Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/31 oldal   Bejegyzések száma: 307 
Válóczy Szilvia: Boldoggá akarlak tenni
  2017-07-31 06:08:34, hétfő
 
  Válóczy Szilvia:

Boldoggá akarlak tenni


Nagyon szeretlek!
Néha belém hasít a tudat fájdalma,
miként lehetne nekünk még jobb?
Hogyan ültessek magamba még több türelmet,
hogy ne lásd rajtam, csak a boldogságomat!
Mert én csak boldoggá akarlak tenni!
Minden vágyódásom ekként való,
hogy szemeidben a lángot megőrizzem
és azokat a parányi tüzeket
ki ne olthassa a vénülő idő.
Cselekedeteim néha intő mértéke
mind csak késztetni akaró, bántani sosem.
Hordtam magamban a tetteket,
érintéseimben mindig csak szeretet honolt.
Most is és mindig csak szeretlek,
azokon az elárvult napokon is,
amikor csak lelkünk virágzik.

Vác, 2017. június 27.
 
 
0 komment , kategória:  Szyl  
Szemendei Ágnes: Szerelmes éjjel
  2017-07-31 06:07:46, hétfő
 
  Szemendei Ágnes:

Szerelmes éjjel


Az Éjszaka, mint
szerető Kedves,
csókkal borítja ajkam,
van rajta hatalmam, mint
szerelmének rajtam.
Csókjára ébredek.
Már a búcsúzásnál
a jöttére várok,
mindent kitalálok
azért, hogy maradjon.
Elrejtem kedvenc
csillagát, csendes
sötétbe rejtem
hálószobámat.
De hiába. Lassan
leplét felemelve,
távozni szeretne.
Szememből a könnyek
harmatként esnek,
Napnak melegétől,
már párává lesznek.
Mire jön az éjjel,
ezer csillag fénnyel
mutatja az utat,
hogy szerető kedvesem,
csókkal borítsa ajkamat.
 
 
0 komment , kategória:  Szemendei Ágnes  
Simonka György: Bukott kis bolondnak.
  2017-07-31 06:06:51, hétfő
 
  Simonka György:

Bukott kis bolondnak.


Hozzad elébem a te könnyes szived,
hogy lehajoljak irgalmasan hozzád;
hogy én, én, kegyes, öreg mártír,
megcsókoljam az orcád.

Megérezőbb és érdemesebb szóval
úgy sem hívott még téged soha senki.
És nem akart még ilyen értő búval
senki megölelni.

Hallod? - én fáradt, beteg szóval hívlak.
Szomorú csókot szántam én tenéked.
S azt érezem, hogy nem is kell már élnem,
csak még e csókért és teérted.

Szép hazugságok megcsalt kis bolondja,
ölelésem a végső menedék,
a megnyugovásod Hát néked adom
testvér-szerelmem koldus kenyerét.

A Jövendő 1910.
 
 
0 komment , kategória:  Simonka György  
Reményi József: Tragikus remény
  2017-07-31 06:05:49, hétfő
 
  Reményi József:

Tragikus remény


Az eltorzult fény cibálja lelkem,
gyengülő szemén szeszély a remény.
Minden kérdésre nyíltan feleltem,
ma csukott ajkam, fájóan kemény.
Ki szánt mellettem? Nem is tudom már.
Tompán ragyog az elhagyott szellem.
Farkasok közt (ki ily, ki oly tatár),
szépet vágyva elfárad a jellem.

Ó segíts, segíts régi gerincem,
rád támaszkodott végzetem dala.
Testes gonoszok köpik a kincsem,
s nem véd meg dacom kinai fala.
Köröttem ferde árnyak abroncsa,
ők sem védenek, roppant a veszély.
Álmom kriptája a tegnap roncsa,
nem vigasztal a vers, dráma, beszély.

Hova forduljak? Nem vagyok gyáva,
ám nem birom a korbács fölényét.
Haitiba menjek vagy tán vár Jáva,
ott is eltűrjem a szíjak kényét?
Hazamenjek? ó drága, távol hon,
énekedben az igric nem boldog.
Szabály a kin, törvény az örök rom,
tragikusak e nemes szinfoltok.

Embertárs, nyújtsd hát békés kezedet,
én dalolva építek s tanítva.
Köszöntsd szívvel e mély izenetet,
egészben adom, nem megcsonkítva.
De forgácsban is lásd a ledőlt fát,
holt szirmokban a virág emlékét,
e versben a holt lázadás szavát,
e versben, versben a hit holt ékét.

(Cleveland. Ohio.)

Erdélyi Helikon 1939.
 
 
0 komment , kategória:  Reményi József  
Nagy Lajos: Idegenkedők.
  2017-07-31 06:04:44, hétfő
 
  Nagy Lajos:

Idegenkedők.


Van a magyarnak nyelve szép,
Oly ékes rajta a beszéd !
S hidegen hagyja, nem lelkesül érte,
Idegen szóért hányszor felcserélte !

Óh e nemzetnek számtalan
Jellemző, ős szokása van !
S mint régi gúnyát, - magáról ledobva
Lopott tollakkal kérkedik gyakorta.

S az a festői viselet
Otromba élcz kútfője lett;
A >táblabírás< régi öltözéknek
Helyébe Bécs meg Páris rongya lépett.

Hegy-völgyes földed, én hazám,
A világ legszebb része tán !
És mégis, mégis, hűtlen gyermekid
Az élveket külföldön kergetik .

Nekik az itthoni kenyér
ízetlen, sótlan, mit sem ér!
S külországok kopár szikláit nézve
Elvész előttük a hon drága képe .

Bizzuk csak a lelketlen mostohára.
Elpusztul a szegény, anyátlan árva.

kolozsvari_lapok_1899.
 
 
0 komment , kategória:  Nagy Lajos  
Lévai Sándor: Kolostorban.
  2017-07-31 06:03:17, hétfő
 
  Lévai Sándor:

Kolostorban.


Zárt falak közt, zárt szobában
Oh mi kínos igy az élet,
Az örömnek tengeréből
Egy csepp ide ritkán téved.
El-elülök asztalomnál,
Kedves költőm olvasgatom,
Majd fölveszem, majd leteszem
S kimélázok az ablakon.

Sötét az ég, fejem fölött
Alig egy-két csillag fénylik,
De rab lelkem összetöri
Bilincsét s föl száll az égig
S a mint édes üdvösséggel
A mennyboltot összejárja,
Mint a szabad pille szállong
Egyik tájról másik tájra.

A bereknek rejtőkéből,
Mint valami tündér ének,
Fájó dala hallatszik a
Párja vesztett fülmiiének.
Oly édesen s olyan búsan,
Hogy lelkem is könyez rája,
Közbe-közbe megszólal a
Pásztor méla furulyája.

Hallgatom a sirópanaszt,
Fülemüle fájó dalát,
Lelkemben ez édes hangok
E kis dalba olvadnak át.
S elfeledve minden búmat,
Szivem lelkem újra éled,
Ablakomnál kap a hajnal,
. . . Istenem ! be szép az élet! . . .

Esztergom és Vidéke, 1880.
 
 
0 komment , kategória:  Lévai Sándor  
Only: Játék?
  2017-07-31 06:01:50, hétfő
 
  Only:

Játék?


Szavam se hidd
Mert én vagyok
Ki lehozza Neked a napot
De megfogni
Nem tudom
Meleg nagyon
Maradnak
A csillagok esetleg
De azok
Meg kicsik tenyeremnek
Mi legyen
Talán a végtelen?
Az meg hosszú
Szemedben
Villan a bosszú
Végem
Már látom
De ha egyszer
Mindíg játszom
És Te neveted
Hiszen szereted
Bennem
Az örök gyermeket
Én pedíg
Boldogan
Keresem kedvedet
Nevetve csillan
Meg szemed
A pillanat illan
De nem!
Megfogom
És csókká válik
Ajkadon
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Dutka Ákos: Vének.
  2017-07-31 06:00:26, hétfő
 
  Dutka Ákos:

Vének.


A Tisza mentén még ezrivel él
Sok babonás öreg szomorú lélek:
Csöndesek, urak, ünnepiek . . .
Fáradt erekkel a múltra kedélyek.

Siratják busán a régi időt,
Meddő lelkükben járnak a rémek
És öreg, dohos, vén álmaikon
Rágódva mesélnek - mesélnek . . ,

De élnek néhányan kósza fiuk:
Riogató bátor büszke legények,
Holnapra váró vig magyarok:
A lelkük erős, a karjaik épek . . .

Hallgatják az apró csitri fiuk,
Ha szólnak e dacos kósza legéngek, -
S szemükben kigyúl a keleti tüz . . .
. . . És szitkokat szórnak a szomorú vének.

A Jövendő 1910.
 
 
0 komment , kategória:  Dutka Ákos  
Szemlér Ferenc: Fegyverszünet
  2017-07-31 05:59:02, hétfő
 
  Szemlér Ferenc:

Fegyverszünet


Így éltem bölcsen, felelőtlenül
három napig a láz sánc-gyűrüjében,
mint aki fegyverszünetet kötött,
de még a fegyver ottremeg kezében,
még-még a zajt is véli hallani,
mit ellenei ütnek jobbra-balra
s nem tudja: szabad-e leülnie
egy pillanatra s ráérni a dalra.

Eldübörögnek ablakom alatt
a szekerek, mint harci acél-gépek,
de jó az ágyban, lázban - azt hiszem,
hogy amit hallok csupa lázas képzet,
nem a kor készül ellenem, a vert
hadsereg rongyos utóvédje ellen,
a köhögés és nem a rettegés
szorítja izzadt kitárt-ingü mellem.

Nos képzelődjünk! pár napig szabad,
a fegyverszünet és amíg a láz tart -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Így csakugyan szép, ágyam van puha
s benne mellettem alszik feleségem.
E harc-szünetben minden éjszakát
nem kell megvennem izzadt napi pénzen,
beteg vagyok, nem kell beosztanom
házbérre, tejre, villanyra és fára,
a gond hallgat, mint puska ha pihen
s én kényeskedve paskolok agyára.

Három napig... Nos, halljam a zenét,
amit elfojt máskor a harc. Ha költő
vagyok, most lassan ismét felfogom,
mint gránátlyukba temetett, ki feljő
a szörnyű mélyből, hol a légnyomás
fülét megrakta fertelmes zörejjel
s úgy érti újra a felszín szavát
tévetegen, lassan tisztuló fejjel.

Mélyben, gépek közt, harcban... de zavart
e sok kép, mintha egy s ugyanaz ellen
változtatná előttem képeit -
három nap múlva újra ezek ellen
vagy ez ellen kell harcba szállanom
s hogy ne pihenjek most se: száz alakban
festi be magát lázas pihenőm
álmaiba - s felrettenek zavartan.

Ismét hallom az ablakom alatt
elcsörtetők ütemes lépdelését,
készül az ellen, csak pár óra még,
enyhül a láz, kezdődik az egészség,
ki kell mennem, harcba kell szállanom
valamivel, aminek neve sincsen,
meddig bírom, ki győz, ki szedi fel
hullott testem, tudja a magas Isten.

Erdélyi Helikon 1939.
 
 
0 komment , kategória:  Szemlér Ferenc  
Kardoss Tilda: Kút vagy
  2017-07-31 05:58:06, hétfő
 
  Kardoss Tilda:

Kút vagy


A szépségem: amennyit fényed vetít,
a jóságom: amennyit belőled merít
a lényem. Kút vagy: tükrözöl és megitatsz,
szépséget és jóságot adsz nekem,
aki rút voltam, és rossz.
Kút vagy. (Bölcs kút: mélyről mosolyogsz.)
De aki hosszan belenéz, az beleszédül:
halott szerelmek buknak föl, és néznek, néznek
a szemed tükörébül.

Kalangya 1936
 
 
0 komment , kategória:  Kardoss Tilda  
     1/31 oldal   Bejegyzések száma: 307 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 307 db bejegyzés
e év: 2716 db bejegyzés
Összes: 29145 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 776
  • e Hét: 18277
  • e Hónap: 98770
  • e Év: 1490987
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.