Regisztráció  Belépés
memi59.blog.xfree.hu
A szeretet gazdagabbá teszi azt, aki kapja, és nem juttatja koldusbotra azt, aki adja. Szeretem a jó idézeteket, melyek elgondolkodtatnak, néha irányt mutat... Molnar Emma
1959.03.15
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/19 oldal   Bejegyzések száma: 182 
Minden költőnek, minden írónak
  2017-04-17 14:55:26, hétfő
 
 



Minden költőnek, minden írónak - így mondanám - meg kellett előbb tanulnia a nyelvet, egyik sem hozta magával a bölcsőjéből. Mindegyik nagy költőnk egyúttal filológus is volt. Csak hármat említek Önnek: Csokonainak nagyon sokat kellett bajlódnia a nyelvvel; abban az időben tudniillik még nem voltak tisztában vele, hogy tulajdonképpen milyen a helyes magyar nyelv, sőt, ellenkezőleg, sok egymással ellentétes nézetet vallottak és állandóan vitatkoztak emiatt. A második Vörösmarty volt, aki még külön írást is gondolt ki. A mi írásmódunk ugyanis eléggé nehézkes, mert egy egyszerű hangot két betűvel jelöl. Vörösmarty megpróbálta ezt leegyszerűsíteni. És a harmadik Arany volt, költőnek is a legnagyobb, akit tudományos munkásságáért is a legtöbbre kell értékelni, és aki a vers problematikájáról, a verstanról sokat töprengett és sokat is írt. Mert teljességgel tisztázatlan volt, hogy mi a magyar vers.
(Kodály Zoltán - Lutz Besch: Utam a zenéhez)
 
 
1 komment , kategória:  Anyanyelvről-Haza-Szűlőfölről  
Szilas Ildikó- A remény..
  2017-04-17 14:38:35, hétfő
 
 



Szilas Ildikó- A remény...

Ha bánatos vagy, sírni kezd az ég, langy esőcseppek
hullanak a földre, hallgatod szíved magányos ütemét,
s azt hiszed, minden elveszett örökre...
Ne add fel a reményt!
Hogy tudnék erőt adni és hitet, hogy tudnál magadban
bízni még(?) érezned kell, hogy fogom kezed, és
elhiszed, hogy nincs itt a vég...
Ne add fel a reményt!
Most zord szelek cibálják ablakod, de tél után a tavasz
közelít, lábad elé szórja virágait, és rád nevet majd
kékjével az ég...
Ne add fel a reményt!
Egy életed van, egy - mely csak tied - a sötétséget felváltja
a fény, dicsértem százszor - ezerszer neked, mert az
Élet a legszebb költemény...
Ne add fel, soha ne add fel a reményt!

 
 
0 komment , kategória:  Vers gyüjtemény  
Szilágyi Domokos -SZERELEM
  2017-04-17 14:38:19, hétfő
 
 



SZILÁGYI DOMOKOS - SZERELEM

Megismertem a holnapot:
terád hasonlított,
terád, miránk -
lobogott
és nyugodt volt, mint a láng,
- s mint a mi éjszakánk,
amelyen megéreztük forró
és röpítő és egybeforró
embersorsunkat, a szerelmet,
- én azt, hogy hiába ölellek,
te azt, hogy hiába ölelsz,
ha nincsen más, csak ez a perc,
hogyha mögötte meg nem érzed
és meg nem érzem az egészet,
a szilárd anyagot,
ami vagy és ami vagyok,
és ami egy törvénybe fog
bolygókkal és liliomokkal,
tó méhében a teleholddal,
vérrel, háborúval, örömmel,
mindennel, ami volt az ember,
és ami most s amivé válik,
s amit születéstől halálig
sejt és tud és tesz,
mit hozzáad a léthez,
hogy életté váljék, hogy a rend
kormányozza a végtelent,
az értelem, amely szavak
nélkül is szól, és sejtet sejtre rak
agyunkban -
a holnapról akartam szólni,
a holnapról, mely már valódi,
mert fölismert s el nem téveszthető,
tiszta, elérhető,
mint a friss levegő -
igen, a holnapról akartam szólni,
s szóltam a szerelemről, szerelmünkről, hiszen
ő éreztette meg velem,
milyen lesz:
szívem szelídítette a boldogsághoz, rendhez -

és akkor, amint ránk hajnalodott,
megpihent bennünk - új csókra gyűjtve erejét -
a csók.
 
 
0 komment , kategória:  Szerelmes versek-idézetek  
1
  2017-04-17 14:37:57, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek- Arany János  
Szőke István Atilla - Kérelem
  2017-04-17 14:35:10, hétfő
 
 



Szőke István Atilla - Kérelem

Adjatok áldást, adjatok álmot,
hogy megérthessem ezt a világot,
adjatok látást, lobogó lángot,
hogy megmenthessem ezt a világot!

Adjatok tüzet, lelket táplálót,
parazsas aljút, fölfelé szállót,
‘ki fázik, azt jól megmelegítse,
aki tévelyeg, haza segítse.

Adjatok vizet, szomjat eloltót,
nagy zuhatagot, sziklákról omlót,
dézsából esőt földre löttyintve,
hűvös harmatot homlokra hintve.

Adjatok szelet, hajat szárítót,
ősarcot cserzőt, ránc szaporítót,
erdőknek szélén, mint mén vágtasson,
hajnalszellőként csókot adhasson.

Adjatok földet, barna göröngyűt,
ujjaink között szétmálló gyöngyűt,
amely a magot, mint bölcső tartja,
dús kalásztenger hullámzik rajta.

Adjatok tavaszt, rügyeket ontót,
gyümölcsből édes mézet kibontót,
levegőt, frisset, legyezze lelkem,
életem sora teljesen teljen!

Adjatok nyarat, homlokizzasztót,
alkonyt égaljba színnel forrasztót,
pirkadat-hajnalt, nád zizegését,
vén őseimtől örökölt békét!
 
 
0 komment , kategória:  Vers gyüjtemény  
A szó nem fejezi ki jól az érzéseket
  2017-04-17 14:34:51, hétfő
 
 



A szó nem fejezi ki jól az érzéseket. A megindultság mindig új, a szó mindig régi, ezért nem lehet kifejezni az indulatokat.

Victor Hugo
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek  
Aranyosi Ervin - Locsolkodni jöttem
  2017-04-17 14:34:09, hétfő
 
 



Aranyosi Ervin - Locsolkodni jöttem

Hahó, nyuszilányok! Locsolkodni jöttem!
Locsolóüvegem, kölnivel töltöttem!
A tavasz illatát öntöm hajatokra,
a fiúk figyelmét hívja magatokra!
Nekem is van párom, őt már meglocsoltam,
megoldottam nyelvét, ne maradjon szótlan.
Mondtam neki verset, s hímes tojást kaptam.
s egy puszit, amiért hűséges maradtam.
De ne csak a párom legyen meglocsolva,
ne essen a tisztes becsületen csorba!
Hozzád is eljöttem, mert tudom el várod,
s tudom neked is van megfestett tojásod!
 
 
0 komment , kategória:  Ünnep-Husvétról-Locsolóversek  
Április 17., húsvéthétfő 
  2017-04-17 14:33:52, hétfő
 
 



Április 17., húsvéthétfő: 

A legnépszerűbb húsvéti népszokások ideje: locsolkodnak, hímes tojást ajándékoznak. Mindkettő ősi termékenységvarázslásra utal. 
A tojás az életet, az újjászületést jelképezi. A legelterjedtebb a piros tojás, amelynek a színe a vért (Jézus kiöntött vérét), a tüzet, a szerelmet és a tavaszt, a szabadságot és a feltámadást egyaránt jelképezi. A tojás általános tisztelete Jézus születésénél jóval távolibb múltba nyúlik vissza, néhány teremtésmítosz pedig egyenesen a világnak a tojásból való megszületését beszéli el. A tojásfestésen kívül gyakori még a termékenységvarázsláshoz kötődő tojásütés, a tojásdobálás, a dombról való tojásgurítás szokása. Nem csupán festett, hanem karcolt, vakart, patkolt, kotort, márványozott, viasszal "írott" is lehet a tojás. Az általában absztrakt geometriai minták mögött a több évezredes hitvilág szimbolikája bújik meg.
A locsolás az ősi termékenységvarázsló és megtisztuló rítusban gyökerezik, a kereszténységnél pedig a kereszteléshez kapcsolódik a víz tisztító ereje, hiszen hajdan a vízbemerítéssel, leöntéssel történő keresztelés húsvét táján volt. Jézus feltámadásakor pedig a magyarázat szerint a Jézus sírját őrző katonák vízzel öntötték le a feltámadást felfedező, ujjongó asszonyokat, így akarták elhallgattatni őket.
Ez a nap Európa szerte a játék, a vidámság napja. Magyarország egyes vidékein vízbevető hétfőnek is hívják, mert ez a nap a locsolás napja. A lányokat régen kivonszolták a kúthoz, vödör vízzel leöntötték, vagy a patakhoz vitték és megfürdették. A locsolás az ősi termékenységvarázsló és megtisztuló rítusban gyökerezik. A locsolás ma is elterjedt szokás, kissé szelídebb formában, hiszen gyakran csak kölnivízzel locsolnak a fiúk, férfiak.
Női munkákat tiltó nap volt, nem szabadott seperni, főzni és mosni sem. Az állatokat sem fogták be ezen a napon.
Magyarországon a Húsvétot az 1099-es szabolcsi zsinat óta ünneplik. Az ekkor még négynapos ünnep tartamát 1611-ben háromnaposra, 1771-ben XI. Kelemen pápa határozatára kétnaposra csökkentették. 1911-ben X. Pius pápa a második napot is töröltette a kötelező ünnepnapok közül, de nálunk máig is megtartották.
 
 
0 komment , kategória:  Ünnep-Husvétról-Locsolóversek  
Nadányi Zoltán - Éj
  2017-04-17 14:33:29, hétfő
 
 



Nadányi Zoltán - Éj

Két szép szemed mélyén sötétlik
Éjek legsűrűbb éjszakája,

S a fényt, a derűt életemre
Mégis csak e két szem bocsátja..
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Nadányi Zoltán  
Ady Endre arcai
  2017-04-17 14:33:01, hétfő
 
 



ADY ENDRE ARCAI

Nagyvárad a magyar kultúrtörténetben jelentős helyet foglal el. A város neve hallatán politikusok, költők, írók, képzőművészek neve juthat eszünkbe, nemcsak azoké, akik itt születtek, hanem azoké is, akik életük egy szakaszát a Sebes-Körös partján, a váradi dombságok közelében található városban töltötték. Ahogyan a XX. századi magyar irodalom jeles poétája, Ady Endre is. Életrajzából tudjuk, hogy huszonkét évesen, 1900 elején lett Laszky Ármin Szabadság című lapjának belső munkatársa, majd 1901. május 22-én átszerződött a liberális színezetű, bár független Nagyváradi Naplóhoz, ahol Fehér Dezső előbb társszerkesztőnek, majd felelős szerkesztőnek nevezte ki. Az ifjú Ady sosem rejtette véka alá igen markáns véleményét, s nem érdekelte különösebben semmilyen felsőbb hatalom. Bátran, gyakran vakmerőn szállt szembe az általa tapasztalt igazságtalansággal, s rótta fel a hatalmasoknak is érzéketlenségüket vagy lustaságukat. 
Ady neve összeforrt Nagyváradéval. Péter I. Zoltán újságíró, helytörténész neve pedig Nagyváradéval és Adyéval. Ő az az ember, ő az a kutató, akit a hely szelleme, a genius loci sokszorosan rabul ejtett. Évtizedek óta követi a költő nyomát, s igyekszik felfedezéseit, töprengéseit, ,,talált tárgyait" közkinccsé tenni. Az utóbbi időben három kötet jelent meg Péter I. Zoltán - és Ady - tollából. Úgy vélem, a háromból egyik sem volt haszontalan. A kötetek címét olvasva már némi eligazítást kaphatott az olvasó, mire számítson. Ady szerelmeiről, nagyváradi élményeiről, benyomásairól s a börtönben töltött napjairól lesz szó.
*
(Magam szeretem, ha szeretlek) Adyt bálványozták a nők, bárhol jelent is meg. Altnőder Endréné 1913 nyarán Maria-Grünben írta az akkor már országosan ismert költőről: ,,A nők valósággal körülrajongták. Boldog volt, akivel, ha csak a délelőtti uzsonnánál is, leült sörözni. Hát még az, aki állandóan közelében volt!" Mondhatni lehetetlen feladatra vállalkozott Péter I. Zoltán, hiszen az Ady életében fellelhető valamennyi szerelmi szálat igyekszik felkutatni, s ha lehet, kibogozni. Hány meg hány kislány, ifjú asszony, érett nő rajonghatott Adyért! Hányan álmodtak vele, s képzelték merészen, hogy a magyar poézis lobogó tüzű reménysége érez valamit irántuk. Levelek, naplófeljegyzések, versek, memoárok állnak a kutató rendelkezésére, de még így is embert próbáló feladat felidézni azoknak a nőknek a nevét, emlékét, akik a költőt gyerekkorától kezdve haláláig körülvették, s a negyvenhárom esztendőben, ami számára adatott, szerelmei, szeretői vagy akár csak barátai voltak. Sokan felteszik tán a kérdést, mi értelme ennek, ám ahogy egy aprócska cetlire írt kézirat, a (szerelmi) kapcsolati háló feltérképezése is nagyon fontos. Sok esetben a költemények keletkezéstörténetéhez járulnak hozzá ezek az adatok, máskor éppen egy-egy új nézőpont jelenik meg. S bár az Ady-szakirodalom hatalmas, lehet újat mondani, s Péter I. Zoltán könyveit tanulmányozva kijelenthetjük, egy igazán elhivatott kutató tud is újat mondani. 
A kötet lapjain időrendben követik egymást az események. A Csak leányjátszótárs kellett című fejezetben az 1880-1903 közötti érmindszenti, zilahi, nagykárolyi, debreceni, nagyváradi évek nőalakjai elevenednek meg. Az 1903-1912 közötti időszak a Léda-szerelemről szól, a Royal kávéháztól az Elbocsátó szép üzenetig tart. Az 1912-1914 közötti két esztendőt a Szerelmek és mátkaságok Adától Zsukáig fejezet mutatja be, itt esik szó Csutak Médiről, Borbély Liliről, Szappanos Gabiról és Kaffka Margitról is. Utóbbiról terjedt el, hogy szíves örömest hozzáment volna Adyhoz, s a költő boros mámorában nem is egyszer kérte meg Kaffka kezét. De másnap, kijózanodva Ady minden alkalommal nagy csokor virággal kért bocsánatot: ,,Margitkám, ne vedd komolyan az esti leánykérést!" - s barátságban váltak el. Lehet, mindez csak legenda, hiszen sokan sokféleképpen emlékezhetnek ugyanarra az eseményre, mindenesetre azt jól mutatja, hogy a dorbézoló, éjszakai életet élő poéta nem nagyon bírta a szeszt, s olykor felelőtlen ígéreteket téve csapta a szelet hölgyismerőseinek. 
Például Böhm Arankának is, aki aztán Karinthy Frigyes felesége lett, és Déry Tiborhoz fűződő szerelmi viszonya is ismeretes. Az 1913-ban kiadott A magunk szerelme Ady-kötetben szereplő Ifjú karok kikötőjében című vers a gimnazista Arankához íródott (a dedikáció: ,,Aranynak küldöm szégyenkezve"), s e rövid liezont megerősítik a kortársak is. A diáklányok amúgy is rajongtak a jeles ifjúért, epekedő szerelmes levelekkel árasztották el. Amikor aztán Ady egy Graz melletti szanatóriumba került, levélírásra sem volt szükség, számtalan hölgy versengett a kegyeiért. Mylitta, Kicsi, Nyanyuci a legismertebbek - e nevüket a költőtől kapták, amúgy férjes asszonyok voltak mindhárman... - A legmegrendítőbb fejezetben Csinszka és Csinszky története, fájdalmas kapcsolata rajzolódik ki, Csucsa és Budapest a két központi helyszín. 
Péter I. Zoltán könnyed stílusa magával ragadja az olvasót, s csak azért kell időnként szünetet tartani, hogy a sok női név, becenév, szerelmes verssor ne kavarodjon össze a fejünkben. Egy-egy szerelem története szinte filmszerűen pereg előttünk. Képzeljük el például azt a hetvenkilenc esztendős idős asszonyt, akiről 1958-ban egyszer csak, szinte véletlenül kiderül, hogy ismerte Ady Endrét, s ő volt az, aki Kíváncsi, majd Illi néven levelezett a költővel. Kovalovszky Miklós irodalomtörténész Gyurói Nagy Lajos nyugalmazott evangélikus lelkipásztor segítségével nyomozta ki, hogy Varga Ilonát rejti az álnév, s sikerült is meggyőzniük az asszonyt, hat évtized hallgatás után hozza nyilvánosságra a nála lévő Ady-leveleket, s idézze fel kettejük kapcsolatát. Ez persze csak egy rövid epizód Ady debreceni éveiből, ám annyiban mindenképpen érdekes, hogy Illi emlékét örökké megőrizte a költő. Ki tudja, őt talán másként szerette, mint a többieket... 
(Péter I. Zoltán: Magam szeretem, ha szeretlek. Ady Endre szerelmei - regényes életrajz. Riport Kiadó, Nagyvárad, 2010)
*
(Képzelt beszélgetések) A fantázia szárnyait nem kötheti meg semmilyen béklyó. Két férfiember egy asztalhoz ülhet akkor is, ha több évtized áll kettejük között. Az egyik kezében penna, a másikéban diktafon. Újságírók beszélgetnek. A jelenkorban élő faggatja elődjét, számos izgalmas téma előkerül... Péter I. Zoltán nagyszerű ötlete annál inkább figyelemre méltó, mert bizonyos dokumentumok csak Nagyváradon lelhetők fel, s vélhetően nem is tudna egy másutt élő irodalomtörténész ilyen hiteles interjúkat készíteni a költővel. A váradiság összekötő kapocs, s az újságíró mivolt is az. A szerkesztőség világát csak az ismeri igazán, aki maga is megtapasztalta. Péter, miként kérdéseiből kitűnik, vérbeli újságíró, Ady meg remek interjúalany. Azaz remek zsurnaliszta. Hogy is van ez? Ady ,,válaszai" föllelhetők a korabeli nagyváradi lapokban, hiszen a költő publicisztikai írásaiból valók. Ezek az újságcikkek ma már nehezen hozzáférhetők a kutatók számára is, a nagyközönség elől még inkább rejtve vannak, így aztán valóban páratlan szellemi csemege vár az olvasóra. Tizennyolc, tematikusan csoportosított interjú sorakozik a kötetben. Szó esik Nagyvárad jelenéről és jövőjéről, az épülő városházáról, a színházról, a katolikus egyetemről, a gazdasági krízisről. Különleges beszélgetés szól Ady sajtóperéről, Jókai Mór és felesége váradi fogadtatásáról, az emberi pózolásról. De Ady kifejti véleményét az antiszemitizmusról, az erkölcsről, a párbajról és a nemek közötti egyenlőségről is. 
A legizgalmasabb talán, amikor a fiatal újságíró saját kollégáiról és szakmájáról vall: az írásról és az írókról, valamint az újságírásról és az újságírókról. ,,Az írás mesterség. Olyan, mint a kefekötés. A szépírás is olyan, mint a zománcozás" - fejtegeti Ady, majd Péter fölteszi a kérdést: ,,A kiváló írónak is csupán mesterség az írás?" A választ azért is érdemes hosszabban idézni, mert sem az eredeti Ady-cikk, de talán még Péter I. Zoltán kötete sem érhető el szélesebb körben, holott minden tollforgató számára igen tanulságosak lehetnek ezek a gondolatok: ,,Az életben van kiválóság, de ez nem az írás kiválósága. Egészen más. Ezt a kiválóságot nem a mesterség tudása adja, hanem az agyvelő átfogó képessége. Ezt a nagy kincset megszerezni nagyobb dolog, mint azokat a bizonyos örökbecsű írásokat megírni. Az ilyen kiválóság igazán sugallat. Le kell cibálnia magáról mindazt a hazug köntöst, amit a család, iskola, vallás és társadalom reáadott. Meg kell találnia önmagát, meg kell látnia a világot. Meg kell látnia, hogy a világ egyszínű. Tőle egészen különálló. Az ő világa és a többi: két világ. Ezt a két világot harmóniába hozni s mindkettővel leszámolni: ez az igazi kiválóság, amit úgy hívnak, hogy egyetemes gondolkozás. Az egyetemes gondolkozó, ki lát, tud és megnyugszik, irigylendő filozófusa a tudatlannak. Élete harmonikus és szép." (85.) 
Ady az újságírói hivatás lényegét is sajátos módon látja. Tömören, költői ihletettséggel fogalmaz: ,,Fáradt olimpuszi istenek, kiközösített, magasról lenézett páriák... Vagyunk nagyon sokszor komédiások. Alkuvóbbak a lócsiszárnál s hajlékonyabbak a nádnál... (...) Mi maradunk, akik voltunk. Míg összetépve le nem roskadunk akkor is a hitben, hogy az emberek, a bennünket lenézők és a bennünk reménykedők megváltásán dolgozunk." (97.) 
E képzelt beszélgetések alapján sokkal közelebb juthatunk a fiatal Ady Endre gondolkodásmódjának, zsenialitásának megértéséhez, s ez idő tájt írt költeményeit is más szemmel olvassuk. Az interjúkötet alkalmas arra is, hogy középiskolai magyar- vagy akár történelemórákon használják. A korszak történelmi, kultúrtörténeti, irodalmi jellegzetességeinek bemutatásához egy-egy Ady-cikk kiváló szemléltetés lenne. Ráadásul ezek Ady legkiválóbb publicisztikái, hiszen az előszóban a szerző kifejti, hogy a Fehér Dezső által is elismert cikkekből válogatott. Fehér hamar észrevette munkatársa kivételes tehetségét, s elismerően írt róla a Nagyváradi Napló megalapításnak tizenötödik évfordulóján, 1913-ban megjelent emlékalbumban: ,,Ady Endre írásainak minden sorát az új, modern, előretörő eszmék lázadó tüze hevítette át. Valóságos prófétai ihlettel festette meg a haladás, szabadelvűség, radikális reformok új mezsgyéjét, amelyen szebb jövőjéért harcolni kell az új Magyarországnak, ha európai nemzet akar lenni Európában." Néha hátborzongatóan mai gondolatok ezek, holott eltelt száz esztendő...
(Péter I. Zoltán: Képzelt beszélgetések a fiatal Ady Endrével. Europrint Kiadó, Nagyvárad, 2011)
*
(Egy kis séta) A sajtóperek minden korszakban nagy port kavartak. Ady nagyváradi ügye sem maradt észrevétlen. Ebben az időben a város - az ifjú poéta szavaival élve - a lázas vágyakozások és akarások városa. Épp megfelelő terep és talaj a feltörekvő lírikusnak, a szabad szellemű zsurnalisztának, a minden igazságtalanságot észrevevő és láttatni, feltárni, megoldani akaró személyiségnek. ,,Vagyok, mint minden ember: fenség, / Észak-fok, titok, idegenség, / Lidérces, messze fény, / Lidérces, messze fény" - írja évekkel később Sem utódja, sem boldog őse... kezdetű kötetnyitó költeményében. Értelmezhetjük ars poeticáját úgy is, hogy a kivételes képességeit kezdettől fogva érző és vállaló művész minden tettét a ,,szeretném magam megmutatni" vágya irányította, ihlette. S persze gyakran adott némi bátorítást egy-egy cikk megírásához az ,,éjszakai élet" s annak megannyi kelléke. 
Ady termékeny újságíró volt, s mindig pontosan elvégezte a napi feladatát. A Szabadságnál eltöltött tizenhat és fél hónap alatt mintegy háromszázhetvenkét cikket írt (jó részük a stílusjegyek, utalások alapján tulajdonítható Adynak). Péter I. Zoltántól tudjuk, hogy ezek között kevés a tisztán politikai tárgyú publicisztika. A Nagyváradi Naplónál azonban ,,az érzelmi lázadóból tudatos harcossá" vált. (19.) Mindenféle műfajban megszólalt, írt vezércikket, glosszát, tárcát, krokit, báli tudósítást, rendőrségi riportot, színikritikát. Valamennyi írását a modern eszmék, a lázadó tűz jellemezte. A maradiság ellen maró hangú kritikákban kelt ki, s nem kímélt semmiféle hivatalos tekintélyt. Indig Ottó állapította meg, hogy Ady nem Istent tagadja írásaiban, nem is vallásellenes, ellenben határozottan ,,elítéli az Istent hamis köntösben szolgálók siserehadát, a klérus pénz- és hatalomvágyó arisztokratáit." (23.) 
Egy kis séta című glosszája és annak utóélete ma is tanulságos történet lehet. A Péter I. Zoltán és Tóth János összeállításában megjelent kötet a törvényszéki eljárás során keletkezett dokumentumokat tartalmazza, s a kísérőszövegek, magyarázatok segítségével még teljesebb képet kaphatunk erről a nem mindennapi eseményről. Száztíz év távlatából bepillanthatunk az egykori törvénykezés menetébe, tanulmányozhatjuk a monarchiabeli bürokratikus nyelvezetet. Kiderül, milyen bátran viselkedett a tárgyaláson a huszonnégy esztendős Ady Endre, s miként élte meg a börtönben töltött napokat. A törvényszéken történeteket s az ítéletet a Nagyváradi Naplóban a per másnapján A nagyváradi káptalan tisztessége című írásában kommentálta, érdemes a gunyoros, ám dacos hangnemre figyelni: ,,Tudja Isten, egy darabig az forgott az eszemben, hogy nem szúrok meg többet a tollammal senkit. Sem hájas kanonokot, sem feudális pisztolyos urakat, senkit, de senkit... Mért legyek én őrült spanyol - Kisázsiában? Menjen minden visszafelé! (...) És egyelőre nem kívánom az eszemet csöndes sutra tenni, sem tisztességesebb országba kivándorolni. Nekem megvannak a magam törvényei, ezek kedvéért kiállom a dicsőséges magyar államét is." (81.) 
Ady fellebbezését a királyi ítélőtábla elutasította, büntetését a váradi fogház egyik cellájában töltötte le. Papírt, írószert vihetett magával, így a börtönben is dolgozhatott. Élményeit, benyomásait az olvasókkal is megosztotta A börtön filozófiája című cikkben, amely a Nagyváradi Napló 1903. június 9-i számában jelent meg. Ady remek humorral mutatja be a cellabeli ,,mélységes, különös, izgató és mégis megnyugtató" világot, s a kilátásról is szól: ,,Áldassék végül a vörös női pongyola. Az arcot egyszer sem láttam. Polgári udvar feküdt az ablakom alatt. Ez a vörös pongyola s egy csengő női hang, tették előttem leggyakrabban kívánatossá a külső világot." (111.) 
Ezt az írást teljes egészében idézte a Győri Napló, s a felelős szerkesztő, Karácsonyi Aladár vezércikkben foglalkozott Ady elzárásával, ráadásul a lap szerkesztősége táviratban biztosította szolidaritásáról a börtönben lévő kollégát. A korszakra tökéletesen jellemző, ami ezután történt: a győri ügyészség eljárást indított Karácsonyi Aladár ellen, akit a cikkért és a táviratért a királyi törvényszék tizennégy napi fogházra ítélt.
(Péter I. Zoltán-Tóth János: Egy kis séta. Ady Endre nagyváradi sajtópere és börtönnapjai. Noran Libro Kiadó, Budapest, 2012)
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Ady Endre  
     1/19 oldal   Bejegyzések száma: 182 
2017.03 2017. április 2017.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 182 db bejegyzés
e év: 1721 db bejegyzés
Összes: 12962 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 930
  • e Hét: 3002
  • e Hónap: 44542
  • e Év: 457893
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.