Belépés
liliana01.blog.xfree.hu
Az öröm abból ered, hogy valaki meg tudja látni azt, ami szép és jó az életben. Szalóki Lívia
1947.08.05
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 26 
József Attila: Aratás előtt
  2017-06-28 18:37:18, szerda
 
 



József Attila: Aratás előtt

A bús biborkirályfi, naplemente
Búcsúcsókjától ég a dús kalász.
Néhány vidám tücsök már dúdorász
S ugy ing a földön csendes este enyhe,
Mint vén öreg huszáron lóg a mente,
Kit nem ölel a nyárestéli láz.
De itt a búza s rozs méhébe száz
Apróság vár a fényre, napra, csendbe.
És várnak egyre mind a virradatra,
Mikor az égből napsugár pereg.
A duzzadt tábla jó, acélos fajta
S hajnalba jönnek barna emberek,
A válluk széles, nagy kasza van rajta...
...Szellő fuvall, a tábla megremeg.
1922. okt.
 
 
0 komment , kategória:  Aratás  
Müller Péter - Részeg józanok
  2017-06-27 14:43:26, kedd
 
 


Müller Péter - Részeg józanok

Ötven év múltán. (Soós Imre színművész és felesége életéről, haláláról)
Részletek a könyvből:

,,Mint mindenhová, ide is magával vitte Évát. a kocsiban beszélték meg Péter ügyét is.
,,Szerelmes már beléd?"
,,Az öreg kérdése egyáltalán nem volt meglepő. A beteg szerelme, ,,rajongása" az orvos iránt, különösen a lelki sérülteké, tudományos tény, szinte közhely. Ez a vonzalom a kapaszkodó, mellyel orvosa egy sajátságos hatalom révén eltudja mozdítani a holtpontról, vissza tudja állítani az örvénybe került lélek méltóságát. Itt az se számít, hogy a férfi vagy nő az orvos, mert ez a szerelem egyetemes, itt lélek áll lélek előtt, ahogy a görögök tudták és hitték ,,Hamis pénz" - így nevezte az Öreg ezt a rajongást, mellyel hatalmas ívű pályája során magához kötötte a gyengébb. töröttebb lelkű embereket, akiket később keményen és tudatosan le kellett választania magáról, és elfelejteni a múló időben. Ez volt Adrián titka. Írt is erről egy inkább irodalmi, mint tudományos esszét, A vonzalmak funkciója a terápiában cimmel."
---------------------------------------------
,,Azt mondják: ,,Eszme"...meg ,,Szerencse"... meg ,,Gondviselés"... Fenét! A szerelem!...csakis a szerelem csinál mindent ebben a zavaros életben!... A többit az ember találta ki, de a szerelmet az isten! - így mondta ,,isten", bár ezen a szón nem valami vallásos fogalmat értett, hanem a szavakkal megfoghatatlan őserőt, a mindent irányító hatalmat. - Idehallgass!... Én pontosan tudom ki maradhat életben... Százhúsz ember a táborban..."
És én tudtam, vagy sejtettem, hogy ,,Te meg te megdöglesz, te meg túléled!"... Akit húzott valami haza, az túlélte! Legalábbis esélye volt. sokkal nagyobb esélye, mint azoknak, akik csak hittek bármiféle isten segítségében, vagy politizáltak...

Amikor felült az ágyán, és körülnézett a szobában, régi könyvein, lelkes fiatalságának kacattá vált emlékein, még az is eszébe jutott: ,,Mire volt jó mindez?"
Szinte pusztította önmagát, eddigi hitét, reményeit, egész megszokott életét. Nem tudta még, hogy így működünk: helyet kell teremteni magunkban az újnak, valami ismeretlen sorsnak és érzésnek. Egy új élet értelmét csak úgy találjuk meg, ha a régit elveszítjük. Ezt gyakran tapasztalta, de sohasem értette: hogy például egy anya, ha váratlanul beleszeret valakibe nem tud már annyira örülni a gyerekének, mint eddig, pedig a legnagyobb boldogsága volt és kitöltötte az egész életét...Miért van ez?...Mert a gyereke akadályozza őt az új életében. A szenvedély fókuszba rántja a lelkünket , és minden más eltorzul mögötte.
Minden újat megelőz a régi halála.
Rájött arra, hogy az öreg nélkül üres az élete. Visszament hozzá, bár Wolf Tamással nem szakított végérvényesen. Ezt Adrián nem is követelte tőle. Úgy látszott, mintha ezalatt a néhány hét alatt ő is sok mindennel leszámolt volna. Elsősorban az irreális korkülönbséggel. Nem tűrte volna, ha a lány a szeretőjéből előbb - utóbb a betegápolója lesz. Tudta, hogy az öregség a hatalomvesztés művészete s ezért talán nem is bánta ezt a kompromisszumot.

Müller Péter - Részeg józanok
Ötven év múltán. (Soós Imre színművész és felesége életéről, haláláról)
Részlet a könyvből:

Leült az ágya szélére. Most már okosan, jóindulattal mondta:
- Ide hallgasson Péter! Nem szabad összekeverni a dolgokat!... Úgy érzi, hogy szeret, mert törődöm magával. Mert nagyon gyenge és rossz bőrben van. Mindig csak engem lát...Tényleg úgy, mint az anyját, vagy a dadáját. Ez nem szerelem...Kimegy innen és meglátja...
- -Kimegyek? Hová mennék?
- Folytatja szépen az életét.
- Mit folytassak azon?...Fene nagy zsivajos város. Nincs benne senkim...Odahaza a tanyán meg nem szeretek már...Elszoktam tőlük...Ők is éntőlem... Meglesnek a falu utcáin, mint valami díszpintyet!...Ott vigyorog a pofám a mozi plakátján meg az oszlopokon. A józsi komám csak rendőrnek állt Pesten, őt se szeretik, mert szerintük jól megy neki, nem közéjük való már... Hát még engemet hogy utálnak, aki híres ember lettem. Világszám. azt hiszik gazdag is. Hozzájuk képest az is... Majd meglátja!
- -Honnan látnám meg?!
- Elviszem magát mihozzánk. Megmondtam az anyámnak.
- Mit?... Mit mondott meg?!
- Péter bólogatott. ,,Igen, igen, ez így lesz."
- Mit mondott az anyjának?
- hogy elveszem feleségül. Megmondtam.
- Éva indulatosan felnevetett:
- De hát hogy gondolhat ilyet egyáltalán?... Nekem férjem van!
- Nincs magának senkije - legyintett a fiú - Egyedül van és nyomorult. Vacak élete van magának is.
- Téved!
- Nem tévedek én.
- Nyomozott utánam?
- Látom a szemin... Azért szerettem meg. Nem szép. Nem is jó... azt hiszi tán maga jó ember?
- Nem tudom. Ezen sohasem gondolkoztam még.
- Akkor most gondolkozzon! Majdnem megölt engem.
- Éva elsápadt ettől a hálátlanságtól.
- Ez gyalázatos mondat volt!
- De igaz... Azt hittem megrohadok napok óta...hogy ott pusztulok el, amig visszavergődtem attól a kibaszott, kurva telefontól...Ide nézzen!
- És feltárta a takaróját.
- Melle, karja és hasa alja teli volt véres sebekkel. Úgy nézett ki, mint Jézus, amikor levették a keresztről.
- Úristen!... Mit csinált megint?...kérdezte iszonyodva Éva.
- A rothadt üvegcserepek a kerítés tetjén... Azzal nem számoltam, hogy börtön ez. Mi a szarnak tesznek üvegcserepet a kórház kerítésére?... Hogy meg ne szabaduljanak a hülyék?!
- Hosszú, néma pillanat volt ez. Éva csak nézte a fiú komoly szemét, széles mosolyát. Péter pedig felemelte a nő lecsüngő kezét, megfogta a tenyerét, felfelé fordította és ráfektette az arcát. Lehunyta a szemét s a hirtelen felfutó könnyein át mosolyogva mondta:
- Daduskám, életem! Kellesz nekem nagyon!
-

Soós Imréről, a zseniális, a legmélyebb paraszti mélységekből származó, önsorsrontó, nagy színészről számos szépirodalmi alkotás született. (Talán leghíresebb Hubai Miklós Tüzet viszek című drámája.) Életét, sorsát a meghasonlott népi tehetségek szimbólumaként mutatták fel, feleségével együtt elkövetett öngyilkosságát szinte mítosszá költötték, alakjába a modern magyar történelem megvilágosító jelképét sűrítették. Müller Péter regénye némileg más úton jár. Szerepet játszhat ebben az is, hogy az író valóban ismerte, dramaturg kollégaként közelről figyelhette hősét, az öngyilkosság előtti éjszaka egy részét is vele és feleségével töltötte. Regénye nem a mítoszt boncolja, érdeklődése teljességgel emberi, ábrázolásmódja egyszerre verista és értelmező, helyenként szinte esszészerű. A regény ugyan megváltoztatott nevekkel mondja el a történetet, ám teljességgel hű a valósághoz. A mű, amelyben a szerző is színre lép, egyszerre regény és életrajz, műalkotás és biográfiai kommentár, emlékirat és töprengés. Hősét több oldalról, több szemszögből veszi szemügyre, láttatja későbbi felesége, az ideggyógyász orvosnő, a Madách Színház művészei, rendezői, a saját, a pesti srácok, az autogrammkérők, a féltékeny szakma, az éjszakai élet szereplői szemével is, de megvizsgálja értő, empátiával telített ,,semleges" nézőpontból is.
A könyvet elsősorban a nem pletykákra-szenzációkra, hanem humánus megértésre vágyó olvasók értékelik igazán.

 
 
0 komment , kategória:  Olvasni jó! (részletek könyvek  
Bérczes László – Törőcsik Mari: Törőcsik Mari
  2017-06-27 14:38:50, kedd
 
 


TÖRŐCSIK MARI

Bérczes László - Törőcsik Mari: Törőcsik Mari

,,Kábé öt éve nyúzom Marit, hogy csináljunk könyvet. De nem akart könyvet senkivel. Még Schwajdát is visszautasította. Aztán ráállt. Bérczes-féle szelíd erőszak és érzelmi zsarolás miatt? Máhr Teréz cinkos segítsége által? Vagy csak mert belátta, hogy ez a könyv kell? Nem a sikerről beszélek. Arról beszélek, hogy ebben a rettenetes, de szeretett országban gyógyír egy felülemelkedni képes, mindenki által tisztelt személyiség, egy ember szelíd, szabad és bölcs szava. Ajándék az ő tekintetével nézni a világot."

B.L.
,,örüljünk annak, hogy süt a nap!" Ezt mondta egyszer egy interjúban nekem.
T.M.
Igen, annak nagyon tudok örülni. Nem vagyok őrült, mint a lányom, nem tudok eszeveszetten napozni. De nem is erről van szó, hanem az életről. Arról, amit megkap minden megszülető ember, és hogy az milyen nagy dolog. A kedvenc Pilinszky soraim is erről szólnak. Erről is.
,,kimondhatatlanul jól van ami van. Minden tetőről látni a napot."
Pici gyerekkoromtól így voltam vele: esőben, szélben, hóban csak arra vártam, hogy előbújjon a nap! Az meg egyszer csak mindig előbújik. Mert mindig eljön a tavasz.,,Mi most a szeretetről beszélgetünk. Arról, ami nélkül semmi értelme az életnek. Egyszer feltettek nekem egy hülye kérdést: mit adnék a gyerekeimnek útravalóul. Nem tudtam válaszolni. De az egyik hajnalon felriadtam egy mondatra, a válaszra: tudni kell szeretni."

Ha nem nézzük le, hanem megszólítjuk az embereket, akkor azok kinyilnak. Erre lenne jó a televízió. Az egyik legnagyobb találmány, és a legrosszabbra használjuk.

B.L.
Lassan kezdem elhinni, hogy a Körhinta Marija tényleg nem tudott semmit. Másfél verssel felveszik, szinte el sem kezdi a főiskolát, már forgat...
T.M.
Na látja. Higgye el semmit. De ami nagyon fontos, én ezzel akkor is tisztában voltam. A Körhinta franciaországi bemutatója után úgy mentem be statisztálni Az ember tragédiájá-ba, hogy nekem akkor már Jean Cocteau csókolt kezet Párizsban. De én ettől még egy percig sem gondoltam, hogy színész vagyok. Áhítattal és csodálattal léptem az igazi színészek közé, akik érezték, hogy nem játszom meg magam, amikor tisztelettel rájuk köszönök. Tudtam, hogy ők színészek, én meg nem vagyok az. De akartam lenni.

Színházi szerelemről:
Volt két ember, akiknél megtartottam a távolságot, pedig lobbant volna a szerelem. Az egyik Soós Imre volt. A másik... végül is elmondhatom, a másik Latinovits. Imrénél tisztán láttam, hogy én, a kezdő kis színésznő, nem tudom elintézni, hogy őt ne parasztszínészként kezeljék, és nem tudtam őt megállítani azon az úton - annak ellenére sem, hogy a Körhinta alatt egyáltalán nem ivott -. amelyen viharos gyorsasággal haladt a tragédiája felé. Latinovitsnál pedig megéreztem, amit aztán igazolt a sors,jaj, hogy is mondjam, itt pontosan kellene fogalmazni, de nem tudom jobban mondani: hogy beteg a lelke. Kitértem előlük.
Ami tény, hogy mindketten tragikus véget értek. Két zseni.

Szerelem halálig Maár Gyula
Megkérdezték [Maár Gyulát], mit érzett, amikor felhívták, hogy Törőcsik Mari klinikai halott. Erre a kérdésre nincs emberi válasz, nincsenek arra szavak, amit ilyenkor átél az ember. De egyet tudtam: neki vissza kell jönnie, mert nekem kell előbb elmennem. Mariban annyi erő van, hogy ő képes túlélni engem. De ha ő nincs, nekem végem. Nem azért, mert öngyilkos lennék. De én Mari nélkül lépni se tudok. Mi egyek vagyunk, csak benne több az erő.

Amikor a klinikai halál után két hónapig a kórházban feküdtem ő mindennap bejött azonos időben. De ha a villamos vagy a busz kicsit késett, én már kétségbeestem. Maár Gyula, drága, mi lesz velünk, ha egymás nélkül nem tudunk?

Terézről a lányáról keveset beszél, igy egyeztek.
,,Annak idején egyszer arra mentünk haza Maár Gyulával, hogy a szobában éktelen ordítozás. A hároméves Teréz meg a nyolcvanéves Maár nagyanyja. Nézik a Fradimeccset, de ordítva. Még csúnyákat is mondanak, aztán Teréz tovább ismételgeti, hogy A kurva életbe! - Hogy beszélsz?!, szól rá a nagyanyja - előbb is így beszéltünk, - Az más! Az foci!"

,,Igaz ember igazat szól" Színházról:
,,Két éve volt a pályáztatás, hogy ki legyen a Nemzeti igazgatója. Azt, hogy én Alföldire szavazok, Vidnyánszky tudta meg legelőször, amikor egyszer együtt vacsoráztunk. De Alföldinek is tudomásul kell vennie, hogy én Vidnyánszkyba sose fogok belerúgni. Annak idején miatta mentem el Gyulára játszani."

,,Robi [Alföldi Róbert], drága, ha én fiatal nő lennék, biztosan megszerezném magamnak. Ezt csak úgy jelképesen mondtam, persze. Ha fiatalember lennék, akkor is! Robi, drága, mondja meg nekem, miért van mindig egyedül? Az ebédnél is előjött ez. Nézem őt, hogy milyen szépen öregszik, olyan elegánsan, mondom is neki, hogy Egy fél ország szerelmes magába, a legnépszerűbb ember, és maga egyedül van. Rám néz, mosolyog, mindig mosolyog, de mégis olyan végtelen szomorúan. Sok vagyok nekik, és hamar odébbállnak. Kicsit hallgat, aztán folytatja: Tudja, Mari, én sok mindenér' irigylem magát. De legjobban Maár Gyuláért. Hogy így megtalálták egymást."

EZT NEM A KÖNYVBEN OLVASTAM Gondoltam ha érdekel valakit.
Bodrogi Gyula mesélte egy újságnak:
,,Mi meg szinte össze voltunk bújva Marival, és egymás szájából vettük ki a szót. Sosem felejtem, ahogy Gyuri vörös fejjel rohant ki a teremből, azt kiáltva: ,,Gyula, menj be gyorsan, mert Marit tőlem akarják elválasztani!" - emlékezett Bodrogi, akit a nyitott házasságról is kérdeztünk.
 
 
0 komment , kategória:  Olvasni jó! (részletek könyvek  
Heltai Jenő : Nyári éjszaka
  2017-06-26 12:18:03, hétfő
 
 



Heltai Jenő : Nyári éjszaka

Emlékszem egy édes, nyári éjszakára
Ezüstösen tűzött le a hold sugara.
A legszebb asszonnyal sétálgattam együtt,
Akácfa virágát együtt tépegettük.
Fülébe susogtam balgán udvarolva,
Pedig ölelhettem, csókolhattam volna!
Meg sem is öleltem, meg sem is csókoltam,
Istenem, istenem, de húszéves voltam!
 
 
0 komment , kategória:   Heltai Jenő   
Ady Endre : Biztató a szerelemhez
  2017-06-26 12:15:36, hétfő
 
 



Ady Endre : Biztató a szerelemhez

Szép asszonyom, a szerelem
Ötlettelen és ócska jószág,
És mégis, hidd el, ez az egy
Hajszás valamink: a valóság.
Az ember mindent elfeled,
Élni, hazudni, halni, adni,
De csók-kérő daganata
A sírban sem fog lelohadni.
Drágám, az évek és napok,
Hidd el, nem lesznek sohse szebbek:
Holnap s mindig az emberek
Ölelnek, szülnek és temetnek.
Valahogyan, valahogyan
Ezt kellene feledni máma.
Ez a kicsi kis feledés:
Ez az emberek boldogsága.
Édes, ugye, mi feledünk?
Drágám, ugye, a napok évek
Nem rontják meg a mámorunk,
Nem rontnak meg engem s téged?
Olyan mindegy, mint szeretünk,
Olyan mindegy, csókunk mifajta,
Olyan közeli a Halál
S olyan nagyszerű győzni rajta.
 
 
0 komment , kategória:  Ady Endre  
Eötvös József : Holdvilág
  2017-06-26 12:11:33, hétfő
 
 



Eötvös József : Holdvilág

Ha a nap leszállva eltűnt,
mint egy fényes képzelet,
s a sötét éj fátyolával,
elterül a föld felett:

szívesen andalgok akkor
a harmattelt réteken,
és a hallgató természet
nyugodalmat ád nekem.

Mint ha aggnak homlokára
hint ezüstöt az idő,
s nyugodalmat nyer végtére
a sokáig szenvedő:

úgy talál e föld nyugalmat,
ha a nap lement,
és a holdvilág magasról
rá ezüstöt önt.
 
 
0 komment , kategória:   Eötvös József  
A nagymama
  2017-06-23 14:51:24, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Saját írott képek  
A gyerekek...
  2017-06-23 14:49:05, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Saját írott képek  
Horváth Imre - Mit kivánjak nyárra?
  2017-06-23 14:36:01, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Saját írott képek  
Baranyi Ferenc: Elmondhatatlan vallomás
  2017-06-17 18:15:47, szombat
 
 


Baranyi Ferenc: Elmondhatatlan vallomás

Van szerelem bevallhatatlan,
vállalt nyugalmad őrzöd abban,
te döntöttél ekként magadban:
titok legyen. Bevallhatatlan.
Azt dédelgeted ami gátol,
ami megóv a kimondástól,
úgy őrzöd, mint koldus a rongyát,
hogy tested pucérnak ne mondják.
Észrevétlenebb a fedettség,
a megtagadott meztelenség,
a félbenyelt döbbentő - mondat,
ára behódolt nyugalomnak.
elhessegetsz sok sas szerelmet
ha kotlós biztonság melenget,
moccanna vágyad bár: cseréld el
a meleget a repüléssel. . .
A szárny alatt a szárnyalás-vágy:
gyutacsát vesztett bamba gránát,
sorsától fél, robbanni reszket,
magát alázza játékszernek.
Élve maradt szomorú bomba,
egykedvű csirke, puha tollban,
szélárnyékban delelő koldus,
vigyázatodban egyszer fölbuksz!
Félelmed rongyod - óva koldul -
szabályos koldus. Sose fordul
senki feléd. Nincs szava, élce,
nincs tetteden meghökkenése.
Örülsz, ha rád se pillant senki,
ha nem kényszerül észrevenni,
tekintetek pergőtüzének
körében kényelmetlen élned.
Magaddal is hitetve vallod,
hogy bőröddel egy már a rongyod,
kínok nélkül letéphetetlen,
benne szíved elérhetetlen.
Miről titkon vallod: bolondság -
őrzöd, akár koldus a rongyát,
talpig beléje öltözötten
lapulsz ártalmatlan közönyben.
Van szerelem bevallhatatlan,
vágyol rá - s benned van, magadban,
ragyogását rongy alá loptad,
magad előtt is letagadtad.
 
 
0 komment , kategória:   Baranyi Ferenc  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 26 
2017.05 2017. Június 2017.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 3 db bejegyzés
e hónap: 26 db bejegyzés
e év: 258 db bejegyzés
Összes: 837 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2426
  • e Hét: 2884
  • e Hónap: 4363
  • e Év: 17401
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.