Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/27 oldal   Bejegyzések száma: 262 
Fekete Lajos: Számadásom
  2017-04-30 07:20:34, vasárnap
 
  Fekete Lajos:

Számadásom


Most már látom, hogy hegyi rabló
sötét lelkével le-lecsaptam
az éveimre s eléltem őket
ragadozó, vad indulattal.

Mi következzék? . . Szánjam-bánjam
csókszomjamat s a lesbenállást?
Dehogy! Megáldom az ösvényeket,
ahol kívülem úgyse járt más.

S ha az évek fehércselédek, (?)
bizony kegyetlen uruk voltam:
nem cicomáztam szalaggal, gyönggyel,
sokszor járattam őket rongyban.

Lám, most mégis nyugtató nyárban
itt van minden szorgos cselédem;
már harmincnégyszer vetettünk és
aratásra készülünk éppen. Most

Behordjuk az esztendők érett
gabonáját, gyümölcsét rendre,
hogy áldott évek termése izén
Ízleljenek a végtelenbe

azok is, kiket (szegénységben
hagytak a vágyak és a nyárnak
kerítésein amíg belestek,)
az Isten kertjéből kizártak.

Magyar Írás 1935. május
 
 
0 komment , kategória:  Fekete Lajos  
Adorján András: Milyen furcsa…
  2017-04-30 07:19:07, vasárnap
 
  Adorján András:

Milyen furcsa...


Milyen furcsa magányosan élni,
nem szólni napokig senkihez,
számadást senkinek sem adni,
hogy mit tettünk, és mit fogunk tenni,
milyen szép és milyen csúnya
minden úton egyedül menni.

Reggelenként nem ébresztget senki,
csak bámul ránk két fagyos ablak,
s szemrehányással mutatja, hogy künn
megindult újra, kopog az élet,
templomban misézik a pap,
s már állnak sarkon a szegények.

Délben korcsmában fogad az ebéd,
levest tányérba pincér önti,
köszönni nem kell, fizetünk érte,
pedig nincs íze, nincsen zamatja,
milyen más, mikor valaki
evés közben szavunkat hallgatja.

Ténfergünk, járunk, tán nem is élünk,
Kenyérharc. Küzdés. Fáradtság. Gond.
Tollak percegnek fehér papíron,
nagy nehezen harangoznak végre,
ilyenkor jön a munkának
szűkre szabott, szegény fizetése.

Jön az est, s kárpótol sok rosszért,
lámpák mellett álmok születnek,
s viszik a lelkünk messzi napfényre,
ahol nincs magány, ahol nincs bánat,
s valakinek két kezében
halkan mosolygó vágyak várnak.

Kalangya 1933.
 
 
0 komment , kategória:  Adorján András  
Komáromi János: emlékszem az elsőre
  2017-04-30 07:18:01, vasárnap
 
  Komáromi János:

emlékszem az elsőre


emlékszem édes szavaira
szétfolyt a számban
feküdtem és nem mozdultam
égtem forró lázban

virágszirom puhaságú
ajkait éreztem
alig vettem észre
hogy nem is léteztem

levegőt is Tőle kaptam
első csókomban
de így is oly jól esett
majd bele haltam
 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János  
Török Sophie: Fényképek előtt
  2017-04-30 07:16:50, vasárnap
 
  Török Sophie:

Fényképek előtt


Hányszor gondolom idegen arcról:
utálatos! - s ellenszenvvel húzom le róla
szenvedő tekintetemet - utálatos! - mert
szeme s szája olyan, milyet csak utálni lehet!
Sohasem képzelem embertársamról
hogy azért lelke más,
testével nem azonos, s a szomorú
lélek benne nem vállalja sajátul.
ezt a szemet és szájat; -

óh Istenem, hogy utáljam hát magamat!
ezt az arcot, melynek sokféle pillanatban
rögzült képe előttem fekszik, -
s puhány tekintetével azt állítja
magáról, hogy velem azonos!

Én volnék? Óh hogy gyűlölném ha
ismerősként jönne elém! hogy utálnám
álmatagul töppedő vonásait, e sértődötten
lapuló ázalag-melankóliát,

hogy gyűlölném albinó bágyadtságát!
milyen fakó! Arcán ijedős bátorság
és óvatos harag harcol a nők jogáért,
de mosolya édeskés, finoman hervadó
operett-színésznő arca ilyen, ki valaha
nagy napokat látott, s divatjamúlt teste
most kifogott kocsik hajdani
lázviharán mereng...

Óh Istenem! mi közöm hozzá? viszolyogtatóan
idegen, idegen sors, idegen jellem! - és olykor
ijesztően ismerős, mint rég elásott bün.
Vonásaiból utált és tagadott rokonok
arca kacsingat elő kísértet kárörömmel,
hirdetve faj hitvány hatalmát
s az anyag siralmas diadalmát.

Elszakadni lázadó ifjú erőkkel,
ÉN-nel kezdeni az életet mit ér?
Az ifjúság egyén, - az öreg csak fajta!
Amit magátépitő ifjúságom haraggal
elsöpört - a silány idő pókhálóujja most
kaján gonddal mind visszarajzolja rám...

Íme, ez járt helyettem a világban! ez szerzett
ellenséget és veszített barátot -
Istenem! hiszen semmi sem enyém rajta,
affektált keze sem, választékos úrnő-mozgása
sem! humor nélkül vihog s oly érzelgős jelenség,
mint polgárotthont diszítő háromszínnyomat.

Nem enyém! nem vállalhatom! óh Istenem!
mondd, hogy csak próbára tettél! mondd
hogy rémálom! s nem vagyok vele gyógyíthatatlan
összezárva! mondd hogy fekete vagyok, szikár
és dísztelen! csont vagyok és homlok,
férfivágy nem érintett
s nem csúfít se tincs, se asszonyalázat!

Mondd, hogy sziklából nőttem
s nincs közöm senkihez! nem vagyok
vak hurok ős és utód közt, keserű
szívemet nem fertőzte részvét,
magamért éltem!

Óh te gyengédséget esdeklő gyáva
tekintet! ha kiáshatnálak homlokomból
hogy ne láss!
hogy ne láthassalak...
 
 
0 komment , kategória:  Török Sophie  
Halász Ferenc: Óh! csak egyszer . . .
  2017-04-30 07:12:13, vasárnap
 
  Halász Ferenc:

Óh! csak egyszer . . .


Oh ! csak egyszer lehetnék te véled !
Egy bizalmas, csendes, holdas este -
Lázas kebelemre ölelnélek
Áldott szíved dobbanásit lesve.

Ott pihennék édes feledésben
Lágy keblednek tiszta, liljom haván,
S szép szemed a túl világi éden
Gyönyörével mosolyogna reám.

Csókba fúlna reszkető két ajkam,
S lázas szívünk kéjjel verne össze;
A bú, a gond könyörülne rajtam,
S szívemből ah! szállna tova... messze,..

Felsírnám csodaszép homlokodra
A fájdalmat, mely szívemben éget,
S aztán ismét a porba tiporva
Üdvözülten halnék még te érted!

Esztergom és Vidéke 1882.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Szalay Károly: Öreg cigányok
  2017-04-30 07:10:08, vasárnap
 
  Szalay Károly:

Öreg cigányok


A kis kocsmában öreg cigányok vannak
És furcsa módon nyiszlett a zene.
Az asztaloknál víg vendégek ülnek,
S a levegő illattal van tele.

Öreg cigányok ! hej, vígabbak voltak !
Várta, hívta a bálok forgatagja.
De elsodorta őket is az élet
És az öregség szeles, bús viharja.

Már fáradtak és nagyon éhesek
S kopottak szörnyen, mind egy szálig.
Szegény cigányok, rémséges lehetett
Zeneszó mellett . . . az út idáig.

Pápai Lapok 1941.
 
 
0 komment , kategória:  Szalay Károly  
Sárközi György: Husvét után
  2017-04-30 07:07:49, vasárnap
 
  Sárközi György:

Husvét után


Elmuúazatért utazónak fölzokogó örömét,
Ki leszállva a sok veszélyjárt kalandor hajóról, csókkal köszönti
A párosan sokszor taposott, felejtett s most ismét oly erős homokot.

Itthon vagyok én a tavaszban, a zsendülő, serkenő fák körülállnak,
A kökörcsin ráhunyorít a fűből... oh, kedves, bámész rokonok,
Bennetek örök a hat nap, örök az atya műve: az apadhatatlan teremtés!
Hol jártam eddig? most érzem: az élet megújuló kenyerében él csak a régi kovász: a mű.

Mit ér előttetek a szó? Megszégyenülten kúszik vissza ajkam pereméről
A hangot fogó dal belsőbb fészkébe: zengőbb a néma beszéd,
Ki hallja mit súg a fickó-szél az ágvégi rügyeknek, hogy álmos,
Beragadt szemüket mosolyogva kinyitják s az arany világba szertetekintenek.

S ki látja a nap szemernyi porát beesni a fanyar, zöld cseresznyebogyóba,
Hol mint kagyló pora, uj életet izgat, erjesztve édes leveleket?
Majd nyárra piros gyöngyökkel láncozza a meghajló fejű fákat
S ha a szomjas cinke megfúrja: kincset, az ég tüzét issza magába, a mindenhatót.

Itt állok most az igaz földön, megtérve egy képzelt, ködpompájú világból.
Lefolyt szívemről a hó és elevenné ébred benne a vér,
S bennem is, mint a tisztult patakok tükrében, szikrázva, remegve megújul
S lesüt legmélyemig a füzes partok barkázó tavasza.

A mellem is fáj, úgy telve vagyok nyilaló örömmel... vad, tavaszi árvíz
Már idebenn a konok télből fölengedett szerelem,
S úgy szétönteném, mint a részeg virág porzója porát a szélbe kiszórja,
Nem tudva s bánva, mely bibe fogja föl s mely magvakat termékenyít.

Barátaim, zsongó, szép méhek, kik szívemen pihenve figyelitek verését.
Vigyétek szerte mézét, vigyétek szerte porát,
Ha szétszállnátok a hajnalodó világon, elhintve e nagy szerelmet,
Akkor lenne mindenki vidám és lenne mindenki barát!

Nyugat 1921.
 
 
0 komment , kategória:  Sárközi György  
Soóky Melinda: Várlak
  2017-04-30 07:04:22, vasárnap
 
  Soóky Melinda:

Várlak


Várlak az est hűs boltíve alatt,
amikor felébred ezernyi csillag.
Puha brokáttal takar az éjszaka,
lázas csókod nem feledem soha.

Várlak rőtarany hajnalok ölében,
lélekmagom felszított tüzével,
íriszemben suhannak a fények,
fehér ingbe öltöztetnek téged.

Várlak, mint virág a harmatot,
mikor az első napsugár mosolyog,
szitáló homokszemek kezemben,
az idő karcsú madara tovaröppen.

Várlak, ha szél susog a dombon,
csendem vállán könnyeimet ontom.
Ölelésed nélkül fázom, didergek,
szemedben ígéret csilláma reszket.
 
 
0 komment , kategória:  Soóky Melinda  
Réz Gyula: Tavaszi strófák
  2017-04-30 07:03:16, vasárnap
 
  Réz Gyula:

Tavaszi strófák

I.

lm, újra látom lázas boldogan,
az élet száz alakban hogy fogan!
Most minden csóknak íze számba van
s a csókok íze mind más, számtalan.
Ezer idegfonálon át zizegve
beáramolnak lüktető szívembe.
A mámoros vér zengő dalba fog:
a lét magára érző himnusza vagyok!


II.

Köszönt a hajnal derűvel, dallal.
Sugárözönt szikrázva ont a nap,
parányi bimbók bomlanak.
Virágharangot kongat gyönge szél.
Kifeslő szirmok gyöngye hull, pereg.
A gingalangra visszadöngicsél
vidám kórusban sürgő méhsereg.
Szűz kelyhek titkos lágy neszét,
virágok csókját hordják szerteszét.
Az ág hegyén kékcinke énekel.
Úgy száll a dal a kéklő égbe fel,
mint templomszékről istenes beszéd.

Magyar Írás 1935. május
 
 
0 komment , kategória:  Réz Gyula  
Juhász Gyula: Szemek beszéde
  2017-04-29 08:48:58, szombat
 
  Juhász Gyula:

Szemek beszéde


Sokáig némán, némán nézik egymást,
Mint tenger és ég, mint bús messzeségek
És szól az egyik: Ó most semmi sem bánt!
És mond a másik: Ó most újra élek!

Az egyik mélyén vak reménytelenség,
A másik mélyén mennyek üdve szunnyad,
Az egyik szól:
Ó elveszett gyerekség,
A másik mond:
Bennem ring drága múltad.

Az egyik, mint az áldozati bárány,
Szelíden, gyáván és riadva rebben,
Az élettől gyötörten és ijedten,

A másik szűzi bátran, büszke árván
Szól: Élni fogsz!
 
 
0 komment , kategória:  Juhász Gyula  
     1/27 oldal   Bejegyzések száma: 262 
2017.03 2017. április 2017.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 262 db bejegyzés
e év: 3297 db bejegyzés
Összes: 29726 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 6047
  • e Hét: 27015
  • e Hónap: 78821
  • e Év: 1852520
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.