Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/39 oldal   Bejegyzések száma: 388 
Csóka (Rögtönzések)
  2017-07-31 21:57:57, hétfő
 
  Petőfi eltűnt (Rögtönzések)

Csóka

Kéményemre szállt a csóka,
belecsapok a lecsóba,
jó lenne a Csenge csókja,
ha a csengő most nem szólna.

Nagyharang hív menyegzőre,
én is ott leszek jövőre,
Csenge lesz a hites párom,
az esküvőt alig várom!

Belecsapok a lecsóba,
én vagyok az öreg róka,
nem adom meg magam könnyen,
legénységemért hull könnyem.

Popey

Jobb a lecsó,
mint a spenót,
tedd bele a
belevalót!

Popey nem ért
velem egyet,
egyen akkor
fáról meggyet!

Oliv csinál neki
fagyit,
előtte kap
bébipapit...

Nem vagyok én állat

Nem vagyok én állat,
nem ordítok nálad,
nem eszem moslékot,
bár az a szándékod,
hogy megegyem főztöd,
inkább ma én főzök,
utána pár csontot
még elropogtatok,
kérek még kis korpát,
tengerit, lucernát,
hadd lakjak jól nálad,
nem vagyok én állat!

Petőfi eltűnt

Eme nap a bukás napja,
történelmünk sötét lapja,
Segesvárnál csatavesztés,
a hősöknek nagy temetés.

Odaveszett szabadságunk,
nagy veszteség lett minálunk,
ifjúságunk színe-java,
a harcoknak áldozata.

Elestek a dicső hősök,
fejet hajtunk most előttük,
tömegsírba eltemetve
jó vitézek regimentje.

Hová lett Petőfi Sándor,
ki menekült a csatából,
bement a kukoricásba,
s köddé vált ő, szegény pára...

Van legenda, pro- és kontra,
hit kérdése, bárki mondja,
kutatja a kazángyáros,
kételkedik falu, város.

Meglehet, hogy ő elesett,
megsebesült, az is lehet,
fogságba is eshetett még,
van bizonyság, s vajon elég?

Nem vagyunk mi szakemberek,
csak várjuk a feleletet,
a tudomány előre lép,
s megcáfol sok hamis mesét!

Debrecen, 2017. 07. 31.
 
 
0 komment , kategória:  Szuhanics Albert versei  
Krisztustövis
  2017-07-31 15:50:01, hétfő
 
  Devecseri Gábor

Krisztustövis

A szenvedésre emlékezzetek.
A szenvedésben lesz még részetek
- mint most is -, de én az Ő tövisével,
mely ágaimtól szívetekig ér el,
azt hirdetem, hogy igyekezzetek
szelíddé tenni próbált szívetek,
ti emberek kezétől szenvedő
és embert szenvedtető emberek.
És irgalmasabb lesz majd az idő,
mit úgyis együtt kell töltenetek.
 
 
0 komment , kategória:  Devecseri Gábor versei  
Már ez maradsz nekem
  2017-07-31 15:28:15, hétfő
 
  PARUJR SZEVAK

Már ez maradsz nekem

Már ez maradsz nekem: kezdetlen kezdetem,
égetlen égető bűnöm, te bűntelen!

Így ízleli az ujj halálos penge élét,
így érleli a szív ki sem csirázott vétkét,
így szűköl istenért hitetlen, térdre bukva,
két fél, mely szétszakadt, egymásra így lel újra
huszonöt százada, s huszonöt század múlva.
Így adja mindenét, vagy inkább kér az ember,
így támadt föl megint, ha már meghalni nem mer,
lelkére így szakad egy másik test terűje,
hogy legyen kőnehéz, vagy inkább könnyű tőle.
Mert legtöbb most vagy, így, a testi óra múltán,
mikor szereteted anyásabban borúl rám,
s lecsöndesíti a tüzek vad kezeit,
s amikor, a szilaj vágy tűnését kisérve,
már hallom: a nyugodt boldogság közelít,
oly nesztelen-puhán, hogy szinte csönd a lépte.

SZABÓ LŐRINC FORDÍTÁSA
 
 
0 komment , kategória:  Parujr Szevak versei  
A szerelem
  2017-07-31 15:23:57, hétfő
 
  Parujr Szevak

A szerelem

Utadba jön - nem is kerested.
Útjára megy - hiába nem ereszted.

Mindegy - csak tűrd szótlan panasszal!
Mindegy - üvölts, ha az vigasztal!
Mindegy - harapd némán a nyelved!
Mindegy - párnád ököllel verjed,
vagy görcsösen szorítsd a szádra!
Hiszel? - most istent káromolhatsz!
Hitetlen vagy? - hitet tanulhatsz!
Legyintenél - az is hiába,
s hiába vágyol a halálra.
Hát élj, s tanuld meg elfogadni,
hogy nem tud ennél többet adni:

utadba jön - nem is kerested,
útjára megy - hiába nem ereszted.

(Rab Zsuzsa fordítása)
 
 
0 komment , kategória:  Parujr Szevak versei  
Te tutod már...
  2017-07-31 15:13:52, hétfő
 
  Kaffka Margit

Te tutod már...

Búcsúzni fáj nagyon, én mégis hagyom,
mert minden sóhaj, lelkemből szabadult
rabmadár, a kalitka ajtaja már régóta
nyitva áll, csak én nem tudtam, milyen
messze tudlak gondolatban, a szívem még
mindig nem enyém - azt, nálad hagytam.

Nem kérdezek és nem várok válaszokat,
nem sírok vissza el nem csókolt csókokat,
temetni mentem emlékedet messzire, mert
miattad hazudtam igazat magamnak is,
hogy lehet szeretni - szeretni lehet, ennyire.

Nevetve sírtam és sírva nevettem,
lépteid nyomát kerestem, arcomon csurgott az
esőverte könnyem, nem tudom mi tart,
miért élek ebben a hihetetlen szerelemben.

Te mindig tudtad, merre járok, hol nyílnak
még a városban a virágok, s ha leültem egy
árnyas fa rejtette padra, sikoltott bennem
a vágy, hogy mellettem ülj - egy pillanatra.

Belül hallottam a hangodat, Veled ébredtem
minden reggel, lélegzetem a lélegzeteddel,
álom volt csupán, képzelet játszotta tünemény,
egy kósza, egy leheletnyi, egy halk-remény.

A Te szemeddel néztem és láttam, az ölelésedre
vágytam, éreztem az ősz illatát, kísértem a folyót,
ahogy a hidak szelik át, lelkemet veszni nem
hagyhattam, válaszokat kerestem önmagamban.

Csak azt tudom, nem maradhatok - többé
a szerelemből sem adhatok - gyűjtöttem
erőt felejteni, s hogy meddig lesz elég? -
ezt most, senki nem tudja megmondani.

Te tudod már, hogyan kell - nem szeretni?
 
 
0 komment , kategória:  Kaffka Margit versei  
Ha elmész
  2017-07-31 15:11:39, hétfő
 
  Devecseri Gábor

Ha elmész

Ha elmész, ne mondd azt, hogy ,,Elmegyek.",
még azt se, hogy ,,Megyek, de visszajövök.",
csak ,,Visszajövök.". Azt az undokságot,
hogy közben elmész, ebből is tudom.

Lásd, a temetők kapuján
ízlésesen, és a közbeeső
halálra való minden célzás nélkül
csak ennyi áll: ,,Feltámadunk".
 
 
0 komment , kategória:  Devecseri Gábor versei  
A Más-Idő
  2017-07-31 15:09:47, hétfő
 
  Wystan Hugh Auden

A Más-Idő

Akár a többi szökevény,
akár a számtalan virág ki sose számol,
s a vadak kikben emlék nem világol:
mindannyiunk a Mában él.

Ne Most - próbálják mondani sokan,
és sokan azt is feledik, hogyan
mondják: Vagyok, s ha volna oda út,
mind elnyelné a történelmi Múlt.

S ők megbókolnának ódon-kecsesen
a kellő zászlót a kellő helyen,
s motyogva másznák, mint az ősatyák
az Enyém-Tiéd-Övé grádicsát.

Mintha még mindig ők írnák elő,
és birtok-képes volna az idő,
vagy az volna hibás,
hogy szűnőben az oda-tartozás.

Aztán a kíntól így halnak sokan,
sok egyedül van, mikor halni megy;
hazugság még nem vált be senkinek:
a Más-idő más életekre van.

(Gergely Ágnes fordítása)
 
 
0 komment , kategória:  Wystan Hugh Auden versei  
Csak veled teljes
  2017-07-31 15:07:04, hétfő
 
  Illyés Gyula

Csak veled teljes

És jó volt érezni ujjaidnak
Finom súlyát, melegét, titkát.
Nézni arcod, mint harmatesőn...
A virágok, ahogy kinyitják

Szirmukat fényesen, fehéren,
Tavasz estén, a holdvilágon,
S néha egy csepp úgy harmatosan
Tovapergett a szempilládon.

Jó volt érezni csókjaidnak
Ízét, s e csókban, amit vártam,
Azt kaptam én, fürdött a lelkem
Csókjaidban, leánycsodákban.

Jó volt érezni, hogy szívemben
Versek nyíltak, csodásak, szépek,
S szemeimben újra ragyogtak
Hulló alkonyok, messzeségek.

S véremben, hogy zengett az élet
Akarása, csodás erője,
S érezni, hogy szavaid most már
Finomságokkal teleszőttek.
 
 
0 komment , kategória:  Illyés Gyula versei  
Örök visszhang
  2017-07-31 15:05:29, hétfő
 
  Juhász Ferenc

Örök visszhang

Most tűnnek már elém a régi utcák,
Hogy bontogatják a vén házakat.
Most érzem én vén házak mélabúját,
Hogy rám merednek a vak, tört falak.

Ó most tudom, hogy mi volt nekem e tájék,
Hogy romban, porban, holtan itt hever.
Elmúlik már a tűzfal és az árnyék,
Melyet borongós álmomra vetett.

Most érzem, mily szép volt az esti óra,
Mikor kiskocsmák kékes ablakán
Kiszűrődött a lámpafény, a nóta,
S lassan kihúnyt a téli táj haván.

Az elmúlásban hirtelen kicsendül
A dolgok mélyén alvó dallam is,
S szívünkben tovább zeng minden, mi eltünt,
Ha lemondón, fájón és halkan is.
 
 
0 komment , kategória:  Juhász Ferenc versei  
Tudatosság
  2017-07-31 14:50:48, hétfő
 
  László Noémi

TUDATOSSÁG

Nem tudtam: merre visz,
nem tudtam: létezik,
pedig sokan tolongtunk épp e lépcsőn,
öklök, karmok, kezek, karok
súlyától rogyadozva,

emlékezetemben tücsök, kalász,
tündér, kút, megitális rózsa,
északi szél, hínár és hangaszál,
még le nem téptem, apró volt a nyár,
az ősz homályos, nem halott.

Azt hittem, szóláncom ragyog,
s nem vettem észre: hallgatok,
hiába testemben az összes égitest,
hiába huszonegy esztendőm
mámorító távlata,

ha valaki a lépcső túlsó
végéről egyetlen pillantással
erőfeszítés nélkül vág haza,
hogy nem tudom: mi fáj, mi ég,
borul és roskad, ami tündökölne.

Nem volt
se fönt, se lent,
csak határtalan, tiszta tér,
és a zavar hangtalan szűkülő
siralomvölgye.
 
 
0 komment , kategória:  László Noémi versei  
     1/39 oldal   Bejegyzések száma: 388 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 18 db bejegyzés
e hónap: 388 db bejegyzés
e év: 1932 db bejegyzés
Összes: 8336 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2542
  • e Hét: 2542
  • e Hónap: 60471
  • e Év: 617749
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.