:12:05, vasárnap
 
 

Éjfél lesz mindjárt,
szívek dobogva várják
a szép muzsikát.
Elhangzanak a nóták,
és meggyúlnak a gyertyák.
 
 
0 komment , kategória:  Virágszirmok(tankák)  
Tóth Árpád: Ady Endrének
  2017-04-30 14:08:08, vasárnap
 
 

Mester, egy ifjú ember szól ím köszöntve hozzád.
Szeresd, mert sok setét sorod érte sziven,
S mert egykor, úgy beszélik, ült a térdeiden,
S látta fénylő szeme húszévesnek az orcád.
Most is úgy hódol lelke, oly szeliden s oly mélyen,
Mint amaz ifjak hajták szép térdöket a földig,
Kik ámulón figyelték az Úr komoly szemöldit
Ama bibliabéli, hegyibeszédes éjen...

Csodállak, aki jöttél e víg Kánába, s készítsz
Setét, erős bort nékünk könnyeid szent vizéből,
S áldlak, mert újra zengő s ámbrás csókod izétől
Ajka ama holt lyánynak, ki a magyar Poézis,
Áldlak, mert csodát mívelsz... bénák s vakok között,
Míg gőggel megtagad sok vénhedt írás-túdó,
S míg fitymál unt rimekkel sok ósdi sírás-túdó,
Áldlak, mert szent magyar vagy, nagy és megöklözött...

Áldlak, mivel szilaj vagy s szelíd, mint ama Másik,
Kinek kemény kezétől a templomi kufár-had
Üvölt vala... s ki szólt: Ha ki szivében fáradt,
Énhozzám jöjjön el, s lel megnyugasztalást itt...
Áldlak, mert engem is, ki halkan s meghatottan
Szólok hozzád, a lelked, ó, hányszor megvigasztalt,
Ha súlyos térdeim vonszoltam, és az aszfalt
Furcsán kongott... s az éjben verseid mondogattam...

Elébed szőke szűzet ma százat küldenék,
Kiknek fiatal ajka zengőbb szavakra nyíl fel,
S kiknek meghajló törzse szebb alázattal ível,
Mint szóm s e könyvrehajló, bús férfiú-derék.
Ma, ó, áldott költője a vérnek és aranynak,
Fáj, hogy csendes dalos vagyok, s hogy nemzetem
Kemény fiai közt hirdetlek félszegen,
Félénk apostola az én erős uramnak...

De lásd, ős Debrecenben él, s kora-ősz már s roskadt
Egy szobrász, kit szerettél, s ki nagyokat akart ott,
És akit meg se láttak, bár választott magyar volt,
S ki estve, szomorún most nagyokat borozgat:
Az ő fia vagyok, az ő vére és teste,
S tört lelke jut eszembe, míg könnyel hirdetem
Te tört lelked nagyságát s míg érzem: int nekem,
S vár rám is egy jövendő, szomorú, boros este...
 
 
0 komment , kategória:  Költő költőnek...  
Április végi pillanatok
  2017-04-29 16:22:12, szombat
 
 
Csicsergés távol,
hívják párjukat,
jön is felelet,
randiválasz hat.

Sárgul a pitypang,
rászállt egy madár,
nem bírja szegény,
terhe sok lett már.

Fenyő toboza
hever a földön,
nem soká élhet,
ennyi is öröm.

Fújja a szellő
pitypang bolyhosát,
játszik a ravasz,
nem félti orrát.

Birsvirág szirma
földön napozik,
még teheti most,
majd elbúcsúzik.

Tulipán is most
nyújtja a nyakát,
észrevehető
a színes vagány.

Orgonavirág
bólogat bölcsen,
most épp versben lett,
ennek ő örvend.

Mennyi a szépség...
bárhova nézhetsz
ihletet adnak,
verset szerkeszthetsz.
 
 
0 komment , kategória:  Horváth Ilon(a)  
Májusi szellő
  2017-04-29 14:55:58, szombat
 
 

Almavirággal
futkos a szellő,
akár egy kócos
semmirekellő.

Kócosnak kócos,
de nem mihaszna,
okot nem ád ő
soha panaszra.

Füttyöget olykor,
mintha ő volna
a kertek kedves
sárgarigója.

Meghintáztatja
ágon a fészket,
leszáll a földre:
fűhegyen lépked.

Illeg és billeg,
s ha dolga nincsen,
elüldögél egy
kék nefelejcsen.
 
 
0 komment , kategória:  Kányádi Sándor  
Márai Sándor
  2017-04-28 22:29:38, péntek
 
  Az ember nemcsak végig-cselekszi, végig-beszéli és végighallgatja az életet, hanem végig-álmodja is. Mindennek alján gomolyog az álom. S ez éppen úgy élet, mint a cselekvő, a beszélő, a hallgató valóság.
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek  
Hegedűs Gábor: Désir attard
  2017-04-28 22:20:28, péntek
 
 
Mint ősi, szép templomtorony a tested
lassan elmosódva álmaim hegyén
mint búvó patak tör fel, emlékén
a vágyam tárgya a múltba réved.

Aggastyánként ül a bús értelem
dús lombú érzelem, bennem is fárad,
messziről a szférák zenéje árad
lassan úrrá lesz rajtam a félelem.

Játszunk még együtt az élet színpadán?
Talán a sorsom oszt egy szerepet,
mit eljátszhatnék, érezve örömet

hogy mégis szép az élet. S talán
adhat a sors illatos virágot
kertembe. Nekem édes, valós álmot.
 
 
0 komment , kategória:  Szonettek  
Bölcsek köve
  2017-04-27 09:33:56, csütörtök
 
 

Ha megtanulnánk okulni a múlt hibáiból,
Hazánk oltárán esküt tennénk összetartásból,
a szemünk előtt lebegne a Nemzet érdeke,
a miénk lehetne örökre a bölcsek köve,
mely ékesen fénylene, mint koronánk ékköve,
arannyá tenné a tömérdek nemtelen fémet,
éltető elemévé az életelixírnek.
 
 
0 komment , kategória:  Farkas Anna  
Horváth Ilon : Tavaszvarázs
  2017-04-25 22:37:50, kedd
 
 


Tavasszal hív a természet, csábítja
a reá várót, mint kacér amazon,
ki illegeti magát, körbejárja,
táncát lejti a forrón tűző napon.

Lehet sziporkázó gyöngysugaras vagy
komiszravasz, varázsa érezhető,
a friss fűben nagyon jó a pitypangnak
szép sárga színét látni, illatfelhő

borítja be a határt, a beteg is
egészségesebb, mert hat rá szépsége,
ölelve vár deleje, üdesége.

Minden szebb és jobb általa, az élet
hiába nehéz, nem érezni terhét,
más lesz mindenki, ki érzi bűvkörét.
 
 
0 komment , kategória:  Szonettek a Poeten  
Kerecsényi Éva /POET/: Elúszott álmok
  2017-04-25 13:33:14, kedd
 
 

Eső áztatta májusi reggel
lent járnak a felhők a fák között,
szürke szemekkel figyel az égbolt,
egy szívbe a magány ma kést döfött.

Kihalt vízparton sirály sem vijjog,
tombol a tenger, és üvölt a szél,
hullámok hátán álmai úsznak,
összetört lelkében kihunyt a fény.

Hiába várja, elment örökre,
búcsúzóul csak könnyes kínt hagyott,
első csókja még tűz volt és mámor,
utolsótól ajkára jég fagyott.

Szél tépázza a part menti fákat,
csöpp csónak zord árnyként imbolyog,
léket kapott a lélek bárkája,
s a víz minden szép reményt elmosott.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Szombati Tibor /POET/: A réten
  2017-04-25 11:43:25, kedd
 
 
A világ szépsége bensőmön átragyog,
minden, ami engem régen meghódított,
jóságos sarjával együtt beivódott,
meghitt érzéssel, mint magzat, mikor mozog.

Rét közepén állok, karjaim kitárom,
érzem a természet illatát, a tavaszt,
simogató a nap, s lenge szellő fakad,
madarak dallama a fán, fuvolákon.

Lelkem meztelen lábbal érez harmatot,
kis fűszálakon nedves permetje csillog,
minden szikra cseppjében galaxis forog,
piciny szemeikkel nézik a holnapot.

Lüktet a csend, hallgatom békés dallamot,
kezem leeresztem, lassan lehajolok,
lágyan elsimítok néhány nézőpontot,
ami nemsoká mind párán felszállhatott.

Lelkem nyitott, beenged mindent, ami szép,
az egyensúlyban lévő külső szólamot,
árvalányhaj lengését, virágillatot,
a táj szívvel hozott festményén álomkép.

Lepihenek, fekszem, csukott szemmel vagyok,
alszom, utolsó sóhajom messze repül,
ezzel aki lettem, itt van minden belül,
megálmodok talán egy még szebb holnapot.
 
 
0 komment , kategória:  Természet  
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 60 
2017.03 2017. április 2017.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 60 db bejegyzés
e év: 697 db bejegyzés
Összes: 1999 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 215
  • e Hét: 2731
  • e Hónap: 12215
  • e Év: 138370
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.