Ugye, van egy szakma. Bárhonnan nézzük ez, az állás egy szakma. Mégpedig olyan, hogy az ember kint áll, a szabadban, vagy csak sétál, tehát nem csinál semmit, és pénzt kap érte.
Mert, ennek a szakmának semmi joga nincsen. Nem állíthat elő, és nem igazoltathat az adott helyen, (pld.: pályaudvar, bevásárló központok stb.) gyanús személyt, személyeket. Ha, ketten, ne adj Isten hárman vannak.
Mi, általában egy területen mono, azaz egyedüli szolgálatban vagyunk.
S, felelünk a területért, netán ha Ember van bent, akkor az épségéért, biztonságáért, ha gond van, akkor hívni a rendőrséget, ha sérült van, elsősegély nyújtásban kell részesíteni, majd mentőt, ha tűz van, előbb lokalizálni, majd a tűzoltóságot értesíteni.
Az ember egyedül van egy telepen, hogy miért azt mos nem fejtem ki, nem előnyös, de ebbe nem megyek bele.
Ehhez még tetőzik, hogy nem csak Ember életéért, hanem az Épület/tek épségért is felelünk, teljes fizetésünkkel.
Amiért, most ezt írom, az a szöveg megütötte a fülemet, és csak az, az Illető mondta azt a szót, amit nem szeretek, hogy a Személy-és Vagyonőrre, akit porta szolgálatra osztott be a cége, azt mondják, hogy p o r t á s.
Tájékoztatom, az olvasókat, hogy e szakma megszerzése, vizsgával, netán gyakorlattal (ki, hogy kéri-cégre vonatkoztatva) komoly anyagiakkal jár.
Nem egy, két forint. Hanem sokkal több, mint az olvasó gondolná.
Na, most tudomásul kéne venni, Mindenkinek, hogy a portán lévő személy, az n e m p o r t á s, hanem a Biztonsági őr!
Kicsit lenéző, ha szemünkbe mondják, hogy portás.
Épp, ma hangzott el az egyik riportertől, aki a F1-et vezeti, hogy bement az egyik Csapat területére, és a ,,portás se volt ott".
Sajnos, e szakmát a többség lenézi, és nincs becsülete.
Nem bántor a műsorvezetőt, de jó lenne helyre tenni, a szakmák megnevezését.
Tisztelt Olvasóm, e szakmában nincs portás, csak BIZTONSÁGI ŐR!
Számomra nagyon furán hangzik a magyarban két szó, amely bántja a fülemet, ha meghallom.
A szó: a Maga.
Ez, olyan illemtelen, szerintem. Ezt az használja, kinek nincs szó kincse. Oly taszító, modortalan. Nem szép. Ha, már a magyar nem tegezi egymást, mint pár ország népei, akkor e szó helyett lehetne használni az Önt.
Milyen furán hangzik az, hogy Maga csinálja meg.
De, másképpen hangzik, hogy Ön csinálja meg.
Egyik példám olyan visszataszító, oly fura, parancsoló!
Másik példám olyan finom, lehet, hogy utasító, de másképp hangzik. Szinte megkér!
Fogalom:
Számomra, ez oly idegen, és furcsa, így hangzik ,,Minden idők legjobb (pld.) rendezvénye"
Honnét tudja, az Illető, hogy nem lesz jobb, a jelenleginél. Mert azt, amit evvel jelzünk, azt fejezzük ki, hogy, amit őseink megalkottak, Mi felülmúltuk. Jobbat csináltunk. De, jövőre, vagy két, vagy tíz, vagy száz év múlva. Ezt, honnét tudja?
Szerintem ez helyet a Jelen idő legjobb (pld.) rendezvénye.
Persze, nem szeretnék nyelvészkedni, mert ez távol áll tőlem.
De, nekem furán hangzik.
Ha, Valakit megsértettem, bocsánatot kérek, nem akartam.
Drága Csapatom, kinek nem megy.
Küzd, becsülettel, de, nem megy.
Már két éve, kijutni nem tud.
Tavaly első fordulóban kiesett,
egy nem ismert szerb csapattól.
Idén, igaz tovább jutott az első körből,
de jöttek a dánok, és taroltak.
Fájó! Fájó, és megint Fájó!
Most nem korholom Őket.
Amit tudtak megtettek, de így se megy.
Igaz, sérülés hullám van rajtuk,
drága külföldi játékosokat igazoltunk,
hogy jobbak legyünk!
De, kérdem én, mint szurkoló
hol, vannak a Fiatalok?
Saját nevelésű fiataljaink?
Ők, is tudnak küzdeni,
de, ha nem meg kell őket tanítani!
Sok külföldi játékosok teszik ki a keretet.
De, Ők nem érzik a Fradi szívet!
Megint kiestünk a Kupából.
Volt egy CSAPAT!
Ezerkilencszázkilencven ötben!
Kint voltunk.
Főtáblára magunkat beverekedtük.
Keretben öt külföldi játékos volt.
Többiek magyarok voltak!
Csapatom, drága Csapatom!
Hol vagytok, merre jártok!
Tudom, majd jövőre, megmutatjuk!
Csak ígéret, sajnos, csak ígéret!
Addig küzdő játékosaink kiöregednek.
Jó játszó külföldiek elmennek.
Csapatom, drága Csapatom merre jártok?
Hol vagytok?
Küzdeni, csak Fradi szívvel lehet.
Küzdeni, csak evvel lehet!
Most nem korhollak Titeket!
De, küzdjetek!
Hogy, dicsőséget szerezzetek!
S, akkor tízezer torok kiálltja, hogy
Társasággal beszélgetünk.
Mindenki ott volt.
Senki sem hiányzott.
Egyszer jött egy külföldi csoport.
Fiatalok voltak.
Valaki azt mondta Katinak, hogy
Nice Tush!
Közülünk néhányan mosolyogtak.
Sokan nem értették.
Csak bámultak.
Végül megtudtuk, hogy a szó mit takar.
Nem sértő!
Nem hízelgő!
Nem bántó!
De, azért mégis, fura, hogy egy
külföldi kimondja.
Amit, Mi tudtunk, de ki nem mondtuk.
Kati, csak mosolygott.
S, a fiatalemberre bólintott.
Gyermekem, gyermekem, merre vagy!
Kiálltja az Apa.
Hiányzol, szeretlek.
Szívemet ne sebezd meg.
Akármi történt Veled, s bárhol is vagy.
Gyere haza.
Hidd, el nem bántalak.
Hisz, szeretlek.
Még kicsi vagy.
Ne, félj tőlem!
Tudom, sokáig távol voltam.
Csak az arcomat láttad a polcban.
Hisz, most itt vagyok.
Lehajolok Hozzád, karjaimmal
szorosan átölellek, mert szeretlek.
Tudd meg, hogy Apu mindig hazavár.
Csak, az ölelésed tesz boldoggá.
Pici szíved dobbanása.
Kék szemed szeretetteljes lángolása
hiányzik nekem.
Kicsim, merre vagy!
Hiányzol!
Gyere, siess, hisz,
Apa, Téged hazavár!
Vízesés partján sétálgat Kegyed.
Csábítja a tiszta tenger idéző kék víz.
Gondolkodik.
Körülnéz.
Ruháját levetve, megmártózik a kék vízben.
E tömeg átjárja, és hűsíti, finom testét.
Szereti, mikor csiklandozza.
Selymes, hosszú haja uszályként követi.
Órákig bent marad.
Boldog volt.
Most már kilépet.
Lefeküdt a fűre.
Megszárad, és folytatja az útját.
Bármerre nézek esik zuhog, hol erősebben hol gyengébben de esik látom hallom. Ez a nap már csak ilyen lesz sőt azt mondják rosszabbat reméljek.
Remélem felétek szép hét kezdete van, jó kedvel mentek a dolgotokra.
Névnaposoknak Amália, Alma Boldogan ünnepeljétek névnapotokat.
Kívánjuk, kívánom mindenki közérzete nagyon jó legyen ma.
xMagazin
Offline
